Paradise Lost teszt

2021. április 03.
81.4771
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Sándor, József és Benedek ugyan nem kapkodták el a dolgot, de végre ideértek azzal a bizonyos zsákkal, azonban mi lett volna, ha ezt nem teszik? Ha például egy nukleáris töltet dezintegrálta volna őket, zsákostul Frodóstul? Nos, a Paradise Lost alternatív történelme szerint ez bekövetkezett, és emiatt az 1980-as évekre Európa nagyrésze lakhatatlanná vált, a többin pedig "csupán" tombol a véget nem érő tél.
Advertisement


Mindezt a náciknak köszönhetik a lakók, kik néhány évvel tovább bírták a háborút, és szélnek eresztettek atombombákat miután a Fallout-ban megtalálható Vault-okhoz hasonló bunkerekben bújtatták el a legfontosabb személyeket, illetve jövővel kapcsolatos terveiket.

Úgy gondolták, hogy ha eljön az ő idejük (1960-tól számítva 15 évet saccoltak az okos tojások), akkor, mint a vakond, kitúrják magukat a földből és átveszik az uralmat a bombák okozta pusztításban megrokkant országok felett. Mivel a játék 1980-ban játszódik, ezért úgy fest, ez a terv nem igazán működött, hisz a tél továbbra is jelent van a felszínen, ám Hitler követői nem.

A játékos számára a történet Lengyelországban indul, egy elhagyatott bunkerben, egy fiút, Szymon-t (Simon) irányítva. Édesanyja halála után hősünk egy fénykép alapján keresgél egy férfit, aki talán a szóban forgó bunkert nevezi lakhelyének, ám hamar rá fog jönni a tizenkét éves kalandor, hogy egyedül van itt... vagy talán mégsem?

Ejj csak legyen nálam érme, amit bedobhatok...

Ejj csak legyen nálam érme, amit bedobhatok...


Egy Ewa nevű hölgy fog velünk hamar kapcsolatba lépni mikrofonokon, terminálokon keresztül, hogy elkalauzoljon minket saját magához, ugyanis ő be van szorulva egy irányító helyiségbe.

És ezzel kezdetét is veszi a két szálon haladó narratíva. Ez a játék egy úgynevezett "Walking Simulator", ami annyit jelent, hogy nincs igazán akció. Csupán egyik pontról a másikra kell menni, papírokat olvasgatunk, hangfelvételeket hallgatunk, Ewa-val beszélgetünk, hogy szépen lassan megtudjuk, mi is történt ebben a bunkerben, illetve az alatta elterülő városkában. Igen, egy komplett várost, kutató laborokat és liftrendszert húztak fel a szorgos munkások, egy fejlett számítógéprendszerrel körbefűzve az egészet.

A kibontakozó sztori úgy ahogy érdekes, annak ellenére, hogy nem történik semmi eget rengető, vagy kifejezetten sokkoló. Rengeteg tipikus náci mentalitást követő utalással fogunk találkozni, illetve az ellenük fellépő lengyel lázadás eseményeinek részletei is napvilágot fognak látni, feltéve, ha tudjuk követni a kicsit zavaros cselekményt. Elképzelhető, hogy ha másodszorra is végigszaladtam volna a játékon, akkor kicsit egészebb képet kapok, azonban így egy végigjátszás után nem igazán teljes az események láncolata.

A DnD már a nyolcvanas években is híres volt. Főleg a legújabb verziója.

A DnD már a nyolcvanas években is híres volt. Főleg a legújabb verziója.


Ez pedig nagy kár, ugyanis a játék nem igazán ad okot, hogy újrajátsszuk. Ugyan van több befejezésre is lehetőség, azonban ez a legutolsó döntéseinken alapszik, így minden addig választott dialógus opció Ewa-val semmisnek tűnik.

Sőt, van, amikor két különböző válaszra ugyanúgy reagál a kisasszony, némileg értelmetlenné téve a választás lehetőségét. Vagy csak azt a filozófiai eszmét szerették volna átadni a készítők, hogy minden választás illúzió, és az emberi élet determinisztikus? Vagy már megint túlgondolom a dolgokat. Inkább az utóbbi.

