Nioh teszt

2017. február 05.
70.4781
 
iPet profilja, adatai
iPet
Nagyon szeretem a Nioh-t. Baromi jó helyszíneken lehet aprítani a mocskos démonokat meg banditákat, akik a pokol megfelelő bugyraiból másznak elő, de mi jó szamuráj módjára kiebrudaljuk őket ebből a világból. Rühellem a Nioh-t. Hogy a jó életbe lehet valamit kiadni ennyire kaotikus játékmechanikával, ilyen hurka sztorival, tele idegesítő hibával?


Nyugalom, (még) nem mentek el teljesen otthonról, csak elképesztő módon frusztrál aktuális tesztünk alanya, a Team Ninja válasza a Dark Souls sorozatra. Szívesen gurítanék nektek különféle sztorikat a bétába ölt töménytelen játékóráimról, de egyetlen ok miatt nem tudom megtenni: olyannyira nem lépte át a Nioh az ingerküszöbömet, hogy egészen egyszerűen nem regisztráltam a korai henteldére.

Ezt utólag már egy kicsit bánom, ugyanakkor jól van ez így, mert legalább teljesen szűzen ülhettem neki William bácsi kalandjának. És igen, jól gondoljátok, egy ízig-vérig akció-szerepjátékot kapunk a pénzünkért cserébe, amit simán lehet DS vagy Bloodborne light-nak titulálni, egy egészen pici csavarral, de nézzünk mélyebbre skizoid állapotom okozójába.

Épp készül az illatosomlós

Épp készül az illatosomlós


A sztori szerint 1600-ban járunk egy alternatív, dark fantasy jellegű Földön. Hősünk, Geralt, oppardon, William épp Londonban játszik sittest. Sokáig nem marad meg a fenekén, inkább üldözőbe veszi a főgonoszt, aki elrabolt tőle egy nagyon értékes valamit. Apróbb közjáték után Japánban találjuk magunkat, amit banditák, túlvilági, démonikus lényeg prédálnak fel, ráadásul eközben a hadurak azzal vannak elfoglalva, hogy egyesítsék az országot.

Ebbe a katyvaszba csöppenünk bele, hogy kitartásunkkal, valamint pengéink erejével tegyünk rendet. Az az igazság, hogy még akkor se tudnék spoilerezni, ha akarnék, annyira kaotikus az egész. Alaposan utána kell néznünk a dolgoknak, hogy megértsük, tulajdonképp ki van kivel. Mindegy, de legalább kapunk valamit, ami a vége felé egészen izgi lesz amúgy.

A felütésből már látszik, hogy optimális körülményeket teremtettek nekünk egy kis daráláshoz. Engem akkor ért az első meglepetés, amikor a börtönből próbáltam meglógni, de a legelső, utamba akadó ellenfél úgy alázott meg többször is, hogy csak pislogtam. Semmi baj, szeretjük a kihívást, átálltam DS stílusra, egyből jött is a sikerélmény. Ahogy már a bevezetőben is említettem, kísérteties a hasonlóság a fentebb már emlegetett címek között, azt leszámítva, hogy ott, ahol a másik kettő jelesre vizsgázik, tesztünk alanya kegyetlen csúnyán elhasal.

De nézzük először, hogy miért szeretem a Nioh-t. Külcsín tekintetében nagyon rendben vagyunk, ami főleg a pályák változatosságában, felépítésében domborodik ki. Nagyon rég láttam ennyire eltérő, ugyanakkor ötletes szakaszokat: lesz itt félig lerombolt halászfalu, különféle bányák, napsütötte mezők, vérben ázó hidak, kalózok által elfoglalt kikötő és még bőven sorolhatnám.

Odamegyek és megrohanom a ladikot

Odamegyek és megrohanom a ladikot


Ellenfeleik is kellően kidolgozottak, de rettentően kevés alfajjal találkozunk. William cserébe szinte lemászik a képernyőről, főleg akkor, ha elkezdjük cserélgetni felszerelése darabjait, ugyanis az utolsó páncéldarabkáig látszik rajta minden. Technikailag szerencsére minden okés, nincsenek fagyások, szaggatások még a nagyobb tömegjeleneteknél sem, de az is biztos, hogy a képfrissítés nem éri el a 60 FPS-t. Abszolút kiemelkedő pontja az anyagnak a tartalom.

