Ha követitek az amerikai kosárlabda bajnokságot, azok gondolom már kitaláltátok, hogy Kobe Bryant-ről, illetve Tim "Big Fundamental" Duncan-ről beszélek. Olyan korszakos alakok ők, akik a post - Jordan érát alapjába véve határozták meg megalkuvást nem ismerő játékukkal, meg persze sikereikkel. Kobe azért ebből valamit visszakapott, hiszen az aktuális 2K NBA egyik kiadása, a Legendary Edition tulajdonképp jó nagy tisztelgés előtte.
Kicsit sajnálom, hogy Timmy világéletében kerülte a csillogást és a rivaldafényt, de nincs mit tenni, utoljára láttuk őket a pályán. Ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy Kevin Garnett szintén szögre akasztotta a cipellőt, akkor remélem, egy kicsit megértitek az elkenődésemet. Nézzünk azonban a meglehetősen pozitív jövő szemébe, hiszen egy újabb zseniális epizóddal gazdagodott az amúgy is roppant veretes 2K múlttal rendelkező sportág.
Odakint elég nagy presztízs kérdést csinálnak abból, hogy ki lesz az aktuális rész borítóján: idén az Indiana Pacers kiscsatárát, a friss olimpiai bajnok Paul George-ot érte ez a megtiszteltetés, úgy gondolom, teljes joggal. Amilyen horrorisztikus lábtörést szenvedett egy évvel ezelőtt, tulajdonképp az is kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán járni tud, de őt ez a legkevésbé sem zavarta, és MVP kandidáns formában tért vissza. Számomra amúgy egészen hihetetlen az, hogy a fejlesztők milyen melót raktak az idei iterációba.
Simán megtehették volna, hogy minimálisan reszelik a tavalyit, aztán kalap. Erre teljesen ránk cáfolnak, meghallgatták a többnyire negatív felhangú visszajelzéseket, amik főleg az egyszemélyes módot, a Livin Da Dream-et érintették. Leültek és teljesen átgondoltak szinte mindent, hogyan lehetne még élethűbb, hogy tudná még jobban visszaadni a kosárlabda csillogásról, show-ról és brutális pénzekről szóló világát.Ha megnézitek az értékelőt, akkor már gondolom Ti is leszűrtétek azt, hogy sikerült nekik.
Az egész a menü felépítésével kezdődik. Mondjuk már a tavalyi is rendben volt ezen a téren, de mostanra sikerült végre teljesen rendbe tenniük azt egy egyszerű, letisztult dizájnnal nyakon öntve. Ne nevessetek, mert ha nem próbáltátok az elődöket, akkor gőzötök sincs, mennyire idegesítő volt a kaotikus halmazokban való turkálás. Külön öröm, hogy meghagyták a saját gyártású sorozatukat, a 2KTV-t annak rendkívül bájos riporterével, Rachel Demitával egyetemben.
Minden epizód egy - egy játékos köré épül, akikről sok érdekességeket tudhatunk meg, valamint bepillantást engednek a kulisszák mögé. Eddig Karl-Anthony Towns és a már emlegetett Paul George volt házigazda. Ezek a mini sorozatok ráadásul interaktívak, egészen korrekt summát tehetünk zsebre a helyes válaszok megadásával. A Quick Match gondolom senkinek sem emeli meg a vérnyomását, mivel itt a szokásos gyors meccseket tudjuk lebonyolítani, ráadásul európai top csapatok is bekerültek ide a különféle kupákból (sajnos a Szolnoki Olaj nincs itt, de ami késik, nem múlik). Ennél nyilván sokkal izgalmasabb a program gerince, ami újfent a MyCarreer alcímet kapta.
Mivel alapjába véve egy teljesen jól működő szisztémáról beszéltünk, ezért inkább finomhangolták, mintsem gyökeresen megváltoztatták volna. Mínusz a tavalyi fura Livin, mert azt teljes egészében kukázták. Sztori most is van, de sokkal lazább: hősünk, Mr President középiskolai sztárként megy egyetemre, amit egyrészt mi választunk ki, másrészt az itt mutatott teljesítményünk alapján draftolnak minket. Aztán persze a szokásos ranglétrát kell megmásznunk, azaz 5-8 perces cseréből kell felverekednünk magunkat stabil kezdővé, ami nem kevés meló lesz. És ezt vegyétek szó szerint, mert a gyakorlás sokkal többet nyom a latba, mint eddig bármikor.
