A Prey (vigyázat, nem azonos a 2006-os kiadással) egy igazán érdekes darab lett. Az már az elején látszott, hogy a roppant hálás témaválasztás még akkor is elviszi a hátán, ha kis túlzással egy fércmű lenne. Valljuk be, hogy a kihalt űrállomás, idegen létformák és a túlélésért folytatott küzdelem triumvirátusa nagyon sok szívet megdobogtatott, teljesen jogosan. Jól voltak összevágva a trailerek, de ami még ennél is jobb, abszolút kellemesen lehet csalódni a játékban, mert kivételesen nem lőtték le előre az összes poént a bemutatókkal.
Egy mocskosul intelligens, jól összerakott sci-fi kalanddal gazdagodtunk személyében, amiben néha talán kissé sok elemet fedezhetünk fel más játékokból, de erre külön ki fogok térni. Szóval, Morgan Yu-nak tényleg jó napja van?
A teszt Xbox One-on készült, a Microssoft konzoljának hiányosságai miatt azonban a képernyőmentéseket a PS4 Pro verzióból készítettük. A 4K-s képeket FullHD-ra méreteztük át.
A bevezetőben leírt kis szösszenet tulajdonképp a tutorial lesz, ahol megismerkedünk a sztori alapjaival. Ahogy másodszor is pontosan ugyanúgy kelünk fel, mint először, na itt valami már nekünk is furcsa lesz. Mielőtt nagyon belemerülnénk a deja vu érzés boncolgatásába, megszólal a kommunikátorunk és egy January nevű ismeretlen elmondja, hogy irgalmatlan nagy bajban vagyunk, semmi sem az, aminek látszik és azonnal kezdjük meg a menekülést.
Nagy nehezen kikecmergünk lakásunkból és némi kutakodás után rájövünk, hogy ez az egész csak egy díszlet volt. Bármerre járunk, mindenhol halottakat és fura fekete pacákat találunk. Ez lenne tehát az alap, ki kell derítenünk, hogy mégis mi a jó élet történt itt, kik vagy mik azok az életünkre törő Typhonok és miért nem emlékszünk semmire az életünkből?
Talán egy picit klisésen hangzik, de higgyétek el, egyáltalán nem lesz az, mert eléggé megdöbbentő válaszokat találunk, node ezeket természetesen nem spoilerezem el. Ami viszont biztos, hogyha szeretnénk megérteni a történéseket, akkor igencsak alaposan át kell túrnunk mindent, mivel nem a hagyományos értelemben véve zajlik az elbeszélés. Fel kell törnünk számítógépes terminálokat, maileket olvasunk, hangjegyzeteket gyűjtünk, figyelünk January kommentjeire - tulajdonképp magunkra vagyunk utalva a tényleges megértéshez.
Persze vannak kulcs pillanatok, de egyáltalán nem mindegy, hogyan döntünk majd helyzetekben, mivel azok nagyban rányomják bélyegüket az egész játékmenetre. Ez persze magával vonzza az angoltudást is, ennek hiányában nem fogjuk megérteni az ok-okozati összefüggéseket.
Külsőségek tekintetében szerencsére konzolon is elég jól állunk. Hála a magasságosnak, technikai értelemben teljesen rendben vagyunk, nincsenek fagyások, bugok, bár az is igaz, hogy maradtunk 30 FPS-nél, de az legalább stabilan megvan. A lokáció hatalmas, ami elsőre nem fog feltűnni, mivel olyan zseniálisan van megtervezve az egész.
Amikor a játék elengedi a kezünket, akkor döbbenünk rá, hogy tulajdonképp bárhova eljuthatunk, akár belül, lifteket és folyosókat használva, akár egy kis űrsétával az állomás külső részén mászkálva. Mindenhol jelen van az élet, érezzük, hogy itt nem is olyan rég még kőkemény munka folyt, csak történt valami, ami kiirtotta a fél támaszpontot. Tehát ne egy Dead Space jellegű, félig elrohadt valamit képzeljünk el, a szörnyűségek a Prey-ben máshogy mutatkoznak meg.
Egészen pontosan ellenfeleinkben. A dögök gyűjtőneve Typhon és meglepően kevés alfajjal hoz minket össze a balsors. Akikkel viszont találkozunk, garantáltan meg fogjuk emlegetni. Minden kétséget kizáróan a legidegesítőbbek a mimic-ek lesznek, mert ezek a nyomorultak képesek bárminek az alakját felvenni és teljesen váratlanul a nyakunkba ugrani.
Igen, még egy kávésbögre formáját is, így szinte sosem leszünk biztonságban, nem tudjuk hogy honnan les ránk veszély. A phantomok erősebbek, humanoid formájúak, de legalább lehet látni és hallani őket. Vannak ezen kívül is még páran, de itt sem lőnék le minden poént, legyen meglepetés a maradék.
Az igazán érdekes dolgok azonban a játékmenetben keresendők. Kalandunk elején nagyon gyengék vagyunk, mindössze egyetlen csavarkulcs áll rendelkezésünkre amivel megvédhetjük magunkat, ráadásul egy mimic pár ütéssel simán ki is nyír minket, így óvatosan kell haladnunk. A dolgok onnantól válnak érdekessé, amikor megtaláljuk az első neuromod fecskendőt. Ezek segítségével tudunk különféle képességekre szert tenni, amikkel már jó eséllyel indulunk csatába.
