Ratchet és Clank olyan elválaszthatatlan társak, mint Starsky és Hutch, vagy mint Bony és Clyde, ám néha a legnagyobb hősökkel is megesik, hogy külön válnak útjaik és egy szóló kaland erejéig maguk egyengetik el a problémás dolgaikat. Esetünkben is így történt, ám az elválás kényszerű volt, nem szabad akaratukból döntöttek így a felek. Ratchet hűséges barátját, a kiszuperált bádogdoboz robotot elragadták és fogolyként tartják fogva, valahol, egy számunkra ismeretlen helyen. Az Insomniac első újgenerációs Ratchet & Clank felvonását most egy lényegesen rövidebb kaland követi a sorban, amely direkt folytatásként épül a történetbe.
Történt ugyanis, hogy nagy fülű barátunk véget vetett Emperor Tachyon ámokfutásának, a Tools Of Destruction epilógusában, ám a megpróbáltatások ezzel korántsem értek véget. Clank-et elrabolják, majd elhurcolják, a titokzatos Zoni-k. Több sem kellett, Ratchet és Talwyn azonnal Darkwater kapitány nyomába erednek, aki közismerten nagy tudora, a Zoni kultúrának. A csapás viszont egy halálhír formájában sújt le hőseinkre, hiszen a kalózok csapata közli a duóval, Darkwater kapitány alulról bámulja a rumos flaskát, ugyanis eltávozott az élők sorából. Rusty Pete, Slag kapitány elvesztése miatt még erősen gyászba borult, és némileg illuminált tudatállapotában kilöveti őket egy ágyúból, egyenesen a Hoolefar szigetére, amely egy idilli, zöldövezetes, belakott, csöppnyi földrész. Cicapofink most bizony ismét nem kis pácba keveredett, megfosztva csaknem minden harci eszközétől, fel kell kutatnia egykori csatlósát, Clank-et.
Az Insomniac csapata még a PlayStation 2 debütálása után nem sokkal vágott bele a sorozat elindításába, ami mostanra egy jól jövedelmező platform franchise-zá nőtte ki magát. Számos folytatás hegesztése után, tavaly végre platformot váltottak és kijöttek az első HD-s felvonással, a Tools Of Destruction-nel. Idén pedig egy derült égből folytatás követte, megkurtítva, kimondottan a PlayStation Store-ra szánt formában. Az európai trendekhez igazodva, külön, lemezes formában is megvásárolható a játék, durván egy teljes árú lemez harmadáért. Kicsi kaland, kicsi ár elve mentén haladva, gazdagabbak lettünk egy puzzle és platform orientáltabb folytatással, amelyben viszont nélkülöznünk kell a híres duó kisebbik felét, szerencsétlen bajtársunk a Zoni-k fogságában tölti idejét. Mint egy valamire való jóbarát, Ratchet azonnal mentőakcióba kezd, ám a dolgok sohasem úgy sülnek el, ahogyan azt a kétbalkezes, hosszúfülű eltervezi. Egy pálmafákkal teli szigeten kötnek ki, ahonnan rövid, ám annál intenzívebb út vezet a sikerig, Clank kiszabadításáig. Az első, rövidebb hangvételű, dinamikus, kalóz léghajós kalandozásaink után, a Hoolefar szigetre lövik ki Ratchet-et és Talwyn-t, aki csupán statisztál a nagy mentőakcióban, itt kezdődik csak igazán a móka.
A szigetre gyakorlatilag semmilyen fegyvert sem sikerült magukkal csempészniük, csupán Ratchet univerzális, feltuningolt csavarkulcsa és két pár csizmája maradt az eszköztárban, ezzel kell boldogulnunk, ám szerencsénkre, a Quest For Booty környezete sokkalta barátibb, mint az előző lokációk voltak, harcokba bonyolódnunk először csak elvétve kell, ez az epizód sokkal inkább egy vérbeli, klasszikus típusú platformer anyag, halomnyi könnyed fejtörővel. Látszólag. A Hoolefar szigeten máris akcióba lendülhetünk, hiszen ahhoz, hogy bármiféle életjelet is tudjunk magunkról adni a külvilágnak, energiát kell szereznünk. Mit ad ég, a szigeten öt darab szélerőmű meredezik az ég felé, de azok, egytől-egyig üzemen kívül vannak. Irány tehát az öt szélturbina egyikének csúcsa, hogy működésre bírjuk egyenként valamennyit. A dolog érdekessége, hogy az erőművek mindegyikét más-más módon tudjuk megmászni, így nem válik unalmassá a folyamat, mindig akadnak friss kihívások, bár nagyobb nehézségekbe nem igazán ütközünk majd. A grind és az antigravitációs csizmák aktív szerephez jutnak, nélkülözhetetlenek a célplatformok eléréséhez, megmászásához. Visszatérő elemként üdvözlendő a sínpályákon való csúszkálás, valamint a fémes matériából kiképzett, meredek, átkötő útszakaszok megléte, amelyeken kizárólag a gravitációt sutba vágó, mágneses bakancsokban tudunk közlekedni.
