Alapjában véve meglehetősen kedvelem (kedveltem?) az RE franchise különféle epizódjait, mivel a legtöbb résszel kifejezetten jól szórakoztam. Persze már messze nem ragyog úgy az egykor patinás név, mint régen, de a legújabb darabbal talán elkezdődött valami, ami ki fogja emelni a középszerűség posványába süllyedt, valaha volt arany tojást tojó tyúkot.
Őszintén szólva iszonyúan nehéz megállni a szarkasztikus megjegyzéseket jelen tesztünk alanyánál, a Resident Evil: Revelations-nél. Igen, jól tudjátok, ez az, ami először 3DS exkluzivitást kapott, majd másfél évvel később egy HD remake-et az előző generációra. Most pedig megérkezett PS4-re és Xbox One-ra is, hogy teljes legyen a kép. A kérdés az, hogy jó ez nekünk?
Vajon milyen újdonságot képes nyújtani egy lassan öt éves program, amit már egyszer feldolgoztak? Nyilván ha valamilyen oknál fogva kimaradt, akkor megéri pótolni, mert egészen szórakoztató, ráadásul annyira az ára sem vészes, így ha jelen generációval léptél be a konzolok csodás világába, akkor nyugodtan zsákold be, de csodát ne várj tőle. Mindenki más nyugodtan kihagyhatja, mert semmiben sem mutat újat, mint a PS3-as vagy X360-as verzió.
Azért a rend kedvéért nézzük végig, hogy miben tér el a Revelations a többi résztől. A sztori valahol a negyedik és ötödik rész között játszódik, röviddel a BSAA ügynökség megalapítása után. Hőseink, Jill Valentine és partnere, Parker Luciani megérkezik a tengeren hánykódó, elhagyatottnak tűnő Queen Zenobia fedélzetére. Céljuk, hogy az eltűnt Chris Redfield és Jessica Sherawat nyomára bukkanjanak, akik egy múltbeli összeesküvést szeretnének felgöngyölíteni.
A részletekbe jobban nem mennék bele, de egy több szálon játszódó, térben és időben egyaránt ugráló elbeszélést kapunk, ami egyáltalán nem rossz, sőt, akadnak benne meglepő fordulatok. Szintén friss ötlet, hogy majdnem minden esetben párokat terelgetünk, ahol ugyan csak az egyik tagot irányíthatjuk, de legalább nem leszünk egyedül.
Hűséges fegyverhordozóinkat minden esetben az AI kezeli, hol jobban, hol rosszabban, de legalább besegítenek a tűzharcoknál. Ezen felül összesen 12 epizódra bomlik a stuff, nagyjából minden fejezetet egy kellemes cliffhangerrel lezárva, így talán egy minimális sorozat feeling is el tud uralkodni rajtunk. A játékmenet sokat nem változott: felderítjük a helyszíneket, lövünk, begyűjtünk egy csomó fegyvert, eü dolgokat, kódkártyákat és kulcsokat, miközben a megjelenő rusnyaságokat pokolra küldjük.
Szóval ha játszottál bármelyik Resivel, akkor pontosan tudod, mire számíthatsz. Az egyetlen érdekesebb elem derék szkennerünk, amivel az eldugott lőszert és zöld növényeket kereshetjük meg. Ellenfeleinket is megvizsgálhatjuk, több lépcsőben, aztán ha elérjük a 100%-ot még több gyógyító szmötyit kapunk. Meg trófeát.
Meglehetősen nehéz amúgy a játék még Normal fokozaton is, szóval érdemes mindent megkeresni, amit tudunk. Ideje hogy szót ejtsünk két nagyobb negatívum-kupacról. Az egyik ilyen a kezelhetőség, ami finoman szólva is macerás. Azt továbbra sem értem, hogy sprint gombot miért nem kaptunk, de ez a legkisebb baj.
A legjobb szó talán az, hogy oldschool a kezelhetőség. Ha sokat játszol régebbi stuffokkal, akkor mondjuk hamar megszokható, de én speciel újfent vért izzadtam vele. A másik dolog, ami ejnye-bejnyét érdemel az a grafika. Önmagában bravúros, hogy a kis Nintendo masinából ilyen minőséget tudtak kipréselni, de azért nyers erő tekintetében más ligában vagyunk már, ugye.
A végeredmény ugyan nem vállalhatatlan, de azért nagyon messze van még a kategória átlagától is. Iszonyúan szűkek a pályák, kevés pixelből épülnek fel, szereplőink feje diszkréten szögletes, de a mutálódott legénység fest a legröhejesebben. Nem is nagyon ragoznám, ha néztetek gameplay videókat akkor látjátok, miről beszélek.
Tartalom szempontjából rendben vagyunk, nagyjából 8 óra kell a végigjátszáshoz, ami pont elég. Nincs feleslegesen túlhúzva és elnyújtva, cserébe szinte állandó az akció, bár el tudtam volna viselni néhány logikai feladványt is.
A fő szál teljesítése után megnyílik a Raid mód, ahol különféle paramétereket beállítva tudunk randalírozni a már teljesített pályákon, akár egy online cimbinkkel karöltve. Itt érhető el az egyetlen újdonság, egy eddig nem látott szakasz, ami a hangzatos The Ghost Ship: Chaos névre hallgat. Vundersőn.
Ez lenne tehát a Resident Evil: Revelations jelen generációs kiadása. Felvet néhány kérdést a portolás ténye, de ezeket inkább ne is feszegessük, messzire vezetne. Inkább örvendezzünk, hogy a relatíve baráti ár ellenére megkaptuk a teljes játékot mindent eddig megjelent kiegészítőjével (muhahaha), így immáron 4K-ban is átélhetjük a 3DS-es kalandokat. Ha értitek, mire gondolok.
Resident Evil: Revelations (PS4, XB1) / Tesztplatform: XBOX ONE
jó lesz ez!- Stílus: TPS
- Megjelenés: 2017. augusztus 29.
- Ár: 5.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Továbbra is szórakoztató
- Meglepően kellemes sztori
- Magában hordozza a Resident Evil esszenciát
- Körülményes irányítás
- Nem túl acélos külcsín
- Kissé felesleges átirat