Épp ezért nézünk animét; mert más, mert ilyet nem lehet mindenhol látni, és igen, mert furcsa, de ez nem zárja ki a zsenialitás lehetőségét. Például furcsának hathat ez a jelenet is: egy város elnöke békésen utazik a naplementében, konvoj kíséretében. Hirtelen, látszólag teljesen okvetlenül, elsüvít egy nukleáris rakéta mellettük, mely a város közepéig meg sem áll, ahol aztán felrobban, elpusztítva annak nagyrészét, és még a város szélén autókázó konvojt is elröpíti a lökéshullám. Úgy fest, szegény elnökünk nem élte túl ezt az incidenst, de testét az utolsó pillanatban kellemes, kékes fény beborítja és eltűnteti.
Következő pillanatban egy szőke, cicafülekkel felszerelt, lánynak kinéző fiú szegez rá egy tőrt követelve, hogy mondja meg, ki a bánat ő. Arról nem is beszélve, hogy legalább negyven évet is fiatalodott. Ez a miniszterelnök nem más, mint Roland, a Ni No Kuni 2: Revenant Kingdom fő mellékszereplője, akit nagyjából tíz perc után teljesen hidegen hagy, hogy miként került ide, hogyan tud visszamenni, és miért is történt mindez. Furcsa? Valóban. És hosszútávon fontos? Egyáltalán nem. De miééééééért? Mert a Level-5 csapata ismét bebizonyította, hogy tudnak mesterit alkotni anélkül, hogy válaszolnának ezekre a szőrszálhasogató kérdésekre.
Legújabb játékunk többféleképp éri el, hogy egyszerűen képtelenség legyen letenni, ha nagy nehezen sikerült kezünkbe venni. Jónéhány zsáner sűrítődik itt egybe; a főjátékfajta az RPG, és ebben vannak RTS elemek, városmenedzselés, illetve még Pokémon-szerű gyűjtögetés is legyen szó a Higgledy nevezetű lényekről, vagy városlakókról.
Jobb a részletekbe beleveszni, úgyhogy lássuk is, hogyan néz ki a domináns, RPG oldala a játéknak. Ahogyan gyűlnek a sztori folyamán a főszereplő, a fent említett szőke macskafiú, Evan barátai, és követői, annál választékosabban állíthatjuk össze háromfős kalandor csapatunk. Ez csak a harcok folyamán három fő, ha viszont történetvezetésről van szó, akkor mindegyik, csapatba tehető karakter ott lesz, így nem kell állandóan csereberélni, ha szeretnénk haladni a mesével.
Karaktereink szintet lépnek, még úgy is, ha nincsenek közvetlenül a harcban (bár akkor lassabban), lehet öltöztetni őket fegyverekkel, páncélokkal és kiegészítő ékszerekkel, hogy attribútumaik jó magasra nőjenek. Ez az öt érték a közelre és távolra támadás, a mágikus sebzés, illetve a fizikai és mágikus védelem.
A harcok valós idejűek, és bár csak egy karaktert irányítunk, van lehetőség a váltogatásra. Szükség persze nincs rá, a társakat irányító AI meglepően okos. Gyors és erős támadások között tudunk variálni, amiket megfelelő ütemben nyomogatva akár még kombócsapást is végre tudunk hajtani, de az igazán érdekes dolgok a "skill"-ek, melyek akár a speciális támadások megnevezéssel is rendelkezhetnének, ugyanis azok. Némi manába kerül használatuk, és kellemesen pusztító hatásukat kétféleképp is lehet turbózni.
Az első a Zing százalékhoz köthető, mely mindig ott figyel az épp kezünkben lévő fegyver mellett. Szimpla találatokkal lehet feltölteni (nem mellékesen a manánk is így "regenerálódik"), és mikor eléri a 100%-ot, akkor a következő "skill" támadásunk több sebzést, és újabb negatív hatásokat fog okozni ellenségeinknek, illetve pozitívet nekünk, ha olyan képességről van szó. A másik turbózási módszer a Higgledy-k kapcsán fog szóba jönni.
A világ rengeteg veszéllyel szolgál hőseink számára, különféle szörny-, avagy sebzéstípusokkal, és mindenre ugyan nem lehet készülni, a "Tactic Tweaker" opció segít olyan értékek összeszedésében, amiket tárgyaink nem feltétlenül adnak. Ez egy négy csoporttal rendelkező csuszkarendszer, ahol a szintlépéseknél kapott úgynevezett "Battle Point"-ok felhasználásával tudunk fejlesztgetni.
Például az egyik ilyen rész az "Arts of War", ahol támadásainkat, blokkolásunk erősségét, vagy akár a harcból való elfutás gyorsaságát is meg tudjuk növelni, de egy másik rész, az "Elements and Ailments" az elementáris sebzések, vagy negatív behatások (méreg, összezavarás, altatás) ellen nyújthat plusz védelmet, úgyhogy, amikor csak lehet, figyeljük a "Battle Point" mennyiségeket, és fejlesszünk.
