Ni no Kuni Wrath of the White Witch Remastered teszt

2019. október 03.
47.6621
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Ugyan nem mondhatnám magamat megszállott anime-rajongónak, de ettől függetlenül végtelenül feltüzelt a június 28-án felbukkanó hír, hogy készül a Ni no Kuni harmadik része, leginkább azért, mert amellett, hogy teljes körű szerepjátéknak (vagyis több lesz egyszerű szintlépegetésnél), interaktív animé-nek tervezik megalkotni. Ez roppant nagy előrelépés az első két részhez képest, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle.


Azonban a Level-5 csapata úgy vélte, legalábbis szerintem, hogy ha van jobb idő a sorozat nevének a játékos köztudatban való elmélyítésére, akkor az most van, ugyanis kiadták újra a Wrath of the White Witch-et, az ismerős Remastered szócskával kiegészítve. Tökéletes alkalom ez arra, hogy majdhogynem bárki kipróbálhassa az eredetileg exkluzívan PS3-ra megjelenő címet (aki nem megrögzötten Xbox párti).

Ez azért vált lehetségessé, ugyanis a Remaster PS4 mellett megjelent PC-re és Switch-re is, habár az utóbbira igazából csak átportolták a régi verziót, de legalább az összes megjelent DLC-vel együtt élvezhetjük a kalandot, legyen bármelyik kiadás is a tulajdonunkban. Továbbá nem csak platformkiterjesztést, hanem némi grafikai ráncfelvarrást is eszközöltek a készítők, a Switch-es verziót leszámítva.

A bíróság ítélete: bubifürdőőőőő.

A bíróság ítélete: bubifürdőőőőő.


Míg PS3-on és a Nintendo konzolján is 720p-ben, 30 FPS-el fut a játék, addig PS4-en 1080p-ben 60 FPS-t, illetve PS4 Pro-nál 4k-ban 30-at, míg 1440p-nél 60 FPS-t kapunk. A PC kicsit más tészta, de egy több éves gépen is gond nélkül kell futnia Full HD-ben, 60 FPS-el, így egyedül az alkalmanként akadásokra tudok panaszkodni, melyek arra engedtek következtetni, hogy a portolási munkálatok nem sikerültek tökéletesen; sajnos ez nem csak PC-n, de PS4-en is tapasztalhatóak voltak.

Azonban nem csak az FPS lett megdobva, de hála a magasabb felbontásnak minden sokkal tisztábban fest, és itt nem csak a karakterekre, hanem a hátterekre is gondolok. Jobb ránézni a játékra, ám itt is vannak hiányosságok, éspedig az egyébként fantasztikus anime filmszeleteknél, melyek továbbra is 30 FPS-en döcögnek, így roppant darabosnak hatnak az alapjáraton folyékony játékbeli animációkkal szemben.

Mohó Jojó ismét valami rosszban sántikál.

Mohó Jojó ismét valami rosszban sántikál.


Ennyi; érdemes e ezért egy rajongónak, kinek megvan az eredeti verzió, pénzt kiadni? Nem feltétlenül, hacsak nem megszállott gyűjtőkről van szó, ugyanis a játékmeneten nem változtattak egy cafatkát sem, az árcédula pedig nem éppen barátságos, főleg ha PC-s szemmel nézzük. Viszont ismétlem, hogy ez a Remaster valószínű az új játékosokat akarja bevonzani, remélhetőleg megnövelve a harmadik rész iránti "hype"-ot, úgyhogy lássuk is, mire számíthatnak a kedves újonnan érkezettek.

A Ni no Kuni: Curse of the White Witch egy Oliver nevű fiú kalandjairól szól, aki azért lépett át a "másik világba", Drippy, az "önjelölt" tündérúr, segítségével, hogy megmentse édesanyját, és ezzel együtt, mellékesen, a "másik világot" is megszabadítsa egy apokaliptikus gonosztól, aki kihatással van a saját otthonára is. A milliószor hallott alapsztori természetesen sokkal több ennél, és azt is örömmel jelenthetem, hogy végre nincs kislány kinézetű kisfiú sem.

Mellékküldetésekért pecséteket kapunk. A megtelt lapokat tudjuk jutifalatokra beváltani.

Mellékküldetésekért pecséteket kapunk. A megtelt lapokat tudjuk jutifalatokra beváltani.


