Race Driver: GRID teszt

2008. augusztus 23.
79.2131
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Dru profilja, adatai
Dru
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Lányok, Fiúk, kedves Gyerekek! Ismét egy olyan játék akadt szőrös mancsaink közé, amelyben a központi szerepet füstpamacsokat eregető szörnyetegek, és az őket megzabolázni képes főhős kapja. Nem, holmi világmegmentésről ezúttal szó sincs, de a hercegnő kezét, és a vele járó fél királyságot, no meg a helyet a halhatatlanok panteonjában még elnyerhetjük, hiszen a fehér paripánk adott hozzá. És ha ez a paripa egy Mustang, fehér helyett esetleg fekete, piros csíkokkal, és a Ford gyártósoráról gördült le nemrég? Annyi baj legyen!


Ha azt mondom, árkád autóverseny, akkor rögvest rávághatjátok: Need for Speed (a kritikusi felhangok csillapítása érdekében: most PC-ről van szó, Burnout és társai nem játszanak). És valóban. Az elmúlt évek során az Electronic Arts nem kevés marketing kapacitást és megszámlálhatatlan mennyiségű NfS címkével felruházott terméket vetett be, hogy elsulykolja mindezt a játékosokban. A mamutkiadó majdnem elérte célját, hiszen ebben a kategóriában egy-két szárnyaszegett próbálkozáson kívül mindössze egyetlen igazi ellenfele maradt, aki hasonló vehemenciával, rendíthetetlenül adja ki a termékeit. Ez a hősies ellenálló pedig nem más, mint a Codemasters.


Race Driver: GRID teszt - 2. kép

Akit akár a kategória egyik királyának (vagy királynőjének? - hisz angolokról van szó) is nevezhetünk, hiszen két autós sorozatot is futtat már évek óta sikeresen. Ezek tálalása valamelyest eltér a Need for Speedekétől, és a vezetési élményt is próbálják a valósághoz jobban közelíteni, talán ezért is férnek meg egymás mellett, édeshármasban a piacon. Az egyik gyermek a Colin McRae sorozat, amely a rally világába kalauzol el, a másik pedig a TOCA széria, amely először túraautókat, majd "minden mást" is elérhető közelségbe hozta/hozza a földi halandók számára.

A tavalyi naptári évet a Colin McRae-nek szentelték (Dirt), így senkit sem lepett meg komolyabban, hogy idén a másik aranytojást tojó tyúkjukat fogták munkára. Az eredmény pedig a Race Driver: GRID-ben kristályosodott meg, amely elől - a sorozat történetében másodszor - lehagyták a TOCA előtagot. A készítők nem titkolt célja a Dirt eredményeinek kritikai és pénzügyi túlszárnyalása volt. Tekintve, hogy az mindkét téren meseszerűen szerepelt, nem mondhatjuk, hogy kicsi elvárásokkal dobták be a GRIDet a piaci forgatagba.

Race Driver: GRID teszt - 3. kép

Az értékesített példányszámok összevetésére térjünk vissza egy év múlva, a játék kivesézését viszont akár most is megtehetjük. A folyamat során igyekszem a legnagyobb odafigyeléssel 0-kba és 1-esekbe konvertálni a megszerzett élményeimet, hogy hiteles és beható képet kaphassatok a produktum előnyeiről, hátrányairól. És ha tetszik, amit olvastok, esetleg tapasztaltok a demón keresztül, akkor nincs más dolgotok, mint elfáradni a legközelebbi szoftvermérő kereskedésbe, ahol a sörösüvegek (fiatalabb korosztálynak: kólásüvegek) visszaváltásáért kapott pénzmagot becserélhetitek egy fóliába rejtett GRID példányra. Az örömhír pedig: pár nap óta végre fizikailag is kapható Magyarországon!

Az első tény, amelyet lejegyezhetünk, hogy noha a Codemasterses arcok nem rendelkeztek különösen hosszú fejlesztési idővel, mégis sikerült szép termetesre hizlalniuk a játékot. Afelett még egyszerűen szemet tudunk hunyni, hogy a mai trendeknek megfelelően a GRID is egy DVD9-en terpeszkedik, de hogy több mint 10 GB-nyi helyre legyen szüksége a merevlemezünkön, az enyhén megdöbbentő. Az összeesküvő énem rögtön előtört: elképzelhető valami háttéralku a vinyógyártók és a játékkiadók között, hogy emezek fellendítsék amazok eladásait, és viszont? Vagy csak szimplán a milliónyi nagyfelbontású textúra foglal ennyi helyet? A kérdést mindenkinek magának kell megválaszolnia.


