Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm Generations teszt

Alig valamivel az Asura's Wrath megjelenése után a CyberConnect2 máris terítékre helyezte a következő anime-fogást, amely már csak nevét tekintve is vélhetően több szívet dobogtatott és dobogtat majd meg, bár azt nehéz lenne megmondani, pontosan mely rétegnek is szánták az Ultimate Ninja Storm Generations-t, minthogy a történetet ezúttal egyértelműen takaréklángra vették az alkotók, mégpedig az eddigieknél is őszintébb játékmenet érdekében: tehát az anime sorozat fanatikusai avagy az új husik képezték a Namco célpontját?

Olyan mérges vagyok, hogy a szemeim Vodafone emblémákat szórnak!

Nos, a Story Mode-ot elnézve én inkább a rajongók mellett tenném le a voksom, bár én őszintén megvallva annak ellenére is remekül szórakoztam, hogy nem vagyok odáig az ilyen távol-keleti klisékkel rogyásig pakolt jelenségektől. Mindazonáltal azzal már az első fél órában tisztába jöttem, hogy ezt a játékmódot bizony nem a magamfajta pogányoknak találták ki. Az időközben egyszerűen felszívódott bejárható területek után maradt nekünk a verekedés és néhány aprócska jelenet a rajzfilmből, illetőleg a történetet könyörtelenül lesarkító diák/rajzok - amiket legnagyobb meglepetésemre időnként szerfelett igénytelenül kiviteleztek a fejlesztők -, ami egy olyan bonyolult és követhetetlen történetet eredményez, hogy kínunkban inkább felcsapnánk a kétkötetes Sógunt. Hanem aki Naurutóval hál és kél, az bizonyára örömét leli majd a memóriafrissítő tanfolyamban, amelyet a lehető legradikálisabb in medias res technikával tálalnak a készítők, azonban garantált, hogy 9 óránál kevesebb időráfordítással képtelenek leszünk a történet végére járni.

#tv#

Ám nincs okuk csüggedni azoknak sem, akik nem a Naruto filozófia szerint élnek, hiszen a játék őket is egyenlő félként kezeli a maga több mint 70 játszható karakterével (szám szerint 70 + 15), akik felett számos egyéb játékmódban vehetjük át az irányítást, ami mellesleg a szériától megszokott módon továbbra is roppant egyszerű, így továbbra sem kell Twistereznünk, ha be akarunk vinni egy "SureYou'reKen!"-t vagy "FálkonPáncsot", ugyanakkor az egyes karakterek kombó- és egyéb képességarmadáját folyamatosan bővíthetjük a harcok során óhatatlanul bezsebelt itemekkel, kártyákkal, stb. Ezek nagyban befolyásolhatják a játékmenetet, melyen egyébként is érdemi változtatásokat eszközölt az aranykezű CyberConnect2: így például újabb sáv jelent meg az élet/csakra csíkunk alatt, amely a "teleportálást" korlátozza, azaz immáron nem oldhatunk akárhányszor kereket az ellenfél csapásai elől, mert aki felelőtlenül bánik a csíkkal, az hamar kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet és pillanatok alatt elfenekelhetik. A játék ütemének megduplázása érdekében a fejlesztők csak limitált számú transzportálást engednek meg nekünk, de legalábbis meg kell várnunk, amíg az elhasznált egységek visszatöltődnek.

Ennél nagyobb áramerősséget már talán csak Watt fia, Wattson tudna produkálni

Most pedig térjünk vissza a játékmódokhoz! Tehát, mint mondottam, az újoncoknak sem kell aggódniuk, bőven akad itt olyan kihívás, amiket különböző alkalmakkor bevethetünk. Ha példának okáért igazságos párbaj útján szeretnétek eldönteni, ki mosogasson, ajánlom figyelmetekbe a Free Battle menüpont alatt található egyszerű, de nagyszerű Versus Battle-t, amely a hagyományos 1-1, valamint 2-2 elleni küzdelmeket kínál a sztori módban felszabadított karakterek bármelyikével. Csaknem ugyanilyen szórakoztató továbbá a Tournament mód is, melyben - mint azt neve is sugallja - egy többlépcsős verseny általunk választott vagy random résztvevőit kell elagyabugyálnunk, ám ami engem a legtartósabb ideig rabul ejtett, az a Survival volt: itt egyetlen életerőcsíkkal gazdálkodva kell végigpofoznunk magunkat az egymást követő ellenfeleken, ami az elején még igen könnyű, hanem a tizedik kör után már heves táncot járnak ujjaink a gombokon... Nézeteltéréseinket és családi vitáinkat persze civilizált keretek között online is tisztázhatjuk az Online Battle módban, ahol adott esetben akár 8 játékos is kiállhat saját igazáért.

