Rage 2 teszt

2019. május 29.
75.0371
iPet profilja, adatai
iPet
Töredelmesen bevallom, hogy jelen tesztünk alanyának előzménye finoman szólva sem tartozott a kedvenc játékaim közé. A jó értelembe vett őrületet mindig is értékeltem, de a RAGE első része nálam totálisan félrement, hozzátenném, konzolon próbáltam. Simán elképzelhető, hogy nálam volt a hiba, ugyanis a nemzetközi sajtó kifejezetten szerette a címet, de hát na, senki sem lehet tökéletes. A kiadó mindenesetre látott bőséggel fantáziát a dologban, ezért a folytatás mellett döntött.


Jöttek is a színes-szagos-rózsaszín cukormázas trailerek, ahol olyan durván akarták bizonyítani a színtiszta káoszt, hogy az egy idő után szerintem már inkább kellemetlen volt, mint menő. Ha időm engedi, szeretek elmerülni az adott tesztpéldányban, így bármennyire ódzkodtam az elején értekezésünk alanyától, azért igyekeztem korrekt tartalmat abszolválni. A világot ugyan nem váltja meg a Rage 2, sőt, viszonylag hamar unalomba tud fulladni, de a piszkosul jól összerakott gunplaynek hála azért el lehet vele molyolni.

Szóval itt kellene rendet tenni. Értem.

Szóval itt kellene rendet tenni. Értem.


Sztorit, mint olyat ne nagyon keressünk benne, ez nem az a műfaj, de kivételesen szerintem ez nem is akkora probléma. Az előző rész végén úgy tűnt, hogy a gonosz idegen fajt, az Authority-t sikerült hősünknek végleg eltörölni a Föld színéről. Természetesen kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, csak visszavonultak erőt gyűjteni, hogy pár évvel később aztán előmerészkedjenek a mélyből. A viszonylag gyors bevezetés után felkapjuk az elég menő Ranger páncélt, betárazzuk mordályunkat és felkerekedünk, hogy pontot tegyünk a szörnyellák életének végére.

Ezzel a felütéssel kezdődik az egész, de ahogy említettem, teljesen harmadlagos az elbeszélés. A grafikán először finoman szólva is megdöbbentem, mert igencsak messze van az élbolytól, inkább a középmezőny végén kullog - hozzátenném, a PC változat biztosan sokkal szebb ennél, de ahhoz nem volt szerencsém. Az érdekességek ott kezdődtek, hogy 1080p a maximális felbontás még PS4 Pro-n is, ami azért fejvakarásra szolgáltat okot. Később persze kiderült, hogy így lehetett elérni a viszonylag stabil 60 FPS-t, ami pedig az esszenciája az egész játéknak.

Most akkor merre kell mennem?

Most akkor merre kell mennem?


Alaphelyzetben azért nem csúnya az R2, főleg amikor a kvázi világtérképen autózunk/motorozunk. Viszont ahogy beérünk az első nagyobb településbe, olyan kihaltság fogad minket, mint az előző generációs konzolok idejében. Ami már csak azért is visszás, mert a sztori szerint a túlélő emberek az ilyen erődítményekbe húzódtak vissza. Nem túl szépen megkomponált tereptárgyak és helyszínek tárulnak szemünk elé, illetve PS3-on már láttunk részletesebben kidolgozott NPC-ket is. Kár ezért egy kicsit, mert amúgy a Doom/Mad Max/Judge Dredd jellegű világnak lenne hangulata, de így azért nehéz beleélni magunkat. Szóval nem túl szép, na.

További szájhúzásra ad okot a tartalom, valamint a nagyon összecsapott tutorial. Utóbbi azért probléma, mert a felszín alatt tonnányi lehetőségünk van arra, hogy hősünkből igazi pusztítót faragjunk, de alig magyaráznak el valamit, a lényegre nekünk kell rájönnünk - erre később még visszatérek. A kontent mondjuk kilóra megvan, hiszen egy bitang nagy, szabadon bekocsikázható világot kapunk, ami azonban elvérzik a tevékenységek oltárán. Sajnos a készítők ezen a téren nem voltak túlzottan kreatívak, mert a menj A pontba, likvidálj mindenkit/foglald el a bázist tevékenységeken kívül nagyon nem kapunk mást. Oké, lehet roncsderbizni és a Mutant Bash TV is szórakoztató pár körig, de sajnos ennyiben ki is merül a dolog.

Itt, amikor a szörny Elvisszel beszélgettem

Itt, amikor a szörny Elvisszel beszélgettem


Viszont az irgalmatlanul gyors, brutális és látványos akció kárpótol minket tulajdonképpen az egészért. Ha emberek/szörnyek likvidálásáról van szó, akkor programunk látványban lép egy szintet és már-már Doom jellegű hentet produkál. Csak úgy röpködni fognak a végtagok, potyognak a fejlövések (amiknél olyan hangeffekt van, hogy beleborzongok még most is) meg halálhörgések szegődnek nyomunkba. Ezekre rátesz egy lapáttal páncélunk, aminek köszönhetően különféle másodlagos képességek birtokába juthatunk. Ezeket viszont nem idővel kapjuk meg, hanem az úgynevezett ARC-okat kell megkeresnünk, amikhez természetesen barangolni kell a térképen.

Már csak azért is fel kell keresnünk a bárkákat, mert új lőfegyverekre is itt tehetünk szert, szóval a lootolás nem ismert fogalom, legalábbis ebben a formában. Az alap pisztolyunkon kívül lesz egy sima karabélyunk, klasszikus shotgununk illetve egyebek, de a legkirályabb a BFG. Igen, a Doomból ismert BFG, ami akkorát szól hogy a fal adja a másikat. A legtöbb dolgot egyébként több lépcsőben erősíthetjük, ami egy hangyányit hülyén van megoldva, plusz elsőre nem is nagyon érted, hogy mivan, mert annyi értelmetlennek tűnő dolgot tudunk felvenni.

Na, most kell rálépni a nitróra

Na, most kell rálépni a nitróra


Aztán persze rájövünk, hogy minden egyes ilyen vacak vagy képességeinkhez, felszerelésünkhöz vagy az elérhető verdákhoz kapcsolódik. Utóbbiak beszerzése amúgy kicsit nyögvenyelősre sikeredett: ha látunk egy klassz autót/motort valahol, akkor át kell ülnünk és vissza kell vezetnünk az elérhető legközelebbi településre vele. Innentől már persze bármikor meg tudjuk nyitni, de azért sokszor elég macerás ez. A fejlesztések során klasszikus dolgokat vehetünk amúgy, amik a nagyobb tárak, erősebb sebzés, jobb célzás szentháromságban mozognak. Járműveinkre extra mennyiségű ágyút vagy védelmi eszközt pakolhatunk, míg a skillek esetén inkább a gyorsabb újratöltődésre vagy a horrorisztikus sebzésekre mehetünk rá.

Az amúgy sem túlzottan lassú akciót az Overdrive bekapcsolásával még egy szinttel feljebb emelhetjük. Ez tulajdonképpen Ranger páncélunk különleges dolga. Ilyenkor vörös köd száll szemünk elé és minden fegyverünk extra mennyiségű sebzést képes kiosztani. Szóval, ha szorult helyzetbe kerülnék (vagy csak úgy), érdemes ezt ellőni. Az az érzés tényleg képes feledtetni a játék bajait, hogy páncélos lövedékként csapódunk ellenségeink közé és olyan véres rendet vágunk, hogy néha akaratlanul is felröhögünk és elégedetten csettintünk. Ennyire jól összerakott játékmenetet és akciót utoljára a Division 2-ben láttam.

