Returnal teszt

2021. április 29.
85.3001
iPet profilja, adatai
iPet
A Housemarque stúdió neve valószínűleg ismerősen cseng azoknál a játékosoknál, akik kedvelik mind a twin-stick shooter, mind pedig a bullet hell műfajokat. Olyan remekművek gazdái ők, mint a Super Stardust, Dead Nation, Resogun vagy az Alienation - ennél természetesen jóval bővebb a portfólió, de a fentiekről szerintem nem csak a zsáner szerelmesei hallhattak. Már csak azért sem, mert ha jól emlékszem, mindegyikről készült teszt itt nálunk is. Szóval adott egy ilyen tapasztalt gárda, akik úgy döntöttek, hogy abszolút komfortzónán kívüli fejlesztésbe vágják fejszéjüket.
 


Ami egyébként nem teljesen igaz, mert például a Matterfall esetében már próbáltak ötvözni egy csomó stílust, de ott nem sült el igazán jól. Szóval úgy döntöttek, hogy letesznek az asztalra egy PS5 exkluzív játékot, amibe mindenüket belerakják, amijük van: sok-sok évnyi fejlesztői tapasztalat, kreativitás valamint egyedi szemlélet. Így született meg a Returnal, ami első blikkre egy roppant látványos, külső nézetes, narratívára épülő akció-platform anyag.

Nagyobbat viszont nem is tévedhetnénk! A programmal eltöltött első uszkve tíz perc után azonnal rájövünk, hogy itt bizony sokkal, de sokkal többről/másról lesz szó, ami nem biztos, hogy mindenkinek feküdni fog. Tesztalanyunk hivatalos megnevezése ugyanis a rouge-like bullet hell shooter. Ez így nem biztos hogy túl sokat árul el az egészből, szóval ássunk inkább a mélyére.

Semmi gond, a ducktape mindent megold

Semmi gond, a ducktape mindent megold


Említettem, hogy a kaland egy központozott elbeszélés köré épül. Mi Selene-t alakítjuk, egy felderítőt, aki az Astra nevű cég alkalmazásában áll. Egy jelforrás felkutatása közben hajónk megsérül és kényszerleszállást hajtunk végre Atropos bolygóján, ahol meglehetősen furcsa dolgokba botlunk. Adott egy teljesen idegen civilizáció, ami valamilyen oknál fogva kipusztult. Találkozni fogunk emberi tetemekkel, akik megszólalásig hasonlítanak hősnőnkre.

Elszórva naplókba botlunk, amikből egyértelművé válik, hogy Selene valamilyen körforgás részese lett és a sok hulla bizony mind az övé - a balszerencsés kísérletezés néma mementói. Feltűnik még egy ház, valamint egy űrhajós, aki mintha követne minket. De a legfurcsább esemény első halálozásunk után következik be: egy látomás után újra lezuhant űrhajónk mellett térünk magunkhoz.

Feladatunk tehát két részből tevődik össze. Egyrészt valahogy ki kell törnünk ebből a ciklikusságból, másrészt nem ártana rájönni, hogy miért kísérti múltja Selene-t egy idegen planétán. A sztori egyébként nem rossz, amolyan igazi dark sci-fi költemény meglehetősen egyedi csavarokkal, amikre a játékmenet taglalásánál kitérek majd. Először azonban a külcsínről és a mögötte lévő technológiáról szeretnék beszélni, mert nem túlzás azt állítani, hogy a Returnal esetében érezhetjük talán azt először, hogy ez igen, a nextgen valóban beköszöntött.

Elég furcsa a helyi router

Elég furcsa a helyi router


Ugye PS5 exkluzív a játék, így a fejlesztéskor elég volt egyetlen platformra koncentrálni, aminek bizony meg is lett az eredménye. Miután kikászálódunk űrhajónk roncsai közül, szerintem mindenkinek a száját egy elégedett "az igen" felkiáltás hagyja majd el. Egy elvadult, romos, erdős tájat látunk magunk körül, miközben a szakadó eső vigasztalanul dobol sisakunk plexijén. Sejtelmes félhomály ül meg mindent, köd vagy pára gomolyog a csizmánk, térdünk környékén.

Megmozdulunk - sima, egyenletes minden, remek az animáció. Próbálgatjuk az ugrást, kitérést (dash) aminek eredményeképp csinos effektek hagyják el a hátunkon lévő mini-jetpacket. Használat után, a kibocsájtott hő miatt, a víz gőzfelhővé változik körülötte. Átmegyünk a következő terembe, ahol monumentális, teljesen idegen építmények keverednek a meglehetősen fenyegető erdővel.

