Többször bizonyították, hogy nem szívbajosak, ha változtatásokról van szó. Ugye a negyedik rész teljesen újradefiniálta az egész franchise-t (és kis túlzással az akciójátékokat) - ez a fanatikusoknak semmilyen formában sem tetszett, pedig ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor bizony el kell ismerni, hogy egy piszkosul jól összerakott lövlödét toltak az orrunk alá.
A hetedik résszel megint húztak egy merészet, és FPS nézetben játszhattuk végig Ethan, egy új protagonista kalandját, sőt, még ugye PSVR kompatibilis is volt, ami egy egészen más szintre emelte. A bosszantóan sok hiba ellenére a potenciál megkérdőjelezhetetlen volt és őszintén reménykedtem, hogy a nyolcadik résszel sikerül szintet lépni és kiaknázzák végre azt. Nos, ahogy látjátok, pontosan ugyanannyi pontot kapott mint az előd, viszont teljesen más dinamikában érte el ezt. Vizsgáljuk át a falut!
Én azok táborát erősítettem, akik minimum szemöldök ráncolással fogadták a bemutatókat, trailereket. Egy hegyomlás méretű vámpírhölgy, farkasemberek, Hesienberg, vérengzés és Chris Redfield, mint antihős? Hogy mivan? Látványosnak természetesen látványos, de azért mondjuk úgy, fenntartásokkal kezeltem az első információkat.
Három év telt el a Dulvey-ban játszódó kaland óta - Ethan és párja, Mia egy gyönyörű kislány gondoskodó anyukája és apukája. Székhelyüket áthelyezték egy európai városkába és igyekeznek a múltjuk sötét szakaszát lezárni. Mia meglehetősen ingadozó hangulatát látva azért lenne miről beszélniük, de erre nem kerül sor, mert néhány kommandós a párra ront és Miába eresztenek három tárat, fejenként.
Ethan épp készülne kérdőre vonni az urakat, amikor megérkezik Chris Redfield, ötször-hatszor fejbe lövi a földön heverő nőt, magához ragadja lányukat, majd hősünk felé dob egy "Te nem tudhatod, miről van szó" félmondatot és azzal a lendülettel le is ütik. Kicsivel később magunkhoz térünk, de a lokáció nem túl biztató. Egy sötét, havas erdő közepén vagyunk, mellettünk egy kicsontozott katona és egy felborult teherautó, amiben szállítottak minket. Némi közjáték után megérkezünk a már sokat emlegetett faluba, ahol az igazi kaland kezdetét veszi.
Mivel elég szigorú szerződést írtunk alá, ezért a sztoriról több konkrétumot nem árulhatok el, de ez jól is van így, hiszen még mindig kiemelt szerepet kap a narratíva és nem szeretnék spoilerezni. Természetesen játszható és érthető az előd nélkül is, de a készítők gondoltak az új belépőkre és összedobtak egy pár perces összefoglalót a Baker család vs Ethan ügyről.
Nyilván az a legszerencsésebb, ha előtte kipörgeted a hetedik epizódot és friss lesz az élmény, már csak azért is, mert így jobban érthetőek az apróbb infómorzsák. Az szerintem mindenkinek világos, hogy nem feltétlenül a legjobban megírt dialógusokkal és vezérszállal rendelkeznek az RE anyagok és ez a Village esetében is így lesz. Anélkül, hogy bármi konkrétumot említenék, lesznek olyan szakaszok, amikor abszolút kíváncsiak vagyunk arra, hova fut ki ez az egész, máskor meg legszívesebben izzó pálcikával nyomnánk ki a szemgolyónkat.
Ethan-nek továbbra sincs jelleme, kidolgozott karaktere, teljesen súlytalan a fickó. Az mondjuk segít, hogy néha Bram Stoker legendás Drakulájában fogjuk érezni magunkat, főleg ezzel a körítéssel, de mindig jön egy-két olyan rész amikor sírva felnevetünk és elveszik a pillanat. Összességében azért nem bántóan rossz az elbeszélés, de azért egy rendes dialógus szerkesztőt felvehetnének mostmár.
Beszéljünk a külcsínről, hiszen elérhető a nextgen konzolokra is - olyannyira, hogy nálunk a PS5 verzió járt teszten. Alapvetően elmondható, hogy az esetek nagyobbik felében remekül fest a játék. A továbbfejlesztett RE Engine-t használja és sokkal konzisztensebb a minőség, mint az előd esetében volt. A központi hely természetesen a falu lesz - átmenetet képez egy nagyon vidéki település és egy középkorból visszamaradt rom között.
A modern eszközök mellett (traktor, különféle aratógépek, tévék, satöbbi) azért a legtöbb ház például vályogból épült és alig egy-két szobából áll. Viszont épen maradt kalyiba nincs sok, mindenhol elképesztő vérengzésre utaló jeleket találunk. Látszik hogy valamilyen erő az itt lakók módszeres kiirtásába komoly energiát fektetett. Jól és okosan kidolgozott minden: imádtam, ahogy ropogott a lábam alatt a friss hó, közben pedig rettegtem, mert valahol hallottam az egyik farkasember/vérfarkas hörgését.
A fény-árnyék effektek már az elődben is a legerősebb pontok között volt, itt azonban erre rátettek még egy lapáttal. Elképesztő, ahogy a különféle fényforrások más és más módon világítják be az adott teret. Ebből a szempontból a már korábban beharangozott Dimitrescu-kastély viszi a prímet. És igen, next-gen konzolokon, valamint PC-n, ofkorsz, elérhető a ray-tracing, ami természetesen még sokkal menőbbé varázsolja az amúgy is pofás lokációkat.
Azonban nem minden fenékig tejfel és az sem véletlen, amiért le kellett vonnom a grafika értékeléséből. Nem titok, hogy ez főleg a kisebb-nagyobb technikai gondok miatt van. A legidegesítőbb (és amit nem értek) azok a nagyon komoly FPS droppok. A sebesség alapvetően sem kúszik nagyon 30 fölé, de lesz bőven olyan szituáció, amikor majdhogynem diavetítéssé válik.
Kivétel nélkül olyan helyszíneken történik mindez, ahol sok a tereptárgy vagy valami gomolygó köd van. Mintha a vas nem bírná. Azt nem tudom, hogy ez a lastgen gépeken is így van-e, de itt eléggé frusztráló. Ezen kívül csak apróbb tereptárgyba lógásokat figyeltem meg, cserébe a töltési idő tulajdonképpen nem létezik, másodpercek alatt bejön minden. Beszéljünk a játékmenetről, mert itt azért nagy változásokat tapasztalhatunk. Az első ilyen rögtön a tárgymenedzsment lesz, ahol kukázták az eddigieket és visszahozták Leon sztorijából a ládát.
Mivel mindent magunkkal cipelünk, ezért sokszor kell majd így-úgy tologatnunk a felszerelésünket, hogy mindennek helyet tudjunk szorítani. A d-pad négy gombjára értelemszerűen fegyvereket tehetünk, viszont ezek így is helyet foglalnak a bőröndben. Gyógyítani egyetlen dologgal tudjuk magunkat, így lőttek a különféle növénykék kombinálásának - hozzáteszem, ez egyáltalán nem baj, mert így minden a nagyon sűrű lövöldözés keze alá dolgozik.
Szintén ezt húzza alá a tárgyak kreálásának lehetősége. Kalandozásunk alatt nagyon sok nyersanyagot vehetünk fel, amikből lőszert, kötszert, gránátokat, aknákat és csomó minden mást készíthetünk. Ráadásul a különféle elemek helyet sem foglalnak, máshol tárolja őket a rendszer, így több helyünk van minden másra.
Kiemelt szerepe lesz drága kereskedőnknek is, akinél új tárgyak és blueprintek vásárlása mellett erősíthetjük több lépcsőben lőfegyvereinket, eladhatunk felesleges dolgokat vagy nagyobb értékű drágaköveket/tárgyakat. A későbbiek folyamán főzni is tud majd nekünk - a különféle ételek Ethan életerejét növelik, esetleg futása sebességét gyorsítják vagy a védekezés közben elszenvedett sebzést csökkentik.
