New Super Mario Bros teszt

/>Talán a Super Mario széria az egyetlen, amely ennyi idő elteltével is képes ugyanolyan formában szórakoztatni, mint amikor először találkoztunk a névvel. A legtöbb játéksorozat pár rész után elveszíti varázsát, az emberek ráunnak, ha nincs érdemleges változás a különböző részekben. Ezzel szemben a New Super Mario Bros. pontosan ugyanazt az élményt adja, mint a legkorábbi epizódok, ráadásul olyan formában, hogy az idősebb játékosokat azonnal elragadja a nosztalgia öreges, de mindig üdítő érzése. A játékmenet fikarcnyit se változott, csupán egy-két apró újdonságot csempésztek az új részbe, de Mario-nak ezúttal sincs miért szégyenkeznie. Az új rész éppen olyan jó, mint az eddig megszokottak, és a nehézségi szint miatt a legelvetemültebb Mario rajongóknak is örömet tud szerezni.


Aki hajótörést szenvedett, és az elmúlt húsz esztendőt egy lakatlan szigeten töltötte, annak újdonság lehet, hogy a Mario egy oldalra scrollozós ügyességi játék, melyben különféle akadályokat és ellenfeleket leküzdve kell eljutni a pálya egyik végéből a másikba. Hogy a feladatunk kicsit könnyebb legyen, Mario-t rengeteg dolog segíti célja elérésében. A gomba ikonikus szereplője a játéknak, felszedésekor hősünk kétszeresére nő, így nem hal meg azonnal, ha egy ellenfél véletlenül hozzáér. A felvehető extra képességek között olyan, a korábbi részekből ismert dolgokat találhatunk, mint a virág, melynek hatására tűzgolyókat lőhetünk, vagy a csillag, amitől egy rövid ideig sebezhetetlenné válunk. Összesen két új speciális tulajdonságot szerezhetünk meg ebben a részben, az egyik a pingvinruha, amit használva lefagyaszthatjuk ellenfeleinket, és a jeges szakaszokon kevésbé csúszunk, a másik pedig a helikopter-sisak, amelyet fejünkre téve jóval magasabbra tudunk ugrani az átlagosnál.

Hiába tűnik a körítés miatt kissé gyerekesnek a sorozat, a Nintendo játékok közül talán a Mario epizódok a legnehezebbek. Ez alól az új rész se kivétel, sőt, néha olyan kihívásokkal találjuk szembe magunkat, amelyek még a veterán játékosokat is megizzaszthatják. Ez a tény sok embert riaszthat el a játéktól, de szerencsére a Nintendo emberei gondoltak a casual játékosokra is, és létrehozták a Super Guide névre hallgató segítséget. Ennek lényege, hogy ha nyolcnál többször halunk meg egy pályán, akkor egy új pont jelenik meg a menüben. Ha erre rákattintunk, akkor a következő próbálkozásunkkor megjelenik a gép által vezérelt Luigi, aki végigszalad a pályán, így pontosan látjuk, mit mikor kell csinálni.


Akkor is jól jöhet a Super Guide, ha egy főellenséggel nem tudunk mit kezdeni, hiszen Luigi megmutatja, hogyan teríthetjük le őket. Miután végigrohant a gép által vezérelt karakter a pályán, választhatunk, hogy megpróbálkozunk mi magunk is a nehézséget okozó résszel, vagy inkább átugorjuk azt. Első hallásra a Super Guide olyan könnyűvé teszi a játékot, hogy nem marad benne kihívás, de ez egyáltalán nem igaz. Mivel minimum nyolcszor el kell haláloznunk egyetlen pályán ahhoz, hogy használhassuk ezt a funkciót, ezért inkább arra való, hogy ne vágjuk a falhoz a kontrollert.

