Akárcsak anno, a RF: Guerrilla Re-Mars-tered (eh) sem hagy egy lélegzetvételnyi időt sem, a kezdés után pillanatokon belül a történések sűrűjébe keveredünk. Alec Mason bányamunkára érkezik a vörös bolygóra, ahol testvére köszönti, majd gyorsan kiderül, ki a gonosz, ki a jófiú, és már mehet is a csihi-puhi ezerrel. Aki nagy fordulatokra vár, az haladjon tovább, mert nem jó helyen keresgél.
Érdekes, hogy amekkora hirtelenséggel vezetnek fel nekünk politikai ármánykodást, titokzatos első marsi telepeseket és hasonlókat, ugyanakkora következetességgel hagyják is ezeket kibontatlanul. Kár érte, mert ilyen setuppal valami igazán emlékezetes sztorit is össze lehetett volna ütni, ennek viszont épp az ellenkezője sikerült. Legalább a soundtrack idomul mindehhez, az is felejthető.
Hamar rájövünk tehát, hogy itt bizony nem a történettel akartak minket levenni a lábunkról, sokkal inkább a játékbeli fő tevékenységgel, a rombolás lehetőségével-ez viszont tényleg olyan dolog, ami még a mai napig is megállja a helyét. Tagadhatatlanul nem semmi érzés egy hatalmas kalapáccsal lebontani egész gyárépületeket, tornyokat, és mindezt nem csak úgy tessék-lássék, hanem nagyon is kidolgozott, szisztematikus módon.
Képzeljétek csak, ahogy jómunkásemberként vonultok, és a tartópilléreket megkeresve majd szétverve a földdel tesztek egyenlővé egy többszintes építményt, helyenként jókora lyukakat ütve a falakba is-egyszerűen frenetikus. Közben persze vigyáznunk kell, hogy nehogy a fejünkre szakadjon a vityilló, de ha profin csináljuk, akkor igencsak felemelő, ahogy ledől mondjuk egy híd, adott esetben akár az ellenségeink nyakába.
Nem csak a jó öreg kalapács áll azonban rendelkezésre. Sokféle lőfegyver, rakétavető, nano-géppuska és hasonló nyalánkság közül választhatunk, úgyhogy a rombolásokat egy kis gyakorlással tényleg szinte művészi szintre emelhetjük. Az egyetlen, viszont annál nagyobb probléma ezzel csak annyi, hogy ez az egész játék egyedüli igazán jól sikerült része.
Az épületek legyakása mellett természetesen előfordul, hogy EDF (Earth Defence Force) katonák elleni tűzharcokba botlunk. Ezek legfeljebb azért tűnnek realisztikusnak, mert az akció pont annyira látványos és élvezetes, mint ami egy kőművestől várható el, ha mondjuk sugárágyút kap a kezébe.
Már az eredeti megjelenés idején is fura húzásnak tűnt a TPS-nézet bevezetése, tekintve, hogy az előző két Red Faction-ben milyen jól működött az FPS, 2018-ban pedig aztán végképp kiütközik, hogy ehhez a vonalhoz nem igazán értettek a fejlesztők.
Nem elég, hogy kevés a lőszer, még nehéz is célozni. Ha mégis sikerül, akkor meg észrevesszük, hogy mennyire pontatlanok a fegyók. Tényleg, akárcsak egy M16-os egy kőműves segédmunkás kezében. Lehet, hogy ezt mégiscsak a pozitívumok közé kéne sorolni?
Mivel sok a fegyver, de kevés a lőszer, elég sokszor leszünk kénytelenek változtatni harc közben. Ennek persze mi más is lehetne az eredménye, mint az, hogy gyakran esetlenül, valami teljesen oda nem illő cuccal a kézben rohanunk ez ellen felé. Felemelő, mondhatom. Nagy szerencse, hogy a fejlődési rendszer idővel a segítségünkre siet, és kapunk jóval erőteljesebb harci eszközöket, valamint egy jetpack-et, amivel bátran elmenekülhetünk a felesleges atrocitások (értsd: kínlódások) elől.
Ahhoz, hogy ezeket megvehessük, mindenféle törmelékekre és fémhulladék-szerűségre lesz szükségünk, ezek ugyanis fizetőeszközként funkcionálnak a játékban. Hogy megtömhessük e zsebünket, minden lehető és lehetetlen utunkba kerülő dolgot szét kell vernünk. Az elején igazából nem ér minket hátrány, ha nincs kedvünk ehhez az izgalmas tevékenységhez, de ha később se akarunk ruppótlanok lenni, akkor bizony neki kell állnunk Ekkor szembesülünk igazán a játék korával.
Környezetünk ugyanis kihalt, egyhangú, és most kicsit felejtsük el, hogy a Marson járunk. A gyűjtögetés érdektelensége már 2009-ben is egy komoly negatívum volt, mára pedig még többet ront a játékélményen, pedig az már önmagában is elég kiábrándító a gyatra harcok miatt.
Mára már megszoktuk, hogy az ilyen jellegű stuffokban sok a mellékküldetés, amelyek jobb esetben maguk is külön történetek, néha akár szórakoztatóbbak, mint a fő szál. Nos, ilyenre itt ne számítsunk. Társaink a törmelékkutatás során csak a vörös homok és a sziklák lesznek, amelyektől természetüknél fogva túl sok érdekességre nem igazán számíthatunk.
Megmentésünkre a nagyon jól sikerült, de önmagukban azért kevésnek bizonyuló rombolós részeken kívül a multi érkezik, ahol háromtól tizenhat főig akciózhatunk. Ez kicsit felkavarja az állóvizet, érdemes vele tenni egy próbát annak, aki beruház a RF: Guerrilla-ra, amelynek alcímét nem véletlen, hogy csak egyszer írtam le a tesztben.
Amit szerintem még a multinál is fontosabb megemlíteni, az a Wrecking Crew-mód. Itt választhatunk egy karaktert, egy helyszínt, és belevethetjük magunkat abba az egy dologba, amiben a stuff jeleskedik. Igen, kitaláltátok, megint csak a rombolásra gondolok.
Adott időkereten belül kell minél komolyabb károkat okoznunk a környezetünkben, mindezt pedig pontokkal honorálják, így könnyedén lemérhetjük a hatékonyságunkat. Nem menti meg dolgot a gyér pontszámtól, és nyilván ez is megunható, de szerintem már-már szórakoztatóbb, mint maga a fő kampány.
A végére hagytam a grafikát. Nehéz róla mit mondani, hisz illik figyelembe venni, hogy egy lassan tízéves játékról beszélünk. Nyilván jobban néz ki, mint az eredeti, de mai szemmel azért elég szegényes, ezen pedig a kihalt környezet sem segít túl sokat. Az átvezető animációk akkori szokás szerint mosottasak, a karakterek élettelenek, és így tovább, az összképen tehát sajnos nem dob sokat a külcsín sem.
Őszintén szólva nem igazán értem, hogy ezt a címet miért is tartotta érdemesnek bárki is az újrakiadásra. Már 2009-ben sem számított klasszikusnak, azóta pedig nagyon rosszul öregedett. A mai kínálatban nehezen hiszem, hogy ne találna magának bárki ennél sokkal jobb játékot. Aki pedig akkor szerette, az meg miért is álllna neki újra ennyi év után? Nyugodtan kihagyhatjátok, igazán semmit nem veszítetek. Az illetékeseknek pedig szerintem üzenjük azt mi, gamerek, hogy inkább csak olyat remastereljenek, ami valamiért tényleg meg is érdemli.
Red Faction: Guerrilla Re-Mars-tered / Tesztplatform: PlayStation 4
ne várj sokat tőle...- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2018. július 03.
- Ár: 9.290 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Szórakoztató rombolás
- Értékelhető multi
- Wrecking Crew-mód
- Egyhangú környezet
- Unalmas gyűjtögetés
- Gyenge sztori