Azt azért nem tagadom, bármennyire is megengedő vagyok, hogy nem volt rövid az a bizonyos idő. Nagyjából háromhavonta nekiálltam egy újabb végigjátszásnak és ugyan minden egyes alkalommal tapsikoltam, mint egy óvodás, az agyam eldugott, sötét részeiben volt némi rossz szájíz. Nem feltétlenül az időleges kizárólagosság miatt (na jó, de), hanem sokkal inkább az bosszantott, hogy itt ez a kifogástalan program, ezzel konkrétan mindenkinek játszania kellene, aki ebben a szcénában létezik.
Utána nyilván beugrott az Uncharted 4, a God of War meg még pár másik cím az ellentétes oldalról és kicsit elszégyelltem magam. Szóval jól van ez így. Most viszont örvendezzünk, mert végre elérhetővé vált Sony konzolon is, sőt, egyből a legextrább kiadást kapjuk, olcsóbban, mint ahogy a riválisnál indult anno.
Nem véletlenül van odabiggyesztve a 20 Year Celebration alcím se, mert második kedvenc régészünk lassan felnőtté cseperedik. De ez mindegy is, a lényeg, hogy megérkezett, csapjunk hát bele a tesztbe. Előre szeretném leszögezni, hogy itt most csak felületesen érintem az eredeti kiadást, mivel a gerinc teljesen változatlan, így aki részletekbe menően kíváncsi, az olvassa el nyugodtan írásunkat róla, a mai napig megállják az ottani információk helyüket.
Azért nagyon felületesen: Lara ugye épségben visszatért Yamatai szigetéről, ahol rádöbbent, olyan erők munkálkodnak sokszor a különféle mítoszok mögött, amiket nem lehet ép ésszel, értelmesen megmagyarázni. Hősnőnk édesapja, Lord Croft is tulajdonképp ebbe bukott bele, öngyilkosságba menekülve a szégyen elől. Két évtizeddel később Lara követi a nyomokat, hogy aztán egy olyan összeesküvésre bukkanjon, ami egészen Szibériáig elér.
Oké, ez ismerős, vizsgáljuk meg inkább az extra tartalmakat. Lesz itt egy szép új pont, amit Croft Manor-nak hívnak. Kapunk egy teljesen új, bejárható területet, ami nem meglepő módon hősnőnk birtoka. A főjátékhoz képest nem túl nagy, de azért nem is rossz. Ezen belül kettő új opció is elérhetővé válik. Az egyik Blood ties alcímre hallgat, amolyan eredettörténet-szerűség, ahol sok kérdésre választ kapunk Lara múltjával kapcsolatban. Nem lett rossz, kifejezetten érdekes színt hoz az amúgy teljesen akció-orientált játékba, mert itt a nyomozás lesz hangsúlyos.
Szűk háromórányi tartalommal bír, persze csak akkor, ha mindent meg szeretnénk találni, valamint feltérképezzük a házat teljes egészében. Ugyanitt játszódik a Lara's Nightmare-re keresztelt expedíciós misszió, ahol likvidálnunk kell a ránk törő zombi hordákat, valamint fel kell robbantani néhány üvöltöző, lángoló koponyát, amik ezzel meg is idézik gyötrelmeink okozóját. Őt nyilván szintén csákányra kell hányni. A harmadik elérhető újdonság még zárolva lesz, de gyanús hogy valami VR mókára kell felkészülni, amit az opció neve is sugall.
Nem is olyan régen kiadtak még egy DLC-t az alapjátékhoz, ami Baba Yaga névre hallgat, természetesen ezt is megtaláljuk a korongon. Kezdésként meg kell mentenünk egy Nadine nevű helyi lakost, aki aztán segítségünket kéri, mert drága nagypapája eltűnt a Wicked Vale völgyben, ahol valami gonosz erő lappang, mivel még senki sem jött ki onnan élve. Na, majd mi. Erről nem szeretnék nagyon spoilerezni, már csak azért sem, mert kifejezetten érdekes lett, újabb három órával tolva ki az amúgy sem gyenge tartalmi részt. Kicsit furmányosak voltak amúgy a fejlesztők, ugyanis ahhoz, hogy elérjük az extra kontentet, bizony haladni kell az alapjátékban.
A Croft Manor-t Szíria után nyitják meg előttünk, míg Baba Yaga-t csak a börtönös rész teljesítése után vállalhatjuk, mert kell hozzá egy íj upgrade, amit ugye ott szerzünk meg. Láthatunk majd néhány új kosztümöt illetve fegyvert, de gondolom azért ezek nem emelik meg senkinek sem túlzottan a vérnyomását, ettől függetlenül például a Wraithskin kifejezetten ötletes.
Az utolsó bővítmény a Co-op Endurance Mode, ami csak akkor válik elérhetővé, ha az eredetit megvettük. Itt ugyanúgy a több napnyi túlélés a cél, csak most már egy segítőnk is akad, így egyszerre könnyebb meg nehezebb is a dolog. Főbb vonalakban ezek lennének tehát az újítások.
Ezekkel együtt sem hibátlan az alkotás, hiszen azok már az első verzióban is benne voltak. Sajnos a sztori nem lett sokkal jobb, nem nagyon mertek elrugaszkodni az előd által lefektetett alapoktól, így gyakorlatilag majdnem mindenre rá lehet jönni idő előtt. Ez amúgy azért is fura, mert Rhianna Prachett volt az elkövető, aki talán egy kissé bátortalanul vitte papírra elképzeléseit.
Nem változtattak az irányításon sem, így most is fogunk találkozni megőrülő kamerával (szűkebb helyeken), valamint néha nem teljesen azt csinálja Lara, mint amit kérünk tőle. Kéne dolgozni a hangokon is, mert minél nagyobb lőfegyverünk van, annál idétlenebbül szól, illetőleg a mérgezett nyíl továbbra is rettentően durva.
Grafikailag továbbra is elképesztő. Hiába játszom vele negyedszerre, teljesen le tud nyűgözni a változatosságával, részletességével. Megjegyezném, én is megnéztem sok összehasonlító videót, aztán egyszerre elindítottam a két konzolon őket, de maximum annyi különbséget látok, hogy a PS4 esetében egy picit élénkebbek a színek.
Itt van egy rossz hírem az előző generáció tulajdonosainak: sajnos PS3-ra nem készül belőle port, így ha ki szeretnéd próbálni, vagy 360-on tudod vagy pedig valamelyik nextgen gépen.
Műfajának egyik legerősebb darabja lett tehát a PlayStation 4-re megjelent Rise of the Tomb Raider. Tudom, hogy borzalmasan nehéz beosztani a pénzünket, mert csak ebben a hónapban több olyan alkotás jelent/jelenik meg, amikért szó nélkül törjük fel a malacperselyt, de szerintem ezt a játékot valahova a lista első három darabja közé írjátok fel.
Elképesztően minőségi alkotás, ráadásul olyan tartalmi bővítésen esett át, ami példaértékű lehet. Nincs kifogás, segítsetek Larának!
Rise of the Tomb Raider: 20 Year Celebration / Tesztplatform: PlayStation 4
kihagyhatatlan!- Stílus: TPS
- Megjelenés: 2016. október 11.
- Ár: 13.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Elképesztően látványos és változatos
- Brutális tartalom
- Jó fejlődési rendszer
- Lara dögösebb, mint volt
- Klisés, az elődből építkező sztori
- Néha megőrülő kamera
- Gyatra fegyver hangok