Ha már a kontrollernél tartunk, akkor érdemes egy kis elmélkedésbe bonyolódni az irányítással kapcsolatban. A Wiimote-ot oldalra fordítva kell használni a játékban, s minden nagyszerűen működne, ha ezúttal nem erőltették volna a mozgásérzékelő használatát. Bár az esetek többségében nem jelent gondot Mario-val átlavírozni a pályákon, néha, ha nagy nyomás alatt vagyunk, igencsak zavaró lehet ez a funkció, hiszen egyszerre kell nyomni a gombokat és rázni a kontrollert, s ha ezt pontatlanul csináljuk, az könnyen elhalálozáshoz vezet. A helikopter-sisakkal magasabbra ugrunk ugyan, de ehhez ritmikusan kell mozgatni az irányítót, s közben az irány gombot is lenyomva kell tartani. Ha ilyenkor hibázunk, könnyen egy szakadék alján találhatjuk magunkat. Érthetetlen, de a New Super Mario Bros. nem támogatja a klasszikus kontroller használatát, pedig pont ez lenne az a játék, ahol a mozgásérzékelő inkább megnehezíti a dolgunkat.


A legjelentősebb újdonság a multiplayer részben található, hiszen szemben a korábbi részekben megszokott felváltott játékkal, itt egyszerre akár négyen is végigjátszhatjuk az egész játékot. Mario és Luigi mellett a kék és a sárga Toad-ot irányíthatják a játékosok. A többjátékos rész szórakoztató, ha elég türelmesek vagyunk, azonban a négy figurának összhangban kell lennie ahhoz, hogy ne kelljen elölről kezdeni a pályákat. Mivel lepattanunk a társaink által irányított szereplőkről, sőt, akár fel is vehetjük és el is dobhatjuk barátaink karakterét, ezért néha akarva-akaratlanul is végezhetünk másokkal.

Különösen frusztráló tud lenni, ha olyanokkal játszunk, akik nem elég tapasztaltak, mert könnyen ronthatunk el egy ugrást, ha éppen rossz helyen állnak. Ha azonban olyanokkal ülünk le a Wii elé, akik már ismerik a játékmenetet, akkor nagyon jól fogjuk magunkat érezni a kissé lelassult játékmenet ellenére is. A kooperatív móka mellett két multiplayer mód van a játékban, az egyik a Free mode, amiben újrajátszhatjuk bármelyik pályát, a másik pedig a Coin Battle, ami hasonló az előbb említetthez, csak itt az nyer, aki a legtöbb érmét gyűjti össze az adott pályán.


A New Super Mario Bros. kinézetére leginkább a retro-vonal jellemző, hiszen majdnem úgy fest, mintha a régi epizódokkal játszanánk, csupán a szereplők vándoroltak át a harmadik dimenzióba. Nem annyira letisztult a látványvilág, mint például a Super Mario Galaxy esetében, de így is szépnek hat, s nem is feltétlenül a kinézete miatt fogjuk megszeretni a játékot. Hanghatások terén hasonló a helyzet, a zenék és a különféle hangok is a korábbi, 8-bites korszak részeit idézik, olyannyira, hogy például a gomba felszedésekor ugyanazt a hangot halljuk, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nekem ez különösen tetszett, s bár hanghatásilag nem feltétlenül hozza a 2009-ben megszokott színvonalat, az erős nosztalgikus hatások sok idősebb játékos szívét dobogtathatják meg.

Mit lehetne még elmondani egy olyan produktumról, amely két évtized alatt szinte semmit nem változott? Azt, hogy ezúttal se volt szükség komoly reformokra, a Mario sorozat ennyi idő után is pontosan olyan élvezetes, mint amennyire az első részek voltak. A kezdeti, könnyű pályák után komoly kihívást jelent minden egyes pálya, de mindegyiket tökéletesen szerkesztették meg a fejlesztők, így nem nagyon találkozunk olyannal, ami unalmas vagy ötlettelen lenne. Az érmék gyűjtögetése, a rejtett útvonalak felfedezése, valamint a kihívást jelentő főellenségek mind olyan dolgok, amik miatt megkedveltük a sorozatot. E mellett a hagyományőrző grafikai és zenei stílus is segít abban, hogy élvezetessé váljon a játék, a kooperatív multiplayer megjelenése pedig gondoskodik arról, hogy akár egy egész család jól szórakozzon a téli estéken. Bár messze nem a leglátványosabb játék a Wii repertoárjában, a New Super Mario Bros. ismét bebizonyította, hogy nem attól jó egy produktum, mert hiper-realisztikus ábrázolással van felvértezve, hanem maga a játékmenet a fontos. Aki egy picit is szereti Mario-t, annak ez a rész kötelező vétel, hiszen az elmúlt időszak legjobban sikerült epizódjával állunk szemben.