Ahogy már megszoktuk, két meccs között lesz mindig több - kevesebb szabadnapunk, amit kötelező szponzori megjelenésekkel, a csapattársaink közötti kémia növelésével, valamint gyakorlással tölthetjük. Utóbbinak két fajtája van: az egyik a kötelező csapatedzés. Itt mind a 15 játékos jelen van és három teljesen eltérő feladatot kell végrehajtanunk, amit aztán értékel a gép. Ezen kívül lesz még néhány szabad időpont, amikor önszorgalomból mászhatunk le a parkettára. Ez amúgy történetünk szempontjából is fontos lesz, mert itt haverkodunk össze a szintén friss hús Justice-szal, aki egy igazi konditerem szökevény.
A kapcsolat magával hoz egy jópofa újdonságot is, aminek Orange Juice a neve. A lényeg, hogyha egymást segítve érünk el kosarakat, akkor a negyedik - ötödik ilyennél egyszerre két játékos felett is átvehetjük az irányítást, amire eddig még nem volt példa ezen szegmens alatt. Hősünket természetesen fejleszteni is tudjuk a megszerzett pénzek segítségével, de némi csavar itt is lesz, mert a gyakorláshoz kötöttek a szintek.
Arról van szó, hogy alapból elég limitált csíkot tudunk megvásárolni és ha nem koptatjuk a parkettát, akkor bizony a 2K értékünk nem lesz soha magasabb 65-nél, amivel nem lesz túl egyszerű boldogulni, így az a tanácsom, hogy töltsétek fel tisztességgel a Doin Work métert, csak így érhettek el magasabb szintet. A többi opció egyébként ismerős lesz tavalyról: MyGM-ként nekünk kell uralnunk az egész kosárlabda birodalmat, a mi kezünkben összpontosul minden hatalom, belelátva így egy kicsit a vezetők munkájába is. Mondanom sem kell, ez megint annyira komplex lett, hogy simán kiadhatnák külön epizódként.
Természetesen az online részre is figyeltek, hiszen megtalálható a Pro - Am liga, a MyCourt, azaz a saját pályánk, amihez mindenféle földi jót tudunk sopizni a soppokban. Egyszóval, ha játszottál a tavalyi, esetleg a tavalyelőtti résszel, akkor szinte már ismered is a rendszert. Ahogy a bevezetőben már említettem, bitang sok kis apróságon javítottak, amit elsőre nem veszünk észre, mert annyira természetesnek érezzük, csak később esik le, hogy ez eddig nem így volt.
Átszerkesztették például a tutorialt, amit szívből ajánlok mindenki figyelmébe. Itt a Team USA legendás edzője, Coach K, rendes nevén Mike Krzyzewski segít az alapok elsajátításában. Megmaradt a Pro Stick rendszer, azaz a jobb analóg kar segítségével varázsolhatunk a labdával, ám ez kicsit macerásabb, mint a tavalyi kiadásban. Persze így is kézre áll, csak meg kell szoknunk a változtatásokat. Arra is figyeljünk, hogy dobásnál ezúttal nem középen kell megállítani a kis mércét, hanem pont a szakasz legvégén. Néhány meccs alatt ezeket simán meg fogjuk szokni.
Valószínűleg nehezen hiszitek el, de a grafika és az egész játék hangulata még tovább fejlődött. Kezdjük az előbbivel, mert egészen döbbenetes, ahogy ezt a szegmenst összerakták. Mivel az előző rész már kifejezetten nextgen konzolokra íródott, így a különbség nem lesz olyan szemkiverő, mint volt tavaly, de ettől függetlenül félelmetesen élethű a stuff.
Az hagyján, hogy a legnagyobb sztároknak még a fülszőre is tökéletesen lett átültetve digitális formába, de nagy truváj, hogy idén gyakorlatilag az összes NBA-ben szereplő játékos kiköpött mása a való élet béli párjának. Oké, kivételek vannak (például Evan Fournier, aki meglehetősen viccesen fest itt), de ez így sem kis teljesítmény. Amikor időkérésnél a kispadhoz közelítünk, ott látszik a brutális részletesség amúgy: ahogy izzadunk, iszunk, magyarázunk pont olyan, mint egy közvetített meccs alatt.
A külcsín mellett az egész körítés az, ami szó nélkül eladja ezt a programot. Nyilván jó helyzetben van, hiszen az amerikai kosárlabda egy eléggé látványos dolog, így a kiindulási pont már adott volt. Félelmetes érzés, amikor végig nézed az adott csapat kisfilmjét, majd pedig a hangosbemondó üvöltözése közepette bevonulsz a parkettára és nyomjátok az előre megírt köszönési figurákat.