Kis túlzással az összes megnyitható dolog hasznos, így nagyon meg kell fontolnunk, mire költünk. Aztán úgy a játék harmadánál kapunk egy szemüveget, amivel ellenfeleinket tudjuk scannelni, így megnyitva az ő tulajdonságaikat. Így lehetünk képesek például utánozni a mimiceket, azaz bármivé átváltozhatunk.
Kis túlzással, ha szeretnénk elpusztíthatatlan félistenné válhatunk segítségükkel. Ennek azonban ára van és szintén itt lép képbe a nagyon ötletes gameplay. Ha túl sok Typhon cuccot nyitunk meg, a bázis még működő védelmi rendszere hirtelen ellenségként tekint ránk, pedig amíg az ember van túlsúlyban bennünk, védelmeznek minket.
Van azonban ennél sokkal nagyobb gond is, ami kihatással lesz az egész sztorira, de ezt fedezzétek fel ti inkább. A fentebb vázoltak miatt viszont minden egyes feladatot úgy oldunk meg, ahogy szeretnénk és ez a szabadság az, ami miatt baromi élvezetes a program. Egy másik ötletes pont felszerelésünk előállítása és menedzselése.
Gyakorlatilag utunk során elég sok, elsőre értelmetlennek tűnő dolgot fel tudunk venni: félig meghámozott citromot, szivarvéget, kiégett reléket, alaplapokat, drótokat, satöbbi. Ez akkor nyer értelmet, amikor felfedezzük az első újrahasznosító állomást. Az van, hogy minden használati tárgyat (lőszer, eü cucc, különféle visszatöltők) elő tudunk magunknak állítani, de ezek különféle anyagokból tevődnek össze.
Fogjuk az összegyűjtött, kvázi szemetet, belerakjuk a recycle masinába és voilá, máris átalakult olyan matériává, amit felhasználhatunk a hasznos dolgokhoz. Viszont az inventorynk meg véges, így kell sakkozni a hellyel tisztességgel. Persze lehet bővíteni, egy kazal neuromodért, amik meg lehet, hogy más skillekhez kellenének.
Muszáj azonban a hibákra is kitérnem, mert bármilyen szórakoztató a Prey, bizony akadnak benne fura pontok. Talán a legfájóbb az, hogy irgalmatlan sok elemet loptak össze más játékokból. Ez nyilván egy szintig teljesen rendben van, de amikor elkap az az érzés, hogy olyan, mintha a Bioshockkal vagy a Half Life-al játszanék, akkor ott valami nem oké. A narratíva sem fog mindenkinek tetszeni, főleg az a része, hogy a legutolsó terminált is meg kell keresnünk, fel kell törnünk, mert túl sok mindent nem rágnak a szánkba.
A zenei rész sem acélos. Vannak cuki prüntyögések, meg Tron jellegű dallamok, ráerősítve a high-tech meg sci-fi vonalra, de ezen kívül nem tudok semmit sem felidézni.
Szintén szokni kell az irányítást, ami talán egy kicsit lassan reagál. Nem vagyunk szuperhősök, sem pedig katonák így talán még ez magyarázható is, viszont az összecsapásoknak teljesen más lesz a dinamikája mint bármilyen katonai FPS-ben. Ezeken kívül talán még azt tudnám felhozni, hogy bár technikailag tényleg rendben vagyunk, de a nyers prezentáción még dolgozhattak volna.
A művészek tették a dolgukat, mert az amorf szörnyek keményen festenek, de néha egy picit steril az összkép. Hiába hangoztatták mindenhol a horror paneleket, sajnos csak nyomokban tartalmaz ilyet a stuff. Sokkal inkább nyomasztó, mint ijesztő.
Nagyon egyszerű konklúziót vonni, ugyanis egy remek anyag lett a Prey, abszolút megérte várni rá. Ötletes a gameplay, nagyszerű, hogy feltápolhatjuk magunkat ember-typhon hibriddé, viszont ilyenkor szinte mindenki ellenünk fordul.
A sztori érdekes, persze csak akkor, ha van ingerenciánk és türelmünk megkeresni minden egyes elhintett morzsát. A kaland változatossága mellett hosszú is, több tíz órában mérhető a szavatossága, ráadásul többször neki lehet futni.
Amennyiben kedveled az ilyen stílusú programokat, egyetlen másodpercre se habozz a beszerzéssel, mivel garantáltan jól fogsz szórakozni. Ha esetleg kicsit távol áll tőled ez a felfedezősdi, szerintem akkor is tehetsz vele nyugodtan egy próbát, csalódni garantáltan nem fogsz benne.
Prey / Tesztplatform: XBOX ONE
a polcon a helye- Stílus: FPS
- Megjelenés: 2017. május 05.
- Ár: 9.599 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Elképesztően ötletes játékmenet és tárgykreálás
- A fejlődésünkre reagál környezetünk
- Szabadon megoldható feladatok
- Erős művészi jelenlét
- Kissé túl sokat lop más játékokból
- Sokszor steril a külcsín
- Nincs benne sok horror elem