Többször és kellően sok helyen kifejtettük már kollégáimmal véleményünket erről a kvázi "jelenségről", így engedelmetekkel most eltekintenék a kiselőadástól. Foglalkozzunk inkább jelen tesztünk alanyával, ami, ha jól számoltam, harmadik a sorban. Egy olyan réteget próbáltak megszólítani, akik élnek-halnak a sárdagasztásért, stadionokban ugrálásért, mindeközben pedig a világ rocksztárként kezeli őket.
Amerikában, ugyanis máshol nem túlzottan elterjedt ez a fajta benzinégetés. Gondolom korrekt számban értékesítették az előző részeket, mert más okot nem nagyon tudok mondani, amiért a boltok polcaira kerülhetett a Monster Energy Supercross: The Official Videogame 3.
Persze azért van kedvelhető aspektusa is, ugyanakkor ne felejtsétek el, hogy ez hiába technikai sport, csak egy nagyon szűk rétegnek készült. Azok kedvéért, akik csak a verdiktre kíváncsiak: nem nagyon tudok megfelelő okokat mondani arra, hogy miért ezt a részt szerezzétek be, mert tulajdonképpen majdnem pontosan azt tudja, mint a másik kettő, csak 2020-ban.
A minimális intro után természetesen versenyzőnk kreálása következik. A későbbiekben elég alaposan fel lehet cicomázni tulajdonképpen mindenünket, persze ez nem kevés lóvét emészt majd fel. Ha ezzel megvagyunk, kapunk egy amolyan tutorial menetet, ahol a gép megpróbálja elmagyarázni, mit hogyan kéne csinálni, hogy egyrészt ne legyünk állandóan utolsók, másrészt miként élhetjük túl egyáltalán a futamokat. Sajna mindkettőben elvérzik, így ránk lesz bízva a tanulási görbe, de erről majd még mesélek.
Ahogy a főmenübe kerülünk, lehetőségek egész tárháza bontakozik ki előttünk. Kilóra soknak tűnik, de ahogy jobban megnézzük, semmi eredeti sem vár minket. Time Trial, Championship - ezekre kell felkészülni a klasszikus karrier mellett. Nyilván a pályaszerkesztő sem maradhatott ki, de annyira fapados, hogy bevallom, nem sok időt öltem bele. Pár fokkal érdekesebb a Challenge rész, ahol (nem meglepő módon) különféle kihívásoknak kell megfelelnünk.
Maradjunk tehát a kampánynál. Ki kell választanunk, hogy a keleti vagy nyugati 250-es brigádot akarjuk erősíteni, esetleg egyből rárepülünk a 450 köbcentire. Itt már rögtön egy kis visszalépés következik, ugyanis a második rész "komplexitását" semmilyen formában sem örökölte tesztünk alanya, így tudunk versenyezni, szponzori szerződéseket kötni és slussz.
Persze ez vajmi kevéssé számítana, ha a játékmenet egyszerre lenne szórakoztató és kihívással teli, de ebből sajnos csak utóbbi teljesül (de az legalább nagyon), így aki egy könnyed, árkádos szórakozásra vágyik, csalódni fog. A tövig húzom a gázt és ugratok meg repülök jobbra-balra metódus egyáltalán nem működik. Nagyon nem mindegy hogyan, milyen lendülettel érkezünk egy kanyarba.
Itt játszanunk kell a testsúlyunkkal, a megfelelő irányba kell dőlnünk, hogy legyen esélyünk bevenni azt. Arra szintén koncentrálnunk kell, melyik bukkanóra hogyan és miként szeretnénk ráfutni. Programunk igyekszik segíteni az ideális ív jelölésével, de erre kevés esélyünk lesz, főleg az elején.
Ha a fentiek közül semmit sem veszünk figyelembe és nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy a Supercross bizony egy szimulátor, akkor egészen pontosan zéró sikerélményben lesz részünk. A baj az, hogy a tanulási görbe irgalmatlanul nehezen indul be, köszönhetően egy kiemelkedően negatív pontnak, anyagunk fizikájának. Teljességgel kiszámíthatatlan, hogyan reagál a rendszer. Az egyik pillanatban még simán rá tudunk esni a pálya oldalait szegélyező fekete izékre, egy ugratóval arrébb meg ha csak megközelítjük, már akkorát borulunk, hogy mentőt sem kell hívni. De a rajt utáni tömegjelenetek még ennél is szebbek.