Race Driver: GRID teszt - 4. kép

Mégpedig addig, amíg el nem indul a GRID.exe, ugyanis utána garantáltan elfeledkezünk mindenről. Jut eszembe: a macskát se felejtsétek el megetetni előtte! A benzingőzös versenyvilágba való belemerülésünk profilunk létrehozásával veszi kezdetét. Nevünk, nemzetiségünk megadása mellett lehetőségünk van becenevet is választani egy előre megadott, kellően hosszú listából. Ez arra jó, hogy verseny közben a csapatvezető, illetve a garázsunkban tevékenykedve egy kellemes női hang (amely a segítőnk lesz a kezdeti lépésekben, és lelki társunk a későbbi megpróbáltatások során) is így fog szólítani. Muszáj ráböknünk az egyikre, még ha a valódi becenevünkhöz közelállóra sem akadunk. (Kulisszatitok, avagy a tesztelői lélek rejtelmei: én a Skippert választottam, így róva le tiszteletemet a Madagaszkárban szereplő pingvinek iránt.) Virtuális kivetülésünk kinézetét ezúttal nincs lehetőségünk formálgatni, szerencsére.

A következő pillanatban máris szembeszökik egy visszatérő elem a Dirtből. A töltési időszakok alatt itt sem egy színes csík vándorlását kell bámulnunk, hanem az eddig elért eredményeinket kapjuk az arcunkba nagy betűkkel. Mennyi verda áll a garázsunkban, mennyi pénzt vertünk el, hány versenyen álltunk dobogón, hány kilométert furikáztunk az aszfaltokon, és még sorolhatnám tovább. Jó dolog ez, mert ámulhatunk a teljesítményünkön, ha pedig nem találjuk elég kielégítőnek a számokat, akkor ösztökél a javításra.

Race Driver: GRID teszt - 5. kép

Végre elérkeztünk a főmenüig, ahol elénk tárul a hírnév felé vezető utak garmadája. Persze erre csak néhány futam lezavarása után jövünk rá, addig mindössze azt látjuk, hogy karrierezhetünk, meg indulhatunk sima viadalokon. Ez utóbbi a szokásos, minden versenyzős programban szerepet kap. Adott N számú autó és M számú pálya, amelyeknek az összes kombinációját kipróbálhatjuk. Természetesen N és M a kezdetek hajnalán meglehetősen alacsony érték, de ahogy haladunk karrierünkben a csúcs felé, annál inkább növekszik.

És micsoda karrier ez, kérem szépen! Úgy érzem, bátran kijelenthetem, hogy minden idők legjobb versenyjáték-kampányát prezentálja nekünk a GRID, számtalan ötlettel, újdonsággal, amelyek egy percig sem hagyják unalomba fulladni a játékmenetet, és ásítozni a játékost. Rövid ideig, még csíra korunkban, más csapatoknál kell különféle célkitűzéseket teljesítenünk, az ő szekerüket kell tolnunk, miközben minden egyes petákot félreteszünk a szebb napokra. A feladatok változatosak, nem követelik meg minden esetben a győzelmet, de ha netán az elsőként minket int le a kockás zászló, megharagudni nem fognak. Általában elég kategóriánkban a legjobbnak lennünk, előre kijelölt pilótát vagy csapatot leelőznünk, esetleg egy kört adott időn belül teljesítenünk.


Race Driver: GRID teszt - 6. kép

Mihelyst összegyűlik a megfelelő mennyiségű della, a zsoldoslétnek elegánsan beinthetünk a középső ujjunkkal, és megalapíthatjuk a saját istállónkat. Ez az a pont, ahol a GRID igazán elkezdődik. A cél természetesen az, hogy a legjobbak legyünk, de addig bizony sok-sok izzadságcsepp fog lefolyni tarkónkon, és a végigversenyzett szezonok száma is erőteljes gyarapodásnak indul. Hiszen 499 versenyző és 249 csapat várja, hogy letaszítsuk foggal-körömmel védett pozíciójukból.

A sikeres szereplésünk eredménye: pénz és hírnév. Ahhoz, hogy a ranglisták élére kerüljünk, mindkettőből szükségünk lesz sokra. Nagyon sokra. Itt is érvényes az örök szabály: minél előrébb végzünk, annál többet kaszírozunk. A helyzetet kicsit bonyolítja a szponzorok jelenléte. Számuk konvergál a végtelenhez, és mindegyikük más kondíciót ajánl. Egyikük akkor fizet, ha elérünk egy bizonyos helyezést, másikuk akkor, ha szimplán beérünk a célba, de akad olyan is, aki kiköti, hogy ne sérüljön meg az autónk. Mivel gépjárművünk felülete limitált, ezért csak meghatározott számú támogató logóját festhetjük fel rá, tehát erősen mérlegelnünk kell, melyikük ajánlatát fogadjuk el. Nem mindig az a nyerő, aki többet ajánl.


Race Driver: GRID teszt - 7. kép

A bevétel számolgatásán kívül más dolgaink is lesznek a csapat körül. Először is ki kell találnunk egy frappánsan hangzó nevet, majd színösszeállítást. Az előző nem is olyan egyszerű, köszönhetően annak, hogy a karakterek száma limitált. Végül gondoskodnunk kell csapattárs(ak)ról is. Az istállónk először még épp elég arra, hogy a saját költségeinket fedezze, de ahogy dől a pénz, úgy terebélyesedik. Így már a miénken kívül több kocsinak is akad hely, tehát időszerű lesz egy partnert felbérelni. Választék akad bőven, és stratégiázásra is van lehetőség, ugyanis eltérő fizetésigényük van, más-más összegekért írnak alá, különböző képességűek, és a legjobbak csak akkor állnak velünk szóba, ha elég profi körülményeket biztosítunk nekik.

A megmérettetések három fronton zajlanak. Az amerikai futamok elsősorban az izomautókról szólnak, a japánok a távol-keleti tuningcsodákról, míg Európában a túraautóké a főszerep. A helyszíneknek adottak a sajátos eseményei, például míg Japánban driftelni fogunk legtöbbször, addig a másik két kontinensen a hagyományos körversenyekre gerjed a nép. Persze átfedések azért előfordulnak. A három nagy irányzat három alrészre tagolódik nehézség szerint. Kezdőként csak a legkönnyebb, legkisebb presztízsű rendezvényeken vehetünk részt. Ha ezeken bizonyítunk, azaz megfelelő mennyiségű hírnevet kaparunk össze, akkor mehetünk a magasabb pénzdíjas, nagyobb kihívású versenyekre. Ha Amerikában jól toljuk a szekeret, az nem elég ahhoz, hogy az öreg kontinensen is hasra essenek tőlünk, mindenhol le kell tenni a névjegyünket, mert csak így kapaszkodhatunk fel a mennyországig.

Race Driver: GRID teszt - 8. kép

Az előző bekezdésben taglaltak garantálják a vezethető verdák, és a versenytípusok sokaságát. Több mint 50 autóba pattanhatunk bele, és ezek nagy részét valóban ki is fogjuk próbálni, hiszen majdnem minden versenyhez más kategóriájú paripára lesz szükségünk. Kereskedhetünk is velük, adhatjuk-vehetjük őket. Jópofa, hogy használt járműre is szert tehetünk az eBay-en, az más kérdés, hogy ritkán éri meg kihasználni ezt az opciót. A különféle kategóriájú versenymódok tömkelegét nem sorolnám fel, csak driftből 3 fajta van. Ízelítőnek azért néhány: demolition derby, ahol a zúzás az úr; open wheel, amelyik a Forma-1-re hasonlít; és akad még itt canyon duel is, á la NfS Carbon, kicsit módosított szabályokkal, de változatlan lényeggel.

Az aszfaltcsíkok tekintetében már nem ilyen kedvező a helyzet. Első pillantásra itt is a bőség zavarával kell küzdenünk, azonban alaposabban megszemlélve rájöhetünk, hogy a pályák számos alkalommal ismétlődnek, a különbség az eltérő vonalvezetésben rejlik. Öröm az ürömben, hogy ami van, azt frenetikusan, hűen az eredetihez kidolgozták. Az összeset nem hasonlítottam össze centiméterről centiméterre a való világbeli megfelelőjükkel, de az általam ismert - főleg európai - ringekben semmi kivetnivalót nem találtam.


Race Driver: GRID teszt - 9. kép

Végre eljutottunk oda, hogy a rajtvonalon állunk, alattunk dübörög a kasztni, kezünk a kormányon, lábunk a gázpedálon, szívünk a torkunkban. A rajt eldördül, a kerekek felpörögnek, egy pillanatig semmit sem látunk az előttünk haladók sűrű füstfellegei miatt, de aztán kitisztul a kép. Szenzációs érzés, csakúgy, mint a futamok egésze. A Codemasterses srácoknak sikerült megteremteniük a - majdnem - tökéletes vezetési élményt. A igazi, hardcore szimulátoroktól távol áll, de a megszokott needforspeedes taktikával (veszettül nyomjuk az 'előre' gombot, a pályahatároló elemek meg majd a helyes irányba terelnek) sem megyünk semmire. A versenyeken végig koncentrálnunk kell, mert elég egyetlen apró hiba, és máris elveszítjük biztosnak tűnő vezető pozíciónkat. Mégsem válik azonban frusztrálóvá, hiszen ez is hozzátartozik az igazi versengéshez, másrészt van esélyünk visszaszerezni a jogos helyünket. Hatalmasat dob az élményfaktoron, hogy a mesterséges intelligencia irányította sofőrök is hibáznak olykor-olykor egy-egy rázósabb szituációban (kicsúsznak, megpördülnek). Aztán feltűnik, hogy gyakorlatilag minden futamon akad egy delikvens, aki ezt kötelezően eljátssza, amiből arra következtethetünk, hogy a fejlesztők kicsit megpiszkálták az MI-t ilyen irányban. A gépi versenyzőkkel amúgy sem lehetünk mérhetetlenül elégedettek, hiszen látványosan ragaszkodnak az ideális ívekhez, olyan mintha előre meghatározott vonalon autókáznának.

