Szerencsére ez nem teljesen van így; rengeteg "remake" követi az előbbi formulát, elég csak az XCOM-ra nézni, viszont az is előfordulhat, hogy a pénz sóher fejlesztők az utóbbi opciót választják, és ki akarják szúrni a szemünk egy könnyed textúra frissítéssel, akár végső soron kevesebbet letéve az asztalra, mint amire a rajongók emlékeznek. Ilyen lenne a Heroes of Might and Magic 3 HD kiadása, ami csak nagyon minimálisan szebb az eredetinél és még a kiegészítőket sem tartalmazza.
Legújabb játékunk is a "Remake"-ek családjába tartozik, a Rogue Trooper Redux névre hallgat. Még 2006-ben jött el PC-re, PS2-re és Xbox-ra, és az akkori időkben egy igencsak sikeres játéknak számított, mivel a százával kiadott "shooter"-ek közül eredményesen ki tudott emelkedni, habár nem túl magasra.
Az akkoriban változatos pályák, érdekes fegyverek, és játékmenet nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy úgy vélje a TickTock Games, hogy megéri újra kiadni ezen játékukat. Csakhogy azóta eltelt több, mint tíz év, és a játékos világ is alaposan megváltozott.
Sajnos az első benyomás a kampány elindítása után nem lesz pozitív, főleg annak, aki nem olvasta a képregényeket (mivel a játék egy adaptáció), illetve új játékos, hisz a történetből egy szót sem fognak érteni. Ez a kisebbik probléma szerencsére, a sztorinak a hiányosságai befoltozhatók.
Történetünk egy Nu-Earth nevezetű bolygón játszódik, ahol eszeveszett háborúzás folyik két frakció, a Nort-ok és a Souther-ek között. A háborúzás annyira szétbarmolta a bolygót, hogy csak védőruhában lehet kimerészkedni a "tiszta" levegőre, és ezt a Souther-ek elégelték meg hamarabb. Genetikus trükközéseiknek hála sikerült kifejleszteniük egy emberfajtát, akik szépek, kékek, és immunisak a levegőben mászkáló halálos mérgekre. El is nevezték ezeket a klónokat Genetic Infantry-nak, vagyis G.I.-nak.
Természetesen mindig van egy áruló a csapatban, úgyhogy alig kezdtük el a játékot, pár perc után már csak egy G.I. van életben, főhősünk, Rogue, aki felvértezve bajtársai biochip-jeivel (melyek a G.I.-ok agyát, érzelmeit és személyiségét tartalmazzák magában) elszakad a kreálóitól, hogy önkényesen levadássza az árulót.
Ez lenne az alapfelállás, de a játék nem igazán erőlködik azon, hogy bevonjon minket a részletekbe, hacsak nem tanulmányozzuk az enciklopédia bejegyzéseket, melyeket ugyan külön kell megtekinteni a menükből, de legalább van lehetőség megismerni a világot, ha így óhajtanánk dönteni. Ez mind szép és jó, de, akinek már volt szerencséje az elődhöz látni fogja, hogy sztori nem kapott semmi újat.
Ez igazán sajnálatos, hisz maga a kampány egyáltalán nem hosszú. Tizenhárom pálya vár ránk, melyeket fél-háromnegyed óra alatt teljesíteni lehet, feltéve, ha nem halunk meg egyszer sem. Lineárisak, nehéz bennük eltévedni, és még térképünk is van, ha mégis nagyon el akarnánk.
A játék nagy érdekessége, a fegyver arzenál, sem változott semmit. Akik nem tudnák, a szokásos tüzelő eszközök várnak ránk, mint gépkarabély, shotgun, rakétavető vagy kispisztoly többek között, de ami igazán új dolog az a mód, ahogyan hozzájuk jutunk. Itt nincs az, hogy a pályákon eldobva felszedjük őket, kiegészítve a stratégiailag elhajigált töltényekkel és gránátokkal, hanem mindent magunk készítünk.
Az ellenségek és a környezet is szolgálnak nekünk hulladékkal, "scrap"-ekkel, melyekből a "hátizsákunkba" beépített biochip társunk készít felszerelést. Ezen kívül lehet fejleszteni is fegyvereinket, egyéb eszközeinket, viszont a legjobb az egészben, hogy egyáltalán nem kötelező ezeknek elvégzése, csak megkönnyítik feladatunk hosszútávon, és nem fogunk idegesen csapkodni, mint szúnyog a viharban, ha állandóan a fűbe harapunk. Ergo nincs szükség farmolni, ha le akarjuk gyűrni az egyre nehezedő akadályokat.
Halál egyébként ritkán fog előfordulni, mivel az AI sem kapott semmi fejlesztést, és olyan sötét, hogy valószínű az aranygaluskára is vámot akarna fizetni. Fedezékbe még tudnak menni, onnan a kilövés is megy, viszont, ha kezükbe ad a sors egy gránátot, akkor nagy valószínűséggel magukat, és/vagy társaikat robbantják fel. Ha meg hangtompítós sniper-módban használjuk karabélyunk, akkor néha vállat sem rándítanak, ha épp mellettük esik össze társuk egy fejlövés után. Ha mégis, akkor legalább egy percig bámulják az újdonsült hullát, majd hamar csatlakoznak is hozzá.