Az egész "másik világot" be fogjuk járni, városról városra ugrálva, hogy mindenhol beleütközzünk valami galibába, amit aztán megoldva hallgathassuk mindenki csodálkozását, hogy egy ilyen kisfiúban mennyi erő lakozik. Oliver útjai során társakra tesz szert, kik különféle speciális képességükkel fogják őt támogatni azon nehézségekben, melyeket nem lehet egy varázslattal megfejteni; ja igen, a főszereplőnk egy varázsló.

Más varázs tudóktól tudunk szert tenni mindenféle érdekes igére, melyek könnyebbé teszik a harcot (sebző, gyógyító, támogató, hátráltató varázslatok), de a nagytérképen, illetve a városokat járva is lesz szükségünk pár különlegesebb varázsszóra (zárnyitás, hídkészítés, növekedés serkentése stb.), továbbá nagy részét képezi a játéknak az érzések "manipulációja". Gondolok itt a túlcsorduló érzések elkérése, melyeket később az érzésmentességtől szenvedőknek oda tudjuk adni.

"Hell fire, dark fire, now mousey it

"Hell fire, dark fire, now mousey it's your turn"... Disney után szabadon.


Ezt egy példával illusztrálnám: egy úriemberben betegesen nagy a bátorság, de annyira, hogy még a főgonosznak is gond nélkül nekimenne, ha az ott lenne. Mi használjuk a "Take Heart" varázslatot, miután a szóban forgó úr is beleegyezett, hogy elvehessünk egy keveset a bátorságából. Ezután az amulettünk, melyben gyűjtjük az érzéseket, rendelkezni fog egy Bátorság töltéssel, amit a "Give Heart" varázslattal odaadhatunk egy végtelenül gyáva embernek, aki még egy egér elől is sikítva ásná el magát, kikúrálva őt így a bajából.

A következő érdekesség az üst, ami a "Craft" rendszer valójában. Miután szert tettünk erre a főzőedényre, bármikor nekiláthatunk alapanyagokat kombinálni mindenféle érdekességet létrehozva így. Ha vannak receptjeink, akkor a procedúra némileg célravezetőbb, mert garantált a minőségi végeredmény, de legalább van lehetőségünk szabadon kísérletezni. Szerencsére nem csak szörnyekből és a nagyvilágból lehet kísérletezésre alkalmas anyagokat találni, de árusok is tárolnak ilyesféléket a polcaikon, úgyhogy előbb érdemes körbenézni, mielőtt kimennénk vérengzeni.

Oliver most döbbent rá, hogy a tündér társa fogja őt a sírba vinni.

Oliver most döbbent rá, hogy a tündér társa fogja őt a sírba vinni.


Apropó szörnyek és nagyvilág; a játék oroszlánrészét a harc teszi ki. Oliver és társai saját maguk is részt vehetnek a haddelhaddokban, de legtöbb esetben familiárisokat küldenek ki maguk helyett, melyek kisebb lények, kiket megszelídítettünk útjaink során. Lehet őket etetni, metamorfózisra "kényszeríteni", és szintezni (szerezd meg hát mind). Vannak saját értékeik (támadás, védekezés stb.), melyek fejlődnek szintlépésenként, de életük külön nincs, hanem a gazdáiké fogy, ahogyan kapják a sebzést.

Egy karakternek maximum három familiárisa lehet bekészítve, ami azért érdekes, mert ezeknek a lényeknek, metamorfózis-szintjüktől függően lesz sok vagy kevés állóképességük. Ez jelzi azt, hogy mennyi ideig tudnak a harcmezőn hatásosan küzdeni; ha ez elfogy, akkor bágyadtan imbolyognak ide-oda, míg vissza nem töltődik a "Stamina" csíkjuk. Ezért még lejárat előtt ildomos őket kicserélni egy másikra, de szerencsére nincs tapasztalati pont megvonás ilyenkor; minden familiáris és karakter megkapja a TP teljes összegét a harc végén. Továbbá van egy "raktár", ahová bekerülnek a limiten túl elkapott kis lények, így egyik sem fog elveszni (de XP-t csak a karaktereknél lévő "állatkák" kapnak).

Oázis állott, most várhalom, csontik és kaktuszok röpkedtek...

Oázis állott, most várhalom, csontik és kaktuszok röpkedtek...


