Valahogy így pattanhatott ki a Rocket League ötlete a Psyonix fejlesztőinek fejéből, ugyanis a focizó virtuális autók témája ritkán jön fel egy átlagos beszélgetésben. Legalábbis ott, ahonnan én jövök.
Ezzel nagyjából össze is lehet foglalni a játék lényegét, ugyanis a Rocket League-ben a játékosnak csupán egy feladata van: az ellenség kapujába terelni a labdát azzal a kisautóval, amit választott magának. Sem a foci, sem az autóvezetés szabályait nem kell ismerni és betartani, a különböző tutorialok is csak a kapura lövést/védést gyakoroltatják, nincsenek szögletek és tizenegyesek, és nincsenek etikai szabályok sem.
Tényleg csak ennyi: van egy autónk és egy nitrónk, van egy labda, no és van egy verseny. És meglepő, de mindez tökéletesen működik együtt. Olyannyira hogy a dolog Collectors Edition-t is kapott a napokban.
Sosem gondoltam volna, hogy ez az ötlet tényleg beválhat, és hogy ennyi játékost (köztük engem is) le tud kötni. Hasonlóan pörgős, mint egy Overwatch-meccs, és hasonlóan addiktív, mint az egyperces Bejeweled-körök: az intenzív, rövid mérkőzések előhozzák a "csak még egyet"-effektust, ami jelentősen megnöveli a játék újrajátszási értékét.
Bizony, az egyszerű alapötlet ellenére van mit csinálni: játszhatunk 1v1, 2v2, 3v3 vagy 4v4 online meccseket, esetleg helyi osztott képernyőn élhetjük újra azokat az időket, amikor még volt Nintendónk és egymást szivattuk Mario Kartban. A Rocket League csocsós/focis alappályáin kívül extrém megoldásokat is választhatunk, amelyek némelyikét mintha a Tron-filmek ihlették volna, és a két kapu nem egymással szemben, hanem egy nyakatekert pálya különböző részein helyezkedik el. A cél mindenhol ugyanaz, több gólt lőni, mint az ellenfél, ezzel pedig dicsőséget, achievementeket/trófeákat, rangot, no és tárgyakat szerezni négykerekűjeinkre.
A játék talán egyetlen szembeötlő hiányossága éppen az egész esszenciájában, azaz az autókban rejlik. Mérkőzéseink során egyre több "kisautó" válik elérhetővé számunkra, amelyeket különböző kerekekkel, festésekkel, sapkákkal (!) és zászlókkal tuningolhatunk. A probléma ott kezdődik, hogy sajnos ez csupán optikai tuning: a fagyiskocsi, a versenyautó és a Hummer között nincs semmilyen teljesítménybeli különbség, pontosan ugyanolyan gyorsak, erősek, szívósak és ugyanazt tudják, mint az összes többi "skin" a Rocket League-ben.
Így persze megvan a lehetősége a kezdő, nem mikrotranzakciókon nevelkedett játékosnak arra, hogy pusztán tudásával nyerjen, ám nekem hiányzik legalább egy olyan játékmód, ahol tényleg számít, hogy a gyorsabb vagy az erősebb autót választom-e a harchoz. Hiszen a focisták sem egyenlő tudásúak (mondjuk a csocsóbábuk igen. Bár a harmadik kék sorból Pista szerintem több gólt rúgott, mint a többiek)...
Mivel nem kell sok mindenre figyelni és az autóink is ugyanazt tudják, a reflexekre és a helyzetfelismerő képességünkre kell támaszkodnunk akkor, ha tényleg csapatban szeretnénk dolgozni. Az ellenség autója bármikor meglökhet, sőt, ha van kellő nitrója, akkor akár meg is semmisíthet minket, így mindig résen kell lenni, hogy a pályán ki hol tartózkodik, és néha bizony érdemes a csapattársakat is nézni, hogy hol tudunk segíteni egy gólban vagy hol akadályozunk meg éppen egyet.
Valószínűleg főleg kezdő játékosoknál fordul gyakran elő, hogy mindenáron bele akarnak "rúgni" a labdába, amivel lehet, hogy pont elterelik azt a céltól, ne adj' isten buzgóságukkal meg is akadályozzák a csapat gólját. Könnyű ebbe a hibába esni, ugyanis tényleg nagyon pörgősen zajlik minden a csatamezőn, a játék gyorsaságát pedig a folyamatosan felvehető nitró és az autókat megfogó oldalsó háló teszi még intenzívebbé.
Ráadásul kétféle kameraállásból is választhatunk: a külső nézeten kívül van egy kifejezetten a labdára fókuszáló kamera is, ami azt jelenti, hogy bár így egy kicsit nehezebb irányítani az autónkat, a pályája némileg folyamatosan korrigálva van, és mindig a labda felé tudunk menni. (Na és pontosan így lehet könnyen nem figyelni arra, hogy a többiek mit csinálnak.)
A Rocket League meglepően élvezhető játék, legalábbis kis dózisokban. Annak ellenére, hogy pörgősek a meccsek és egyértelműen jelen van a "csak még egyet"-hatás, éppen egyszerűsége miatt lehet hamar ráunni. Ez nem azt jelenti, hogy végleg otthagyná egy játékos a mókát, inkább azt, hogy a játék jellege miatt inkább a napi pár perces szórakozásra alkalmas.
Annak viszont elég jó, ugyanis könnyen elsajátítható, hamar jutalmaz minket, és egyelőre nem lesz gond azzal, hogy nem talál online játékostársakat, ugyanis rengetegen játsszák (amit számszerűsítve láthatunk is, amikor meccset keresünk).
A Rocket League Collectors Edition az alapjátékon felül megkapta a Supersonic Fury, a Revenge of the Battle-Cars és a Chaos Run DLC-ket is, valamint néhány extra autót.
Kíváncsi vagyok, mi lesz a Psyonix következő dobása. Vajon megint összehoznak majd két, látszólag lehetetlen sportot? A rúdtáncos távolugrók, a kettlebellt dobáló crossfites kézilabdások, esetleg a pankrátor szinkronúszók játékára kíváncsi lennék. Ha valaki, ők valószínűleg meg tudnák csinálni.
Rocket League Collectors Edition / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Sport
- Megjelenés: 2016. június 24.
- Ár: 8.790 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Őrült ötlet... de működik
- Pörgős, addiktív meccsek
- Könnyen elsajátítható és hamar jutalmaz
- Az autók csak kívülről különböznek
- Az első beleszerelmesedés végével nem köti le sokáig az embert
- A matchmaking nem mindig kiegyensúlyozott