NieR: Automata teszt

2017. március 15.
70.0431
iPet profilja, adatai
iPet
A NieR: Automata egy elképesztően furcsa játék. Nem, várjatok, ez így nem építi fel kellően a feszültséget és momentumot. Szóval, ez a NieR: Automata egy olyan játék, amihez nagyon, de nagyon rég volt már szerencsém. Képzeljetek el egy tipikus hack'n slash programot, ami meg van bolondítva egy kis 2D-s mászkálással, shoot'em up és twin stick shooter elemekkel, valami elképesztően izgalmas és fura sztorival, meg persze egy csomó androiddal, akik leginkább a kifutón parádézó modellekre hasonlítanak.
 


Persze lehetett sejteni már előre, hogy itt semmilyen formában sem hagyományos dolgot tolnak az orrunk alá, fel is voltam valamennyire készülve rá, de bevallom, erre még én sem számítottam. Persze a Platinum Games csapata már sokszor bizonyította, hogy ha hétköznapitól teljesen eltérő kaszabolásra vágyunk, akkor abban ők a királyok.

Mindamellett, hogy ez nagyobbrészt most is így van, azért van néhány olyan aspektusa az Automatának, amit nem így kellett volna megvalósítaniuk, mert sajnos nagyon sokszor egy-egy látványos ötlet a játszhatóság rovására megy. Plusz ugye még van egy extra nyomás is rajtunk, ugyanis Japánban már bőven megjelent, ráadásul elég komoly pontszámokat ért el. Vizsgáljuk is meg, mitől döglik a robotmodell!

És hol marad a virág?

És hol marad a virág?


Nagyjából ezer évvel járunk az eredeti Nier eseményei után. Gépek támadták meg a Földet olyan sikeresen, hogy az emberiség nagyobbik felének a Holdra kellett menekülnie, míg gerilla csapatok folyamatosan gyengítik a nagy ellenséget. Történetünk hősnője a rendkívül beszédes, kicsit vicces, ugyanakkor leheletnyit pajzán nevű 2B, aki a YoRHa új fejlesztése, egy harcra specializált kiborg egység.

Segítőnk lesz a szintén játékos névvel megáldott 9S, aki pedig egy amolyan felderítő-kisfiú, sidekick szerepkörben. Először csupán annyi lesz a feladatunk, hogy egy ellenálló sejtet segítsünk, de később természetesen iszonyúan bedurvulnak a dolgok. Engedelmetekkel nem is nagyon spoilerezném el a fő szálat, de azt garantálom, hogy csak pislogni fogunk.

Noha rendkívül sok RPG elem található a stuffban, mégis inkább egy nyitott világú akciójáték a központi mag, csak nagyon sok a beszéd benne. Ezeket érdemes mindig végighallgatni, mert egészen kemény témákat feszegetnek benne teljes közönnyel. Jó példa erre, hogy minden egyes üzenete, amit a bázisról kapunk, azzal zárnak, hogy dicsőség az emberiségnek, amire 2B ökölbe szorítja a kezét. Ezt vajon miért csinálja? Vagy ott van rögtön az indítás utáni monológ. Vagy az olyan rádió üzenetek, amikor az egyik, szintén női android picsog, hogy egy másik hölgy nem viszonozza az érzéseit.

Ez természetesen csak a felszín, tényleg kőkeményen belemennek a vallásba, politikába, egyszóval mindenbe, ami manapság akár tabunak is számíthat. Egy kicsit emiatt emlékeztet is a Ps2-es éra egyik gyöngyszemére, a Xenosaga nevű rpg-re. Sajnos a magyar lokalizáció kimaradt, így egy viszonylag magabiztos angoltudás mindenképp kell ahhoz, hogy megértsük ezeket.