Az ütközések, balesetek profin kidolgozottak és látványosak. Minden, ami előfordulhat az igazi futamokon, a GRIDben is előcsalható. Különösen szívbemarkoló, amikor egy gumifalnak rohanunk, és a gumik össze-vissza repkednek a levegőben. A sérülésmodell előtt szintén megemelhetjük a kalapunkat. Járművünk deformálódik, elhagy "apróbb" részeket, és ha továbbra is kíméletlenül bánunk vele, irányíthatatlanná válik. Egy-egy rosszul kivitelezett manőverrel totálkárosra is törhetjük, ilyenkor azonban a restarton kívül rendelkezésünkre áll egy másik opció is. Visszatekerhetjük az időt pár másodperccel a baleset előttre, és újra megpróbálhatjuk bevenni a halálkanyart. Azért csak csínján bánjunk az ilyen megoldásokkal, hiszen limitált számú áll a szolgálatunkra.

Race Driver: GRID teszt - 10. kép

A látványvilágtól garantáltan a padlóról kell összekapargatnunk az állunkat. Vagy a pincéből. A GRID a Dirt motorját kapta örökül, amelyet még kicsit políroztak is, így nem csoda, hogy az eredmény a legszebb PC-s autóversenyzős játék lett. A járművek elsőrangúan kidolgozottak kívül és belül, hiszen mindegyiknek van egyedi belső nézete is. A környezetben sem találhatunk kifogást, ide értve a nézősereget is. A kor szellemének megfelelően mindenféle csiricsáré effekttel el vagyunk kényeztetve, tehát a videokártyánk se kap szabadnapot. Az egész hihetetlenül gyönyörű mozgásban, képeken visszaadni szinte lehetetlen, már csak ezért megéri betölteni a játékot.

A magasztaló jelzőkből lassan kifogyok, pedig a hanghatásokra is találnom kéne egyet. A különféle kategóriájú kocsiknak teljesen más hangszíne van, akár a motor morgásából meg tudjuk állapítani, hogy éppen melyiknek ülünk a volánja mögött. A zúzások hangjainak megvalósítása szintén profi munka. Éppen úgy, mint a muzsika, amely megfelelően illik a játékmenethez, ha kiélezett a helyzet, dinamikusabbá válik, máskor viszont épp az ellenkezője: andalítóan nyugodt.


Race Driver: GRID teszt - 11. kép

Lassan a cikk végéhez közelítek, így illene valami frappáns konklúziót kerekítenem. Lehet, hogy nem fog menni, mivel a GRID olyan szinten letaglózott, hogy még most is a hatása alatt állok. Bátran ki merem jelenteni, hogy az utóbbi évek legszórakoztatóbb, legösszerakottabb autós játéka, amelyet egyszerűen mindenkinek ki kell próbálnia. Aki szereti a stílust annak azért, aki pedig nem, az garantáltan kedvet kap egy kis fékcsikorgatáshoz. Amikor az kell, tökéletesen hozza a régi, bevált sablonokat, amikor pedig újításra szomjazunk, akkor apró ötleteivel hódít. Csak így tovább, Codemasters!

Race Driver: GRID / Tesztplatform: PC

kihagyhatatlan!
  • Stílus: Verseny
  • Megjelenés: 2008. augusztus 13.
  • Ár: 7.990 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Karrier
  • Körítés
  • Zseniális újítások
  • Autók,versenyek özöne
  • Apróbb kellemetlenségek
  • Hang
    9
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    10
9
13 hozzászólás

Vendég

16 éve, 11 hónapja és 12 napja

a játék irányítása borzalmasan rossz, kár h erről nem írtál a cikkben, ettől eltekintve jó lett, szép írás röhögő smiley! GRATULA!!!

válasz erre
12a(z) 2 -ből
Race Driver: GRID
7.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 

kapcsolódó hírek, cikkek

Ferrari

Ferrari

65

65

Az utolsó párbaj

Az utolsó párbaj

legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja