MotorStorm: Arctic Edge teszt

2009. november 07.
77.1081
Advertisement
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
FutuRetrO profilja, adatai
FutuRetrO
A MotorStorm brand mobilizálásával egy újabb viszonylag fiatal, de annál ütősebb franchise vándorolt bele nemrég a játékosok zsebeibe. A produkció megjelenését feszült várakozás előzte meg, hiszen egyrészről kisebb aggodalomra okot adó idegenkezűség esete áll fent, tudniillik nem az eredeti Evolution Studios gárdája dolgozott az újabb iteráción. Másrészről a MotorStorm-ot egy hajmeresztően dinamikus, és veszettül gyors játékmenettel bíró, pompás küllemmel felvértezett, über-vagány száguldásként ismertük meg, mindezeket pedig rendkívül nehéz kompromisszumoktól mentesen reprodukálni egy tenyérnyi konzol, nagytestvéreihez mérten erősen korlátozott tudással rendelkező hardverén. A PlayStation 3 bivalyerős architektúráján a fejlesztők rendesen el voltak eresztve kihasználandó teljesítménnyel, a kis útitársunk azonban fényévekkel szerényebb paramétereket tud csak felvillantani, ennek következtében egy több ponton jócskán lebutított MotorStorm-ra számítottunk képében, de ismét csak tévednünk kellett, alaposan alábecsültük mind a Sony masinájának bámulatos erejét, mind pedig a platformon a Pursuit Force szériával elhíresült BigBig Studios csapatának szakmai felkészültségét.

/>
MotorStorm: Arctic Edge teszt - 2. kép

Az Arctic Edge alcímet magán viselő harmadik off-roader epizód gyakorlatilag vélhetően az utolsó erőtartalékokat is sikeresen kifacsarja a maroknyi konzolból, az általa képviselt élményre legvadócabb álmainkban sem mertünk volna számítani. A csapat a játék mögött új, nem különben a helyszín, amelyet ismételten nagy erőkkel támadnak meg a méretes adrenalin adagokra szomjazó, halált megvető bátorságot szívükben hordozó, agyament versenyzők. A sokat látott, extrém élményhajhászok próbára tették magukat a sivatag perzselő homokjában, és megjártak már egy vulkánokkal, lávamezőkkel, szédületes magasságokkal, nem utolsósorban rengeteg vízzel tagolt trópusi szigetet is, ezúttal viszont valami új tapasztalatra vágynak minden gátlást porba gyalázó módon. A soron következő kiszemelt földrész esetünkben Alaszka kegyetlen vidéke lesz, amely talán minden eddiginél zordabb körülményeket biztosít ember és gép számára egyaránt. A hibátlanul tökéletes bevezetőben a jól ismert képsorok köszönnek vissza, szélsőséges viszontagságokra éhező versenyflották hada veszi be a célul kijelölt látóhatárig hóval és jéggel borított zónát, ami látványnak sem utolsó, ám ezek az arcok korántsem a panorámában gyönyörködni érkeztek Alaszka kíméletlen feltételeket biztosító szigetére.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 3. kép

Csillapíthatatlan vágy fűti őket, hogy olyan helyeken vegyék üldözőbe egymást, amilyeneken emberi teremtés ilyen formába korábban talán még soha. Az offenzíva rendületlen tempóban halad a kijelölt csapásvonalon, érkeznek a mindenre elszánt résztvevők, levegőből potyognak alá a versenyzőket szállító masszív konténerek, majd belőlük törnek elő a száz, meg száz lóerőtől duzzadó, terep-specifikus verdák. Tábort vernek a zimankóban, berendezkednek egy újabb fesztiválra és felkészülnek az adrenalin termelést nagy adagokban kiváltó futamok sokaságaira. A drasztikusan megváltozott körülményekhez persze némiképp technikailag is alkalmazkodniuk kellett, ennek köszönhetően új, speciálisan a csúszós közegekre szánt járműtípusok vonulnak fel a régebbről visszaköszönő géposztályok mellett. Vannak továbbra is négy keréken száguldozó járművek (buggy, rally car, big rig, bike, atv), hozzájuk viszont csatlakoztak kifejezetten hóra és jégre tervezett közlekedőeszközök, ezeket három járműosztály hivatott képviselni, úgy, mint a motoros szánok, a lánctalpas hókotrók és a méretesebb papucsokkal megáldott snow plugger dzsipek.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 4. kép

