Mindenkitől szeretnék elnézést kérni a bevezetőért, egy kicsit elkapott a harci láz legújabb tesztalanyom, a Patapon 2 Remastered-nek köszönhetően. A Remastered szó nem véletlenül áll ott, hiszen ez a játék eredetileg még PSP-re látta meg a napvilágot, majdnem tizenegy évvel ezelőtt. Pontosabban egy trilógiáról van szó, aminek az első, felújított része bő két és fél éve elérhető PS4-en.
Akkori kollégánk korrekt pontszámmal jutalmazta, de azért nem volt elájulva tőle, amit abszolút meg is értettem. Nehezményezte, hogy nem egyben kaptuk meg a három epizódot, ami egyrészt teljesen jogos, másrészt, ha a záró darabbal is ilyen jó munkát végeznek a Sonynál, akkor azért egy szavunk sem lehet.
Ha esetleg nem ismernéd a Patapon címeket, akkor kezdjünk egy kis analízissel, hiszen ez a rétegjátékoknak is egy olyan szegmense, amihez abszolút gyomor kell, viszont cserébe annyira friss, hogy tényleg érdemes vele tenni egy próbát. Egy ritmusjátékba öntött RTS darabhoz van szerencsénk, amiben még egy jókora szerepjátékos szegmens is megtalálható.
Ez utóbbi amúgy, ha jól tudom, újdonság például az elsőhöz képest is. De mit jelent ez a valóságban, hogyan kell elképzelni a játékmenetet? Drága pataponjaink csak nem bírnak magukkal, így az előzményből megismert hajót végre befejezik, hogy azzal szeljék át a nagy óceánt. Tervük azonban csúfos kudarcba fullad és egy hatalmas vízi szörny elpusztítja a ladikot, likvidálva ezzel a teremtmények nagyobbik részét. Szerencséjükre a zászlóhordozó Hatapon túléli és a Föld Dobja segítségével meg tud idézni minket, a pataponok istenét, hogy ritmikus játékunkkal újra győzelemre vezessük népünket.
A sztoriról nagyjából ennyit kell tudni, tehát nem egy nagy etwas, de itt egyáltalán nem ez a lényeges, ugye. Szóval, kontrollerünk gombjai segítségével tudunk parancsokat osztogatni katonáinknak. Egy sorozat négy ütemből állhat, tehát négyszer kell megnyomnunk bizonyos kombinációkat, hogy történjen valami.
Vegyük például a bevezetőben említett szekvenciát. Ahhoz, hogy mozgásra bírjuk teremtményeinket, a pata-pata-pata-pon kombót kell "beadnunk". Ez lefordítva úgy néz ki, hogy négyzet-négyzet-négyzet-kör. A támadás parancsszava ugyanakkor a kör-kör-négyzet-kör. Ha jól számoltam, összesen kilenc képletet kell megjegyeznünk és megfelelő időben használnunk.
Tudunk majd a fentieken kívül védekezni, varázsolni meg egy kazal más dolgot csinálni. Szintén nagyon fontos, hogy ezeket nem lehet csak úgy ukmukfukk beütögetni, figyelnünk kell a képernyő szélének villogására, az adja meg tulajdonképpen a ritmusát az egésznek. Minél többször ritmizálunk helyesen egymás után, annál nagyobb buffot kapnak embereink. Persze ha elrontjuk, akkor pár pillanatig kóvályogni fognak, majd kezdhetjük újra a kombó építgetését.
Leírva talán egy kicsit bonyolultan hangzik, de szerencsére kapunk egy remek tutorialt amin kellően begyakorolhatjuk ezeket. Sajnos egységeink menedzselését már nem magyarázza el ennyire jól a rendszer. A pályákon felvehetünk egészen sok mindent, amit később főhadiszállásunkon, Patapolisnál használhatunk fel. Ezek egészen pontosan egységeink fejlesztésére szolgálnak, de ez egy kicsit bonyolult lett.
Első lépésben a Tree of Life-nál tudunk létrehozni új katonákat, de jól fontoljuk meg, hogy milyen szerepkörbe szánjuk őket. Vannak közelharci és lándzsa hajigáló pataponok, íjászok meg még pár alap egység. Őket mind tudjuk tovább fejleszteni bizonyos kritériumok mentén, így természetesen nekünk kell menedzselni hadseregünk összetételét. Aztán ha hadba indulunk, lehetőségünk van egyesével átnézni legényeinket és kedvünk szerint variálni a felszerelésükön - viszont ezt csak itt tudjuk megtenni, máshol nem, ami felettébb érdekes.
Persze mindenhez nyersanyag kell, így a farmolás nem ismeretlen fogalom, de azért túlzásba sem kell vinni szerencsére. Szintén újdonság a hős megjelenítése. Ő már alapból rendkívül erős, természetesen elláthatjuk speciális fegyverzettel is, de az a jó benne, ha esetleg egy szakaszon fűbe harapna, tulajdonképpen azonnal újra fel is éled. A pályák amúgy nem annyira hosszúak, mert egy-egy rész átlagosan öt és tíz perc alatt letudható (ne feledjük, ez egy PSP-s cím), de a főellenségek természetesen ennél jóval több időt is elrabolhatnak.
Térjünk rá a külcsínre, hiszen a játékmenethez túlzottan nem kellett hozzányúlni a kompatibilitáshoz. Az érdekes az, hogy meglepően jól mutat játékunk! Persze túl nagy csilivilire azért ne számítsunk, de ahhoz képest, hogy egy kézikonzolos átirattal van dolgunk, szinte remek lett.
Sokkal jobban néz ki, mint az első rész újrakeverése. Végre éles a kép, jók a hangok, szóval látszik, hogy tettek bele melót. Egyetlen dolog miatt fedhetjük meg fejlesztőinket: az átvezetőkkel valamiért egyáltalán nem foglalkoztak, így azok alacsony felbontásban, öklömnyi pixelekkel mondják el tartalmukat. Ennek apropóját nem értem, de jár az összeráncolt szemöldök.
Igazából abba is bele tudok kötni, ami már adrianonak sem tetszett, mert valóban ki lehetett volna adni egyben az egész pakkot, mondjuk ilyen minőségben, talán egy kicsit drágábban. Az ár amúgy korrektül lett belőve, ennél többet szerintem egy ilyen rétegjátékért nem lehet elkérni.
Összességében tehát abszolút elégedettek lehetünk a Patapon 2 Remastered-el. Kicsit nehezen lehet belejönni, de ha elkap a ritmus, akkor viszont szinte letehetetlenné válik. Persze meg kell barátkoznunk a törvényszerűségeivel, illetve a menedzselésben felfedezhető hiányokkal.
Amennyiben egy nem szokványos, de nagyon szórakoztató alkotásra vágysz, szerintem nyugodtan ruházz be rá. Persze nem árt, ha kedveled a kísérletező címeket. Az ugyanakkor megint egy jó kérdés, ha a régmúltban már teljesen kipörgetted, akkor mi tévő légy, mert tartalomban semmit sem ad az eredetihez képest.
Talán a nosztalgia miatt még így is megérheti. Ami biztos, hogy pon-pon-pata-pon, mert a nyomorult Karmenek megint el akarják rabolni a csirkéket!
Patapon 2 Remastered / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Ritmusjáték
- Megjelenés: 2019. január 30.
- Ár: 4.590 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Egész csinos grafika
- Egyszerű, de mégis összetett játékmenet
- Pon-pon-pata-pon
- Részleges tutorial
- Kell hozzá komolyabb ritmusérzék
- Az átvezetők minősége nagyon gyenge