Az összecsapások ATB rendszeren alapulnak, de valós idejűek. Eléggé bizonytalan, és botladozó tud lenni ez a rendszer, ugyanis hiába adom ki az utasítást a lényemnek, hogy támadja az egyik ellenséget, ha az elakad egy másik, útjában lévő rosszaságban, esetleg barátban, vagy kergetnie kell a menekülő célpontot. Ráadásul igen hamar lejár a "kör" ideje, és ilyenkor újra parancsot kell adni szörnyünknek, emiatt könnyen zavarossá válhat a csatamező. A varázslatokkal és a speciális képességekkel szerencsére nincs ilyen baj; ha egyszer ellőttük azokat, akkor nincs kitérés előlük.

A familiárisok nem tudnak tárgyakat használni a küzdelmek alatt, és csak a saját képességeikkel dolgoznak, illetve még elmenekülni sem lehet velük. Ha ilyet akarunk cselekedni, akkor vissza kell váltani a gazda karakterre, mert mégiscsak az ő életét fogyasztják a familiárisok, értelemszerű, hogy övé az étkezési és menekülési privilégium. Viszont a harcok alatt megjelenő kék, zöld és arany golyók felkapkodása, illetve az ellentámadás megy a kis lényeinknek is.

Az Lv 24 melletti kardjel azt sugallja, hogy Mitey pallosa most követ fog fejteni.

Az Lv 24 melletti kardjel azt sugallja, hogy Mitey pallosa most követ fog fejteni.


A golyók hatásai evidensek: a zöld életet tölt, a kék manát, az arany pedig maximumra tölti a gazdakaraktert, továbbá aki pedig felvette a golyót, az egy grandiózus speciális képességet tud ellőni némi koncentráció után. Visszaütni pedig úgy lehet, hogy kivárjuk az ellenség támadását, és pont akkor nyomjuk meg az "Attack" parancsot, mikor az kéken felvillan. Erre körülbelül negyed másodpercünk van, így nem lehet ennek konstans használatára építeni, de jó dolog, ha néha összejön.

Familiárisokra szelídítés útján tudunk szert tenni, melynek előfeltétele, hogy... öhm rózsaszín szívecskék lepjék el célpontunk, mikor eltüntettük az életét. Ez véletlenszerűen történik meg, így roppantmód utáltam az olyan mellékküldetéseket, ahol specifikus lényeket kellett bemutatnunk a munkaadónak. Bár legalább így rengeteget tudtam edzeni. Erre szükségem is volt, ugyanis a játék előszeretettel dob be olyan "boss", de akár "egyszerű" ellenségeket is, amik simán beledöngölnek a földbe, mikor először bukkanunk rájuk. Ez a tanácsom minden kezdőnek: nem sikerül leverni egy csúnyaságot? Húzzál vissza edzeni. Nem a legizgalmasabb időeltöltés, de legalább célratörő, és nem túlbonyolított.

A legfontosabb harcot nem a sötét mágussal, hanem saját mohóságunkkal vívjuk meg (SAJT!!!).

A legfontosabb harcot nem a sötét mágussal, hanem saját mohóságunkkal vívjuk meg (SAJT!!!).


A karakterdizájn ismerős lehet az anime rajongóknak, nem alaptalanul: a Studio Ghibli embereivel együtt dolgozva került megalkotásra a Curse of the White Witch, úgyhogy attól függetlenül, hogy a karakterek kissé silányaknak festenek a hátterekhez képest, egy-két kivétellel mindegyik egyedi és szerethető, még a szelídítésre nem alkalmas lények is. A Remastered kiadás pedig, mint ahogy már említettem, csak szebbé tett mindent, így minimális panaszra lehet csak okunk.

Azonban a legnagyobb megragadó ereje a játéknak a muzsika. Már a nyitóképen felharsanó zene is olyan erővel csapott le rám, hogy nehezen bírtam csak visszatérni utána a valóságba. A híres neves Joe Hisaishi (Mamoru Fujisawa), ki több Ghibli filmhez is szerzett zenét, Rei Kondoh-val együttműködve majdhogynem tökéleteset alkotott, így nem meglepő, hogy a második részhez (Revenant Kingdom) is őt kérték fel. Egyedüli problémám az ismétlődő, szimpla harcok zenéjével volt, leginkább azért, mert nagyon hamar belefáradtam annak a hallgatásába, hála a rengeteg edzésnek, illetve néhány japán(!) szinkronhang sem volt nagyon meggyőző. Az angol viszont meglepően jó volt.