Összességében nyolc kategória sorakozik fel a versenyekre, kategóriánként három (kettő megnyitható) verdával. Könnyed matekozással kiszámolható, hogy ez pontosan huszonnégy vezethető vasat jelent, ám kezdetekben még csak nyolcat. Ezeket újításként mértékkel már optikai tuningolni is lehet, megnyert alkatrész kitekből átszabhatjuk külsejüket, vagy csak lazán átfújhatjuk a kasztni elemeinek festéseit, esetleg igény szerint matricázgathatunk. Ahogy korábban, úgy most sem szabadon válogatunk adott eseményeken a típusok közül, ez minden versenyen előre megadott korlátok közé lesz szorítva, tehát csak bizonyos osztályok közül szelektálhatunk magunk alá való, motorizált versenyparipát. A játék korai szakaszában minden osztályból csak egy jármű választható, a többit nekünk kell kiérdemelnünk a megnyert futamokkal, erre a játék gerinceként is szolgáló Festival módozatban nyílik módunk. A srácok eltörölték a ticket rendszert, helyette egy spirális vonalon helyezték el a pályák ikonjait, ahogy nyerjük és nyerjük a futamokat, úgy lépünk szinteket, ezáltal nyitva meg újabb event-eket a csigavonalban felfelé haladó progressziós létrán. A pályák nehezednek, az opponensek keményednek.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 5. kép

A menü látványos, tetszetős, sőt, kifejezetten stílusos dizájnt kapott, a kreátorok négy jellemző színnel, a sárgával, a kékkel, a ciklámennel és a fehérrel alakították ki az egyedi arculatot, ami nagyon kellemes a szemnek. Játékmódokból nem fogunk tengernyit találni most sem, a karrier módnak megfelelő Festival mellett érkezik a Pacific Rift-ben bevezetett Wreckreation, ami mögött meglapulnak a szabad, az idő elleni és a multiplayer versenyek. A legtöbbször egymagukban, PSP-jükkel a tenyerükben gubbasztó játékosoknak az Arctic Edge-ben nem kell keserű szájízzel lemondaniuk a többszereplős örömökről, ha nincs ad-hoc opponensünk kéznél, irány az online lobby, ahol valódi versenytársak ellen futhatjuk az izgalmas köröket. Pályákból nem kevés, tizenkettő jutott az Arctic Edge-be, ezeken oda és vissza is száguldozhatunk, a Festival-ban előre meghatározott, fix leosztásban, míg a Free Play-eknél szabadon állítgathatjuk a kívánt haladási irányt, forward, vagy reverse felállásban. A MotorStorm-ban tradicionálisan végtelen nitrókészletekkel csavarhatjuk maximumra a járművek sebességét, ezt korlátozandó, a motorok egy idő után túlhevülnek, majd fel is robbannak, ha nem vagyunk elég óvatosak.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 6. kép

A jelenséget kompenzálandó, a Pacific Rift-ben debütált plusz hűtési lehetőség adott először esélyt a még több dinitrogén oxid elfüstölésére, mely rendszert az Arctic Edge-be is áthozták a BigBig Studios fejlesztői. De mivel az Alaszkai vidék vajmi kevés folyadékot tárol cseppfolyós formában, nagyrészt csak a mélyebb hóban tudunk időnként extra hűtést biztosítani az izzásig hevült erőforrásoknak. A versenyek izgalmi szintjét a pályák is nagymértékben növelik, egyik oldalon a merész vonalvezetéseikkel, másik oldalon pedig a kürtök hanghullámainak rezgései által lezúdítandó lavináikkal. A helyszínek újfent eléggé komplexek, bizonyos pontokon elágazásokba és méretes szintkülönbségekbe futunk bele, a haladási irányt pedig jobbára továbbiakban is az aktuális jármű adottságaihoz mérten érdemes leginkább megválasztani, mert ezeken sokszor akár a győzelmi esélyeink is múlhatnak. Előbb tapasztaljuk ki valamennyi alternatív szakaszt, majd annak megfelelően tarthatjuk a járművünk számára legideálisabb irányokat. Felületekből nem csak szűz havat találnak a vágtázó vasak kerekei, jégből és sárból szintén jut majd bőven. Egyik sem az a stabilfajta, de különösebb tapadásbeli differenciákat nem érzékeltetnek, mindegy, hogy tükörjégen, pocsolyában, vagy éppen porhóban törtetünk előre, ez érdemben érzésem szerint nem, vagy csak abszolút minimális mértékben befolyásolja az irányíthatóságot. Sokkal inkább vizuális díszek, látványbeli életszerűségért felelős elemek, mintsem tulajdonságaiban digitálisan szimulált közegek.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 7. kép