Egy-egy küldetés nem túl hosszú, cserébe durva mennyiséget kapunk fő és alfeladatokból. Egy statikus térképen láthatjuk, hogy miket tudunk teljesíteni egy adott szektorban. Persze nem muszáj mindent egyből megcsinálni (van, amit nem is tudunk), bármikor visszatérhetünk. Néha meg kell keresni egy ritka ásványt, máskor párviadalra hívnak ki, hogy kicsivel később démonok hordáit ritkítsuk, védelmezzünk egy falut, kincsekre vadásszunk, megvessük lábunkat hidakon, satöbbi.

Jöjjön azonban a feketeleves, amiért a legtöbbször pokolba kívántam ezt az egész játékot, úgy mindenestül. Ez nem más, mint az irányítás, valamint a játékmechanika. Értem én, hogy nem lehetett egy az egyben lenyúlni a BB vagy DS harcrendszerét, fejlődési szisztémáját, de úgy gondolom, a kevesebb ebben az esetben sokkal, de sokkal több lett volna. Alapból láthatjuk az életerőnket, illetve a Ki (stamina) csíkunkat. Ez utóbbi szükséges a támadáshoz, védekezéshez, kitéréshez, szóval mindenhez. Ha elfogy, akkor pár pillanatig csak lihegünk, szabad prédává válunk bárkinek.

Ez persze fordítva is igaz, ha ellenfelünk tolja túl, akkor egy látványos animáció kíséretében szúrhatjuk keresztül. Egyszerre kettő darab közelharci, valamint ugyanennyi távolsági fegyver lehet nálunk. Utóbbiak között íjak, korhű puskák valamint kéziágyúk találhatóak, míg előbbiek összesen öt csoportba sorolhatóak: egy illetve kétkezes kardok, különféle bárdok, lándzsák valamint láncra erősített sarlók.

Apróbb vihar van

Apróbb vihar van


Ezek közül kell összeállítanunk felszerelésünket, amiket különféle vértek egészítenek ki. Elhullott ellenfeleink persze dobálják a jobbnál jobb motyókat, így folyamatosan variálhatjuk őket. Az igazi gond akkor kezdődik, amikor figyelő tekintetünket képességeinkre vetjük. Minden egyes harceszközhöz különféle skillek tartoznak. Akkor kapunk fejlesztési pontokat, ha használjuk az adott eszközt.

Van azonban még két rublika, amolyan extra dolgokhoz. Az egyik a Ninjutsu, ahol különféle státuszmódosító dolgokat kreálhatunk, mint például mérgezést okozhatunk, shurikeneket hajigálhatunk, satöbbi. Erre még rájönnek a varázslatok, amiket szintén a már felsoroltaktól külön kell erősítenünk. Már gondolom ebből is látszik, hogy igazi polipoknak kell lennünk, ha megfelelően akarjuk használni mindezeket, de itt még mindig nincs vége!

Ha ez még nem lenne kellőképpen bonyolult, megfejelték derék készítőink azzal, hogy három elérhető harcstílust variálhatunk, ráadásul minden egyes támadásunk végén még arra is figyelnünk kell, hogy az R1 megnyomásával visszatöltsük Ki értékünket. Ha a high stílust választjuk, akkor sokkal nagyobbakat sebzünk, cserébe lassabbak vagyunk. A mid egy köztes, balanszírozott állapot, míg a low kifejezetten védekezésre való. Adjunk még ehhez hozzá egy két lépcsős item listát és már láthatjuk, hogy miért veszünk el a lehetőségek tengerében.

Nem tudom, mindezt hogyan lehetett volna értelmesebben átültetni, de az tény, hogy sokszor azért haltam meg, mert fegyvert váltottam védekezés helyett, esetleg nem szereztem vissza a staminát és egyszerűen kivégeztek. Ó, de itt még nincs ám vége! A megölt ellenfelek tapasztalati pontot adnak, amivel főbb értékeinket erősíthetjük. Ez sem egyszerű azonban, mivel a különféle értékek más és más fegyverbe, ninjutsuba, esetleg mágiába számítanak bele.

Ejj az anyád keservit, utálod a napot vagy mivan?

Ejj az anyád keservit, utálod a napot vagy mivan?


Ha játszottál mondjuk a Dark Souls-al, akkor a játékmenet ismerős lesz. Megyünk a pályán, próbáljuk legyőzni az elénk tett dögöket, aztán érkeznek a főellenségek. Ha meghalunk menet közben, újra el kell jutnunk halálunk pontjához, természetesen az újratermelődött lényeken keresztül, aztán visszaszerezhetjük az addig gyűjtött xp-ket.

