Rock Band Unplugged teszt

2009. június 20.
71.9021
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
FutuRetrO profilja, adatai
FutuRetrO
Napjainkban minden korábbinál nagyobb számban árasztják el az úgynevezett casual, vagy más néven alkalmi játékosok a konzolpiacot. Rengetegen ragadnak különféle ötletes, forradalmi kontrollereket, hogy egyszerű, szórakoztató és könnyen elsajátítható irányítással rendelkező anyagokkal múlassák idejüket. A Nintendo bebizonyította, hogy eszméletlenül nagy potenciál lakozik még a játékiparban, csak ügyesen kell levadászni a hallgatóságot a hatalmas profitokért. Az időnként megfáradt hardcore dömping mellett életre kaptak a ritmusjátékok, amelyek nem várt sikereket könyveltek el és gombamód indultak szaporodásnak.



Rock Band Unplugged teszt - 2. kép

Mindkét amerikai játékóriásnak, az Electronic Arts-nak és az Activision-nek is van saját bejáratú zenés anyaga, mondanunk sem kell, oltári nagy számban mozgatva, osztva meg a felhasználókat. A Harmonix és a Backbone jóvoltából nem csupán a nagykonzolosok élvezhetik kedvenc ritmusjáték franchise-ukat, a Rock Band handheld területre merészkedett a PlayStation Portable segítségével. Az Unplugged alcímmel megtoldott kivetülés a nevében jelzi már, hogy ezt az epizódot ezúttal kiegészítő perifériák nélkül tolhatjuk, ráadásul buszon, vonaton, suliban, munkahelyen, vagy ahol éppen nem szégyelljük. Ezúttal nem pengetünk plasztik gitáron, nem csapkodunk műanyag játékdobokat és nem fogunk le akkordokat, helyette nyomkodunk gombokat, nem lassan és nem keveset. A Sony erre az esztendőre több nagy címet is ígért a marokkonzol újraélesztésének reményében, a Rock Band Unplugged pedig pontosan egyike a sokat emlegetett, roppantul impozáns portábilis felhozatalnak. Szoftver-cunami folyamatban. Megvizsgáltuk, hogy mit tud a csupaszított, hurcolhatós felvonása, mennyire képes visszaadni egy darabkát mindabból, amit a haverokkal zúzdázva, alkoholtól enyhén belibbentve éltünk át a hétvégi házibulik alkalmával.

Rock Band Unplugged teszt - 3. kép

A játék gerincét a karrierépítés képezi, ami annyit jelent, hogy összetákolunk egy bandát, majd útnak engedjük őket a híressé válás rögös ösvényein. A karakterkreálást saját kezűleg is végezhetjük, összedobálhatunk kapott anyagokból vagány metalos, vagy éppen punk terepen mozgolódó arcokat, rájuk tuszkolhatunk menő gúnyákat és máris kész az újabb, saját rock banda. A turnékat létező nagyvárosokban bonyolíthatjuk a világ körül, felrázhatjuk például Los Angeles-t, Boston-t, Chicago-t és még jó néhány, - összesen huszonnégy - mega-urbánt. Kezdetekben egészen underground, maroknyi rock'n'roll szerető seregek előtt mulatérozhatunk, és ha őket megnyerjük eleinte szerény rajongótáborunkba, akkor a többivel már gondunk nem lehet. Egyre nagyobb és nagyobb kiugrási lehetőségek várnak ránk, szaporodik a zseton, gyarapodik a fan bázis, ergo, nő a tét, így idővel már személyzetet is foglalkoztathatunk, felvehetünk plakátfiút, vagy alkalmazhatunk menedzsereket, akik lezsírozzák nekünk a menő koncerteket. Mivel metal, rock és punk muzsikusok vagyunk, a legfőbb dolgunk a zenélgetés lesz, amihez kell egy méretes ritmusérzék is.


Rock Band Unplugged teszt - 4. kép

A játék mechanikája nem sokban változott a nagygépes anyagokhoz képest, leginkább a Harmonix korábbi két alkotásában, a Frequency-ben és az Amplitude-ben látottakra hajaz. Négy sávon, a vokálon, a dobon, a gitáron és a basszusgitáron keltjük az összefüggő, ritmikus zörejeket, de azt, hogy mikor, melyiken haladunk előre, nem mi választjuk meg az esetek döntő többségében. Az R és az L gombokkal váltjuk a sávokat, így arra is figyelnünk kell, hogy melyiken érkeznek megszólaltatásra váró hangok. Szintén négy a száma az adott sávokon a színskálának, ami négy gomb használatát eredményezi, kettőt jobb és kettőt baloldalon. A d-pad bal és a fel irányai viszik a piros és a sárga jelzésű hangokat, a zöld és a kék pedig a háromszög és a kör gombokra költözött az alap konfigurációban, ezeket kell a megfelelő pillanatokban nyomkodnunk, ennyiből áll gyakorlatilag az effektív játékmenet. A nehézségi szintet szerencsére szabadon meg tudjuk választani, így a képességeinkhez mérten tudjuk azokat variálni. Négy fokozat létezik, a könnyű, a közepes, a nehéz és a vérprofi.