Rendszerünk a saját kedve szerint lök fel és taszít a porba minket, szinte esélyünk sincs védekezni ellene. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy alaposan begyakoroljuk a rajtot és mindenkit megelőzve vágódunk be az első kanyarba - ezt amúgy pontokkal is honorálja a gép. A nagyon mérnököknek lesz lehetősége játszadozni motorunk beállításával - én a legcsirkébb fokozaton nyomtam tucatnyi szimulátorral a hátam mögött, de képtelen voltam a huszadiknál jobb helyezést elérni.
Simán benne van persze hogy nem éreztem rá, de ha a beszerzésen gondolkodsz, szerintem vedd figyelembe, hogy se nem egyszerű, se nem megbocsájtó a rendszer. Oké, az időt vissza lehet tekerni, de azért ha negyvenszer csinálod meg egymás után, kissé megöli az amúgy sem magasan lévő hangulatot.
Pedig a grafikával önmagában nincs túlzottan sok baj, bár az is igaz, hogy a műfaj nem igényel AAA megjelenítést. Jók a (valóságban is létező) stadionok, egészen szépek a mocik. Aztán ahogy közelebbről is megmutatják az eseményeket, ott azért már látszik, hogy van baj, főleg a szereplők ábrázolásánál. De repkedés közben négy Monster logó és felcsapódó lángok bámulása közepette ezek nem fognak feltűnni.
Technikailag már nem ennyire rózsás a helyzet, lévén tisztes mennyiségű bug maradt a kész játékban, de a legrosszabbak a töltési idők. Azért így a generáció vége felé közeledve igazán megtanulhatnának optimalizálni a drága fejlesztők, mert azt nonszensznek tartom, hogy néha perceket kell bámulni a loading feliratot. A zenének adrenalint kellene pumpálnia, miközben szeljük a sarat. Ehelyett tinglitangli izéket kapunk, gondolom komolyabb lincenszre nem akartak költeni már fejlesztőink.
Ezt a tézist megerősíti a kommentátori csapat is, akik igazán lélektelenül teszik dolgukat - szinte látod az unott fejüket, ahogy egy papírt szorongatva dumálnak valami mikrofonban, miközben fél szemmel a bankszámlájukat nézik, hogy megérkezett-e már a melóért a lótyi.
Egy dolgot kifelejtettem lehetőségeinkből. Nem emlékszem, hogy a tavalyiban volt-e Compound, viszont az biztos, hogy most van. Ez tulajdonképpen egy nagyobb, szabadon bejárható terület, ahol lehetőségünk van igazából minden mozdulatot begyakorolni.
Sőt, még akár instant futamokat is szervezhetünk, ha olyanunk van. Az online multiplayer sem maradhatott ki ofkorsz, de jön megint a kérdés, hogy minek? Meglehetősen dadogósak a szerverek, plusz Csernobilban több embert találunk, mint az online buckákon, így meglehetősen feleslegesen vette el a fejlesztésből az erőforrást.
Ja, igen, az emancipáció jegyében női motorost is kreálhatunk, a széria történelmében először! Ha ideáig eljutottatok az olvasásban, akkor láthatjátok, hogy egyáltalán nem vállalhatatlan az idei Monster Energy Supercross. Kicsit variáltak a lehetőségekkel, néhányat beraktak, néhányat kivettek, meg azért csinosítottak a grafikus motoron is, ráadásul több, mint korrekt az ára.
Viszont így is jóval drágább, mint a tavalyi, amihez képest nem lépett se előre, se hátra. A fenti pozitívumok mellett vedd figyelembe a rakoncátlankodó fizikát, semmilyen zenéket és rettenet töltési időket. Ha még mindig úgy gondolod, hogy ez a Te játékod, akkor egész nyugodtan szavazz neki bizalmat.
Monster Energy Supercross: The Official Videogame 3 / Tesztplatform: PlayStation 4
egynek jó...- Stílus: Verseny
- Megjelenés: 2020. február 04.
- Ár: 11.380 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Ha belejössz, egészen jópofa
- Helyenként látványos
- Korrekt ár
- Fura fizika
- Semmivel sem tud többet, mint a tavalyi rész
- Kissé nehézkes kezelhetőség