Persze, ahányféle verdatípus, annyiféle kezelhetőséget kell egyébként megszoknunk, elsajátítanunk, másképp reagálnak egy-egy kormány mozdulatra a lomhán manőverezhető lánctalpasok és másként például a farolásokra könnyedén kapható motoros szánok, vagy akár a terepre kiváló buggy modellek. Az már talán az eddigiek alapján is kiderülhetett nyomokban, hogy a játékmenettel és a biztosított lehetőségekkel minden a legnagyobb rendben van, szállítja közel ugyanazt a dinamikát, amit a nagygépes ösvénytaposók, messze felülmúlva minden korábban támasztott elvárásunkat a zsebverzióval szemben. MotorStorm-ozni nem csak és kizárólag a szédületes játékélmény miatt volt a kezdetektől fogva mocskosul penge móka, grafikailag szintén szállított egy nagyon komoly szintet, jóllehet nem koszos felmosórongyként facsarta ki a Cell és RSX processzorokat, a látvány azért igen-igen impresszív hatást keltett. Az Arctic Edge ezen a fronton is örökölt, nem kevesebbet, mint szájtátós vizualitást, dinamikát, sebességet, széleskörű effektparádét és egy jókora adagnyi, velős extremitást.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 8. kép

A havas, hegyes, jeges tájat még hordozható gépen sohasem csodálhattuk meg ilyen látványos grafikai kivitelezésben, hiteles atmoszférával nyújt sok-sok plusz csodálnivalót a versenyek köré. A járgányok mindenütt maradandó nyomokat taposnak a hóba, meglazult talajba, fröcskölik a vizet, sarat és húzzák túlhevült motorokkal a forró lángcsóvákat. A készítők a franchise minden fontosabb, rá jellemző látvány és élvezeti elemét sikeresen átmentették a zsebverzióba, így szó sincs bármiféle élményvesztésről, leszámítva a kisebb kijelző által szükségszerűen elviselendő miniatürizálást. A verdák híresen kiváló fizikája újfent erősen jelen van, törnek is, ahogy a nagytesóban, ugyan a sérülési modellek azért itt kevésbé részletesek, kevésbé aprólékosak, nem oly mértékben precízek. Az első találkozásom a játékkal egy maratoni randevú lett, egyszerűen nem bírtam letenni, mert annyira addiktív és annyira élvezetes, hogy fájó szívvel tudom csak megfosztani magam tőle, mind ahányszor belecsapok. Jellemzésénél maximálisan indokolt a felsőfokok használata, az Arctic Edge egyértelműen a valaha készült egyik, ha nem legkiválóbb árkádos versengés ezen a platformon, nem röstellem kijelenteni.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 9. kép

Muzikális téren úgyszintén kellemesen el lett eresztve a drága, íme, csak néhány világhírű előadó a zenei kínálat elismert művészei közül: Pendulum, The Prodigy, Motorhead, Overseer, The Hives, The Chemical Brothers. A Pendulum, Propane Nightmares című, felpiszkált Celldweller Remixe minden idők egyik legjobban megválasztott főcíme és erről sem nagyon fogunk szerintem külön vitát nyitni. A játék alatt electro, valamint rock stílusú darabok csendülnek fel, és stílszerűen a pörgősebb fajtákból szólalnak meg, illeszkedve a MotorVihar alapból sietős tempójához. A példásan összeválogatott zenék a csúcsra emelik az Arctic Edge hangulatát, valódi fesztiválos feeling-et csempésznek a produkcióba és növelik az egyébként is frenetikus érzés intenzitását. A műről ódákat zengni aligha lehetne eleget, látvány felől a fények és az időjárási körülmények, mint például a sűrű hóesés, illetve a fesztiválok színes reflektorcsóvái bő kézzel megszórják a legízletesebb fűszerekkel az önmagában már könnyfakasztóan festői panorámát. A szépségnek ezúttal ráadásul komolyabb ára sincs, a frame rate abszolút kiegyensúlyozott és kielégítően magas, nem beszélve arról, hogy a pályán rajtunk kívül még kilenc ellenfél száguldozik nagy-nagy lendülettel, borul, vagy éppen törik ripityára, az engine nem veszít elismerésre méltó fürgeségéből.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 10. kép

A textúrák kidolgozottsága látható részletekkel gazdagítja a táj elemeit, elnagyoltságnak, vagy zavaróan feltűnő pop-up problémáknak nyomát sem találjuk, az összkép már-már valóban hibátlan a 480x272 pixeles felbontású LCD képernyőn. A versenyeknek otthont adó helyszínek egyébként meglehetősen nagyok, nem találkozunk olyan hatalmas szabad terekkel, amilyenekkel a Pacific Rift-ben, és nem is szálldosunk akkorákat, ellenben egy-egy kör kellemesen hosszú és remek pályatervezői érzékekről árulkodik, azaz összetettek, változatosak, mindig érdekfeszítőek. Ahogy például a napkorong izzik az égbolton és szórja szét aranyló, vagy éppen szikrázóan fehér sugarait, valami szemkápráztatóan megkapó jelenség, nem sok játékban látni ilyet egy hordozható masinán. A srácok megtartották a fotózgatós opciót, pause után igénybe vehetjük a virtuális, in-game apparátot, beállítjuk a kívánt szöget, a távolságot és már lőhetjük is el a látványosabbnál látványosabb piktúrákat. A gép játékon kívül helyezi el őket a memóriakártya többi fotója között, innen pedig szabadon kimásolhatók, a cikkben például ismét saját felvételek szerepelnek. Summázni illenék lassan a látottakat, hallottakat, ezzel a résszel sose legyen könnyebb, örömtelibb dolgom.

