Erre remek példa jelen tesztünk alanya, a Persona Dancing: Endless Night Collection. Ahogy a neve is mutatja, ez bizony a közkedvelt JRPG, a Persona egyik melléknyúlványa, ami egészen konkrétan egy táncprogram formájában materializálódik. Pontosabban szólva egyszerre háromban, hiszen egy kollekcióról van szó. A pakk tartalmazza a Persona 3: Dancing in Moonlight-ot, illetve a Persona 5: Dancing in Starlight-ot, de hogy teljes legyen a kép, hozzácsapták még a negyedik epizódot feldolgozó Persona 4: Dancing All Night-ot is. Leírva kissé viccesen hangzik, de ha a dolog mélyére ásunk, akkor rájövünk, hogy nem is annyira Istentől való dolog ez.
Persze kell egy jó adag nyitottság hozzá, hiszen mégis egy szerepjátékból csináltak szombat esti lázat, dehát ahogy a bevezetőben írtam, az ázsiaiak bizony nagyon értenek egy bizonyos gamer réteg kiszolgálásához, a Persona széria pedig az egyik legközkedveltebb franchise odaát. A harmadik és ötödik részt teljesen egy kalap alatt lehet emlegetni, mert játékmechanikában abszolút megegyeznek, míg a negyedik iteráció annyiban mindenképp eltér tőlük, hogy rendelkezik minimális történettel. Olyannyira, hogy az tulajdonképp egy enyhébb remake, ugyanis vele akarták lemérni azt még 2015-ben PS Vitán, hogy vajon a tánckálós mellékszál életképes-e. A válasz igen lett, úgyhogy meg is érkeztünk a csomag boncolgatásához.
A P3 és P5 tulajdonképp nem rendelkezik önálló történettel, mindösszesen annyi a körítés, hogy az alapjátékban minket segítő hölgyek álmunkban visszarángattak a Velvet Room-ba, hogy riszálás formájában bebizonyítsák testvérkéiknek, ki tudja jobban gatyába rázni és megtanítani bugizni kicsiny csapatát. A P4 ebből a tekintetből kilóg a sorból, mert itt akad egy 8-10 órás szösszenet, ami elmagyarázza, hogy a tesókák min kaptak össze. Nyilván ne várjunk olyan szintet mint az alap darab esetében, sőt, de akkor is kedves, hogy legalább megpróbálja keretbe foglalni az egészet.
Ami a mechanikát illeti, roppant egyszerű dolgunk van. Kiválasztjuk, hogy melyik dalra akarjuk ropni, rábökünk a megfelelő nehézségre (easy-t javaslom elsőre mindenképp) és mehet a menet. Tagadhatatlan, hogy mindegyik epizódnak zseniális dallamai vannak alanyi jogon, de féltem tőle, hogyan tudják ezt egy ritmusjátékba átültetni, illetve a mennyiség is kérdéses volt. Mindkettőre választ kapunk természetesen. Maga a mechanika végtelenül egyszerű, ugyanakkor kihívással teli és szórakoztató. Bal és jobb oldalon is találunk három-három ikont. Az egyik oldalon a megfelelő irányba mutató nyilat kell megnyomnunk, a másikon pedig a hozzá tartozó gombot (háromszög, kör, iksz). Akkor kapjuk a legjobb értékelést, ha pont akkor bökünk rá a megfelelő gombra, amikor a röpködő hangjegy a közepében van.
Vannak nehezítések, mint például a dupla hangköz, a több gombot nyomva tartós, vagy a kombókat igénylő, illetve ott van a scratch is, amiből két fajta van. A kék színű csupán pontjainkat növeli, míg a minden színben pompázó az úgynevezett Fever métert tölti. Ha sikerül ezt betelítenünk mielőtt a dal egy bizonyos szakaszába érünk, akkor érkezik egy vendég táncos, akivel együttműködve sokkal több pontot tudunk bezsebelni, mint egymagunkban. A nóta végén természetesen értékeli teljesítményünket a gép és annak függvényében nyílnak meg az új dolgok. Ez lehet dal, ruha, kiegészítő, extra könnyítések vagy nehezítések, illetve szociális interakciók. A legtöbb itt magáért beszél, mivel természetesen a megnyitott dolgokkal össze-vissza pimpelhetjük szereplőinket, de az utóbbi kicsivel érdekesebb azért.