Az irányítás rendkívül egyszerű, de cserébe működik. Főhősünk nem igazán mozog gyorsan, még a "Shift"-et nyomva tartva sem. Az "E"-vel vesz fel dolgokat, melyeket aztán el tud olvasni, ha írásról van szó, vagy bénán forgathat is a kezében, ha egyebet talál. Ennek mondjuk semmi értelmét sem láttam, ugyanis nem lehet igazán sokoldalúan mozgatni a tárgyakat, mint mondjuk a Resident Evil-ben, és ráadásul még kulcs sincs eldugva bennük.

A Reichstag zsebpénzbarát verziója.

A Reichstag zsebpénzbarát verziója.


Ajtókat, fiókokat, szekrényeket is nyitogathatunk, ha az "E" lenyomása után megjelenő pöttyöt a bal egérgombbal megfogjuk és a megfelelő irányba húzzuk. Ez ugyancsak némileg céltalannak hat, inkább időhúzásnak érződik, semmint érdekes implementációnak, ráadásul sosem kellett ezt időre csinálni, így még feszültség sem volt övezte ezt a cselekedetet.

Mindezek ellenére a cél felé vezető utak nem feltétlenül lineárisak, mint ahogyan arra számítani lehetne egy sétáló szimulátornál, hanem többféle irányból is megközelíthetjük a végállomást. Persze végső soron sok különbség nem lesz az utak között, de tanúi lehetünk aranyos pillanatoknak, ha kicsit letérünk a kitaposott ösvényről. Például van lehetőségünk megcsinálni Ewa-nak egy ő szerinte fontos rituálét, amit egyébként átugorhatunk, és nem áll másból, mint játékok ide-oda pakolásából, illetve mondvacsinált áldások elszavalásából.

Kezicsókolom, lesz egy diák, feles, kiegészítős, de van bérletem, és csak Lefagyaszádig mennék.

Kezicsókolom, lesz egy diák, feles, kiegészítős, de van bérletem, és csak Lefagyaszádig mennék.


A játékidő nagyjából öt és fél óra, ha végigolvassuk az összes papírt, meghallgatjuk mindegyik kazettát, és még bénázunk is egy sort, mint ahogyan én tettem az elején. Ha nem tudunk németül vagy lengyelül, akkor néhány írás és hangfelvétel nem fog túl sokat mondani nekünk. A befejezés keserédes, függetlenül attól, hogy melyiket tapasztaljuk meg a több közül. Ez rendkívül találó, ugyanis az egész játék a gyász öt lépése köré van építve, melyen Szymon-nak is át kell esnie, de én nem szeretek szomorkodni.

Ezt az üzenetet a külvilág nagyon jól támogatja. Roppant hangulatosan van felépítve a föld alatti városka. Lakottnak érződik, azonban teljesen elhagyatott, kietlen, a szétbombázott külvilágot tükrözi azzal a különbséggel, hogy hó és jég csak az elején található, illetve az épületek nem szenvedtek el bombák okozta sérüléseket.

De hová tűnt mindenki? A hangeffektusok és a minimalista zene ezzel a környezettel tökéletesen elmentek volna horrorként is, annyira feszültté varázsolták az élményt. Én csak örültem, hogy nem kellett "jumpscare"-ekre számítanom.

"És akkor egy hang mögöttem meginvitált az ominózus liftbe."

"És akkor egy hang mögöttem meginvitált az ominózus liftbe."


Fantasztikus kisugárzása van az egész installációnak, nem gondolná az ember, hogy ilyen csodálatos építészeti remekeket földalatti vájatokban is lehetne csinálni. Mint, ahogy fent már említettem, van itt lift, kutató részleg, lakóközösség, de ezeken kívül találhatóak itt üzletek, kávéházak, vasúton, illetve egy törzsiesnek ható tábor is. Nem meglepő így, hogy Ewa sokáig úgy hitte, a szabadban nőtt fel.

