Ez alatt nem azt kell érteni, hogy feltétlenül valami nagyon újat találjanak ki a fejlesztők, de azért hasson újdonságként az egész koncepció. A Square Enix-nél voltak olyan bátrak, hogy valami újdonsággal próbálkozzanak, melyért az Airtight Games felel, a játék pedig a Murdered: Soul Suspect nevet kapta. Persze más játékokból átvett elemekre itt is számítani kell, az egyediséget a történet és annak megvalósítása adja. Maga a játék neve már jó néhány dologra enged következtetni, így aki tudja értelmezni azt már nem érheti nagy meglepetés a témát illetően. Van azonban mit mesélni az alkotásról, hiszen azon játékok közé tartozik, melyeknek inkább a történetét és sztorivonalát kell megismerni, mintsem a játékmenetről áradozni.
Ismerjük meg tehát Ronan O'Connor történetét, aki régen a bűnözők táborát erősítette, ám ahogy idősödött, úgy kezdett benőni a feje lágya és elvett egy szép nőt, valamint átállt a rendőrség oldalára. A helyszínt az amerikai Massachusetts állam biztosítja, azon belül is Salem városa, bár ez kicsit mellékes. A kort illetően nagyon jól választottak a készítők, hiszen annak ellenére, hogy néhol kicsit old school hatást kelt a környezet, a jelenben vagyunk, tehát mobiltelefonok, rádiók, televíziók és egyéb modern kütyük is utunkba kerülnek majd. A játék egy nagyon hangulatos bevezetővel kezdődik, szerintem ezt nagyon jól eltalálták a fejlesztők, hiszen Ronan O'Connor életének egy-egy fontosabb állomását ismerhetjük meg, valamint egy tetoválás képében saját testén is őrzi ezeknek az emlékeit.
Majd pedig megkapjuk a játék értelmét, vagyis egészen pontosan azt, hogy miért is játszunk, mi a célunk. Történt ugyanis, hogy a mi bűnözőből kopóvá érett főszereplőnk egy fekete felsőbe bújt gyanúsítottat akar elkapni, amikor előáll azt, amit a filmekben alig látunk. A kapucnis illető ugyanis jól elbánt kedvenc rendőrünkkel, aminek az lett a vége, hogy kivágott minket az ablakon, majd pedig hogy biztosra menjen, megkínált minket néhány lövedékkel.
Nagyon jól vezették át az animációból a játékot is, hiszen eleinte főszereplőnk azt hitte, hogy még él, majd pedig fokozatosan meg kell hogy eméssze azt, hogy bizony már csak egy tengődő lélek. Ezek a megvalósítások nagyon jót tesznek a játéknak és a történetnek is, hiszen teljes megelégedettséggel kezdhetünk neki a játéknak. Maga az alkotás nagyon leegyszerűsítve egy külső nézetből történő nyomozósdi, ám jó néhány nem várt dologgal is találkozunk majd utunk során. Elsőként találkozunk egy hozzánk hasonló lélekkel, aki elmagyarázza a dolgokat, valamint a feleségünk is feltűnik, aki arra kér minket, hogy mihamarabb oldjuk meg az ügyet, hiszen csak így lehetünk vele újra együtt.
Az első helyszín rögtön a mi gyilkosságunk terepe, ahol meg kell vizsgálnunk a bizonyítékokat, a tárgyi megerősítések mellett azonban "belebújhatunk" az élő személyek bőrébe, ezzel pedig egyrészt megtudhatjuk, hogy mi is jár a fejükben, másrészt pedig jó irányba terelhetjük a gondolkodásukat. Ez nagyon élvezetes dolog és jó sokat fogunk vele találkozni, a jelentősége pedig óriási.
A földről szépen haladunk a gyilkosság helyszíne felé, amikor megtudjuk, hogy volt egy szemtanúnk is, akiről pedig néhány perccel később kiderül, hogy egy médium, így tud velünk kommunikálni, ami nagyon nagy segítség lehet számunkra. Őt megtalálni is egy nagy kaland, és közben jó néhány démonnal találjuk szembe magunkat. A démonokra már az első percekben felkészített minket a halott kislány lelke, azonban amikor az első valós szituáció előállt, akkor azért volt bennem egy kis pánik. Ők ugyanis jó néhányszor el fogják állni az utunkat, nekünk pedig arra kell törekedni, hogy ne keltsük fel a figyelmüket.
Ha ez mégis megtörténik akkor a lelkünk nyomaiban el tudunk rejtőzni előlünk, ők azonban egy ideig keresni fognak minket, így gyorsan váltogatnunk kell a helyünket. Ez elsőre kicsit furcsának tűnhet, azonban a játékban jól meg van oldva ez a rész is, így valóban izgalmas és gondolkodásra késztető perceket élhetünk meg a démonokkal. Meg is ölhetjük őket, ami a lehető legjobb választás, azonban nem olyan egyszerű. Mögéjük kell lopózni, majd pedig egy kombináció segítségével eltüntetni őket.
Utunk során viszonylag zárt környezetben mozoghatunk, de azért némi szabadságot érzünk, pláne úgy, hogy jó néhány falon és tárgyon egyszerűen csak át tudunk sétálni, ami jóval gyorsabbá teszi a közlekedést. Említettem a szemtanúnkat, aki tulajdonképpen a társunkká válik az idő során, nélküle pedig valószínűleg sosem oldhatnánk meg az esetet. Ahogy az egyéb embereket, úgy őt is rávezethetjük néhány dologra, valamint általa mi is tisztább képet kaphatunk az ügyünkről. Érdekesség, hogy nem csupán emberek bőrébe bújhatunk bele, hanem például már a játék elején egy macskáéba is, aki segít nekünk eljutni oda, ahol újabb információkra lelhetünk. Ezt nagyon jól megcsinálták a készítők, az ilyen apróságok pedig sokat dobhatnak egy-egy alkotáson.