Egy tetemnél (ami kísértetiesen hasonlít ránk) megtaláljuk szolgálati pisztolyunkat, ezzel együtt pedig meg is érkeznek az első ellenségek. A félhomályban elképesztően jól néznek ki ahogy villognak a kék lézerek, köpik felénk a golyókat. Ahogy haladunk előre, úgy változik körülöttünk a táj is. Hat, teljesen eltérő pályán kell bizonyítanunk (a stuff biome-nak hívja ezeket). A másodikon például úgy érezzük magunkat, mintha a Marson lennénk. Vörös homok borít mindent, állandóan süvít a szél és természetesen a rosszfiúk is ennek megfelelően változnak.

Láva és lézer? Köszi de nem

Láva és lézer? Köszi de nem


A Returnal grafikájának nem az a legfőbb erénye, hogy sosem látott felbontásban és FPS számban tol az arcunkba mindent, bár tényleg csodás, de ebben a tekintetben találunk nála szebbet. Viszont elképesztően aprólékosan van kidolgozva minden, ráadásul a hangulat, az élmény fokozása láthatóan mindennél többet jelentett a készítőknek - ez így együttesen adja az igazi next-gen élményt.

A technikai oldalon kell keresnünk ezeket, mivel a játék abszolút kihasználja mind a DualSense-t mind pedig a Sony saját gyártású 3D fejhallgatóját. Előbbinél olyanokat képzeljetek el, hogy amikor esőben állunk, akkor a joyban lévő haptikus motor eltérő intenzitással rezeg és remeg a kezünkben, pontosan úgy és olyan ütemben, ahogy Selene kapja az égi áldást. Nyilván nem titkolt célja ennek az egésznek a jobb beleélés. A lőfegyverek elsütésénél szintén komoly szerep hárul a joyra.

Annak függvényében kell erőt kifejtenünk az R2-re hogy éppen mit használunk. Az L2 még komolyabb mechanikát hordoz: ha csak félig nyomjuk be, akkor közelebb ugrik a célkereszt, míg ha tövig húzzuk, akkor a másodlagos tüzelést hívhatjuk elő. Ezt egy kicsit szokni kell, de remekül működik játék közben. Érdemes egyébként fejhallgatóval játszani, mert a hangkeverés szintén elképesztő. Eggyel régebbi PS fejhallgatóval tudtam csak kipróbálni, de egészen parádés már azzal is.

Gyere csak ide fiacskám!

Gyere csak ide fiacskám!


Összesen két komolyabb buggal találkoztam. Az egyiknél teljesen szétfagyott a gép, a másiknál pedig beleragadtam valamibe úgy, hogy mozdulni sem tudtam. Szerencsére a tesztelés alatt egy-egyszer fordultak elő, szóval nincs komolyabb gond, de a biztonság kedvéért érkezik majd egy Day1 patch, amiben ezek is gyomlálásra kerülnek.

Nézzük magát a játékmenetet, ami nagyon sok érdekességet rejt. Viszont előtte fogadj el egy jó tanácsot: mivel nagyon-nagyon sokszor fogsz elpatkolni, ezért valahogy úgy állj hozzá, mint egy Soulsborne alkotáshoz, mert a játékmenet szerves részét képezi a halál, szóval ezt bizony le kell nyelni. A másik, amiben jónak kell lenned, az állandó változás megszokása. Atropos világa ugyanis ciklusonként teljesen más arcát mutatja. Amikor meghalsz, a végére érsz egy ilyennek.

Minden egyes esetben a hajódnál térsz magadhoz újra, teljesen mindegy, meddig jutottál el, kezdened kell nagyjából mindent előröl. Persze ha mondjuk az adott biome főellensége győzött le, akkor elég csak a pálya feléig elvergődnöd, utána oda tudsz teleportálni, viszont ebben az esetben a buffokról kell lemondanod. A rendszer eléggé összetetten működik és érdekes módon nagyon sok elemet vett át például a Super Stardustból.

Nem biztos, hogy kell az a tárgy

Nem biztos, hogy kell az a tárgy


Szóval, alapból egészen bénácskák és rosszul felszereltek vagyunk. Amint elkezdünk azonban gyilkolni, két csík is töltődni fog. Az egyik az úgynevezett Proficency, ami a lőfegyverek szintjét mutatja meg, a másik pedig az Adrenalin, egy öt szintből álló erősítés, ahol minél tovább jutunk, annál komolyabb buffban lesz részünk: gyorsabban tudunk tárazni, kapunk valamennyi pajzsot, nagyobbat sebzünk meg ilyenek.

Ha azonban egyszer is eltalálnak, utóbbi nullára zuhan és kezdhetjük előröl az építkezést. A fegyverek Proficency szintje azért fontos, mert egyszerre csak egy stukker lehet nálunk és ez határozza meg, hogy milyen erősségű flintákat találunk. Természetesen minél magasabb ez az érték, annál bikább lesz a felvehető motyó. A választék nem túl nagy, mondhatni elég általános. A pisztolyt már említettem, de van shotgun, gépfegyver, rakétavető meg valamilyen másik sorozatlövő izé.

Ami egyedivé teszi őket, azok az eltérő, alternatív tüzelési módok. Az egyiknél mondjuk célkövető lézereket tudunk útjára bocsájtani, a másiknál villámot szórhatunk, a harmadikkal gránátokat röptethetünk, satöbbi. Persze az eltérő szituációk és ellenfelek más és más stratégiát kívánnak, szóval nagyon nem mindegy, mikor mi lesz nálunk. A lelőtt szörnyek helyi pénzt szórnak szét, amiből az úgynevezett Forge-oknál különféle tárgyakat vásárolhatunk. Vehetünk gyógyítást, gyorsabb lóvé begyűjtést, tüskék megidézését, időlassítást meg egy kazalnyi egyéb dolgot. Ezek kivétel nélkül egyszer használatosak, de új játék indításánal mindössze egy item slottal rendelkezünk szóval meg kell fontolni a beszerzést.

Azt ott mind kikerülöm

Azt ott mind kikerülöm


Vásárolhatunk úgynevezett artifact-eket is. Ezek különféle másodlagos buffokat adnak, amiket szerencsére nem kell aktiválni, teszik a dolgukat a háttérben, ráadásul bármennyi elfér nálunk. A terepen mozogva találni fogunk parazitákat. Ezeket az élőlényeket hősnőnk magára tudja applikálni és egy pozitív, valamint egy negatív dolgot hoznak magukkal, nincs kivétel.

Mondjuk növelik a tárgyaink hatékonyságát, cserébe a lelőtt ellenfelek savtócsát hagynak maguk után. Vagy gyorsabban töltődik vissza a kitérés, de a fegyverünk értéke azonnal két szinttel csökken. Számtalan kombináció létezik és bizony nekünk kell mérlegelni, hogy megéri-e felvenni őket. Értelemszerűen minél hasznosabbnak tűnik valami, annál durvább lesz a negatívum is.

Ennél egy fokkal szemetebb az, amikor lilás árnyalatú ládákat, pénzmagot vagy életerőt találunk. Itt ugyanis nem ír semmit a rendszer, csak annyit, hogy mennyi esélye van annak, hogy valami rossz dolog történik velünk. És ez igazán gonosz, mert mondjuk az energiánk a végét járja, találunk egy visszatöltőt, de benne van, hogy sebződünk és akkor game over. Ugyanakkor ha nem élünk a felkínált lehetőségekkel, előbb-utóbb olyan szituációban találjuk magunkat, amikor másodpercek alatt a fűbe harapunk.

A helyi Blaha

A helyi Blaha


Az igazán kemény gyomros ekkor következik, ugyanis a felszerelésünk végleges módosításai kivételével minden elveszik halálozás után. A pénz, az adrenalin, a tárgyak, a praziták, az erős mordály, minden. És itt nincs olyan, hogy megkeressük a hullánkat, nem-nem. Mindent elvesztünk, hiába harácsoltunk mondjuk két órán keresztül. A fűbe harapást pedig pillanatok alatt összehozhatjuk.

Ahogy már említettem, minden egyes új ciklusnál teljesen random generálódik a térkép. Persze ez nem végtelen számú elemből áll, egy idő után azért bőven találkozunk ismerős arénákkal és ellenfelekkel, de ettől függetlenül valami turpisság ezekben is lesz. A játék pedig alapvetően mindent megtesz, hogy elvegye a kedvünket a továbbjutás elérésétől. A bullet hell nem véletlen: néha annyi lövedéket, csapást meg istenharagját kell kerülgetni, hogy nem vesszük észre Selene-t, csak azt, hogy csökken az életerünk és nullázódik az Adrenalin szintünk.

Aztán meg jön az ébredés a hajónál és kezdünk mindent előröl. Mielőtt azonban földhöz vágnánk a kontrollert (többször kerültem ilyen állapotba), próbáljunk lehiggadni, mert simán lehet, hogy a következő próbálkozásnál flottul fog menni minden, hiszen nincs két egyforma terep. Aztán persze lehet, hogy az első akadálynál elbukunk.

Mit nekem életerő, gyere rám Ixion!

Mit nekem életerő, gyere rám Ixion!


A Returnal pokoli nehéz, ezen nincs mit szépíteni. Viszont emögött egy nagyon ügyes és okos rendszer lapul. Ha begyűjtünk mondjuk egy olyan eszközt, amivel repertoárunkat bővíthetjük, új terepek nyílnak meg előttünk, amivel egy addig leküzdhetetlennek hitt akadályt semmisítünk meg. Arról nem is szólva, hogy a sztori is így tud bővül - az új szakaszok megnyitásával újabb feljegyzéseket, átvezetőket láthatunk, ami segít megérteni, előrébb görgetni a történetet.

A stuff tehát állandóan ad és elvesz (azért inkább utóbi a sűrűbb). Ugyanakkor van benne valami, ami durván be tud szippantani. Hiába alázott meg rútul, rágott meg és köpött ki, "csakazértis" nekiugrasz mégegyszer. Aztán persze vered a fejed a falba, de másnap megint megpróbálod. Brutálisan sokat tudnék még írni a programról, de nem akarok. Mint ahogy szokásos pozitív és negatív értékelést sem tudok iderittyenteni, olyannyira egyedi az egész. Ha szereted a kihívást, az elgondolkodtató sztorit valamint a non-stop akciót, akkor szerintem ne habozz a vásárlással.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Returnal (PS5)24.990 Ft

Returnal / Tesztplatform: PlayStation 5

a polcon a helye
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2021. április 30.
  • Ár: 25.590 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Érdekes, sötét sztori
  • Remek gunplay
  • Ötletes mechanikák
  • Csodás grafikus összhatás
  • Elképesztően szemét tud lenni a rendszer
  • Bizonyos tekintetben nehezebb, mint bármelyik Soulsborne cím
  • Néha túl sok múlik a szerencsén
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    8
8
11 hozzászólás

totyak

5 hónapja, 1 napja

Konzol hiányában kipróbálni nyilván nem tudtam, csak videókat néztem róla, de nekem valahogy nem jött át ez az átütő nextgen érzés. Szerintem grafikailag nem lett extrán kiemelkedő és megmondom őszintén, nekem az a gyanúm, hogy az állandó sötét pályákkal finoman takargatják is a kisebb hibákat. Persze simán lehet, hogy csak paranoiás vagyok. Nem ez az az exkluzív, amit irigylek PS-től, az tuti, egyelőre ilyen cím, csak az új Ratchet. Ráadásul 25 ezer pénz az nekem már túl sok.

válasz erre

Gólem

5 hónapja, 1 hete

Az igen, szép pont! Nekem eddig nem igazán jött be amúgy képekről videókról de most meg lettem győzve hogy megér egy próbát!

válasz erre

Mordorer

5 hónapja, 1 hete és 1 napja

Hihetetlen, mennyire betalálnak a Sony exkluzív címek mindig. Nem nagyon hibáznak a saját kiadásokkal. Rohadt jó ez is, kár hogy nem tudom - még - tolni.

válasz erre

Moby Dick

5 hónapja, 1 hete és 1 napja

Egyetlen dolog vígasztal: mire lesz PS5-öm, lemegy az ára...

válasz erre

Ronalddo

5 hónapja, 1 hete és 1 napja

Brutális, hogy gyakorlatilag egy indie játékból lett AAA. Megmutatta ez a csapat hogy lehet csinálni nem óriásiként is nagyon nagy dolgokat még most is. A múltban ez bevett szokás volt, de manapság nagyon ritka. Rohadtul bejön.

válasz erre

VaPe

5 hónapja, 1 hete és 2 napja

Már csak konzol kéne, és tolnám. Anélkül nehéz.

válasz erre

petrovicsz

5 hónapja, 1 hete és 2 napja

Tényleg ilyen jó EZ?????? Képekről nagyon csúnya és játékmenetben sincs semmi extra. Mondanám hogy kipróbálom de egyrészt a konzol itthon csak mese, másrészt pedig 25 ezer egy játék! Ez a PS5 éra nehezen fog beszippantani?

válasz erre

fighterlaci

5 hónapja, 1 hete és 2 napja

Hát igen, ha lenne konzol... Tolnám. Mondjuk mire lesz gép, ez lemegy 60-70%-kal biztos.

válasz erre

Patrik94

5 hónapja, 1 hete és 2 napja

Ez a teszt nagyon meglepett. Videókat nézve max 3-4 pontra saccoltam volna.

válasz erre

Tommy

5 hónapja, 1 hete és 2 napja

Sokkal rosszabb játékra számítottam!

válasz erre

muki

5 hónapja, 1 hete és 2 napja

Videók alapján nem volt jó véleményem róla, de ez a teszt igen meggyőző!

válasz erre
Returnal
25.590 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profiljaWickedSick profilja