Rock Band Unplugged teszt - 5. kép

Hosszas nyüstölés után ezzel kapcsolatban enyhe negatív tapasztalataink születtek, ugyanis az alapfokozat nevetségesen könnyű, már-már időnként unalmas és borzasztóan le tudja rontani az élményt, Easy-ben csupán két színvariánssal dolgozhatunk a hangszereken és a benyomandó hangok sűrűsége sem éppen az élvezhető, kellemes kihívást nyújtó szinten mozog. Ekkor adjuk a fejünket a Normal fokozat bekóstolására, ami időnként olyan szinten emeli a kihívást, hogy csak kapkodjuk a buksit és bambán bámuljuk, ahogy száguldoznak az orrunk előtt a dallamok, ahol egyébként már mind a négy színnel és összetett kombinációkkal is operálunk kell. Nincs a kettő közötti, idegtépő állapotokat elkerülendő fokozat, a Normal-nál keményebb szinten meg csak azok próbálkozzanak, akik begurítottak fél doboz dilibogyót és lementek alfába. A két legnehezebb szint gyakorlatilag élvezhetetlen a pöttömnyi marokkonzolon, szitkok tengerét szórjuk a fejlesztőkre a mazochista kalibrációért. A dalok egyébként már eleve tartoznak egy-egy nehézségi kategóriába, besorolást kaptak, aszerint, hogy mennyire intenzív, mennyire sűrű és mennyire változatos dallamokat, ütemeket kérnek be a játékosoktól. Sok esetben magunk választhatunk a turné alatt track listát, tehát ez sem lesz minden alkalommal kötött a számunkra.

Rock Band Unplugged teszt - 6. kép

Valamennyi nóta elhúzása után csillagokat zsebelhetünk, ötig osztályozza a rendszer a mutatott teljesítményeket, a begyűjtött csillagok pedig további dolgokat nyitnak meg előttünk, mehetünk újabb városokba fellépni, pengethetünk frissebb dalokat a készlet erejéig és sok egyéb unlock-olásra váró feature lapult meg a lemezen. A szerzett pénzből divatozhatunk, vagy fizethetjük a személyzetet, a menedzserek például rengeteg rajongót csődítenek össze, ellenben sok zsetonnal távoznak egy-egy koncert után. A turné mellett létezik gyakorló (Practice) és gyorsjáték (Quick Play) opció is, előbbiben értelemszerűen az önfeledt, tét nélküli trenírozgatásé a főszerep, utóbbiban pedig egy dal és egy keménységi fokozat kiválasztása után azonnal a színpadon találjuk magunkat, reflektorok és a rajongók tengerében pancsikolva. A főmenüben bóklászva összeakadhatunk a Music Store opcióval, erre nyomva máris az online zeneboltban pislogunk, ahonnan plusz pénzek kicsengetése után extra nótákat tölthetünk le a Rock Band Unplugged-hez. Az Extras menüpont tartalmára nem térünk ki külön, meghagyjuk a felfedezés örömét, srácok. Egy ritmusjátékot illik a zenei oldaláról is értékelni, hiszen ez a legfontosabb, központi eleme az egész alkotásnak. Jómagam nem vagyok a metal és rock and roll kedvelőinek sorába illeszthető egyén, viszont értek valamicskét a műfajhoz, természetesen vannak személyes kedvenceim a szektorból, közülük is kaptak helyet a korongon néhányan.