Majd ha Narutók potyognak az égből - mondta Sakure

Azonban van egy aranyszabály, amelyet valamennyi játékmódban érdemes szem előtt tartani: a csakra csíkunkat mindig tartsuk karban. Hiszen mondhatni ez a játék lelke; csakrával vihetjük be a legváltozatosabb és legmeghatóbb pofonokat, illetve kombókat, a csakra által lehetünk gyorsabbak, mint a kilőtt puskagolyó és végül, de nem utolsó sorban a csakrával hívhatjuk életre a bennünk lakozó démont, ami Naruto esetében ugyebár nem más, mint a kilencfarkú róka. Ám az Awakening Mode-hoz nem elég a dugig töltött csakra - hogy megidézhessük a karakterek lelkében lappangó bestiákat mindenekelőtt el kell veszítenünk egy bizonyos mennyiségű életerőt, ami még izgalmasabbá teszi a dolgot. A "beast mode"-ban gyakorlatilag majdhogynem sérthetetlenek vagyunk és látványos csapásokat mérhetünk ellenfelünkre. A csakrát tehát érdemes mindig csőre tölteni, de vigyázzunk, mert közben elverhetik rajtunk a port!

...velem meg a fél falu!

Vizualitások tekintetében az Ultimate Ninja Storm Generations-nek nincs oka szégyenlősködni, hiszen igazi rajzfilmes karakterekkel és tájakkal találkozhatunk, az animációkban pedig egyszerűen nem lehet belekötni - ellenben a különböző, karakterválasztó képernyőn és diákon látható egyes karakterekkel: tetszik vagy sem, akad köztük néhány olyan, akik úgy festenek, mintha vérbeli kontárok rajzolták volna, azok is illuminált állapotban. Ettől eltekintve azonban nem lehet okunk panaszra, annyit mindenesetre megjegyeznék, hogy noha az animés látványvilággal talán nem is lehetne már sokat machinálni, kicsivel több új pályát és pár új alapütést azért jó néven vettünk volna.

A harcok során felcsendülő melódiák is hagynak némi kívánnivalót maguk után, nem is minőségük, mint inkább monotonitásuknál fogva, mert bár a főmenü hallójáratainkat csiklandozó zenéje nyomban lépre csal minket, a játék más szegleteiben könyörtelenül ismétlődő, időnként arcade-os érát idéző muzsikák egy idő után bántják az ember fülét. És ha már a hangoknál tartunk, nem árt tudni, hogy a játék angol és japán nyelven egyaránt élvezhető. Ezért egy külön piros pontot érdemelnek a srácok.

Mérges, mint a róka, hipp-hopp...

Összegzésképp:
A Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm Generations-t egyértelműen hiba volna kihagyni mindazoknak, akik a Naruto világban cseperedtek, ugyanakkor egyfajta hiánypótlóként is funkcionál a rendkívül lényegre törő, felgyorsult játékmenetének köszönhetően, amellyel gyakorlatilag a sorozattól idegenkedő, ámde a verekedős örömöknek hódoló gamerek előtt húzza el a mézesmadzagot. A játék tehát két parton is jól teljesít, hisz a sorozat imádói végre egy megszakítások nélküli csihipuhiban is részt vehetnek, az újoncoknak pedig alkalmuk nyílik belehabarodni a címbe, még ha nem is a végletekig sarkított sztori veszi meg őket.

Aki tehát nyitott egy izgalmas, egyszersmind könnyen irányítható és minden sallangtól mentes verekedős alkotásra, vagy aki egyszerűen csak Nindzsa szeretne lenni, nos az egyen sok rizst, nézzen körül, mielőtt lelép a járdáról és tegyen egy próbát a Naruto Shippuden: Ultimate Ninja Storm Generations-zel.

Elnézést, uram! Elhagyta a kék Kamehamehaját!