Patapon Remastered teszt

2017. augusztus 08.
71.4701
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
adriano profilja, adatai
adriano
Lassan szinte már minden napra jut egy remastered-verzió valamilyen szépemlékű játékból, valósággal elözönlenek minket ezek a cuccok, újabban a Sony már eredetileg PSP-re megjelent kiadványokkal is meglep bennünket (több-kevesebb sikerrel). Mostani tesztalanyunk is egy ilyen game lesz, mégpedig a Patapon, amely a maga idejében, 2008-ban sok PSP-tulajnak szerzett kellemes perceket. Ismét nosztalgiázhatunk tehát kicsit, vesssük is bele magunkat a Pataponok világába-mondhatom, harcba menni ritkán ennyire kedves és aranyos dolog!
Advertisement


Mivel a maga idestova tíz évével már az alapjáték sem mai gyerek, nézzük nagy vonalakban, hogy tulajdonképpen mi is ez a Patapon. Egy a handheld konzolokon igencsak népszerű stílus, a ritmusjáték mezőnyébe tartozik, de amíg az ilyen stuffok nagyrésze ténylegesen kimerül abban, hogy a megfelelő ütemet követve nyomogatjuk a gombokat, addig a Patapon nem kevesebb, mint egy valós idejű stratégia is egyben. Ez a ritmusjáték-RTS kombó nem csak a maga idejében, de gyakorlatilag még ma is egyedülálló, tehát véleményem szerint mindenképpen megérdemelt egy újrakiadást.

A történetben mi magunk egy istenséget fogunk alakítani, aki a kis, kör alakú, pálcika kezű és lábú lények, a Pataponok ura és parancsolója.Őket kell védelmeznünk, segítenünk, csatába és vadászatba vezetnünk, egyszóval mindent, ami jó nagyvezértől elvárható. A játék maga egyébként japán nyelvterületről származik,és a "Patapon" szó, mint olyan is egy japán szójáték-szerűség: a "pata" menetelésre utal, a "pon" pedig dobolásra. Innen már nem is olyan nehéz kitalálni, hogy fő -és tulajdonképp kizárólagos- feladatunk a dobolás és a menetelés lesz.

Kisköltségvetésű Trónok Harca

Kisköltségvetésű Trónok Harca


Ez úgy realizálódik, hogy kontrollerünk gombjainak segítségével a megfelelő ütemre kell ütnünk a dobot. Az ilyen ütemekkel, harci ritmusokkal érhetjük el, hogy Pataponjaink azt tegyék, amit elvárunk tőlük. Ha Zámbó Árpynál kicsit jobb a ritmusérzékünk, akkor a dobolásunk hatására a kis lények tudni fogják, mikor védekezzenek, mikor támadjanak és így tovább, valódi hadvezérré avanzsálhatunk tehát, főleg, ha sokszor egymás után sikerül eldobolnunk a taktust, akkor ugyanis a Pataponok harci lázba jönnek, sokkal eredményesebben harcolnak-igaz, nehezebben is irányíthatók.

Utunk célja egy hatalmas és mítikus kincs, "AZ" megszerzése (tényleg így hívják, "IT", ahogy a Stephen King-regényben és a nemsokára megjelenő filmben, de ne aggódjatok, nem a bohóc lesz ott a játék végén.) Persze életünk nem lesz egyszerű játék és mese, mindenféle szörnyek, sőt még a hasonlóan körtestű-pálcikalábú ellenséges nép, a Zigatonok is leselkedni fognak ránk.

Asszem most kéne futni.

Asszem most kéne futni.


Mivel istenségek volnánk, vagy mi a szösz, így természetesen oltár is jár nekünk, ahol a szorgos Pataponok összegyűjtik a vadászatokon és csatában szerzett javakat. Ezért cserébe mi új harcosokat idézünk meg, erősebbé téve a seregünket-mondhatnám úgy is, hogy különféle nyersanyagokért cserébe legyártjuk őket, de ez így sokkal szebb, meg már úgyis ismeritek is a dörgést.
Itt említeném meg, hogy a játék a maga kis mesebeli, aranyosra vett kinézete ellenére valódi kihívást is rejteget, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a közelharcos Tatepon, a dárdadobáló Yaripon vagy épp a lovon ülő Kibapon van-e többségben a seregünkben.

Előfordulhat például, hogy sok a dárdadobáló vagy az íjász, de kevés a közelharcos, így ha utóbbiakat felőrlik, akkor a csata gyakorlatilag elveszett, mivel az távolsági harcosaink irányítása enyhén szólva is nehézkes, közelről pedig mondhatni védtelenek.

Miután sikeresen kiörömködtük magunkat a játék egyediségén, kedvességén és egyszerű de nagyszerű mivoltán, szembeötlik a fő hiba is, amiből véleményem szerint csak egy jelentősebb van, de az óriási. Ez a nagy negatívum hűséges harcosaink gyártásánál, illetve a vadászós részeknél keresendő. Az a helyzet ugyanis, hogy szinte minden, de legalábbis minden második küldetés után nem árt, ha bevállalunk egy vadászatot, hogy legyen elég húsunk, pénzünk, miegymásunk harcosokat toborozni.

Ez nem a prérifarkas a Gyalogkakukkból?

Ez nem a prérifarkas a Gyalogkakukkból?


Ez mondanom sem kell, hogy az amúgy is kissé repetitív játékmenetet még ismétlődőbbé teszi, elsősorban azért, mert a vadászatok még csak nem is mindig mások, hanem ugyanazokat a pályákat kell újra és újra végigjátszanunk egy kis nyersanyagért. Szerintem ez a fajta megoldás hatalmas mínuszt jelent, főleg a vadászós pályák gyakorisága miatt. Ha már teljesen egyformák, akkor legalább ritkábban kéne őket elvégezni, könyörgöm.

Ha az önismétléstől és az RTS-rész sutaságától eltekintünk, akkor a cucc többi része egyébként teljesen rendben van. A grafikai megvalósítás meseszerű, érdekes, ritkán látható PS4-en hasonló, és a mi a legfontosabb, hogy kortalan, ezen aztán tényleg nem fog az idő. A hangok szintén jók, legtöbbet a Pataponok ütemes éneklését fogjuk hallgatni, hiszen ugye ez lesz az irányadó az egész játékunkhoz, örvendetes tehát, hogy kicsit sem idegesítő az állandó PATA-PATA-PATA-PON vagy épp PON-PON-PATA-PON harci ének.

Csendélet a napraforgók között.

Csendélet a napraforgók között.


A negatívumokhoz visszatérve még megjegyezném, hogy ahogy utánaolvastam, sok játékos erőteljes lagra, azaz késleltetésre panaszkodott a kontroller és a gép között, tehát ugyebár nem úgy reagált konzol az ütemes gombnyomogatásra, ahogy kellett volna. Ez nem kis baj, egy ilyen játékot egész egyszerűen játszhatatlanná is tehet. Nálam egyetlen egyszer sem fordult elő hasonló, pedig külön figyeltem rá, tehát azért nem általános gondról beszélünk, de mindenképp fontosnak tartottam megemlíteni, hogy a jelek szerint bizony ilyesmi is előfordulhat.

A végéhez közeledve szánnék néhány keresetlen szót magára a kiadvány milyenségére is. Kezdjük ott, hogy a Patapon három részt is megért, és szerintem nagyon örvendetes dolog lett volna, ha a mostani újrakiadásba mindhármat belesűrítik, ahogy pl. tették azt a Crash Bandicoot esetében. Értem én az üzleti modellt, hogy nyilván ennek a sikerességét akarják felmérni, aztán igény esetén jön a többi is, de így kicsit (nagyon) lehúzás szaga van a dolognak, nem túl elegáns ez a fajta hozzáállás, főleg nem egy ilyen kifejezetten egyszerű kialakítású játék esetében.

A mások dolog, hogy a pénzünkért semmi újdonságot nem kapunk, még néhány hiba kijavítását sem: a fejlesztők csak a minimális munkát tették bele, ami ahhoz kellett, hogy PS4-en is megjelenhessen cucc, annál többet egy dekát sem.

Nem számít mi az az izé, vadásszuk le!

Nem számít mi az az izé, vadásszuk le!


Mégis, ha mérleget kell vonnom, márpedig teszterként ugye kéne, akkor azt mondom, hogy főleg egyedisége miatt igenis van létjogosultsága az újrakiadásnak, hisz ilyen játék még ma sem terem minden bokorban. Egy kicsit combosabb tartalommal és néhány bosszantó hiba kijavításával kétségkívül megérné a pénzét, de így ebben a formában azért talán érdemes kétszer meggondolni.

A kissé keserédesre sikerült összegzés ellenére mégis megajánlanám neki a 7 feletti pontszámot-becsülve elsősorban a különlegességét és a kedvességét, hisz ezekből kevés van már a játékiparban (is).

Patapon Remastered / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: Ritmusjáték
  • Megjelenés: 2017. augusztus 01.
  • Ár: 4.590 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • A mai napig egyedülálló stílusötvözet
  • Dizájnos, érdekes megjelenítés
  • Helyenként egészen epikus csaták
  • Repetitív, gyakran ismétlődő vadászós részek
  • Kijavítatlan hibák
  • Hol a másik két rész?
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    8
7.8
6 hozzászólás

totyak

7 éve, 2 hónapja és 5 napja

"a fejlesztők csak a minimális munkát tették bele, ami ahhoz kellett, hogy PS4-en is megjelenhessen cucc, annál többet egy dekát sem" Ez a nagy baj kéremszépen. Nemhogy a játékmenethez nem kellett nyúlniuk, még a grafikához sem, mert rettentő puritán a játék ilyen téren. Szerintem nincs benne 5 munkanapja egy csapatnak. Nagyon jól írja adriano, ezt csomagban kellett volna kiadni mindegyik résszel, akkor talán reális lenne az ár. Így inkább vegyétek meg PSP-re, ha van konzolotok még.

válasz erre

Vidoros

7 éve, 2 hónapja és 5 napja

Majd jön ez egy két hónap múlva PS Plusban! röhögő smiley

válasz erre

Direktor

7 éve, 2 hónapja és 5 napja

Hát ez a játék szerintem nem ér ennyit. Bármilyen jó is a pont.

válasz erre

Eltohn

7 éve, 2 hónapja és 6 napja

Hűha kapott pontot rendesen! meglepett smiley Grafika 8? Biztos? röhögő smiley

válasz erre

Tommy

7 éve, 2 hónapja és 6 napja

Igazán jó game de nem ér ennyit.

válasz erre

fighterlaci

7 éve, 2 hónapja és 6 napja

PSP-n még okés de PS4-en nekem ez olyan fura...

válasz erre
Patapon Remastered
4.590 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljatotyak profilja