Khm Flashdance... what a feeling? Jól van, kimegyek...

Khm Flashdance... what a feeling? Jól van, kimegyek...


Az utolsó, igazán "nagy" fejfájásom a játékkal kapcsolatban, az ijesztő gyakorisággal történő akadozás, és a mértéktelen edzéskényszer mellett, a társainkat irányító mesterséges intelligencia látványos tökkelütött mivolta volt. Be lehet állítani a gépnek, hogy milyen taktikát használjon (támadó, védekező, támogató, vagy inkább ne csináljon semmit), azonban néhány "boss" taktikával nem igazán tud mit kezdeni, így ilyenkor vagy kísérletezzünk a taktikai beállításnál hátha valamelyik beválik, vagy... húzzunk el fejlődni; az utóbbi a tutibb megoldás.

Azonban mindent összevéve is elenyészőek a hátrányok az előnyökkel szemben. Nagyszerű hangulat, lenyűgöző zene, érdekes, aranyos történet és szórakoztató játékmenet vár ránk, ami biztos, hogy akár hetekig a gép elé fog láncolni minket, feltéve, ha hajlandóak vagyunk 100%-ig kitolni a programot. Én hajlandó vagyok, úgyhogy ha megbocsájtotok, elmegyek összeszedni egy bácsinak a naplóját (újra), amit látszólag mindenhol képes elhagyni a szerencsétlenje.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ni No Kuni: Wrath of the White Witch Remastered (PS4)17.799 Ft

Ni no Kuni Wrath of the White Witch Remastered teszt / Tesztplatform: PC

a polcon a helye
  • Stílus: JRPG
  • Megjelenés: 2019. szeptember 20.
  • Ár: 17.799 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Magával ragadó hangulat
  • Zseniális muzsika
  • Könnyen rá lehet... basszus nem akarok aludni
  • Botladozó harcrendszer
  • Rengeteg "grind"-olást igényel
  • Hang
    9
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    9
8.3
7 hozzászólás

bekecs

1 hete és 1 napja

Mordorer írta:
A PS3 érában nagyot ment ez a játék, emlékszem rá. Gyönyörűnek számított, még most is az. De annyira casual hogy hihetetlen, túl egyszerű, mindent a szádba rág és ez engem akkor is nagyon zavart. Feltételezem, ez mit sem változott.
Haver megvette, én tettem bele pár órát. Ugyanaz.

Viszont egyszerűen beszippant, a zene a kinézet, a hangulat. Szerintem nagyon komoly game.

válasz erre

Mordorer

1 hete és 1 napja

A PS3 érában nagyot ment ez a játék, emlékszem rá. Gyönyörűnek számított, még most is az. De annyira casual hogy hihetetlen, túl egyszerű, mindent a szádba rág és ez engem akkor is nagyon zavart. Feltételezem, ez mit sem változott.

válasz erre

Hentes

1 hete és 2 napja

Annak idején imádtam a hangulatát, azt a csodálatos közeget amit megteremtettek benne, viszont a harcrendszer a halálom volt. Ezen módosítottak, vagy ugyanolyan idegesítően bugyuta maradt? Esetleg ez a botladozó harcrendszer amit említesz?

válasz erre

Ronalddo

1 hete és 2 napja

Régi nagy kedvenc, de imádtam! Megvárom akcióban, de kelleni fog, rohadt nagy élmény ez a game!

válasz erre

Gólem

1 hete és 3 napja

Cuki kis játék lett belőle, de az árazás nem túl barátságos.

válasz erre

Gargameth

1 hete és 3 napja

fighterlaci írta:
Isten bizony nem látom, miben változott a PS3 óta, de biztos bennem van a hiba.
Sajna ez az itteni képekből valóban nehézkesen jön át, de kedvenc videomegosztónkon van fent összehasonlító videó, azon tökéletesen lehet látni.

válasz erre

fighterlaci

1 hete és 3 napja

Isten bizony nem látom, miben változott a PS3 óta, de biztos bennem van a hiba.

válasz erre
Ni no Kuni: Wrath of the White Witch Remastered
17.799 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profiljaMarduk profiljaWickedSick profiljarDAVE profiljagery1113 profilja