Pontosan ilyen a másik titkos kedvenc csapatom, a Remedy is. Sosem tagadtam, hogyha választani kell a három aktuális konzol közül, akkor a Sony platformja az abszolút favoritom. Ettől függetlenül, amikor megjelent az Alan Wake című játékuk, még aznap elrohantam és vettem egy Xboxot, mert nekem azzal egyszerűen játszanom kellett. Lehetetlenül megérintett az író pszicho-kalandja: sem előtte, sem pedig utána nem nagyon láttam olyan játékot, ahol ilyen tökéletesen adagolták a történetet.
Szinte egy interaktív filmben éreztem magam, köszönhetően a sok apró, ám annál extrább dolognak. Gondolok itt a különböző kéziratokra, amiből ugye egy könyv is készült. Ott voltak aztán a rádió és tv műsorok, amiket többször is végig néztem, illetve hallgattam. Napestig sorolhatnám még a dolgokat és mindjárt azt is megértitek, miért hoztam fel. A Quantum Break szerintem az AW szellemi folytatása, noha bizonyos részében sokkal erősebb annál, míg más szegmensében sokkal kevesebb.
A felütés nem sikerült túl erősre. Mi Jack Joyce-t alakítjuk, egy olyan karaktert, aki első blikkre elég klisésnek tűnik. Aztán másodikra is. Sőt, maga a játékmenet szintén egy nagyon egyszerű, tipikus TPS alapokra épülő valaminek a benyomását kelti, ami semmivel sem mutat többet, mint a zsáner középszerű alkotásai. Egykori barátunk, Paul Serene kérésére tértünk vissza a fikcionális Riverport városába, hogy egy elég veszélyesnek tűnő, időmanipuláló kísérletben segédkezzünk.
Az egész mutatványt persze hatalmas cégek pénzelik, akik nem feltétlenül értik a türelem és veszély fogalmát, csak eredményt akarnak, minél hamarabb. A projekt vezetője (egyben hősünk testvére), William tiltakozik a nyomás ellen. Hiába minden, Paul vállalja a kockázatot, beindítja az éles tesztet, aminek aztán katasztrofális következményei lesznek.
A baleset után megérkeznek a rosszfiúk is, te pisztolyt ragadsz, aztán nagyjából egy órán keresztül kolbászolunk a campus területén, mindenre és mindenkire tárat ürítvén. Felfedezzük közben az időt és teret manipuláló erőinket, miközben terminálokat törünk fel az extra háttéranyagért. Kicsit olyan érzésünk van, mintha egy technológiailag jobb Alan Wake lenne a kezünk ügyében, csak itt sci-fi környezetre cserélték a horrorisztikus erdőket. Aztán elérünk hirtelen az első, hmm, elágazásig és csodák csodájára, kinyílik a játék. Itt választanunk kell, milyen irányba szeretnénk tovább terelni az eseményeket.
Ez persze önmagába véve nem újdonság, hiszen számtalan hasonló megoldással találkoztunk. Viszont sosem érezhettük még ennyire durván, hogy abszolút a mi kezünkben van, hogyan formáljuk az eseményeket tovább. De az igazán nagy poén csak a fejezetek végén jön: amint teljesítünk egy-egy ilyen szekvenciát, 24 percen keresztül csodálhatjuk az eseményeket élő színészek segítségével. Ha úgy tetszik, kapunk négy darab mini sorozatot, ami abszolút a mi döntéseinkre reflektál.
Ráadásul ezek megvalósítása is kitűnő lett. A főbb szerepekre leszerződették Lance Reddick-et és Aidan Gillen-t (gugli a barátod), aztán kapunk autós üldözést, közelharcot, lövöldözést, irodai keménykedést meg csomó mást, nem szeretnék lelőni minden poént azért. Kicsit féltem is ezektől, mert azt hittem, hogy erre próbálják meg felhúzni az egészet, de tévedtem, semmilyen formában sem öncélú, tényleg szolgai módon dolgozik a sztori alá.
Maga az ötlet, hogy a játék képes egy tv sorozatot manipulálni, nem feltétlenül korszakalkotó. Ha emlékeztek, a SyFy-on futott a Defiance, ami szintén valami hasonlóval próbálkozott, illetve a 90-es évek végén is volt egy kazal olyan stuff, ahol előre felvett filmes jelenetekben ugráltunk animált emberkével.
Viszont a Quantum Break megoldásával sosem találkozhattunk még, azaz ahol felváltva követik egymást a kódolt és élő szereplős részek. A technikai megvalósítás szintén érdekes. Nyilván magát a játékot a lemezről rántja be konzolunk, míg a filmeket streamelve kapjuk. Szerencsére buffert vagy lagot nem tapasztaltam, bár nekem viszonylag jó netem van.
Ha szeretnénk, le is tölthetjük amúgy az átvezetőket, de ilyenkor extra 76 gigát el is foglal a vinyónkon. Néha amúgy az interaktivitással a készítők átestek a ló túloldalára. Például az első elágazáshoz közelítvén fel tudunk venni egy kecske szobrot. Először nem is értettem, hogy ez mi, még az átvezetőkben sem találtam jelentőségét. Aztán kiderült, hogy rosszkor pislogtam és lemaradtam arról, ahogy egy helyszínen az alkalmazottak kecskeszobrot tartanak a kezükben egy másodpercig. Meh.
A központi történet amúgy szépen kibontakozik előttünk a későbbiekben (főleg ha begyűjtjük az extra olvasmányokat, ugye), ahol is egy gonosz mamutcéget kikerülvén próbálunk meg valahogy rendet tenni az összekuszálódott időben, miközben a játék elején megrongálódott masinát is biztosítani kéne.
Szóval az élmezőnnyel ebből a szempontból nem veheti fel a versenyt, de ettől függetlenül egy jól összerakott, erős lábakon álló elbeszélést kapott, ami technológiailag brilliánsan mondja ezt el. Sokszor amúgy azt vettem észre magamon, hogy nem is foglalkoztam azzal, mi történik körülöttem, hanem inkább arra koncentráltam, mit és hogyan tudok megváltoztatni a filmeken, ami meg elég menő dolog, na.
A lövöldözős részek sajnos semmi extrát nem tudnak felmutatni, egy szimpla, mezei shooter kis idővariálással nyakon öntve. A különleges képességeink próbálnak ebbe színt vinni, több-kevesebb sikerrel. Fel tudjuk magunk körül gyorsítani az időt, hogy lerusholjunk mindenkit. Idő börtönbe zárhatjuk ellenségeinket, ahol a kilőtt töltényeink megállnak, majd egyszerre csapódnak be, nagyobb sebzést okozva. A Time Vision segít nekünk megtalálni a számunkra hasznos dolgokat, kapcsolókat, tárgyakat. Kreálhatunk majd pajzsot is, valamint gyógyíthatjuk magunkat. Ezek közül én összesen kettő darabot használtam, ami sokat elmond, azt hiszem.
Nem tudom egyébként elégszer kihangsúlyozni, milyen fontos, hogy rámenjünk az extra, elrejtett sztori-darabkákra. Ha ezt nem tesszük meg, nagyon sok összefüggésről, mélyebb dolgokról simán le fogunk maradni, így azért valamennyi nyelvtudásra is szükségünk lesz a kalandhoz, főleg ha a kvantumfizikai részben sem akarunk elveszni teljesen. Hogy a technikai részre is áttérjek egy picit, a QB baromi jól néz ki.
Gyanús, hogy a felbontása csak 720p, valamint a képfrissítés 30 FPS, ugyanakkor ez nem lesz feltűnő, mert annyira színes-szagos minden. Nyilván a legerősebb, leglátványosabb jeleneteket az idő manipulálásával érhetjük el, viszont alapjába véve sincs oka a szégyenkezésre. Mindegy, hogy csak sétálgatunk és nézelődünk, vagy kommandózunk, atom stabil a rendszer - ebben az értelemben bravúr, amit a Remedy kihozott az egészből.
A hangokkal mondjuk már nem voltam ennyire megelégedve. A fegyverek elég gyengusan szólnak, ráadásul viszonylag kevés elérhető halálosztó eszköz van, szóval ezt jobban is kikeverhették volna. A színészek ugyanakkor kifejezetten erőset alakítanak, kellően bele tudják élni magukat, ami nem is csoda, hiszen nem zöldfülű amatőröket szerződtetek.
Számomra egy picit fura lett amúgy az anyag ritmusa. Az elején szinte megállás nélkül gyilkolni meg robbantgatni fogunk, rohamtempóban oldván meg a feladatokat, miközben keressük - kutatjuk az elrejtett szövegeket. Aztán a felétől durván belassít a dolog, mintha rájöttek volna, hogy hoppá, már itt tartunk, akkor sztorizni kéne.
A végén meg érthetetlenül és indokolatlanul zúdul megint a nyakunkba minden, sőt, egy picit elkapkodottnak éreztem a lezárást is. Az AW-ből kellett volna talán kiindulni, ahol hihetetlenül jól találták el az arányokat.
Nagyon nehéz helyzetben vagyok a konklúzió levonásakor. Az egyik felem iszonyúan élvezte ezt az újfajta elbeszélési módot, meg persze azt, hogy szinte minden nagyobb esemény rajtam keresztül folyik, a kezemben és irányításom alatt tartok mindent. Ebben az értelemben túllépett a Wake fiú kalandján, hiszen ott nem volt ennyire erős ez a modul.
Amint a fegyvereké meg a térmanipuláló képességeinké a főszerep, ott nagyon csúnyán elhasal az anyag. Repetitív, nem túl nehéz feladat elé állít minket a gép (pedig az AI meglepően jól működik). Kis túlzással nem úgy álltam hozzá, mint egy TPS-hez, hanem rámentem a begyűjthető dolgokra, mert meg akartam érteni, mi is történik pontosan körülöttem.
Így talán már Ti is jobban értitek a fenti pontszámot. Nagyon szerettem volna sokkal többet adni neki, mert a potenciál rettentő nagy a Quantum Break-ben. Egy technikailag előre mutató jelenség, amivel alapjába véve jól lehet szórakozni, viszont sajnos a gunplayre elfogyott a kreativitás.
Elég borsos áron mérik amúgy a játékot, így mindenképp óvatosan közelítsetek felé. Arról nem is szólva, hogy a trollok nyilván fel fogják tenni a filmes betéteket valamelyik videó megosztó portálra, ahol tulajdonképp meg is nézhetjük a lényegi részeket. Reméljük ez minél később lesz így.
Sokáig vacilláltam amúgy, hogy a szokásomtól eltérően picit vajszívű leszek, már csak a Remedy iránt érzett tiszteletem jeléül is. Aztán ránéztem az árcédulára, osztottam - szoroztam, próbáltam átértékelni a tapasztalataimat, de sajnos ebben a formában nem ér többet. Reménykedjünk a folytatásban (számok alapján ez már szinte biztos), illetve abban, hogy jobban ráfekszenek a hibák kijavítására.
Quantum Break / Tesztplatform: XBOX ONE
jó lesz ez!- Stílus: TPS
- Megjelenés: 2016. április 05.
- Ár: 6.790 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Technikailag nagyon erős
- Sosem látott, interaktív történetmesélés
- Durva filmes betétek
- A sztori lehetne erősebb ha már erre építkezik
- A lövöldözés nagyon középszerű
- A fegyverek hangja nem a legjobb