Kalandozásunk egy Final Fantasy-szerű "Overworld" térképen történik, ahol belefuthatunk szörnyekbe, barlangokba, egyszerű zsákmányba (sziporka a földön), és ládákba többek között. A közlekedést leegyszerűsítik kék energiamezők, melyekkel tele a játék. Ezekre aktiválás után teleportálni tudunk, megkönnyítve így a régi helyek újralátogatását. A szörnyek szintje mindig jelezve van, és alapjáraton igencsak agresszívek, kivéve, ha sokkal nagyobbak a karaktereink szintjei (ekkor a szörnyek neve kéken fog virítani).
A táposabb ellenségek nevei narancssárgán és pirosan vannak feltűntetve, de aggodalomra semmi ok, az csak azt jelenti, hogy a szörnycsapatban (mert ezek az "Overworld"-ben vándorló szörnyek általában egy csapatot jelölnek) az a legmagasabb szintű, így nyugodtan nekik merészkedhetünk. Ebben segítségünkre lesznek a Higgledy-k és az esetleges "Awakening"-ek is, így könnyű dolgunk lesz a legtöbb esetben... túl könnyű. Kivéve a fertőzött szörnyeknél, és a "boss" harcoknál.
Zsákmányból rengeteggel szolgál a játék, legyen szó az "Overworld"-ben, vagy lokális barlangokban, szinte minden második lépésnél van egy kis sziporka a földön zsákmányt jelezve, de sem a piros sem pedig a kék ládákkal nem fukarkodtak a készítők, bár a kék ládákhoz egy zárnyitó varázslat kell, amit csak később szerzünk meg. Sose legyünk restek annyit "loot"-olni amennyit csak bírunk, ugyanis tűnjön akármennyire is használhatatlannak a felkapott cucc, mindennek van valami felhasználási lehetősége, legyen szó "craft"-olásról, mellékküldetések teljesítéséről vagy a Higgeldy-k etetéséről (igen, ők a "szemetet" eszik).
Ha már említettem a zárnyitó mágiát, a történet során Evan elég sok, kalandozásnál használható varázslatot kap a világ segítőkész lakosaitól, melyek természeti akadályok átívelésére lesznek jók. A sztorihoz elengedhetetlen bűbájokat mindenképp megkapjuk, de vannak opcionális, a játék befejezéséhez nem fontos varázslatok, többek között a zárnyitás, melyeket ki kell fejleszteni külön, miután megkaptuk városunkat, ami a történet szerves része, úgyhogy épp ideje szólni arról is egy keveset.
Miután Roland látszólag indokolatlanul megérkezett a Ni no Kuni első részében már megismert párhuzamos világba, és összefutott Evannel, kiderül, hogy az egérnép Otto Mausinger (éljenek a beszélő nevek) vezetésével puccsot követett el, és átvette az irányítást Ding Dong Dell felett.
Kénytelenek mindketten menekülni, ami után Evan azt a grandiózus tervet veti fel, hogy alapít egy saját királyságot, és diplomáciai úton összefogja az egész világot, hogy ne legyen többé háború, és soha senkinek se kelljen azt átélnie, amit most neki kellett. Ambiciózus és nemes tervek, az biztos, tipikusan animés, a történetvezetés részleteiről nem is beszélve, de egy biztos, hogy sikerül megalapítani az álomkirályság legelső tagját, Evermore névvel ellátva, és itt jön be a városmenedzselés.
A királyi palota a főépületünk, aminek fejlesztése kibővíti az uralt terület méretét, és más épületek fejlesztésének is az előfeltétele. Az üres telkeket csak egyetlen fajta épülettel tölthetjük be, ugyanis már helyettünk eldöntötte a játék, hogy mit hova kell építeni, mi feladatunk csak annyi, hogy kifizessük a királyságunk egyedi pénznemét (Kingsguilder), majd megfelelő személyzetet helyezzünk az épületbe.
Eleinte csak egy-két alattvalónk van, de ez később gyarapodni fog leginkább mellékküldetések révén, és Evan-en és Roland-en kívül bárkit beoszthatunk, hogy egy adott épületben dolgozzon.
Minden alattvalónk egy bizonyos tudásmennyiséggel rendelkezik négy területen (háború, kézügyesség, tündérismeret és varázsdálkodás), plusz van egy különleges képességük, mely extrán produktívvá teszi őket egy specifikus munkaterületen. Például a játék elején megismert Higgledy főző Martha néni azon felül, hogy igen magas tündérismerettel rendelkezik, különleges képessége extrán hasznossá teszi őt a "Higglery"-ben, ahol a mágikus tündérkéket lehet... főzni. Igen, ezek ugyanis életre kelt elemek, saját személyiséggel, képességekkel, és harci értékkel, akikből négy lehet egyszerre csapatunkban, mint támogatás.