A szigetet a végtelennek tűnő, kék óceán veszi körül, amelynek, néhány, partközeli, sekélyebb részét be is úszhatjuk. A víz megvalósítása üdítő látvány, a sziget zöld növényzete nem különben, amelyet vízesések és kisebb patakok koronáznak meg. Egész pofás kis lokáció, bár kiterjedésre nem túl méretes, hamar felderíthető, ezért külön öröm, hogy elkalandozunk például egy szomszédos sziget barlangrendszerébe is, ahová az időközben felbukkanó Rusty Pete közreműködésével juthatunk, és amely egy sokkalta ridegebb, valamint félelmetesebb környezetet kínál fel számunkra, erős kontrasztot képezve az addig látottakkal. Erre a dermesztő helyre a Fulcrum Star-hoz vezető térkép meglelésének reményében látogatunk, amely nem más, mint az Obsidian Eye néven ismert kommunikációs rendszer erőforrása. Darkwater kapitány ezen berendezés segítségével teremtett kapcsolatot, a Clank-et is elrabló, titokzatos Zoni-kkal, így mindenképp a nyomára kell bukkannunk valahogy, ha viszont szeretnénk látni a kis bádog haverunkat. A dolgot tovább bonyolítja Talwyn-tól való elszeparálódásunk. A fényekkel való manipulálás itt jön be igazán a képbe, mint egy friss, üde, új elem. A kis, zölden foszforeszkáló Heliogrubs lények fénnyel borítják be a közvetlen környezetüket, nagy szükségünk lesz rájuk, a megfelelő helyen való használatukra a továbbjutásunkhoz. Úgyszólván szerves részét képezik a puzzle orientált történetnek. A spoiler-mentes folytatás érdekében a sztori alakulásáról ennyit és nem többet szeretnék elárulni.
A Quest For Booty egy régi vágású, vérbeli platformer anyag, amely ügyességet, valamint alapszintű logikát követel meg a játékosaitól, a hatalmas tűzharcok először a háttérbe szorulnak, jóllehet, csihi-puhi nélkül nem fogjuk megúszni a szóló akciót sem, a játék második felétől viszont alaposan bekeményít a történet és miután visszaszerváltunk néhány darabot az arzenálunkból, a rettegett fegyvereink ismét eldördülnek majd. A modern csúzlik kezdeti mellőzése kényszerű szituáció, hiszen a kalózok lefegyvereztek minket, mielőtt kilőttek a Hoolefar szigetére, sőt lebegni sem leszünk képesek Clank segedelme nélkül, tehát szinte majdnem csupaszon, kizárólag a saját adottságainkra, valamint az alapfelszereltségünkre támaszkodva abszolválhatjuk az első pár küldetéseinket. Kinek örömére, kinek bánatára, de ez a rövidke folytatás némiképp kilóg a keményvonalas Ratchet & Clank széria sorából. Egyrészt, mert lényegesen rövidebb játékidővel rendelkezik, amely annak tudható be, hogy ezt a címet, tompított áron, kizárólag a PlayStation Store-ra szánták a készítői, másrészt pedig a hardcore irányzatot elegánsan félresöpri és teret ad az önfeledt mászkálásnak, ugrálásnak, némi puzzle-nek, később, pár ízes összecsapásnak. Ha a játékban egy pillanatra elveszítenénk a cselekmény fonalát, csak könyököljünk rá (gyengéden megnyomni is elég) a SELECT gombra és előpattan egy pofás térkép, amelyen minden esetben egy kérdőjel jelzi a következő, aktuális történés helyszínét. Így ha elveszve érezzük magunkat, kapunk némi mentőövet általa.
