Ms Splosion Man teszt

A bulinak vége, kezdődik a játék
Még sosem buliztam elméleti fizikusokkal vagy agyban nagy kutatókkal, így bele sem merek gondolni, hogy miféle fergeteg parti lehet egy ilyen esemény. Szinte magam előtt látom a fehér köpenyt, vastag intelligenciát és kordbársony nadrágot viselő profokat, ahogy bepárásodott dioptriákkal hallgatják azt az egy kollégát, aki már látott élőben nőt. A játék indítása után épp egy ilyen buliba cseppenünk. Süvölt a zene, már az asztal alatt folyik a koktél, minden happy, minden frankó. Van ok az ünnepre! Sikerült elkapni Splosion urat, aki a történet előzményében jó néhány kellemetlen órát okozott a tudósoknak, ám ugyanennyi szórakoztató időt biztosított nekünk, játékosoknak. A buli azonban váratlan fordulatot vesz, amikor érkezik egy ünneprontó. Személyesen a játék hősnője jelenik meg a laboratóriumban, hogy tovább vigye a Splosion-féle családi vállalkozást. Tevékenysége abból áll, hogy az első részben szereplő férfihez hasonlóan szanaszét robbant mindent, ami az útjába áll, saját magát is beleértve.

Bemutatkozik Miss Robbanella
Amennyiben azt mondom, hogy főszereplő csajszink kissé idegesítő, akkor meglehetősen visszafogottan fogalmaztam. Leginkább a lányok azon csoportjához tartozik, akiket gyakran látni szoláriumok, cipőboltok és kozmetikai szalonok környékén. Ez egy külön kaszt, amelynek tagjai annyira hasonlítanak egymásra, mintha egy pláza eldugott hátsó részében, ugyanazon a gyártósoron fröccsentenék őket. Félreértés ne essék, minden hölgyet mélységesen tisztelek, nekem is volt barátnőm az említett kategóriából. Nagyon jól el tudtam beszélgetni vele... a legújabb műköröm divatról. Ms. Splosion is méltó képviselője eme lánykáknak: nagyon vékony, nagyon viháncoló és nagyon rózsaszín. Állandóan osztja az észt és folyamatosan dumál. De akkor sem járunk jobban, ha abbahagyja, mert olyankor idegtépő dudorászásba kezd. És ami a legfontosabb, robbanóképes! Kezdő tűzszerészek semmiképp ne kérjenek randit tőle.

Nem könnyű "bomba" nőnek lenni

A játék irányítása végtelenül egyszerű, csupán egy analóg kar és egyetlenegy gomb kell hozzá. Pinkre festett némberünk szépen táncikálva halad előre, gombnyomásra pedig felrobban. A detonáció ilyenkor a magasba repíti. Egymás után három robbanásra képes, amelyeket ügyesen ki kell használnunk, hogy elérjünk magasabban fekvő helyekre. Végeredményben egy platformjátékról van szó, ahol az ugrást az önrobbanás váltja ki. Ez persze nem lenne elég ahhoz, hogy hosszú ideig lekössön minket, mert ilyet már láttunk 25 évvel ezelőtt Commodore 64-en is. A Ms. Splosion Man alkotói azonban remekül használták ki az egyszerű koncepciót. Ötletes, akadályokkal teletűzdelt pályákon visz keresztül az utunk, amelyeken mindig más és más megoldással juthatunk csak tovább. Nem lesz sétagalopp! Csalafinta csapdák, bárgyú ágyúk, megrázóan halálos vezetékek, nem éppen gyógyhatású savas fürdők és elmerobbant robotok nehezítik életünket, hogy csak néhány dolgot említsek. A kapcsolókkal működésbe hozható szerkezetek és az előzményből is ismert robbanó hordók azonban segítségünkre lesznek, miután megtaláltuk a felhasználásuk helyes módját. De készüljünk fel! A játékon nem lehet lazán végigrohanni. Itt bizony gondolkodni, kísérletezni és próbálkozni kell a siker érdekében.

Készítsük ki a nyugtatót!
Nem véltetlen az intelmem, mert a Ms. Splosion ke-gyet-len kihívást ígér. Egyszerűbben fogalmazva baromi nehéz! Kontrollerhajigálós idegemberek, gyógyszeres kezelés alatt álló hirtelenharagúak és azonnali sikerre vágyó amatőrök messze kerüljék el. Ehhez a játékhoz elszántság, kitartás és átlagon felüli türelem szükségeltetik. És még így is! Lesznek pillanatok, amelyek olyannyira feldúlják szív- és érrendszerünket, hogy abba még a legmodernebb vérnyomásmérők is belepirulnának. A pályák néha annyira gyorsak és kiszámíthatatlanok, hogy azokon elsőre tutira meghalunk. Vissza a checkponthoz. Jön egy újabb módszer, amiről azt gondoljuk működik. De nem fog! Vissza a checkponthoz. Kilátástalan a helyzetünk, mintha húsimádó pizzát rendelnénk a testépítő vegetáriánusok kongresszusán. Aztán néhány dührohammal később végül megvan a megoldás, és megnyugodva, teljes fogazatunkat megengedő mosollyal megyünk tovább. Nagyjából 5 métert, mert az újabb csapdarendszernél persze megint meghalunk, így ismét visszakerülünk a checkponthoz. Kezdődik minden előről! Repül a kontroller, ki tudja hol áll meg...
Szóval elég frusztráló a mentési pontok elhelyezése. Sok van belőlük, de a vastagon adagolt nehézséghez képest mégsem elegendő.