Michael Jordant kérdezték egyszer, hogy milyen érzés neki otthoni környezetben játszani. Annyit felelt rá mosolyogva, hogy elég fura, mert mindig csak annyit hall magából hogy "And from North Carolina" mert utána az emberek kiabálása elnyom minden mást. Ha nem is pont ezt, de valami hasonlót képzeljetek el. Az emberek együtt élnek a meccs ritmusával, bíztatják a hazaiakat, dübörögnek a lábukkal, beszólogatnak nekünk ha csönd van. Kicsit változtattak amúgy a felvezető műsoron is (Shaq lehetetlenül vicces), on the spot interjúkat adhatunk, amennyiben mi leszünk a legjobbak egy mérkőzésen, például. Hibátlan, na, garantált a libabőr szinte folyamatosan.
Beszélnünk kell azonban a hibákról, mert elvétve ugyan, de akadnak azok is. Az első a már megénekelt közönség fizikai kivetülése. Ez az a pont, amin nagyon sokat lehetne javítani, mert ugyan itt sem szörnyű a tisztes publikum, de elég messze van még a jótól, noha így is fejlődik évről évre. A második mínusz pont az néhány animációért jár.
A legtöbb játékos tökéletesen élethű, szó nélkül elhisszük, hogy egy élő közvetítést nézünk, annyira dinamikusak és emberiek. Főleg a faultok után visszajátszásnál látszik majd, de néha a gép előránt egy eltárolt mozgást, amit akkor is végig visz, ha nyolcan állnak előttünk, ami le tudja rombolni a tökéletes illúziót. Technikai oldalról erősebb, mint az előd, de egymásba lógó testrészek, érthetetlen kifagyások így is lesznek.
Nagyon sokat fejlesztették szerintem a mesterséges intelligenciát is, ami szerencsére átlépi a kifejezetten hasznos szintet, de azért néha történik érthetetlen dolog. Passzolnánk valakihez, de a rendszer teljesen más irányba küldi a labdát, amit így elvesztünk és leindítanak minket.
Társaink érthetetlen módon lépnek ki az alapvonalon kívülre, esetleg bután játszanak meg egy kiélezett meccs végi szituációt. Ezek idén is jelen lesznek, de jóval kevesebb van belőlük mint a 16-ban volt. Persze ha a rendszernek olyanja van, akkor a pihenőidőnk alatt simán eltüntet 30 pontos hátrányt is, de hála a jó égnek már sokkal reálisabb, mint eddig volt.
A tracklist szintén egy erős pontja a stuffnak, mert nagyon jó kis dallamokat válogattak nekünk össze. Nem, metál nincs ezek között, jellemzően hiphop, esetleg divatos pop ami szól. Játékosaink amúgy folyamatosan kommunikálnak egymással, kommentelik az eseményeket, csikorognak a cipők, keményebb faultok esetén felhördülnek, gyönyörűen pattog a labda - audio szemszögből is talán ez az eddigi legjobb, amit valaha sportjátéknál hallottam.
Mit is írhatnék összegzésként? Az NBA 2K17 újfent megmutatja, hogy nincs méltó ellenfele a nap alatt. A grafika elképesztő, a koreográfia, a hangulat libabőrt okozó, maga a játék pedig apróbb döccenésektől eltekintve teljesen élethű.
Nagyon sok más sportág digitális kivetülése tanulhatna a fejlesztőktől, mert nagyon durva az, amit évente letesznek nekünk az asztalra. Bátran ajánlom mindenkinek, mert egy profin összerakott darabról beszélünk. Ha pedig kedveled a látványos zsákolásokat, a nagy sztorikat, Curry félpályás hármasait, akkor remélem már rohansz is a saját kópiádért. Meg merem kockáztatni: ennél jobban összerakott sportjátékot gyanús, hogy még nem láttunk.
NBA 2K17 / Tesztplatform: PlayStation 4
kihagyhatatlan!- Stílus: Sport
- Megjelenés: 2016. szeptember 20.
- Ár: 18.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Teljesen magával ragadó hangulat
- Durván élethű meccsek
- Frissült karrier mód
- Sok finomhangolás
- A közönség még mindig furán fest
- Apróbb technikai bugok
- Még mindig tud mocsok módon csalni a gép