Rock Band Unplugged teszt - 7. kép

A zenei felhozatal mindig úgy izgalmas, ha nagy korszakot ölel fel és a stílus alműfajaiba is belekóstoltat a változatosság gyönyörének kedvéért. Ezen az oldalon abszolúte semmi probléma nem volt, találunk az UMD-n egészen koros klasszikusokat is, példának okáért a Jethro Tull, Aqualung című dala ilyen a hetvenes évekből, vagy ide sorolhatjuk még a Jackson 5, ABC című bűncselekményét a fülek sérelmére. Az arzenálban találunk modernebb collage rock dalokat is, a negyvenegy darabos repertoár tehát egy remek kis kollekciója a hetvenes, a nyolcvanas, a kilencvenes évek és napjaink stílusbelijeinek. Számomra élvezhető volt szinte valamennyi, az ízlésemnek nagyon is megfeleltek a válogatásért felelős illetékesek. Sok régiséget ismertem meg általa, már megérte hosszú napokig mindenhová hurcibálnom. Fájó pontom volt a multiplayer szemtelen, mi több, hanyag mellőzése, kispórolták, sajnos nem fogható az Unplugged többszereplős mókára, amit lehet nagyon komolyan is hiányolni az összetevők közül, de ha megfeszülünk és nyelünk egy nagyot, elnézhetjük ezt a fekete lyukat, mert egyébként kiváló produkció minden szempontból, ez kétségtelen, elismerésre késztető tény.


Rock Band Unplugged teszt - 8. kép

A grafikai körítést ezúttal sem vették komolyra a srácok, megmaradtak a kissé karikatúrista ábrázolásmódnál, amelyet egyfajta rajzfilmes jelleggel vegyítenek, ezért mindig vidám, nem szürke és nem borongós, hozza a mókázatos feeling-et. Hogy a Rock Band Unplugged hangulata milyen, az bizony ez esetben erősen zenei ízlés függvénye, hiszen mégiscsak a muzsika a központi eleme, ha nem veszi be a gyomor a lemezre pörkölt kínálatot, akkor bizony elvérezhet a móka, nyilván ezért is lett olyan körültekintően tarka a zenei könyvtára, igyekeztek minden korosztálynak és irányzatnak megfelelni a címadó műfajon belül lavírozva, a rock'n'roll vadóc áramlatain. A színpadi show számomra elbagatelizált, annyira nem adja vissza hitelesen a feelinget, hogy az már néha zavaró is lehet. Olyan mintha a pódiumon történt dolgok és a zene elkülönülve léteznének egymástól, ez pedig pofon a hitelesség orcáján, de a kritika kerülhet a szőrszálhasogatások címkézésű fiókba is, tekintve, hogy nem nagyon van időnk az előadásukban gyönyörködni, főleg nem keményebb fokozatokon zenélgetve. Azért remélhetőleg a jövőben sikerül majd szinkronba hozniuk a látványt a muzsikával és akkor ez a probléma is abszolválva lészen. A Rock Band Unplugged egy kiváló útitársnak bizonyult, vittem ide, vittem oda, és végül minden körülmények között képes volt lefoglalni, mert mialatt játszunk, remek dalokat is hallgatunk, ettől válik egy valóban instant szórakozássá. Nem nagyon lehetett ezt elrontani, ha a zene stimmel, az már fél siker egy ritmusjáték esetében.

Rock Band Unplugged teszt - 9. kép

Ha most lesz dolgod először egy ilyen jellegű alkotással, akkor fogadj meg egy jó tanácsot, ne próbálj görcsösen az időzítésekre "koncertálni", engedd, hogy a zene vezessen, hagyd, hogy a dallamok és a ritmusok irányítsák az ujjaidat. Meglásd, nem csak élvezetesebb ily módon a játék, de sokkalta egyszerűbb is lesz eltalálni a helyes ütemeket, ritmusokat, dallamokat. Summázáshoz közeledvén számot adnék a vele eltöltött időről, ami összességében nagyon kellemes volt. Van hajmeresztő hiányossága és ezt nem egy plusz kütyüben neveznénk meg, hanem a multiplayer szekció hiányában. A zenei skála széles, mint az Amazonas, a hangulat egészen bulissá kerekedett. A szavatosság számomra erős közepesre vizsgázott, viszonylag hamar beleuntam, de többször is előkapom, ha megfáradok az élet monoton zakatolásában. Segít kiereszteni a gőzt, elnyúlsz és muzsikázol párat, majd visszatérsz a valóság lehangoló morajába. Kezdők is barátkozzanak vele bátran, nem fognak belesülni, de garantáljuk, hogy a mellverős szájhősök is gallonnyi vizet fognak kipumpálni a testükből, ha a nekik szánt szinteken próbálnak majd boldogulni. A Rock Band Unplugged jó, a Rock Band Uplugged-ot szeretjük. Értem?