Beleőszülünk... És mégis élvezzük!

Fogalmam sincs, hogy miért, de a Ms. Splosion az idegtépő nehézsége ellenére abbahagyhatatlan. Hiába tépjük a hajunkat, hiába fogadkozunk, hogy többé nem foglalkozunk vele. Más játékokat már sátáni kacajjal töröltünk volna, vagy millió darabra zúzzuk a lemezét. Robbanó bombabébink azonban újra és újra arra sarkall, hogy teljesítsük mind a 36 pályáját. Mivel képes ezt elérni? Rejtély! Talán az egyedi hangulata a vonzó? Vagy a stílusos grafikája? Biztos ezek is számítanak, de véleményem szerint a személyes kihívás a döntő. A dacos "csak azért is megcsinálom" érzés. A játék keményen próbára teszi reflexünket, ügyességünket, megoldó készségünket és persze a türelmünket, de mi nem adjuk fel. Nehogy már kifogjon rajtunk! Küzdünk, szenvedünk, de végül egy-egy pálya teljesítése boldog elégedettséggel tölti el szívünket. Ez felülír minden korábbi bosszankodást és azt vesszük észre, hogy végeredményben jól szórakozunk.

Csak a szépre emlékezünk
Amennyiben igaz, hogy csak a szépre emlékezünk, akkor a játékot jó ideig nem felejtjük el. Kifejezetten attraktív külsővel kényezteti kritikus szemeinket. Túláradó színekből komponált rajzfilmbe csöppenünk, amelyet nyakon öntöttek egy már-már émelyítő cukiság-sziruppal. A grafika egy mennyei csokoládéhoz hasonlatos, amelyet nagy szeretettel fogyasztunk, de nagyobb dózisban már megfekszi gyomrunkat. Alapvetően az őskorszak platformjátékainak stílusjegyei köszönnek vissza a látványvilágban, de természetesen mai grafikával. Az akció gyakran két síkon mozog, amely egyrészt bevonja a háttér helyszínét is az eseményekbe, másrészt egy kicsit térbelivé varázsolja a játékot. Csinos, pofás, élménydús. Néha a háttér színe csak leheletnyi árnyalatban különbözik hősnőnk pink külsejétől, így gyors akció vagy hirtelen mozdulatok esetén szem elől téveszthetjük. Mindent összevetve azonban nem lehet okunk a panaszra.
A grafika mellett a játék hangulatát is dicséret illeti. Az átgondolt koncepciót sikeres megvalósítás követte, amelynek köszönhetően hibátlan animáció, remek hangok és fékevesztett humor kíséri a szeleburdi kisasszonyt.

Nemcsak szingliknek

A Ms. Splosion Man igényesen kidolgozott multiplayerrel ajándékozza meg a többedmagukkal szórakozni vágyókat. Íme a bizonyíték, hogy még egy platformjátékhoz is lehet remekbeszabott többjátékos opciót készíteni. Ketten, hárman vagy akár négyen is játszhatnak egyszerre ugyanazon a gépen, sőt, online módon is. Az alkotók becsületére válik, hogy ehhez nem a sinlge részt gondolták újra, hanem rengeteg új pályát készítettek, kifejezettem a többjátékos módra hangolva. Legyen ez példa a fejlesztő urak előtt. Látjátok, így is lehet! És ez még nem minden! Azoknak sem kell elkeseredni, akiknek éppen nem akad játszópajtása, de mégis nagyon szeretnék kipróbálni a többszereplős pályákat. A "két lány egy irányító" felirat ugyanis nem egy erotikus témájú filmet rejt a menüben, hanem ahogy az elnevezés is mutatja, egyetlen kontrollerrel két szereplőt irányíthatunk. Már amennyiben képesek vagyunk egyszerre két nőre koncentrálni...

800 MS pont. Ennyiért tölthetjük le magunknak Ms. Splosion Man kalandjait, amelynek rengeteg pályája és tapasztalt gamert kívánó nehézsége hosszú ideig tartó játékot garantál. Durrogó játékmenete ellenére valószínűleg nem válik kirobbanó sikerré, egy hangos pukkanásnál azonban mindenképpen többre hivatott.