R.U.S.E. teszt

/>A R.U.S.E. nevet feltehetően nem kell bemutatni a valós idejű stratégia műfaját és a fentebb megnevezett tematikát kedvelőknek, hiszen a sorozatos csúszást elkönyvelt alkotás mindkét zászlót magasra tartja, sőt mi több, újításokkal is felszereli a sokak által már leírt párosítást. Feltételezem, hogy korábban már mindannyian hallottatok a játék forradalmi újításáról, amelynek hála egy érintőképernyő segítségével igazi hadvezérnek érezhetjük magunkat, hiszen két kis mancsunkkal vezérelhetjük egységeinket. Nos, ez az az opció, amit mi nem próbáltunk ki, lévén a kicsit drága technológia nem állt rendelkezésünkre a tesztelés során, ám ez nem vette el a kedvünket a játéktól, sőt mi több, ezek után is képesek voltunk élvezni és szeretni a készterméket, hiszen a UbiSoft nagyot alkotott, hiába elcsépelt a műfaj, a tematika, a kevéske újdonság, és a teljesen újfajta megközelítési metódus teljes egészében elviszi a hátán a programot. Az alábbiakban kiderül, hogy miért gondoljuk így!

A R.U.S.E. története ugyebár maga a történelem, ez egy elcsépelt szófordulat, de nagyon igaz, a játékot betöltve a szövetségesek oldalán indulhatunk hadba, kezdésnek megjárjuk Észak-Afrikát, majd később Olaszországot is, de ott leszünk Normandiában, a Market Garden hadművelet is szóba kerül, sőt, a híres-nevezetes Bastogne városának védelmében is részt veszünk, ami alighanem a program egyik legnehezebb küldetése, még leggyengébb nehézségi fokozaton is. A háttértörténetet tehát felesleges tovább magyarázni, aki járatos a történelemben, az alig bírja majd kapkodni a fejét a sok érdekességet követően. A gondom továbbra is csak az, hogy újfent a világháború azon színtereit kaptuk meg a R.U.S.E. betöltését követően is, amelyeket már legalább százezer másik játékban láthattunk, és semmi újdonság nem lesz, pedig mit nem adnék azért, ha egyszer valaki feldolgozná az Árpád-vonal hihetetlen történetét. Na, abból lehetne izgalmas stratégiát készíteni, de persze miért is várnánk el külföldi fejlesztőktől egy ilyen neves, és áttörhetetlen védvonal feldolgozásának tervét, amikor még a magyarok többsége sem ismeri a legendás Árpád-vonal históriáját...

Szomorkodás helyett térjünk azonban vissza a R.U.S.E.-ra, és lássuk a játék menetét, amit első körben egyértelműen egy valós idejű stratégiaként lehetne jellemezni. A képlet viszont szerencsére nem ilyen egyszerű, hiszen azon túl, hogy a műfaj szerelmesei azonnal otthon fogják érezni magukat a betöltést követően, akadnak újdonságok, amiket garantáltan eddig még egyetlen ilyen stílusú programban sem láthattunk. Ilyen például az egyedi kamerakezelés, amivel számtalan nézetből élhetjük át a nagy ütközeteket. A R.U.S.E. minden egyes térképe úgy lett kialakítva, mintha egy hatalmas terepasztalon tologatnánk egységeinket. Ha a kamerával teljesen eltávolodunk a küzdőtérről, láthatjuk is a virtuális terepasztal széleit, azon a kis katonákat, a páncélosokat és a többi, Ahogy közelítünk a harcmező felé, úgy válik minden egyre részletesebbé. A korábban csak felségjelzéssel rendelkező korongok - az egységeket a magasból így jelöli a játék - lassan eltűnnek, helyüket tankok és katonák jól kivehető alakjai cserélik fel, egyre több és több egység válik láthatóvá.

Ez még mindig nem a legtöbb stratégiából jól ismert nézet, ugyanis továbbra is eszméletlen távokat látunk át, számtalan egységet tudunk irányítani játszi könnyedséggel, viszont mégis így a legegyszerűbb irányítani a R.U.S.E.-t, és máris mondom miért. Ha ugyanis kameráinkkal nagyon ráközelítünk az egységekre, akkor azon túl, hogy előjönnek a grafikus motor hiányosságai, tulajdonképpen átláthatatlan lesz a csatatér. Jó esetben csak egy egység fér el ilyenkor a képernyőn, a járművek irreálisan gyorsan mozognak - ez már a bétában is hiba volt -, egyszóval a megszokott, viszonylag földhöz közeli kameranézet, amelyet a legtöbb mai stratégiából ismerünk, az itt használhatatlan. Ez egyértelmű hiányosság, hiszen egyrészt tulajdonképpen csak adatokat látunk magunk előtt, ott egy tank, meg ott van még egy, azok nekimennek az ellenségnek, akinek szintén két tankja volt, de mégis legyőzött. A részletesség kedvelői tehát garantáltan nem itt fogják megtalálni számításaikat, itt ugyanis a kutyát nem érdekli, hogy hol sérült meg a páncélosunk, mi van akkor, ha dombra vagy völgybe állítjuk a lövegeinket, de a fedezékeknek sincs különösebb jelentőségük.

Bár feltételezem, hogy sokan a fejemet fogják venni érte, én mégis kimondom, ha létezik ilyen - ha nem, mostantól fog -, a R.U.S.E. egy igazi arcade stratégia. Bár a kifejezés furcsán hat, ugyanakkor mégis igaz, hiszen sem taktikázni, sem egyéb más gondolkodtató dolgot nem kell végeznünk a program betöltését követően, legyünk túlerőben, és akkor minden meg van oldva, ha pedig a sok script úgy van megírva, hogy pusztulnunk kell, akkor bármit tehetünk, így is, úgy is pusztulni fogunk. Szomorú, hogy ezt ebben a formában stratégiának merték nevezni a fejlesztők, mert a kezelőfelületen, a csapatgyártáson és a nézeten kívül tulajdonképpen semmi sem utal arra, hogy a R.U.S.E. egy stratégia lenne. Persze nyilvánvalóan ez az új divat, ma már erről szólnak az RTS játékok, ezt fogadjuk el, mint ahogyan azt is, hogy a R.U.S.E. ennek ellenére is egy nagyon jó és látványos alkotás, ami számtalan izgalmas feladatot tűz majd ki számunkra, amelyeket gyakran vért izzadva fogunk tudni csak teljesíteni.

#tv#

Céljaink ugyan kimerülnek abban, hogy védjünk vagy támadjunk objektumokat, a legtöbb esetben ezeket még időre is kell teljesítenünk, de ezzel nincs baj, hiszen a második világháborúban sem az volt a katonák feladata, hogy szívecskéket fessenek az nácik Tigris tankjára. (Mondjuk esélyük sem lett volna...) A küldetések tehát rendben vannak, ismétlődők ugyan, de mivel elég gyakran változnak a helyszínek, valamint a használható épületek és egységek is harctérről-harctérre módosulnak - hol kevesebbet, hol többet enged a program -, ezért a monotonitás szerencsére egy pillanatig sem fog eszünkbe jutni. Egy adott pályán általában másodlagos feladataink is vannak, amelyeket érdemes elvégezni, ugyanis a csata végeztével összesít a program, és mivel van szintlépés - jelentősége csekély -, ezért gyakran lehet, hogy a bónusz feladatok pontjai fogják meghatározni egy-egy újabb fokozat elérését. Van azonban a játékban ennél fontosabb feladatunk is, ami nem más, mint az építkezés és az egységgyártás, ezek nélkül ugyanis aligha tudnánk sikeresen elvégezni feladatainkat.

A stratégiákat kedvelők körében járja egy mondás, miszerint ha egy RTS-ben van csapatgyártás, akkor az már biztosan nem a taktikázásról fog szólni, hanem a fölénybeli győzelmekről, avagy gyártsunk egy óriási hadsereget, és rohanjuk le az ellenfelet. Ez tulajdonképpen teljes mértékben igaz a R.U.S.E.-ra is, azonban ahogyan a kamerakezelés esetében, úgy itt is hozott némi egyediséget a jól bevett szokások mellé. A jól megszokott főhadiszállásunk és pénztermelő egységeink mellett itt is építhetünk majd barakkot a katonák gyártására, de repteret, tankokat és páncéloselhárító gépezeteket ontó gyárak mellett tudunk majd felhúzni úgynevezett prototípusokat készítő egységet, ami az egyik jó ötlete a R.U.S.E.-nak. Ebben a gyárban ugyanis olyan egységeket készíthetünk, amelyek először is roppant drágák, másodsorban viszont hasznosak, és ami a legfontosabb, a világháború csatamezőin biztosan nem találkoztak vele nagyapáink, dédnagyapáink. Merthogy akkor még nem léteztek, maximum papíron, a program fejlesztői azonban úgy gondolták, miért ne történhetett volna meg, hogy egy akkoriban csak tervrajzokon létezett egységből néhány darabot megvalósítottak és élesben is bevetettek a harctéren?

Ha a valóságban nem is, virtuálisan biztosan birtokba vehetünk néhány igazán hasznos játékszert, ám az újdonságok közül nem ez lett a dobogós, hanem a program nevét is adó R.U.S.E., ami nagyjából azt jelenti, hogy miképpen is hazudhatunk az ellenfeleknek, illetve hogyan tolhatunk ki velük a legjobban. Egy R.U.S.E. elhasználásáért cserébe egy pontot kell fizetnünk, a pontokat bizonyos időközönként kapunk a játékban, és bár első körben azt hittem hogy ez a szisztéma egy igazán felesleges részlet csupán, a későbbiekben rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem így van, gyakran ugyanis egy-egy ilyen aktiválása döntötte el a csata kimenetelét. Kérhetünk ugyanis rádiócsendet, indíthatunk kamu támadást, összezavarhatjuk az ellenfeleket, villámháborúval meggyorsíthatjuk csapataink mozgását, fanatizmussal megsokszorozhatjuk egységeink értékét, és még sok-sok egyéb hasonló cselszövést alkalmazhatunk, ám nem árt vigyázni, hiszen az ellenfelek is jól kitolhatnak velünk egy-egy ilyen R.U.S.E. aktiválását követően.

Utóbbinak egyébiránt a többjátékos módban van a legnagyobb jelentősége, illetve itt kap olyan szerepet, hogy valóban van neki gyakorlati haszna is, lévén irdatlanul meg lehet szívatni néhány jól kijátszott R.U.S.E.-zal az ellenfeleket. Emiatt a többjátékos mód is élvezetes lesz, ám erre most nem pazarlunk szót, lévén korábbi, még a béta teszt alkalmával íródott cikkünkben az opció minden egyes mozzanatáról írtunk, kiegészíteni csak annyival kell, hogy ami ott még nem volt szabad, az a végleges változatban már igen, így minden lehetőség és frakció immáron elérhető, játszható és élvezhető. A R.U.S.E. lehetőségéről annyit érdemes még megjegyezni, hogy tipikus egyforintos trükk, ugyanis bár az első percekben izgalmas, hogy ilyen lehetőségeink is vannak, később már gyakran eszünkbe se jut, hogy ezzel is élhetünk, maximum akkor, ha szorul az a bizonyos hurok. A játékban egyébiránt a kampány mellett helyet kapott két extra opció is, az egyik a Battles, amit leginkább a skirmish lehetőséghez tudnék hasonlítani, a másik pedig az Operation, amivel én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Ezen belül ugyanis 1 vs 1, 1 vs mindenki, vagy kooperatív módban néhány valódi hadműveletet élhetünk át, így az 1944 januárjában Olaszországban történt anzioi ütközetet, vagy éppen az 1943 márciusában Ukrajnában bekövetkezett kharkovi csatát. Kiváló lehetőség, hogy néhány kellemes plusz órát töltsünk el a R.U.S.E.-zal.

Fentebb már egy kis megjegyzés erejéig szóba hoztam a kinézetet, miszerint a R.U.S.E.-nak vannak hiányosságai ezen a téren. Bár az átvezetők igazán szépre sikeredtek, madártávlatból a játéktér is rendben van, azonban közelebbről, mondjuk egy normális, szokványos RTS nézőpontjából kémlelve az eseményeket már csúnyának nevezhető a táj és látszik, hogy az egységek kidolgozatlanok, ami igazán nagy blaszfémia mondjuk egy Men of War, vagy egy Theare of War után, ahol nem csak arra ügyeltek a programozók, hogy hol sebződnek a páncélosok, hanem arra is, hogy megfelelő festések és minták kerüljenek a lövegtornyokra. Itt még festés sincs, ez szomorú. Természetesen cserébe irdatlan nagy tájakon csatározhatunk, amekkorákat eleddig RTS játékokban nem nagyon láthattunk. A hangok mondhatni nagyon jók lettek, a zenék és a csatazajok igazán passzolnak az összképhez, ellenben a szinkronokat kissé gyengének éreztem, több átvezető alatt is fogtam a fejemet a beleélésektől mentes felmondások miatt. Természetesen a nagy összességben ezek csak apróságok, hiszen a R.U.S.E. így is egy nagyon jó játék lett.

A hangulata például csillagos ötös, a világháborús érát kedvelők biztosan hamar a szívükbe zárják a játékot, és elfelejtik minden apró hiányosságát, amiből azért bőven akad a programnak, ezt kár is lenne tagadni. Ugyanakkor amire teremtették, arra tökéletesen megfelelt, engem képes volt lekötni, képes volt a képernyő elé szegezni, izzadtságcseppeket varázsolni homlokomra, és jó érzés volt újra úgy felkelni egy-egy sikeres csata után, hogy fájtak a szemeim, és megszűnt körülöttem a külvilág, mert erre csak néhány stratégia volt képes eddig a múltban, és a R.U.S.E. bizony ezek közé tartozott. Apró, de annál ötletesebb újdonságai, az egyedinek nevezhető megvalósítása - ami főleg az érdekes terepasztalos elrendezésből és a folyamatos madártávlatból fakad - egyértelműen elviszik a hátán a teljes produkciót, ugyanakkor egyértelmű, hogy egy esetleges folytatásban mindez már kevés lenne. Hibái ellenére szerethető darab, és ha te is szeretnéd átélni azt, milyen egy terepasztal fölé görnyedve óriási csatákat megvívni - még ha taktikázni alig kell is közben -, akkor a R.U.S.E. bizony neked szól.