Amennyiben ez nem sikerül, kezdhetjük előröl az egészet. Tábortűz helyett különféle szentélyek a mentőpontok, ahol újfent egy kazal dolgot tehetünk.

A nem használt tárgyainkat feláldozhatjuk, cserébe eltérő erősségű, főleg gyógyító dolgokat kapunk. Ha túl nehéznek ítéljük az adott pályát, segítséget kérhetünk neten játszó bajtársainktól. Ja, majdnem elfelejtettem, a Guardian Spiritünket is megváltoztathatjuk.

Ő egy mások számára láthatatlan entitás, akit harc közben meg tudunk idézni, így erősítve rövid ideig fegyverünket. Szintén itt tudjuk majd növelni főbb értékeinket. Bármennyire is hihetetlen, még mindig nincs vége az opcióknak, ugyanis a bevezetőben említett, pályaválasztós térképen mehetünk még egy kovácshoz is, aki képes új fegyvereket, vérteket kreálni nekünk a szakaszokon megszerzett nyersanyagokból.

Itt van még a Soul Forge, ahol extra képességekkel tudjuk felruházni egy választott eszközünket. Egészen egyszerűen döbbenetes, hogy mennyi opciónk van, aminek az lesz az eredménye, hogy nem kevés időt kell elpazarolnunk arra, hogy mindezt átlássuk, bár aki imádja a statisztikákat, az kitörő örömmel fogadja a stuffot. Az a legnagyobb baj, hogy mindez neccesen hangzik már leírva is, de élőben sokkal durvább.

Nyilván esőben is tart a hajam

Nyilván esőben is tart a hajam


Férfiasan bevallom, az elején még törekedtem arra, hogy a játék által felállított összes(!!!) opciót végig próbáljam, de úgy a negyedik küldetésnél elfogyott a türelmem, egy katanát használtam mid stílusban, összpontosítottam a védekezésre, kitérésre és szó nélkül vertem végig mindenkit.

Sajnos mivel ellenfeleik nagy számban ismétlődnek, pillanatok alatt ki lehet ismerni a támadásaikat, onnantól kezdve pedig nagyon egyszerűvé válik az anyag. A már emlegetett főellenfelek szinte egytől egyig irgalmatlan gyengék, nem túl fantáziadúsak, ráadásul szinte azonnal megjegyezhetőek a mozdulataik.

Van természetesen online porció is. Egyrészt mi is hívhatunk más játékosokat, de lehetőségünk van arra is, hogy segítsünk játékosokat - igen, pont úgy, mint a Bloodborne vagy Dark Souls esetében. Remélem így a cikk végén már értitek, mitől lett több énem. Ugyanakkor szerencsére még így is jóval több a pozitívum, ami miatt sajnálnám, ha kihagytam volna ezt a játékot.

Baromi jó pályákon vagdoshatjuk szét ellenlábasainkat, mindezt tehetjük egy nagyon kulturált külcsín mellett, ráadásul az akció kifejezetten szórakoztató.

1600-ban ilyen volt az M16-os

1600-ban ilyen volt az M16-os


Persze csak akkor, ha nem akarjuk követni a játék által ránk erőltetett, totálisan feleslegesen agyonbonyolított kardozásait. Fel nem foghatom, miért akartak szinte mindent belezsúfolni? Sokkal inkább másra kellett volna az erőforrás, mert így rengeteg kihagyott ziccer került a végleges darabba. Gondolok itt a nem túl változatos felhozatalra ellenfeleink terén, a vérgyenge bossokra meg egy csomó másra.

A héthármat korrektnek érzem, mivel nem egy kihagyhatatlan alkotásról beszélünk, de a műfaj kedvelőinek még így is szinte kötelező, mert azt is lehet bizony élvezni, ha nem kell minden egyes megtett lépésért vérrel fizetnünk.