Ami még nagyon tetszett, az a tárgyakhoz való viszonyulásunk, hiszen több alkalommal is előfordult, hogy valamit az élők közé visszanyúlva meg kellett babrálnunk. Ennek egyik legjobb példája a segítőnknek, Joy-nak való segítség, amikor is a rendőrőrsről való kijutásban segédkezünk neki, az ügyeletes tiszt figyelmét el kell terelni egy folyosóról, mi pedig ezt a nyomtató megbolondításával érhetjük el, mely szanaszét dobálja a papírokat.
A grafikára sem nagyon térnék ki, Unreal Engine 3-ra épül a játék, ami azért nem olyan rossz és magához a játékstílushoz teljesen megfelelő a grafikai látvány. Sőt, az átvezető animációk tovább növelik a grafikai megelégedettséget, de azért nem számítsunk arra, hogy teljesen valós detektívnek képzelhetjük magunkat. A hangzásvilággal sincs semmilyen probléma, az animációk közben jól meg van csinálva a hangzás is, valamint a karakterek is érhetően beszélnek (igaz angolul). Az ilyesfajta kérdésekre tehát röviden úgy lehetne válaszolni, hogy a játék élvezetét egyik pont sem húzza le, innentől kezdve pedig elenyésző az, hogy a kitört ablak szilánkjainak hangja mennyire nyeri el a tetszésünket.
Amit még mindenképpen meg kell említeni, azok az utunkba kerülő félkész tárgyak, illetve emlékdarabkák. Előbbinél egy gombnyomásra összerakhatjuk őket és van amelyiket csak simán gyűjteni lehet, de van olyan is ami a történethez kapcsolódik. Utóbbinál azonban ha összerakjuk a foszlányokat, akkor egy átvezetőt kapunk. Ez van akinek idegesítő lehet, de szerintem ez nagyon kevés százaléknál fordul majd elő, hiszen pont az ilyenek egészítik ki jól ezt a műfajt. Aki persze utálja az átvezetőket és csak időrablásnak gondolja őket, azok szerencsére egy idő után skippelhetik ezeket, bár szerintem egyrészt a hosszúságuk sem túl zavaró, másrészről pedig kellőképpen le tudják kötni a játékost.
A detektíves alkotásnál két olyan dologgal találhatjuk szembe magunkat, melyek elvehetik a kedvünket. Vagy a nagyon bonyolult játékmenet miatt adjuk fel, vagy pedig túl egyszerű a játék és azt érezzük, hogy gyerkőcöknek találták ki. A Murdered: Soul Suspect inkább utóbbihoz áll közelebb, ám ebből remélem érzitek, hogy nem ilyen rossz a helyzet. A történet ugyanis lineáris, eltévedni nem igazán tudunk, azonban az, hogy mennyi időt töltünk egy helyszínen szinte csak rajtunk múlik. Amikor néhány négyzetméteren 14 dolgot kell megtalálnunk, akkor azért el kell hogy teljen néhány perc ahhoz, hogy a nyomozók által bejelölt 5-6 bizonyítékon kívül mi magunk megtaláljuk a maradékot.
Aztán ott van az, amikor az emberek észjárását segítjük. A játék ekkor abban segít nekünk, hogy felteszi azt a kérdést (pontosabban felül kiírja), hogy az illetőnek mire is kéne rájönnie, nekünk pedig a már megtalált bizonyítékok kiválasztásával kell rávezetnünk őt. Volt olyan, ami elsőre egyértelműnek tűnt és könnyen megoldottam, ám volt olyan is, aminél a számomra egyértelmű jelek nem voltak megfelelőek, így hosszabb ideig tartott a rávezetés. Nem akartam túlságosan végigvezetni a történetet, hiszen itt nem az akciójeleneteket és kalandokat kell élvezni a játékosoknak, hanem magát a történetet, így ha én túl sok mindent elárulnék a helyszínek, emberek és egyebek terén, akkor bizony megfosztanálak titeket jó sok élménytől.
Legvégül természetesen kiderül, hogy ki vágott ki minket az ablakon, nagy csavarokra persze ne számítsunk, hiszen a harmadik lakásba tévéző öreg bácsi csak nem dob ki minket a másodikról és ahogy lenni szokott, jól ismerjük a gyilkost, de ennél többet nem árulhatok el.
Többjátékos-mód természetesen nincs, ezt egyszerűen nem arra találták ki. Ahogy olvasgattam az első pontszámokat én kissé csalódottá váltam, de sosem tartoztam azok közé, akik mások véleménye alapján vásárolnak meg egy alkotást. Nekem a trailerek is bejöttek és amúgy is kedvelem ezt a detektíves műfajt. Akik szintúgy kedvelik az ilyen alkotásokat, azok bizonyára nagyon örülnek, hogy kaptak egy újabb nevet, ráadásul nem egy mindennapi történetet kell felgöngyölíteni benne.
Akik pedig puskaropogásra pörögnek fel, azok messzire kerüljék el ezt az alkotást, vagy pedig ha tudnak, akkor tegyenek vele egy próbát, hátha megszeretik ezt a világot. Összességében én nagyon élveztem a játékot, végig is vittem és nem is bántam meg, az pedig cseppet sem érdekelt, hogy másnak mi a véleménye róla.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.