Persona 4 Golden teszt

2020. június 28.
74.7461
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
A Persona 5 Royal igen nagyot szóló debütálása után a készítőcsapat, az Atlus, úgy gondolta, addig kell ütni a vasat, ameddig meleg. iPet bácsi még a Royal tesztben megemlítette a Persona 4 Golden-t, hogy milyen kifizetődő dolog lenne a zsáner, no meg a franchise kedvelőinek beszerezni egy PS Vitát csupán ezért. Szerencsére, mivel az én nem létező titulusom a szerkesztőségben "A PC-s", ezért kitalálhattátok, hogy most már nem kell Vita, ha ezen klasszikust ki akarjátok próbálni.


De miért akarnátok? Nos, egyrészt, mert oda vagytok a JRPG zsánerért, másrészt pedig kedvelitek a Persona sorozatot. Nos, igen, mai tesztünk alanya rétegjátéknak tudható be, annak ellenére, hogy borzalmasan addiktív. Ez leginkább a narratíva miatt van, mely egy jól felépített anime-sorozathoz hasonlít (nem csoda, hogy csináltak is belőle egyet 2014-ben), mely ki van egészülve "dungeon-crawler" játékelemekkel, kapcsolatépítéssel, illetve hétköznapi problémák megoldásával. Dating-sim, plusz körökre osztott szerepjáték, egy kis kalandozással illetve annyi tennivalóval fűszerezve, hogy előbb-utóbb a napfelkelte nézésén fogjuk magunkat kapni; de hisz az előbb jött fel, nem? Hová tűnt az előző 24 óra?

A történetbe most nem igazán szeretnék belemenni, leginkább azért, mert komplikált, és holnapig lehetne a részleteket taglalni. No meg a felvezető rész, mely nem vicc, több órát is elvehet, alaposan felvázolja számunkra a helyzetet. Legyen elég ízelítőként, hogy van egy világ a TV-ken belül, ahová a szereplők bejutnak, itt Personák segítségével különleges erőre tesznek szert, majd az ugyanebben a világban tobzódó gonoszt összeverik, miközben a valóságban próbálják élni életüket. A kettő pedig ott ütközik, hogy a TV-s realitás kihatással van a sajátjukéra.

Néhány ellenség mintha a Cho Aniki-ből szökött volna át.

Néhány ellenség mintha a Cho Aniki-ből szökött volna át.


Ám a barátság erejével minden akadály legyűrhető, és ez ebben a játékban nem csupán egy klisés anime csavarként van jelen, hanem esszenciális játékelemként (is). Rengeteg szereplővel hozhatunk létre kapcsolatot és ápolhatjuk azt tíz szinten keresztül. Ezek a kapcsolatok a különféle Persona-típusok létrehozásánál extra tapasztalati pontot adnak, illetve harcostársainknak különleges passzív, illetve aktív képességeket is. Például, ha a Papnő Personához csatolt karakterrel barátkozunk, akkor, ha több Personát fuzionálunk, melynek végeredménye egy Papnő típusú lenne, akkor ez az új lap bónusz XP-vel gazdagodik megalkotáskor.

Lássuk ezt kicsit behatóbban. A Personák a Tarot kártyapakli lapjai szerint kategorizálódnak (a XXI-es, a Világ, kimaradt); minden egyes ilyen laphoz tartozik egy játékbeli szereplő, akivel kapcsolatot lehet kialakítani. A játék során felhalmozott, számunkra nem szükséges Personákat fúzióra lehet léptetni, erősebb Personákat létrehozva így. Az extra XP pedig mikor nem jó? Tehát, akkor ezek a kártyák erősödnek, fejlődnek ugye? Hát, nem egészen.

A csillag szemű... csillag.

A csillag szemű... csillag.


A főszereplő külön lép szintet a Personáitól, míg a többiek egyszerre fejlődnek a segítő entitásaikkal; ez azért van így, mert nekik fix Personáik vannak, ám a főemberé cserélhető. Az ő szintje azért is számolódik külön, mert ez határozza meg a fúzióval létrehozott Personák kezdeti szintmaximumát; ha a főszereplő 50-es, akkor ilyen szintű Personákat tud legfeljebb létrehozni (bónusz XP-t nem számítva), ám végső soron maga a kártya szelleme adja meg a végső harci értékeket az élet és az SP ( = mana) kivételével.

Elég bonyolult volt ez nem? Lássuk inkább valami egyszerűbbet, például a harcot: van nyolc-féle sebzéstípus: fizikai, tűz, jég, villám, szél, fény, sötétség és mindenható. Az ellenfelek és saját Personáink is különféle módon állnak hozzá ezekhez a típusokhoz. A normál állapoton túl lehetnek gyengék (Weak), erősek (Strong) bizonyos típusok ellen, de akár teljesen blokkolhatnak is néhányat (Null), elszívhatják (Drn = sebzés helyett gyógyulnak), illetve vissza is verhetnek párat a támadókra (Rpl).

Tarts magasabbra őket, barátom, hadd lássa az egész hely, hogy TEK gyanúsak vagyunk.

Tarts magasabbra őket, barátom, hadd lássa az egész hely, hogy TEK gyanúsak vagyunk.


A Weak állapot itt egy fontos rész, ugyanis, ha egy ellenfél (vagy saját karakter) olyan sebzést kap be, melyre gyenge, akkor amellett, hogy a földre kerül és a következő bekapott támadás után "Dizzy" állapotba kerül (kimarad egy körből), a támadó még egyszer jöhet. Ha az összes rosszaság így a földön fetreng, akkor csapatunk egy "All-out-attack"-et indíthat meg, mely során mindegyik hős jól megrugdossa az összes rosszaságot, fizikai és mindenható sebzést okozva, mely egy olyan kombó, amit a legtöbb ellenfél nem tud csökkenteni.

Tehát az egyszerű támadás és a Personától függő különleges, varázslatos képességek mellett tudunk védekezni, különféle tárgyakat használni, illetve egy "Analysis" opcióval felmérni egy célpont statisztikáit, gyengéit, erősségeit. Az első pár helyszínen a harc nem fog nagy akadályt jelenteni, de a későbbi "dungeon"-ök frusztrálóvá válhatnak lévén, hogy nem lesz olyan ellenséges szörny, akinek ne lenne szinte mindenre ellenállása, ám a legbosszantóbb gonosszal már az elején is találkozhatunk.

Egyik tánc sem néz ki bénán, ha megelevenedett szellemek csapják orrba az ellenséget utána.

Egyik tánc sem néz ki bénán, ha megelevenedett szellemek csapják orrba az ellenséget utána.


Ez az arany kéz. Ez a játék ritka ellenségtípusa, melyet nekünk kell megkergetni, míg a többi rosszaság azonnal ránk fordul, ha meglátnak. Az arany kezek rendkívül szívósak, általában találatnehezítő képességekkel teszik még irritálóbbá a harcot, eleinte még nagyot is tudnak ütni, és, csak hogy megforgassák bennünk a tőrt, hajlamosak elrohanni, általában egyetlen nyavalyás HP-val. Mégsem lehet őket ignorálni, ugyanis már egy aranykéz legyőzése is rengeteg pénzt és XP-t hoz házhoz.

A "dungeon"-ök alapvető navigálása rendkívül egyszerű: megyünk, amerre látunk, ládákat nyitogatunk, és haladunk felfelé vagy lefelé, ameddig el nem jutunk a főellenség szintjére. Ahhoz képest, hogy az állandóan ismétlődő folyosók, ellenféltípusok kissé lapossá varázsolják a kalandozás érzését, könnyedén le tud ez is kötni, hála a gyors fejlődésnek, az eléggé pergős csetepatéknak, no meg a végkifejlet közeledésének. Minden "dungeon" végén a történet folytatása vár ránk, ha pedig önszorgalomból, mellékküldetések teljesítése miatt megyünk végig egy ilyen helyen újra, akkor az opcionális "boss"-szal járó kihívás lehet vonzó.

Vidd a szívem Aliz, te csodanő... basszus ez egy fiú.

Vidd a szívem Aliz, te csodanő... basszus ez egy fiú.


Ám, ha elég volt a sok harcból, mindig lesz a való világban is tennivaló. Ha épp nem szorít az idő (egy bizonyos időn belül kell teljesíteni egy "dungeon"-t elsőre, különben "Game Over"), rengeteg opciónk van Inaba városában. Elmehetünk randizni, haverkodni, a városka népének segíteni mellék küldik formájában, bogarat szedni, horgászni, könyveket olvasni, egy kínai étteremben zabálni, egy szellemet hallal terrorizálni, egy rókának feladatokat teljesíteni, iskolai klubba járni, kertészkedni és még sorolhatnám.

A legtöbb ilyen szabadidős tevékenység vagy kapcsolatépítésre jó, vagy tulajdonságnövelésre, melyből öt van: bátorság, tudás, kifejezőkészség, megértés és gondosság. Ezek növelése beszélgetéseknél engedélyez szaftosabb válaszlehetőségeket, de a diákmunkáknál is jól jönnek, no meg iskolai tanulmányainknak sem tesznek rosszat. Az ilyen szabad napok mellett vannak sztori napok, amikor nekünk nincs egyéb dolgunk, mint a cselekmény kibontakozását nézni.

