Meglehetősen unortodox verseny-stuffal állunk tehát szemben, annál is inkább, mivel maga a cél sem az, mint a műfajtársak túlnyomó többségénél. Most persze felmerül a kérdés, hogy mi másra is törekedhetnénk egy ilyen játékban, mint arra, hogy elsőként haladjunk át a célvonalon? Nos, az Onrushban ez már csak azért sem valósulhat meg, mert nem igazán van célvonal.
Ha győzedelmeskedni szeretnénk, akkor nemes egyszerűséggel a legtöbb pontot kell összegyűjtenünk csapatunk számára. Ezt specifikus kapukon való áthaladással, vagy az ellenfél járgányának leamortizálásával érhetjük el, attól függően, hogy éppen melyik játékmódban toljuk.
A különféle pályákon megrendezett futamokon két hattagú csapat vesz részt. Nagy szerencse, hogy az azonos csapatokon belüli verdák is eltérőek, mindenkinek megvan a maga speckó képessége és tulajdonsága. Nézzünk egy-két konkrét példát: Az Outlaw egy kicsi, mozgékony motorkerékpár, amely könnyedén szlalomozgat az ellenfelek/versenytársak között, viszont igen sebezhető a nagyobb járművekkel szemben.
A másik véglet a Titan, egy böszme nagy kamion, amivel letarolhatjuk a számunkra kevésbé szimpatikus egyéneket, de szükségszerűen lassabban mozgunk, mint a kisebb benzinfalók. Ezeken az alap jellemzőkön túl minden gépnek van egy plusz képessége is, az úgynevezett Rush Ultimate. Az Outlaw például egy égő nyomot hagy maga után, ami aztán megkeseríti a rajta áthaladók életét, tehát a hatékony használathoz mindenképp elöl kell tartanunk a versenyben.
Hogy ezeket a menő skilleket előhozzuk, elegendő "Rush"-t, (vagy nitrót, ha úgy tetszik) kell gyűjtenünk, amit a járművek eltérő tulajdonságaira alapozva kell begyűjtenünk. A motorokkal például trükköznünk kell a levegőben, míg az Outlaw esetében veszélyesen kell vezetni, tereptárgyakat szűken megkerülve.
Mondanom sem kell, hogy az egyes járgányok kiismerése, tesztelése nagyon fontos részét képezi a játéknak, és szerencsére elég szórakoztató is tud lenni, ahogy az is, hogy tényleg állandó a "rush", a pörgés. Bár a csata körökre osztott, olyan megoldást alkalmaztak, hogy az egyes menetek között gyakorlatilag semmiféle átvezetés vagy töltőképernyő sincs, csak autózunk körbe a pályán, mígnem egyszer csak már a következő versenyben találjuk magunkat.
A versenyek, vagy ha úgy tetszik meccsek közti idő szintén nagyon rövid. Ha összetörjük magunkat és kiesünk, még csak a telót sincs idő csekkolni, hogy van-e valami újság például a GC-n, hisz mindössze öt másodpercünk van új kocsit választani, és már folytatódik is az őrület. Hovatovább, ha lemaradunk a mezőnytől, akkor segít rajtunk a program, "előredob" minket, hogy folyamatosan akció közelben legyünk. Nincs idő pihengetni, itt verseny van, kérem szépen!
Meglehet, hogy ez így elolvasva jól hangzik, de játszva már kicsit kevésbé tetszetős a dolog. Egyrészt előjön a túl sok érzés, másrészt meg ilyen állandó pörgésben nehezebb kiismerni az autókat, és úgy általában az egész játékmenetet is, főleg a kezdeti időkben. Versenyen kívül sok mindent elolvashatunk még az egyes motortípusokról is, de hát az nem épp fun, valljuk be őszintén.
Aztán tegyük fel, hogy az egyik körben nagyon elkenik a szánkat, és megvilágosodva rájövünk, hogy verdát kéne váltani. Sajnos már késő bánat, ugyebár nincs szünet a következő kör előtt, nem tudunk taktikát váltani, kicsit elgondolkodni. Igazából semmit, úgyhogy jó eséllyel kinéz egy popsira huppanás a következő körben is.
Beszéljünk kicsit magáról a versenyzésről is, amely többnyire ugyan élvezhető, de azért megvannak a maga bizarr hibái, amelyek sokat elvesznek az összképből. Nem túl örvendetes például, hogy összesen négy fajta játékmód található a stuffban. A Countdown kapun áthaladós, ahol még azelőtt kell keresztülszáguldani az úgymond ellenőrzőpontokon, mielőtt az időszámlálónk lejárna. Előbb-utóbb persze mindenképp lenullázódik a számláló, és értelemszerűen az a csapat nyer, aki tovább bírja.