Természetesen ezen csodák megépítésében, és fenntartásában sokat könnyített a technológia irreálisan magas szintje, legalábbis az adott korszakhoz képest. A fent ugyancsak emlegetett számítógéprendszer fűzi körbe az egész várost, melynek mesterséges intelligenciája mögött egy szörnyű titok áll; nem véletlen, hogy a lengyel ellenállás le akarta kapcsolni az egészet, miután sikerült felborítani a náci-lengyel erőegyensúlyt a bunkerben.

Azonban látványon és hangulaton túl a Paradise Lost nem tartogat túl sok pozitívat. A szinkron gyengécske, a sztori lyukacsos itt-ott, bugok, FPS zuhanások, és karakter beragadások is könnyedén előfordulhatnak. Szerencsére van "Checkpont" visszatöltésre lehetőség, illetve az egész fejezetet is újrakezdhetjük; nem tökéletes megoldás, de legalább ha belefutnánk valami csúnyába, akkor nem bukunk sokat a játékállásból.

Bakker, kotyogós. Ahhh mintha otthon lennék; szipp.

Bakker, kotyogós. Ahhh mintha otthon lennék; szipp.


Érdemes e lecsapnunk erre az alkotásra? Alapvetően nem túl drága, azonban a fent említett problémák mellé hozzájön a játékidő meglepő rövidsége. A színes, részletes környezetmegalkotás és a hangulatos zene nem tudják a játékot a hátukon teljesen elvinni sajnos.

A "Walking simulator"-ok szerelmeseinek tetszeni fog a Paradise Lost, főleg ha kedvelik a Második Világháborús német-lengyel dinamikát (és ha még ismerik a nyelveket is), keverve némi futurisztikus technológiával. Én reménykedem egy folytatásban, vagy DLC-ben, mely kikerekíti a történetet; addig pedig maradnak azon emlékeknek a feltúrása, melyeket talán jobb lett volna a jégbe fagyva hagyni.

Paradise Lost / Tesztplatform: PC

egynek jó...
  • Stílus: Kaland
  • Megjelenés: 2021. március 24.
  • Ár: 4.370 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Magával ragadó, hangulatos környezet
  • Kellemes prezentáció
  • Ijesztően rövid
  • Bug-ok, helyenként FPS beesés
  • Kissé zavaros történetmesélés
  • Hang
    7
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    5
  • Hangulat
    8
6.8
Paradise Lost alternatív történelme szerint ez bekövetkezett, és emiatt az 1980-as évekre Európa nagyrésze lakhatatlanná vált, a többin pedig "csupán" tombol a véget nem érő tél. '>
Paradise Lost alternatív történelme szerint ez bekövetkezett, és emiatt az 1980-as évekre Európa nagyrésze lakhatatlanná vált, a többin pedig "csupán" tombol a véget nem érő tél. '>
6 hozzászólás

VaPe

3 éve, 2 hónapja és 16 napja

Ez nagyon jól hangzik, ki kell próbálnom!

válasz erre

Patrik94

3 éve, 2 hónapja és 16 napja

Nekem a hosszával nincs gondom, egy pár órás kikapcsolódás. Viszont lehetne benne újrajátszási faktor...

válasz erre

kühtreiber sándor

3 éve, 2 hónapja és 16 napja

mijen jatekal jatszatok

válasz erre

muki

3 éve, 2 hónapja és 16 napja

Lehetett volna sokkal combosabb a játékidő, de legalább nem drága.

válasz erre

Ronalddo

3 éve, 2 hónapja és 16 napja

Öt és fél óra???? meglepett smiley Egy ilyen jó sztorihoz? Öreg hiba. szomorú smiley

válasz erre

fighterlaci

3 éve, 2 hónapja és 16 napja

Meglepődtem, ezt sokkal erősebb játéknak gondoltam eddig. Mmondjuk látom, nem az alapdolgokkal van gond, hanem a játszahtóság a ludas. mosolygó smiley

válasz erre
Paradise Lost
4.370 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaManiac profiljaM.O.R.P.H. profilja