Az egész metódus kísértetiesen hasonlít az RE4-re. Igen, még a kincskeresés is megtalálható. Flintákból nem lesz sok amúgy. Pisztolyok, shotgunok, gránátvetők és egy magnum alkotja a repertoárt, valamint maradtak a csőbombák, de aknákat szintén telepíthetünk. A fent említett tárgykészítés nagyon kettős: egyrészt, ahogy említettem, remekül kiegészíti a gameplay-t, másrészt viszont nem erőltették túl magukat, hiszen egy korábbi rendszert másoltak le/hoztak vissza. Ennél érdekesebb kérdés és sokat gondolkodtam rajta a teszt előtt: milyen játszani a játékkal, mennyiben más, mint a hetedik rész?
Leginkább úgy tudnám összefoglalni, hogy egy horror elemekkel átitatott, brutálisan pörgő akciójátékot kapunk, ahol a terület felfedezése legalább annyira fontos lesz, mint a rosszarcúak likvidálása. Utóbbival kapcsolatban meg kell emelnem kalapomat a pályatervezők előtt. Azt lehetett tudni, hogy valamennyire nyitott világú cím lesz a Village, azaz szabadon bejárhatjuk a falut és annak környékét.
Noha nem beszélhetünk Witcher nagyságú térképről, azért el lehetne veszni benne. A pályatervezők ellenben remekül oldották meg a feladatot: általában néhány utcát fedezhetünk fel, utána folytatnunk kell a sztorit, hogy megszerezzünk bizonyos tárgyakat, amik kinyitják az addig elzárt utat. Így ha visszatérünk a központi területre, folyamatosan új helyekre látogathatunk el és sosem válik nyomasztóvá a nagyság. Azt ellenben el kell fogadnunk, hogy a jumpscare részeket, meg persze a szörnyeket leszámítva nem nagyon fogunk ijedezni.
Ellenben egy szinte állandó feszültség lebeg majd körülöttünk, sosem lehetünk biztosak benne, hogy a következő sarkon nem ugrik-e valaki a torkunknak. Ez, megfejelve mondjuk a kastély kazamatáival, ahol egy-egy nagyon távoli fáklya világítja csak be a teret, tud elég komolyan nadrágba csinálós folyamatokat gerjeszteni.
Standard (Normal) fokozaton kezdtem neki, viszont így egy kicsit könnyűnek találtam. Szinte megfulladtam a lőszerben és a gyógyító löttyben. Persze elpatkoltam azért így is néhányszor, de ez inkább a saját figyelmetlenségemnek volt köszönhető mintsem a játék által támasztott nehézségnek. Bő 15 óra alatt értem a stuff végére, ami szerintem teljesen korrekt. Ebben benne volt, hogy a felvehető, elrejtett értékek nagyon nagy részét megkerestem, valamint bejártam minden területet. Érkezik még hozzá ugye egy teljesen ingyenes multiplayer mód, valamint extra játékmódok, szóval szerintem ez korrektnek mondható.
Ideje összegezni az elhangzottakat. A Resident Evil Village egy nagyon korrekt játék. Élvezetes a legtöbb mechanika, helyenként kifejezetten gyönyörű, jó benne lövöldözni. Viszont a sztori néha nagyon mélyre képes süllyedni, meg lehet hogy sokaknak nem is tetszik ez a felütés, plusz jó sok elemet loptak a RE4-ből és van technikai gond, amiből az FPS drop teljességgel érthetetlen. Koppra pontosan ugyanannyit adok neki, mint az elődnek és továbbra is tartom, amit ott leírtam: bőven van lehetőség benne, de ideje lenne kiaknázni azt.
Resident Evil Village / Tesztplatform: PlayStation 5
jó lesz ez!- Stílus: Túlélő horror
- Megjelenés: 2021. május 07.
- Ár: 21.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Helyenként gyönyörű
- Korrekt szavatosság
- Remek pályatervezés
- Jó gunplay
- Kisebb-nagyobb technikai bajok
- A sztori maximum B kategória
- Sokszor sírásra késztető párbeszédek