Track Lista (UMD)

Napjaink dalai
AFI - Miss Murder
All-American Rejects - Move Along
Audioslave - Gasoline
Black Tide - Show Me the Way
Freezepop - Less Talk More Rokk
Jimmy Eat World - The Middle
The Killers - Mr. Brightside
Lacuna Coil - Our Truth
Lamb of God - Laid to Rest
Modest Mouse - Float On
Queens of the Stone Age - 3's and 7's
System of a Down - Chop Suey!
Tenacious D - Rock Your Socks

90-es évek
3 Doors Down - Kryptonite
Alice in Chains - Would?
Blink 182 - What's My Age Again
Foo Fighters - Everlong
Judas Priest - Painkiller
Lit - My Own Worst Enemy
Lush - De-Luxe
Mighty Mighty Bosstones - Where'd You Go?
Nine Inch Nails - The Perfect Drug
Nirvana - Drain You
The Offspring - Come Out and Play (Keep 'em Separated)
Pearl Jam - Alive
Smashing Pumpkins - Today
Social Distortion - I Was Wrong
Soundgarden - Spoonman
Weezer - Buddy Holly

80-as évek
Billy Idol - White Wedding Part 1
Bon Jovi - Livin' on a Prayer
Dead Kennedys - Holiday in Cambodia
Motörhead - Ace of Spades
The Police - Message in a Bottle
Siouxsie & the Banshees - The Killing Jar

70-es évek
Boston - More Than a Feeling
Jackson 5 - ABC
Jethro Tull - Aqualung
Kansas - Carry on Wayward Son
Rush - The Trees

60-as évek
The Who - Pinball Wizard

Track Lista (Music Store)

30 Seconds to Mars - The Kill
Belly - Feed the Tree
Disturbed - Inside the Fire
Lynyrd Skynyrd - Gimme Three Steps
Muse - Hysteria
Mute Math - Typical
No Doubt - Just a Girl
Oasis - Wonderwall
Paramore - Crushcrushcrush
Red Hot Chili Peppers - Under the Bridge

Rock Band Unplugged teszt - 10. kép



#tv#

Rock Band Unplugged / Tesztplatform: Sony PSP

jó lesz ez!
  • Stílus: Ritmusjáték
  • Megjelenés: 2009. június 09.
  • Ár: Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Remek dalválaszték
  • Korrekt külcsíny
  • Mély karakterkreálási lehetőségek
  • Casual és hardcore móka
  • Nincs multiplayer
  • Időnként hajlamos minimálisan belassulni
  • Keményebb szinteken játszhatatlan
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    7
7.8
4 hozzászólás

Maniac

16 éve, 17 napja

Futu-val egyetértek! PSP-n lehetetlen nehezebb szinten lejátszani a számokat, és ezt mint zenész és játékos is mondom! Amúgy a teszt kiváló, a Judas Priest: Painkiller-nél megnéztem volna Futu arckifejezését!röhögő smiley

válasz erre

Vendég

16 éve, 18 napja

FutuRetrO írta:
Meghallgatnék ez ügyben néhány olyan játékost is, akik nem rendelkeznek emberfeletti képességekkel. kacsintó smiley Számomra az volt és mivel sokat nyomtam, de nem vagyok rágyógyulva, úgy gondolom, hogy széles körben fognak ezzel az állítással egyérteni. Én fenntartom, aki meg bírja a metalt keményen, annak csak gratulálni tudok.
Nem emberfeletti képesség kell, hanem 30 játékóra röhögő smiley

válasz erre

FutuRetrO

16 éve, 18 napja

Vendég írta:
Mi az, hogy nehezebb szinten játszhatatlan? röhögő smiley
Nekem egyedül a System és a Motörhead száma nem sikerült 100%-ra Expert módban. Mondjuk nem három órát játszottam vele összesen, de akkor sem annyira durva.
Meghallgatnék ez ügyben néhány olyan játékost is, akik nem rendelkeznek emberfeletti képességekkel. kacsintó smiley Számomra az volt és mivel sokat nyomtam, de nem vagyok rágyógyulva, úgy gondolom, hogy széles körben fognak ezzel az állítással egyérteni. Én fenntartom, aki meg bírja a metalt keményen, annak csak gratulálni tudok.

válasz erre

Vendég

16 éve, 18 napja

Mi az, hogy nehezebb szinten játszhatatlan? röhögő smiley
Nekem egyedül a System és a Motörhead száma nem sikerült 100%-ra Expert módban. Mondjuk nem három órát játszottam vele összesen, de akkor sem annyira durva.

válasz erre
Rock Band Unplugged
nincs ár
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
muki profiljaGargameth profiljaBotyi profilja