Az Overdriveban állandóan nyomni kell a rush-t, amiért pontokat kapunk és az nyer, aki eléri a megadott mennyiséget. A Switchnél három élete van mindenkinek, míg a Lockdown-nál egy mozgó területre kell bejuttatnunk több csapattagunkat bizonyos ideig. Szóval ez így elsőre elég karcsú.
Személy szerint azt is a negatívumok közé sorolom, hogy bizonyos értelemben céltatlan a versenyzés, nem tartunk helyileg semerre sem, csak a pontokat gyűjtögetjük. Gondoljatok csak bele, ilyen módon elveszik a sokszor oly bizsergető, már csak egy kör van hátra érzés. Örömmel vettem volna, ha legalább egy külön játékmód keretein belül lehetőség nyílna egy ilyen klasszikus értelemben vett futamra.
A vezetés érzése is nagyon fontos az ilyen programokban, az Onrush pedig ezt sajnos nem nagyon teheti ki az ablakba. A kocsik súlytalannak érződnek, inkább hasonlítanak go-kartokra a Mario Kart világából, mint a Burnout izomautóira. Bár hangulatában némileg eltérő játékról beszélünk, valami ahhoz hasonló élmény jót tett volna itt is.
Megkérdőjelezhető az is, hogy vajon egy alapjában véve autóverseny-program mennyire tud működni, mint co-op akciójáték. Van ugye multink, de az esetek többségében mindenki a saját dolgával törődik, s ez valahol érthető is. Kinek van kedve az eszeveszett száguldás közben még a csapat többi tagjára is figyelni? A koncepció teljesen érthető, de ezen a műfajon belül egyszerűen nem igazán tűnik működőképesnek.
Továbbá ott vannak ugye az ütközések. Az csak az egyik dolog, hogy néha szinte rögtön a respawnolásunk után végzetesen belénk rohannak, ami elég idegesítő lehet, tekintve hogy általában tehetetlenek vagyunk ellene. Futam közben ugye gyakran mi magunk igyekszünk előidézni apróbb ütközéseket, ez a taktika része, viszont törésmodell mint olyan nem nagyon van, a kisebb koccanások tét nélkülinek tűnnek, a nem létező fizika pedig már csak hab a tortán.
Sok esetben eléggé kiszámíthatatlan, hogy hogyan fog reagálni a delikvens, ha nekimegyünk, erre pedig mondanom sem kell, hogy nehéz taktikát vagy akár küzdőstílust felépíteni. Az ugratások, a repülések is nagyon műanyagok, ráadásul ha bármilyen okból kifolyólag túl lassan hajtunk rá egy rámpára, akkor több kár lesz belőle, mint haszon.
De hogy ne fanyalgással zárjuk a cikket, mindenképp meg kell még említenem a külcsínt, ami meglehetősen pofásra sikeredett. Folyamatos az akció, stabil a képfrissítés szerencsére. A pályák egészen változatosak, jól felépítettek, ráadásul a legtöbbnél felfedezhetünk valami külön poénos elemet. A verdák dögösek, ráaádsul megnyitható extrák miatt agyon pimpelhetjük őket. A zenék szintén remekül eltaláltak, az elektronika keveredik a metállal, megfelelő arányban. Sokszor azon kaptam magam, hogy bőszen bólogatok az ütemekre.
Van egy csomó olyan aspektus, amelyek miatt szerethető az Onrush. Ilyen például az adrenalintól fűtött, állandó pörgés-már persze az olyan gamereknek, akik ezt keresik egy játékban. Tény az is, hogy ma már kevés az árkád verseny-stuff, úgyhogy valamilyen szinten hiánypótlónak is tekinthetjük, ráadásul kicsit újítani is igyekeztek a stíluson.
Ez mind szép és jó, de a legjobb esetben is közepes vezetési élmény, a nulla törésmodell és az elképzelésnek megfelelni képtelen multi elég terjedelmes árnyékot vet a végső produktumra. A zsanra kedvelőinek megérhet egy próbát, nem nevezném rossznak, de pl. a Burnout-hoz még nem sikerült felnőni. (A teszt elkészítéséhez adriano is nagyban hozzájárult, nagy pacsi neki!)
Onrush / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Verseny
- Megjelenés: 2018. június 05.
- Ár: 14.790 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Kellemes külcsín
- Egyszerű, adrenalinban tocsogó versenyzés
- Korrekt Motorstorm utánérzet
- Iszonyúan fapados multi
- Kicsit kevés jármű
- Nagyon kevés játékmód