Higgledy tündérekre vagy a fent említett főzés útján tehetünk szert, mikor a kalandozásaink során összekukázott alapanyagokból életre keltjük őket, vagy barlangokban eldugva találunk Higgledy szobrokat. Ezekből ki lehet csalogatni a benne lakó tündérkéket, ha sikerül a nem mindig informatív kérésüket kibogozni, és a megfelelő "áldozatot" bemutatni nekik, ajándék gyanánt. Négy képességgel rendelkezik mindegyik tündérke: ezekből kettőt passzívan használnak, egyet akkor, amikor harc közben egy karikával maguk körül jeleznek, és mi ekkor aktiváljuk őket, illetve az utolsó az "Awakening" alkalmával használható.
Az "Awakening" ritka esemény; harc közben megesik, hogy a főtündérünk (aki egyben a "Kingmaker"-ünk is), Lofty, elrepít egy arany labdát, melyet, ha felkapunk beindul ez a "Felébredés". Ilyenkor, amellett, hogy képességeink nem kerülnek manába, Higgledy barátainkat is fegyverünkbe szívhatjuk egy igazán speciális támadást eredményezve így, mely a Higglegy-k negyedik képességétől függ. Viszont szegény tündéreink nem a hagyományos módon fejlődnek, hanem őket a "Higglery"-ben lehet különféle "szemétnek" nevezett "loot"-al etetni, amikből, ha elég lecsúszik torkukon, akkor szintet lépnek.
A készítők azonban nem elégedtek meg ennyivel, még egy RTS-re hajazó játékmóddal is megleptek minket, a "Skirmish"-el. Itt Evan egy maximum négy csapatnyi haderőt megmozgatva háborúzik olyan ellenséges csapatok ellen, akikkel normál harcban is gyakorta találkozunk. Miután beindul a történet, egyre többféle csapatból lehet válogatni, többek között kardosokból, lándzsásokból, pörölyösökből, íjászokból, puskaporosokból vagy varázslókból.
Egyfajta "szerelmi" háromszög van: a kardos jó a pörölyös ellen, a pörölyös a lándzsás ellen, a lándzsás pedig a kardos ellen. A többiek egyszerű támogatásként funkcionálnak, de egyszerűségükből fakadóan még nem fognak feleslegessé válni. Katonáinknak is vannak különleges képességeik, szinteket is lépnek, illetve a harcmezőn talált és lerombolt ellenséges épületeket is újra lehet húzni, hogy felhasználhassuk rosszakaróink ellen.
Van lehetőség sokk taktikára, aminek elnyomásakor egy ideig nem számítanak az egységtípusok, mindenki ellen hatásosak lesznek embereink. Ha fogyatkoznának, akkor utánpótlást is hívhatunk, ameddig bírjuk "Military Might"-ból, ami az itt használható "pénznem". Ebből tudunk utánpótláson kívül egységeink speciális képességeit is használni. Ha szeretjük a kihívásokat, akkor az alacsony szintű csatákat nehéz módban újra megpróbálhatjuk, természetesen jobb jutalmakért is, és több tapasztalati pontért.
Bárhogy is nézem, a készítők kitettek magukért; fulladásig tömték a játékot tartalommal, amit gyönyörű grafikával tettek meseszéppé és magába szippantóvá. Mintha egy Hayao Miyazaki filmet néznénk, ami nem véletlen, hisz maga a legendás Studio Ghibli is közreműködött a játék készítésénél. Napestig beszélhetnék a rendszer részleteiről, de ki kell térni egy-két "mondvacsinált" hibára is, melyek közül első a történet, ami sajna csak közepesre sikeredett. Érdekes ugyan, de kiszámítható, és gyakorta leül, mivel rákényszerülünk, hogy "grind"-oljunk királyságunk fejlesztéséért, ugyanis ez néha a folytatás előfeltétele.
Az következő gond a szinkronizálás hanyagságával van: az átvezető videókban rendesen beszél mindenki, néha főbb eseményeknél is helyén van a szinkron, de mindenhol máshol ellustulták, így a világ kicsit kietlenné, érdektelenné válik, főleg, hogy ilyenkor sok esetben még a zenét is lehalkítják, hogy semmi se zavarhasson a nyugodt szövegolvasásban.
A kamerakezelés egyértelműen konzolos, kicsit kényelmetlen elsőre, de nem nehéz megszokni, harcnál sem akadályoz. Viszont, ami igazán fáj, az az árcédula; még a PC-s verzióért is kriminális összeget kérnek el, ami egyébként érthető, hisz egy monumentális játékról van szó, de akkor is rengeteg potenciális játékost eltántoríthat ez... a legközelebbi akcióig legalábbis.
Ni no Kuni II: Revenant Kingdom / Tesztplatform: PC
a polcon a helye- Stílus: JRPG
- Megjelenés: 2018. március 23.
- Ár: 18.290 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Rengeteg tartalom
- Nagyszerű prezentáció
- Részletes, hangulatos helyszínek
- Letehetetlen
- PC-n kicsit drágácska
- Ellustult szinkronizálás
- Nem vitték túlzásba a nehézségi szintet