Nioh teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2017. február 09.
  • Ár: 17.999 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Nagyszerű pályadesign
  • Korrekt külsőségek
  • Ha tojunk a bonyolult harcrendszerre, egészen élvezetes
  • Elképesztően túlbonyolított harc és fejlődési rendszer
  • Kifejezetten gyenge főellenfelek
  • Kaotikus sztori
  • Hang
    8
  • Grafika
    8
  • Játszhatóság
    6
  • Hangulat
    7
7.3
11 hozzászólás

VaPe

4 hónapja, 2 hete és 6 napja

Most kicsit bánom hogy jelenleg nincs ps4-em... Brutál hangulatos lett a teszt.

válasz erre

Santonio

4 hónapja, 3 hete és 2 napja

Játszottam vele pár órát. Unalmas, nulla újítással. Nem értem sok helyen a magas pontokat, meg a magasztalást, az itteni értékelés abszolút reális.

Csalódott vagyok picit mert nem ezt vártam, annyira ment a hype, és én azt hittem van alapja, de nincs. Jó játék, mert el lehet vele lenni de semmi, mondom semmi új nincs benne.

válasz erre

totyak

4 hónapja, 3 hete és 4 napja

Látom nem csak nekem ugrott be a főszereplőről Geralt Nekem már a bemutatók alapján nem tetszett az egész játék. Nem a leírt negatív dolgok miatt, egyszerűen ránéztem és láttam, hogy nekem ez a stílus nem nyerő.

válasz erre

RyutheStaR

4 hónapja, 3 hete és 4 napja

Nagyon jó kis teszt lett. Bétán kicsit keménynek éreztem a DS-hez képest, de lehet, hogy csak azért, mert nem szoktam hozzá. Tervben van a megvétele, de most csóróság van, szóval picit várat magára.

válasz erre

muki

4 hónapja, 3 hete és 4 napja

"miért akartak szinte mindent belezsúfolni?"

Szerintem meg akarták növelni a játékidőt, hogy ne az legyen hogy rövid.

válasz erre

nefaria

4 hónapja, 3 hete és 4 napja

Vannak játékok amik hiányoznak a Nintendo konzoljairól, ez például pont egy olyan. Nagyon tetszik, és ha nem jött volna a Switch, már meglenne a PS4-em és ezt is tolnám rajta!

válasz erre

Gólem

4 hónapja, 3 hete és 5 napja

Bétában játszottam vele kb fél órát. Akkor eldöntöttem hogy nem kell, most elolvastam a tesztet és eldöntöttem hogy kell. FUCK.

válasz erre

iPet

4 hónapja, 3 hete és 6 napja

ps2 írta:
Szerintem egyáltalán nem gyengék a bossok... sőt. Persze ha lvl 30ason mész egy lvl5ös küldetésre akkor igen, könnyű (bár akkor is tud szopatni, ha 1 mp-re is elbambulsz), de DS-ben sem nehéz leütni egy bosst, ha előtte szétfejlesztem a karaktert.

A bétában nekem is fura volt először az irányítás, de meg lehet szokni pár óra alatt.
Én már a béta után előrendeltem. Nagyon várom a játékot!
Sosem mentem túltápolva ellenük, maximum 5 szint difi volt, az meg lópikula. Az első kinyírt hatszor, a második egyszer, a harmadik és negyedik meg sem tudott ütni, az ötödiknél meghaltam kétszer és így tovább. Pillanatok alatt ki lehet ismerni a támadási patterneket, onnantól kezdve meg nincs benne kihívás.

válasz erre

Ronalddo

4 hónapja, 3 hete és 6 napja

Dark Souls brutál környezetbe pakolva! Eszméletlen jól néz ki, nagyon rá vagyok gerjedve! Már jöhetne!

válasz erre

ps2

4 hónapja, 3 hete és 6 napja

Szerintem egyáltalán nem gyengék a bossok... sőt. Persze ha lvl 30ason mész egy lvl5ös küldetésre akkor igen, könnyű (bár akkor is tud szopatni, ha 1 mp-re is elbambulsz), de DS-ben sem nehéz leütni egy bosst, ha előtte szétfejlesztem a karaktert.

A bétában nekem is fura volt először az irányítás, de meg lehet szokni pár óra alatt.
Én már a béta után előrendeltem. Nagyon várom a játékot!

válasz erre

Tommy

4 hónapja, 3 hete és 6 napja

Hú de vártam ezt a tesztet! Reméltem hogy jól sikerül, úgyhogy most megyek is előrendelni!

A bonyolítot harc engem nem zavar, mondjuk a gyenge ellenfelek igen, de majd meglátjuk.

válasz erre
Nioh
17.999 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

 
Sunyi78 profiljaWillThaWheel profilja