Hal, mint fegyver... tudjátok mit? Inkább hagyjuk.

Hal, mint fegyver... tudjátok mit? Inkább hagyjuk.


Ez a rendszere a játéknak: narratív és szabad napok. És ez így tökéletes is; tényleg mintha egy kis animét néznénk gyatra grafikával, de rendkívül szórakoztató, szerethető karakterekkel, és egy megfogó történettel. Néha még igazi animés átvezetők is vannak, de ezekből kevés van, és ugyan nem lettek feljavítva a Vitához képest sajna, így is tetszetősök. De ezt az aspektusát nem is ajnároznám a játéknak: nem néz ki valami szépen, de kit érdekel, a játékmenet teljes mértékben kárpótol, mely kiegészül nagyszerű szinkronokkal és muzsikával.

Az természetesen változatlan, hogy ez egy rétegjáték és nagy valószínűséggel sokan a kinézet, illetve a furcsa tartalmi címkék miatt sem fogják megtekinteni a P4-et. Ilyen grafikával fél-meztelenség és szexuális utalások? Kösz nem. És ez félig meddig érthető is, szerencsére tényleg csak utalásokról van szó... de a szereplők nem 16-17 évesek? Öhm... az egész komédia, vicc, nézd beszélő plüssmedve, hát nem csupa móka és kacagás? A japános humor erőteljes, van benne ismét egy lányos fiú, egy fiús lány, így a szórakozás talán nem lesz mindenkinek adott.

Teddy-nél a macsóság jele az önkényes francia "akcentus".

Teddy-nél a macsóság jele az önkényes francia "akcentus".


Emellett, csak hogy némi objektív negatívumot is mondjak, az irányítás kissé botladozóra sikeredett. A maximumra feltolt sebesség mellett is lassú a "Q"-val és az "E"-vel forgatható kamera, néhány küldetés megoldása zavaros, mert a játék nem feltétlenül mondja el, még utalással sem, mit kellene csinálni, NPC-k pedig az időjárástól, napszaktól és kedvüktől függően vannak a helyükön, vagy épp nincsenek. Továbbá a kapcsolatok, a tulajdonságok, és a "dungeon"-ök "farmolása" ismétlődőnek,az iskolában kapott véletlenszerű kvíz kérdések irritálónak, karakter közül jópár pedig szereotípnak hathatnak.

Összegezve, azonban, apróságok ezek. Ha túl tudjuk magunkat tenni a furcsaságokon, no meg az kisebb játékbeli irritációkon, és nyitottan állunk a megkérdőjelezhető tartalmak felé, akkor egy kiemelkedő játékkal fogunk találkozni a Persona 4 Golden személyében. 150-200 órányi játékkal biztosan számolhatunk, főleg, ha újra akarjuk játszani (több befejezés is van), illetve meg sem említettem még az extrákat a "TV listing" menüpontban. Bár mondjuk a kvíz játékkal óvatosan, az eléggé csapnivalóra sikeredett. De azt hiszem eleget írtam nektek, mennék is vissza megdönteni iPet 324 órás játékidő rekordját; találkozunk ősszel.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Persona 4 Golden teszt / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2013. február 22.
  • Ár: 6.799 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Magával ragadó, szórakoztató történet
  • Jól összerakott harcrendszer, rengeteg választható Persona
  • Irgalmatlan mennyiségű tartalom
  • Letehetetlen
  • Irányítással, játékmenettel kapcsolatos apróbb irritációk
  • A tartalom megkérdőjelezhető néhány helyen
  • Csúnyácska grafika
  • Hang
    8
  • Grafika
    5
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    9
7.8
5 hozzászólás

petrovicsz

5 hónapja, 1 hete

Nem rajongok a szériáért, de ha lesz akcióban, lehet adok neki egy esélyt. Már csak azért is mert ez régebbi mint amiket próbáltam, lehet hogy jobban bejönne...

válasz erre

VaPe

5 hónapja, 1 hete és 4 napja

Rohadt jó hogy elhozták PC-re!

válasz erre

Ronalddo

5 hónapja, 1 hete és 4 napja

Hát ezt így, normális grafikai felhúzás nélkül kiadni, fura. Viszont elképesztő játékidő van benne, és vérbeli, igazi régi vágású jrpg. Emiatt érdemes megvenni szerintem.

válasz erre

muki

5 hónapja, 1 hete és 4 napja

Látom ez azért nem lett annyira jól felújítva.

válasz erre

Gólem

5 hónapja, 1 hete és 5 napja

Uhh az a grafika tényleg fika..

válasz erre
Persona 4 Golden
6.799 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljanurbanu profiljarDAVE profilja