Rendszerünk jelzi, hogy éppen melyik csapattagunkkal tudunk beszélgetni a Social menüpont alatt. Mivel nincs kvázi sztori, itt inkább aranyos, vicces kommunikációt kapunk, aminek a végén további dolgok válnak elérhetővé. Sokszor választhatunk például, hogy ki legyen a második táncos, de magukat a dalokat is jól paraméterezhetjük, extra pontok reményében. Összesen huszonöt dal érhető el amúgy, ami sajnos borzalmasan kevés, főleg hogy pár óra alatt minden egyebet is kilockolhatunk, kvázi a cucc végére érünk. A nóták amúgy meglepően jól táncolhatóak, de van közöttük nem kevés, amin lehet érezni, hogy vért izzadtak a fejlesztők mire játszható állapotba hozták - ezek nem is túlzottan élvezetesek.
A külcsínről nagyon nem lehet érdemben beszélni, hiszen nem kihívás erőforrás tekintetében a gépnek, illetve szerencsére mindenki pontosan úgy néz ki, ahogy az adott részben megszoktuk. Amint lenyomunk egy dalt, vissza tudjuk nézni magát a koreográfiát, amit néha érdemes megtenni, hiszen a ritmikus gombnyomkodások közepette szinte alig tudunk figyelni a háttérre. Lesznek olyan pályák, ahol az adott részből vannak bevágva az anime átvezetők. Na, ilyenkor szidhatjuk teli szájjal a fejlesztőket, mert sok esetben a vibráló kép miatt alig látjuk majd, hogy hova érkeznek a megnyomandó hangjegyek. Ennél viszont sokkal nagyobb gond a pakk ára.
Ilyenkor úgy kéne ezt belőni, hogy alig legyen magasabb a budget kategóriánál, hiszen a P3 és P5 a szereplőket meg a zenét tekintve bitre pontosan megegyezik, ráadásul 8-10 óra alatt ki is pörgethető a kettő együtt. Ehhez képest ti is látjátok a matekot. Ezzel így tuti bukásra van ítélve, hiába kapjuk ajándéka a máshogy nem elérhető P4: Dancing All Night-ot. Ami ellenben óriási pozitívum, hogy mindenki az eredeti hangján szólal meg, pluszban rajta hagyták az angol mellett a japán hangsávot is, szóval van választási lehetőségünk szerencsére.
Ha csak a játékmenetet kéne vizsgálnom, akkor a Persona Dancing: Endless Night Collection jelesre vizsgázik. Van egy csomó fülbemászó nóta megfejelve egy relatíve könnyű, de szórakoztató mechanikával megtámogatva, amit kedvünk szerint paraméterezhetünk, nehezíthetünk. Jön az instant sikerélmény is, szóval a váz tényleg oké. Viszont a szörnyen kevés tartalom párosítva a szürreálisan magas árral már semmilyen formában sem oké, főleg ha még idevesszük, hogy mennyire rétegjáték.
Amennyiben kedvelted a JRPG variánsokat, érdemes lehet tenned vele egy próbát, mert nagyon kellemes emlékeket hoz vissza, illetve azért jókat lehet szórakozni vele. Sajnos több pontot nem tudok adni érte, mert bővebb kontenttel, átgondoltabb árral akár tarolhatott is volna, így azonban mindenki háromszor meg fogja gondolni, hogy ünnepek előtt beleinvesztáljon ennyi pénzt a Dancing-be.
Persona Dancing: Endless Night Collection / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Ritmusjáték
- Megjelenés: 2018. december 04.
- Ár: 29.790 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Kiváló dallamok
- Egyszerű, de remek mechanika
- Nagyon drága
- Néha a háttér a játékmenet rovására megy
- Túl kevés dal