Az urbánus, modern környezet mellőzése kimondottan jót tett az epizódnak. Az előző felvonás grafikai motorja itt is jól teljesít, nem makulátlan, de nagyon korrekt látványvilágban részesíti a játékkal időzőket. A színek összeállítása, a sziget kivitelezése, a fény-árnyék hatások, valamint a folyékony közeg, azaz tengervíz megvalósítása is mind-mind jól sikerültek. Messze nem nevezném állszaggatósnak és némileg gondban vagyok azzal, hogy miként is tekintsek erre a játékra, hiszen a sorozat egy szerves része, viszont közel sem kapott akkora figyelmet, mint a teljes értékű, közvetlen előzménye, a Tools Of Descruction. Egy hétköznapi PlayStation Store-os címhez pedig főbenjáró bűn lenne hasonlítani, így igazából az alacsony árfekvése az egyetlen, amelyhez érdemes viszonyítani. Azt tudni érdemes, hogy Európában Blu-ray-es kiadást is kapott a Quest For Booty, jómagam is ezzel időztem el néhány órácskát. Majd szép lassan ki is végeztem, nem több, mint egyetlen délután alatt, hozzávetőlegesen 4-6 órát emésztett fel az életemből és akkor ebben benne volt a tájban való gyönyörködés, néhány küldetés, idegtépő elhalálozás okán való újrakezdése, illetve az örömteli felfedezésre elpocsékolt idő. Aki a célból dönt a lemezes kiadás mellett, hogy a HDD-n helyet spóroljon, jobb, ha újragondolja, ugyanis a diszk tartalma, kötelező jelleggel felkúszik a merevlemezre, csak onnan hajlandó elindulni, persze a gyári lemez megléte minden indításnál szükséges.
Felelősségem teljes tudatában, határozottan kijelentem, hogy a pénzét megéri. Nem szükséges túlbonyolítani a konzekvenciákat. Pár ezerért elvagy két-három laza délutánon át, majd fél év múlva újra előveszed, esetleg próbára teszed képességeidet hard fokozaton is. Ha ezeket összeadjuk és összemérjük a mozijegyek aktuális áraival, esetleg két, frissen kiadott DVD filmre elköltött pénz összegével, akkor kapunk egy kielégítő végeredményt és talán még a szavatosságot sem érheti negatív kritika. Nem kőkemény anyag, barátnőt, anyukát, sőt, extrém esetekben a nagymamát is játékra bírhatjuk, mert fogyasztható, mert szórakoztató, mert light-os, mert egy remek, erős közepes darab. A végére még egy összetettebb boss fight-ra is futotta, ezzel ki is teljesedik a Quest For Booty, kaptunk mindenből egy adaggal. Akik figyelemmel kísérik a hirblokkunkat, vagy már túl vannak egy végigjátszáson, tudatában lehetnek az örömteli üzenetnek, jövőre a kaland folytatódik. Nem tudni, hogy egy ehhez hasonlóan, rövid és elsősorban platform orientált formában-e, vagy egy teljes értékű, szokványos mederben haladó, következő epizód formájában, de a történet tovább gyűrűzik majd. Két mínuszt tennék a mérleg negatív oldalára, amelyek csekélyebb mértékben lerontják az összhatást. Az egyik az esetenkénti frame kimaradás, köznyelven - enyhe ugyan, de - szaggatás, valamint a játék relatív rövidsége, bár ezt megfogadtam, hogy nem rovom fel, tekintve az alacsony árcetlijét. Azért nem árt tisztában lenni vele és pont.
A grafika 720p-nél megállapodik, a FULL HD-s felbontás nem opció. Amennyiben kiéheznék egy színtiszta platform érzésre, amelyben még, a használat során upgrade-elődő fegyvereket is ragadhatok, igen, kicsengetném érte az elkért összeget, viszont nem biztos, hogy megtenném abban az esetben is, ha nem rendelkezem az előzménnyel, a Tools Of Descruction-nel. Szeretem azt, ha egy történet kerek és hiánytalanul birtoklom minden epizódját, de ezt betudhatjuk amolyan fanatikus, gyűjtői láznak is. Ha vágysz egy kis kalózos hangulatú ugri-bugrira, úgy szabadon, akár a teljes történet ismerete nélkül, akkor ez a Te játékod és bátran ajánlom szíves figyelmedbe. A négy pálya (Pirate Fleet, Hoolefar Island, Morrow Caverns, Darwater Cove) hozzávetőlegesen 3-4 órás játékidővel ajándékozza meg a gamer-eket. Most már csak egy új generációs Jak & Daxter hiányzik a Sony-s repertoárból, de az nagyon. A Naughty Dog-ék sztár duója remélhetőleg szintén visszatér, hogy tovább színesítse a lassacskán bővülő kínálatot. Clank vajon újra Ratchet nyakába borulhat? Kiderül, ha belevágtok és egy huszáros vágással végig játszátok, mert tőlem ugyan meg nem tudjátok. Ha elmondanám, meg kellene, hogy öljelek Titeket, ám nem vagyok az az elvetemült fajta, ezért inkább megtartom magamnak. Rusty Pete-nek szánok egy külön sort, mert ennek a felvonásnak, ő volt legjobbja. Halálos figura, alaposan megvigyorogtatott. Köszönöm Pete! Ezzel is megvolnánk, irány a következő áldozat.
))))))))))