Minőségi lebuj, yesssss

Minőségi lebuj, yesssss


Vissza kell kanyarodnom még a negatívumokhoz, mert akad még pár dolog, amitől feláll az ember hátán a szőr. Bosszantó technikai figyelmetlenségek garmadája keseríti meg életünket, amik amúgy simán javíthatóak lennének. Rögtön ilyen a menü beszaggatása. Igen, jól olvassátok: ahogy belépünk a főmenübe, hogy küldetést válasszunk, esetleg a begyűjthető háttérinfókat olvassuk el, satöbbi, néha húsz másodperc is kell, hogy az egyik fülről a másikra ugorjunk. Ilyet nem is tudom mikor láttam utoljára. Sajnos a bugokkal amúgy is meg kell küzdenünk, de azokkal legalább foglalkoznak a programozók.

A zenei szekció sem túlzottan erős. Emlékezzetek vissza, hogy a sokat emlegetett Doomban milyen atomkirály techno-metál egyveleg szólt a vérgőzös őrületben. Nos, itt ez kifejezetten gyengén lett megoldva, egyáltalán nem nyomja úgy az agyunkba az adrenalint, mint a kiadó másik címénél. Bevallom, a pontozásnál egy kicsit szigorú akartam lenni, mert a Rage 2-re tökéletesen illik az a kifejezés, hogy tisztességes iparosmunka.

Nahát, mennyi járókelő!

Nahát, mennyi járókelő!


A pénzünkért cserébe kapunk egy zéró sztorival ellátott, nyílt világú FPS anyagot, ami se nem túl szép, se nem túl változatos, de cserébe agylerakós akciót kínál. Ebben a formában leginkább a John Wick filmekhez tudnám hasonlítani. Oké, ott a világ egészen ötletesen kidolgozott, de a nézők azt várják, hogy mikor bonyolódik a névadó hős valami jóféle fejlövéses pusztulatba. Tulajdonképpen itt is erről van szó: ha egy nehéz nap után hazaérsz és eleged van mindenből, a Rage 2 tökéletes móka, mert kegyetlen látványosan tudod benne kiereszteni a gőzt. Ennél többet azonban ne várj tőle, bár az is igaz, hogy nem feltétlenül akar más lenni. Hét pont, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Rage 2 (PC)17.790 Ft

Rage 2 (XBOX ONE)19.790 Ft

Rage 2 (PS4)19.790 Ft

Rage 2 teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: FPS
  • Megjelenés: 2019. május 14.
  • Ár: 17.790 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Zseniális gunplay
  • Meglepően mély fejlődési rendszer
  • Tökéletes kikapcsolódás egy nehéz nap után
  • Eléggé kopottas grafika (konzolon)
  • Nem túl változatos, hamar kifullad
  • Érthetetlen bugok garmadája
  • Hang
    7
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    7
7
7 hozzászólás

Hellblade

1 hete és 5 napja

Havernál láttam, ez is jó kis downgrade-et kapott a gameplayekhez képest..

válasz erre

Tommy

2 hete és 6 napja

Ezt a kinézetet képtelen vagyok elfogadni. Ha fele árra lemegy, nem mondom hogy nem adok neki esélyt, de így most, ráadásul még full bugosan biztosan nem kell.

válasz erre

VaPe

2 hete és 6 napja

PC-n a grafika sokkal szebb és az egész fluidabb. Semmivel sem jobb mint az első rész, pedig az már vagy 7 éves, és azért szerintem elvárható lett volna egy kis fejlődés pl AI terén. Időnként nagyon buták az ellenfelek. A látványvilágot nagyon szokni kell, ebben is nagyon hasonlít a Far Cry New Dawnra, aminél szerintem ezerszer jobb még így is.

Abszolút korrekt pontozás.

válasz erre

zender

2 hete és 6 napja

Majd féláron, akcióban. engem nem győzött meg.

válasz erre

Ronalddo

2 hete és 6 napja

Nagyon pozitív! Tartottam tőle hogy nagyon **** lesz de ezek szerint azért összerakták ezt rendesen.

válasz erre

Patrik94

2 hete és 6 napja

Sokkal ****abb pontra számítottam!

válasz erre

muki

2 hete és 6 napja

7 pont nem rossz!

válasz erre
Rage 2
17.790 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Imperator profiljaWarriorAutobot profiljagery1113 profiljamarco profiljaHellblade profilja