Látod? Ez egyszer mind a tiéd lesz

Látod? Ez egyszer mind a tiéd lesz


A harcrendszer is hasonlóan érdekes lett. Egyszerre kettő darab közelharci fegyvert használhatunk, amikkel a jól megszokott, elég komoly kis kombókat csalogathatjuk elő. Persze a fejlesztők neve garancia arra, hogy van benne még egy kis extra is, amit itt Pod-nak hívnak. Ez egy kis lebegő robot, amivel lövöldözni tudunk, természetesen itt sem egy típus lesz. Önmagába véve a kettő külön jól működik, de ha együtt akarjuk használni, mondom, hogy néz ki.

A négyzet és háromszög variálásával jöhet a csapkodás, míg az R1-et nyomva kell tartanunk a lövéshez. Ha valakit be akarunk fogni, akkor ehhez lenyomva kell tartanunk az L2-t. Ha be akarjuk vetni pod-unk különleges támadását, az bizony az L1 lesz, de ha nem lockolunk rá valakire, akkor a nagyvilágba megy a halál-csapás. Persze közben folyamatosan mozgunk a bal analóggal, igazgatjuk a kamerát a jobbal. Van még egy elég fontos, kitérő mozdulat is, R2, amit ha jó ütemben nyomunk, akkor egyből vissza tudunk vágni.

Ha azt mondom, hogy született polipnak kell lennünk ahhoz, hogy normálisan tudjunk csatázni, az valószínűleg nem fedi a valóságot. Ettől függetlenül idővel meg lehet szokni, de azért ez finoman szólva sem túl játékos barát. Ráadásul nem is túlzottan egyszerű a játék, mivel itt is jelen van egy, a Dark Soul szériából ismert elem. Nevezetesen ha elhalálozunk, a legutolsó checkpointtól vissza kell mennünk a hullánkhoz, amivel biztosítjuk fejlesztéseink működését.

Karakterünk tápolásánál elmagyarázom, miért sokkal nagyobb szívás ez, mint a DS esetében. Ami még külön szép, hogy az emlegetett checkpointok elképesztően ritkák, így manuálisan kell folyamatosan mentenünk, amit viszont nem tehetünk meg akárhol. Figyelő tekintetünket vessük a külsőségekre, mert azért itt is le kell nyelnünk nem kevés keserű pirulát.

És akkor jöhet a hullámvasút

És akkor jöhet a hullámvasút


Azt nem lehet elvenni a játéktól, hogy stílusos. Ez igaz mind a helyszínekre, mind pedig az életünkre törőkre, főbb szereplőkre. Lesznek olyan, hegy méretű főellenségek, akik például bármelyik Souls anyagban előkelő helyet foglalnának el. Technikailag sajnos nagyon elavult, amit a mellékelt képeken, trailereken is lehet, lehetett látni. Persze, értem, hogy a történet fajsúlyossága és a harc áll középpontban, de ettől függetlenül egy kicsit szebb prezentációnak szerintem mindenki örült volna.

Első blikkre a Ps3 éra indító címeivel tudna versenyezni, bár sajnos közöttük is láttunk jobban festőt. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy még ezeket a nagyméretű, de eléggé üres terepeket is sokszor csak szaggatással tudja megjeleníteni. Fura módon, amikor pörgős hentelés zajlik, akkor betonstabil az egész, inkább csak a térképen való mászkálásnál jön elő.

A fejlődési rendszer nem lett túlbonyolítva, de azért itt is találunk néhány extra finomságot. Nem meglepő módon felszerelést, új fegyvereket, gyógyító vackokat kereskedőknél vásárolhatunk, a kovácsnál pedig megszerzett gyilkoló alkalmatosságainkat tudjuk tápolni, nyersanyagokért cserébe. Igen, minél magasabb szintre akarjuk fejleszteni kardjainkat, annál ritkább dolgok kellenek hozzá. Az igazi csemege viszont az, hogy 2B nem a megszerzett tapasztalati pontoktól fejlődik (oké, minimálisan), hanem attól, hogy milyen extra chip-eket veszünk a kereskedőktől.

Van egy nagy, központi slot, amibe ezeket pakolgathatjuk. Értelemszerűen minél komolyabb egy fejlesztés, annál több helyet foglal el a központban. A rendelkezésünkre álló helyet persze tudjuk növelni, de ezeket újfent a kereskedőktől tudjuk átvenni, tisztességes summáért cserébe.

Most erre mit mondjak kisfiam?

Most erre mit mondjak kisfiam?


Ez még nem minden, ugyanis a minitérképünkön megjelenő információk is ilyen chip-hez kötöttek, így bezárva a kört. Így ránk van bízva tulajdonképp minden, úgy variáljuk dolgainkat, képességeinket, ahogy szeretnénk. És akkor itt jön be a szemét húzás az elhalálozáskor, ugyanis ha meghalunk, de nem jutunk vissza hullánkhoz, akkor buktunk mindent, ami belénk volt pakolva. Ez egy érdekes dolog.

Miután az első ilyennel megszívtam, egyből sokkal figyelmesebben rongyoltam bele az összecsapásokba. A szavatosságra egy nyikkanásunk nem lehet, mivel egyrészt egy végigjátszás is több tíz órát igényel, de ahhoz, hogy mindent megértsünk, legalább négyszer kell végig menni a stuffon. Igen, négyszer. Ez így több, mint korrekt.

Van még egy szegmens amit ki kell emelnem (és ahogy látjátok, maximális pontot adtam neki) ami nem más, mint a zenei rész. Ilyen elképesztő minőségű dallamokat nem is tudom, hol, mikor hallottam utoljára. Volt olyan, hogy percekig nem nyúltam a kontrollerhez, becsuktam a szemem és hagytam, hogy elvarázsoljon. Ha tehetitek, hallgassatok bele. Szintén plusz pont, hogy az eredeti japán hangsáv is elérhető, ráadásul extraként ilyenkor nem az európai verzió muzsikái szólnak, hanem az eredeti kiadásé.

Mi így ülünk a hullámvasúton, jó?

Mi így ülünk a hullámvasúton, jó?


A cikkből esetleg úgy tűnhet, hogy sokkal több a negatívum, mint pozitívum, de szeretném eloszlatni a félreértéseket, amit az értékelőben látható kövér nyolcas is alátámaszt. A NieR: Automata egy olyan akció-RPG, ami elképesztően erős sztorival rendelkezik, újszerűen közelíti meg a fejlődést, egészen hihetetlen minőségű audio részlege van, ráadásul ha megszokjuk a faramuci, stílusok közötti ugrabugrát, akkor nem veszít a lendületéből.

Az irányítással sajnos nem lehet mit kezdeni, egyszerűen meg kell szokni, de ettől még élvezetesek az összecsapások. A grafika olyan, amilyen, ezen bőven kellett volna még fejleszteni, ráadásul néha csúnya beakadások is előfordulnak. Ettől függetlenül olyan hangulat árad az egész játékból, amit az erre fogékonyak biztos, hogy nem hagynak szó nélkül. Én beimádtam.

NieR: Automata teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

a polcon a helye
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2017. március 10.
  • Ár: 16.990 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Zseniális, többször megismétlendő történet
  • Pörgős akció
  • Súlyos témákat feszeget
  • Túlbonyolított irányítás
  • Puritán grafika
  • Hang
    10
  • Grafika
    6
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    9
8
7 hozzászólás

RPG FAN

3 hónapja, 3 hete

31. órát tettem bele. A. B. C. G. T. befejezésnél járok. Fantasztikus játék. Valóban az. A grafika soha nem érdekelt, ezért nem vagyok hiteles ilyen téren, viszont szerintem pont hogy illeszkedik is ebbe a melankólikus, pusztuló hanytló földön játszódó világba , nincs vele semmi baj, ha valaki JARPG (ha szabad ilyen kategóriát írnom) kedvelőt ez riasztana vissza az szerintem ne aggódjon. A zene remek, alkalmazkodik a játék helyszíneihez, történéseihez. Ilyen esetben mindig lejebb vett alaphangokkal és max Music opciókal huzatom neki, a még tökeletesebb élményért. (HORIZON ZERO DAWN nál is így játszom) Az írányítást amit még negatívumnak idesoroltak, én egy NACON REVOLUTION kontrollerrel kiküszöböltem így az épp jatszott játéknak megfeleő beállítással játszom. Hasznos dolog mindenkinek javaslom, sok játéknál emel az élményen, ha kedv szerint van a gombkiosztás. A harcokkal minden renben, üdítő színfolt ilyen igényesen megvalósított combatot lemodellezve látni (shock wave chip ajánlott).A zene igényes, alkalmazkodik a helyszínekhez, szituációkhoz. Ilyen játékoknál lejjebveszem a menüben az alaphangogat, és maxra teszem a musicot, sokat ad az élményhez. Az írányítás nem rossz, egy idő után meglehet szokni. Ez játék tipikusan Japán, régi ps1 es ps2 éra lasszikus játékmenete, szaladgálsz, questezel s közben jóérzed magad, bevonz az atmoszféra kegyetlenül, ha ráérzel. Telis tele titkokkal, 3. rejtett POD, side quest extra POD képességek, és még nagyon sok hasonló, engem megtalált, nagyon 10/10. Szerintem van egy kis nosztalgikus beütése az egésznek, mikor még a játékok egyediek voltak és csak jâtszatták magukat. Egy letűnt kor napsugara. RPG kedvelők régi motorosok, ha tehetik bróbáljanak rá.

válasz erre

fighterlaci

3 hónapja, 3 hete

Szuper teszt lett, részletes mindenre kiterjedő kritikával: nagy köszönet érte!

A játék kinézete egy Horizon Zero Dawn megjelenés után közvetlenül valóban szegényesnek tűnik - még képről is, de engem az esetek 99%-ában meg tud győzni a hangulat. Itt pedig ez egyértelműen kiváló.

Amint érkezik PC-re, az én gépemre is érkezni fog!

válasz erre

Direktor

3 hónapja, 3 hete

Ez a többszörös újrajátszás rohadt jó ötlet! Anélkül gondolom meg se ismerheted az egészet!

válasz erre

totyak

3 hónapja, 3 hete

Számomra is meglepő, de már a bejelentéstől fogva tetszik a játék, pedig nem szoktam szeretni az ilyeneket. Nagy öröm, hogy jön pc-re is, csak ahhoz képest, hogy a grafika nem túl acélos, kell alá vas. És persze egy pc demó sem ártana.

válasz erre

Gólem

3 hónapja, 3 hete

Ez nagyon király játék lehet! Nekem még kimaradt, kifogytam a havi keretből de jövő hónapban kötelező vétel!

válasz erre

Yanez

3 hónapja, 3 hete

Előszőris hadd gratuláljak ehhez a remek, részletekre is kitérő íráshoz! Én amikor a demóval toltam, olyan érzés fogott el, mintha egy modernkori Contra-val játszanék, ami nálam nagyon nagy szó! Személyszerint jobban érdekel ez a játék, mint a Horizon Zero Dawn, ha már PS tulajként beszélek.

Engedelmeddel viszont belekötnék az egyik negatívumba, ami szerintem inkább pozitívum! Végre, ismétlem VÉGRE egy olyan játék, ahol az akciót nem egy-két gombbal tudták le! Végre kell némi tudás is a dologhoz, nem pedig az eszetlen nyomkodás! Ez mindenképp előny a mai leegyszerűsített címek mellett, amelyeket már-már egy kézzel, csukott szemmel is kilehet tolni, hála a két gombos irányításnak. Amúgy meg még mindig konzolról, ergo kontrollerről beszélünk, nem pedig 100 gombos billentyűzetről!

válasz erre

Tommy

3 hónapja, 3 hete

Ha más nem győzött volna meg, akkor a nyolc pont mindenképp. Beszerzés alatt.

válasz erre
NieR: Automata
16.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

 
rDAVE profiljagery1113 profiljaiPet profilja