Így rendkívül könnyűek a küldetések, hiába árasztanak el néha az ellenségek, és csak egyetlen nehéz része van a játéknak, mégpedig az utolsó "boss", aki csak addig nehéz, ameddig rá nem jövünk a trükkre, mely annyi csupán, hogy az állandóan beáramolni látszó utánpótlás előbb utóbb elfogy. Mondjuk addig túlélni vicces lesz, főleg, mivel nyílt a terep, és sajnos nincs lehetőség a precíz lövésekre, telepumpálni golyókkal még a legegyszerűbb ellenségeket is pazarlás, hisz ijesztően sokáig bírják, ameddig nem a fejüket vagy a háti palackjukat lőjük.
Viszont be kell ismerni, hogy a kampány igen jó pályaszerkesztéssel, és diverzitással rendelkezik. Van benne lopakodós, "sniper"-es, repülős, és eszetlenül gyakós pálya is, és elég szórakoztató ahhoz, hogy le tudjon ragasztani, ameddig el nem jutunk a befejezéshez, ami túl hamar jön el.
Nincs igazán újrajátszásra késztetés, és összességében kevésnek érződik egyelőre a tartalom, úgyhogy inkább lássuk a multiplayer lehetőségeket. Kétféle van: az egyiknél időre, vagy életelfogyásig kell eljutnunk A pontból B-be, a másiknál pedig egy bizonyos célpontot kell megvédeni időlejártig. Khm, már a 2006-os verzióban is erőteljesen bírálták a gyenge többjátékosos lehetőségeket, ezeken sem változtattak semmit. Basszus, akkor min változtattak?
A grafikán. Minden "remake" alapja a grafikai tuning, és itt sem maradt ez el, ha más igen, de úgy érzem, hogy eléggé fél vállról vették a dolgot. A full HD-s felbontás tisztasága befigyel természetesen, de nem sikerült jól optimalizálni, a karakterek animációja helyenként robotikus, vagy "glitch"-elő, furcsán hajlanak a testrészek itt-ott, és a szájmimika nagyon ritkán egyezik a szöveggel.
A zene egész kellemes, már amikor szól, felpörgeti az embert és elhiteti vele, hogy valami nagyon nagy dolog fog történni, mint teszem azt, egy "boss" előmászik a csatornából bohóc képében, vagy hasonlók, de sajnos ez mind egy trükkös átverés része, mivel semmi ilyen nem történik (csak a végén, de akkor sem a pöcegödörből jön ki Pennywise. A szinkronhangok furcsának hatnak, nem lehelnek túl sok életet a karakterekbe.
A legnagyobb ellenség sem változott semmint, mégpedig az irányítás. A mozgás, lopakodás, gurulás (idétlen animációval) még egész normálisan megy, a célzás viszont nagyon furcsára sikeredett. Alapvetően jobb a sniper módját használni karabélyunknak, hisz a fejlövés a biztos dolog, de van, amikor sok kis robotot kell leszedni, vagy egyszerre sokan támadnak ránk, és nem tudjuk nyugodtan kiszedegetni egyesével őket.
Ilyenkor a játék a konzolos irányítást próbálja kombinálni a PC-sel, sikertelenül. Ez azt jelenti, hogy megpróbál rá"lock"olni az egyik veszélyes célpontra, míg én egy másikat óhajtanék elhalálozásra kényszeríteni. Az eredmény az egérke mértéktelen rángatása, és töltények százainak ellövése a nagy szagos semmibe. Mázli, hogy ilyet csak a tömegnyomor vált ki a rendszerből, így nem egy gyakori fenomén.
Viszont, ahol csődöt mond a kontrol teljesen, az a gránát esete, aminél csak az a jó, hogy az ellenségek sem bírják normálisan használni. Ha egyszerűen eldobjuk, akkor, ha nem vagyunk hozzászokva, simán visszapattan ránk akár fedezékünkről. Néha nem is engedi, hogy onnan dobjunk, arra hivatkozva, hogy túl közel a fal, így jobb ilyenkor a falhoz simulni, bár így sem könnyű dobálózni. Ha meg trükközni akarunk, és a környezetről akarjuk az ellenfelek barikádja mögé bepattintani a bogyót, nagy eséllyel pusztul el a fizika, és repül a másik irányba, általában a feladóhoz (hozzánk) vissza, a gránát.
Összességében egy tipikus esete a félszegen felújított játékoknak a Rogue Trooper Redux. Sajnos csak félsikert ér el, azt is rosszul, ugyanis a kampány nagyszerű, tartalmas és szórakoztató, viszont nagyon rövid. Emellé csak két, hamar unalmassá váló játékmód vár ránk online, vagy offline, így sajna még a jelenlegi árat is sokallom, tényleg csak "die-hard" rajongóknak ajánlom.
Rogue Trooper Redux / Tesztplatform: PC
ne várj sokat tőle...- Stílus: TPS
- Megjelenés: 2017. október 17.
- Ár: 7.299 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Érdekes, változatos kampány, annak, aki még nem ismerte
- Felújított grafika...
- ... ami nincs jól optimalizálva
- Semmi egyéb különbség a régitől
- Emiatt elég kevés a tartalom