MotorStorm: Arctic Edge teszt - 11. kép

Órákon át törtem a fejem, hogy ezúttal mit karcolok majd fel hibaként a MotorStorm negatívumainak listájára, de esküszöm, semmi tényszerű problémára sem bukkantam, az alkotáson nem leltem reális fogást. Ha aljas módon szeretném kettészelni azt a bizonyos szőrszálat, akkor számon kérném, hogy miért nem instabilabb érzés például jégen száguldozni, mint mondjuk porhavon, de ilyet nagyon nem szívesen tennék. Tartsuk azért rajongásunk ellenére szem előtt, hogy PSP-s játékról beszélgetünk, nem pedig egy végletekig aprólékos, nagygépes szimulációról. Tartalomból jeles, a tizenkét, nehézségi szintekben különböző, oda-vissza begördülhető pálya elegendő, a játékmódok között megtaláljuk karrier, offline és online multit is, szállítanak nyolcféle járműtípust, parádés effektusokkal és grátiszban részlet gazdag textúrákkal dobálóznak, mindezt pedig gyors, akadás-mentes képfrissítés mellett prezentálják, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A hajborzolós játékélmény csatlakozik az agyondicsért elemekhez, hihetetlenül összepakolták, egyszerűen túlnőtt minden előzetes várakozásunkon úgy, hogy azért mindenképpen eleve minőséget vártunk, hiszen a franchise-tól eddig is azt kaptunk, piros masnival áthurkolva.

#tv#
A MotorStorm: Arctic Edge egy olyan illusztris árkádversenyzős társaságba kéretőzött be, mint a WipEout Pulse, a Burnout Legends, a Ridge Racer, és az OutRun 2006: Coast To Coast, hogy csak pár igazán nagyot említsünk a stílus kiemelkedő képviselői közül, de a BigBig Studios csaknem valamennyit felülmúlta, valamennyi aspektusból. A MotorVihar első két része egy méltó követővel gazdagodott, technikailag bizonyára csúcsra pörgetve a Sony zseblakóját, a felsorolt címek kedvelőinek ez a mű is alapszámba megy majd, ott a helye a gépedben és ez ellen aligha találsz majd elfogadható kifogást. Kalapot emelünk a brit BigBig Studios erőfeszítései előtt, hoztak mindent egy bivalyerős nagykonzolról, amit nem gyűrött celofánba tekertek bele, hanem tükörsimára vasalt aranypapírba göngyölve kínáltak fel nekünk. Rászolgált a dicsérő szavak záporára, kétségtelenül kiérdemelte valamennyit. Az Arctic Edge a kettesszámú PléjStáción is megjelent, tesztelni azonban azt sajnos nem volt módunk, így azzal mindenképp tegyetek egy próbát vásárlás előtt, főként, hogy akadnak azért lényeges különbségek, példának okáért nem a BigBig Studios követte el a konverziót és online multi helyett csak split screen többjátékos módozat bújik meg a korongokon. A vagányság, a keménység, az extrémség, a szélsőségesség és a sebesség játéka ez, tessék szépen beszerezni és nyomni önfeledten vakulásig, mert arra tökéletes.

MotorStorm: Arctic Edge / Tesztplatform: PlayStation 3

kihagyhatatlan!
  • Stílus: Verseny
  • Megjelenés: 2009. szeptember 18.
  • Ár: 10.799 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Mindent tud, amit a nagyok
  • Korrekt tartalom
  • Vérpezsdítő hangulat
  • Pompás látványorgia
  • Tökéletes árkádvillanás
  • Erős zenei lista
  • Kiváló sebességérzet
  • Ezeket Nektek kell felkutatnotok
  • Hang
    9
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    9
9
2 hozzászólás

Vendég

15 éve, 7 hónapja és 16 napja

nem rossz game

válasz erre

Vendég

15 éve, 7 hónapja és 17 napja

Nagyon jól néz ki. Épp most gtaztam pspn, nem gondoltam olna, hogy ennyire jó kis cucc ez.meglepett smiley

Ez a Motorstorm is nagyon jól néz ki, amint tudom, kipróbálom.

válasz erre
MotorStorm: Arctic Edge
10.799 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja