Mivel is kezdjük? Talán azzal, hogy a játékmenet ugyanolyan folyékony és élvezetes, mint a tavalyi részben volt, sőt. Akkor nagyon dicsértem, hogy olyanok számára is élvezetes lesz, akik sosem baseballoztak, és filmjeleneteken kívül még csak a képernyőn sem látták ezt a számunkra kissé idegen sportot.
A sportág szerintem legkirályabb része, az ütés kicsit finomodott, immár még jobban be tudjuk gyakorolni a megfelelő módszert arra, hogy stadionon kívülre küldjük a kis labdát. Most is háromfajta kontroll közül választhatunk aszerint, hogy mi személyesen melyiket preferáljuk, és bár nagyon hasonlóak a már megszokott rendszerhez, mégis finomodtak egy kicsit. Egy éve nem gondoltam, hogy ebben is javulhat a program, de láss csodát, tévedtem.
Technikai fronton is sikerült előre lépni. A labda érezhetően természetesebben száll, esik homokba, pattan, stb. Köszönhető ez részben újfajta ütésformák megjelenésének, részben pedig a feljavított fizikai modellnek, ami itt úgy tűnik nem csak marketing-duma volt (Khmm, kedves EA Sports és FIFA).
A fejlesztők állítása szerint idén a játékosok mozgása, viselkedése is közeledett egy picit a valóságoshoz. Nos, ehhez érdemben keveset tudok hozzászólni, hisz jómagam sem nézem rendszeresen a közvetítéseket, de annyit elmondhatok, hogy a nagyobb darab spílerek mozgása jól láthatóan nehézkesebb, mint filigrán társaiké. Ugyanez igaz azokra a pillanatokra is, amikor valami miatt rájuk közelít a kamera: Elképesztően természetes mozdulatokat, gesztusokat láthatunk.
Miután a játékmenetről és a fizikáról kénytelen voltam néhány szueprlatívuszt elereszteni, foglalkozzunk egy kicsit a sportjátékok másik nagyon fontos elemével, a grafikával is. Egy szóval: gyönyörű. Nem csak az MLB-sorozatot, hanem a többi általam kedvelt sportjátékot is figyelembe véve szembeötlő, hogy a mezek milyen kidolgozottak lettek, mennyivel több textúrából állnak.
A nevek és számok a játékosok hátán például kicsit jobban fénylenek a felső többi részénél. Apróságnak tűnik, de jól szemlélteti, hogy milyen sok munkát tettek bele a SIE San Diego derék munkatársai a minél nagyobb realizmusba. A kameraállások, az inningek közötti jelenetek mind-mind erősítik azt az illúziót, hogy igazából egy valódi baseball-közvetítést nézünk, ahol mi irányítjuk a játékosokat.
Apropó közvetítés, a menüben beállíthatjuk, hogy mennyire hasonlítson a dolog a valóságra. Mi választhatjuk ki, hogy hány bejátszás, lassítás és hasonló legyen, így aki ezeket előszeretettel nyomkodja tovább, az is megtalálja a számítását.
Érdekes, hogy ebben az évben az egyik kommentátor, Harold Reynolds nem tért vissza, helyette egy új krapekot, Mark DeRosa-t köszönthetjük. Biztos komoly szakember lehet, és a hangjával sincs az égvilágon semmi gond, tehát végképp nem rajta múlik, de mégis a kommentár az, amin nem sikerült javítani a tavalyi részhez képest.
Általában jól beszélnek a riporterek, és megfelelő aláfestést nyújtanak, de kevésbé realisztikus, mint a játék többi része. Emlékszem, hogy velük már 17-ben is voltak bajaim, és ez most sem változott. Sokszor ugyanolyan rosszul reagálnak le bizonyos eseményeket, mint eddig, például lelkendeznek egy olyan ütésen, amiről a vak is láthatja, hogy rosszul találtam el. Pedig nem fizettem le őket, nem is a haverjaim, eskü.
Játékmódok terén sincs különösebb meglepetés, körülbelül ugyanazzal van dolgunk, amivel eddig. Van Road to the Show, ahol egy feltörekvő tehetséget istápolunk a sztárrá válás rögös útján, amolyan FIFA The Journey-szerűen, csak sztori nélkül. Legkomolyabban ez a mód változott meg, méghozza milyen jó irányba!
Eddig ugye az volt a formula, hogy a szupertehetségünk XP-t kapott a játszott meccsek után, amelyeket mindig elköltöttünk az általunk preferált tulajdonságokra. Tévedtünk, ha azt gondoltuk, hogy ez egy jó rendszer, az újnak ugyanis sokkal több köze van a valósághoz: Játékosunk aszerint fejlődik, amit produkálunk vele. Botrányosan sikerült meccs után ne várjunk fejlődést, hisz az ugyebár nem sokat tesz hozzá a karrierünkhöz, ha viszont jól nyomjuk, az annál inkább.
Igazán kriminális teljesítmény után egyenesen levonnak értékeket a képességeinkből, így hát ha nagyon rossz sorozatba kerülünk, abból már egyre nehezebb lesz kimászni. Akárcsak a valódi profi sportban.
Nézzük a Franchise-t, ahol a kiválasztott csapatunkat menedzselhetjük, igazolhatunk, fejleszthetünk ezt-azt, stb. Ez teljesen megmaradt annak, ami volt, kicsit fel lett újítva a menüje, de ez minden.
Vicces, hogy időnként megfigyelhető néhány fura eset a gép által irányított csapatok esetében, például amikor valamelyik kiöregedett sztárokért cserébe adja el a fiatal reménységeit. Hiába, ők nem olyan géniusz alatt kénytelenek boldogulni, mint a mi csapatunk.
Két eset foroghat fenn, az egyik, hogy az AI sportszakmai értelemben nem mindig tudja, hogy mit csinál, a másik pedig, hogy reprodukálni igyekszik a régi Real Madrid vagy a mostani Puskás Akadémia játékospolitikáját. Azt hiszem, inkább az előbbi lesz a megoldás. Azért is fura a dolog, mert csapatösszeállításban meg például jól segít a gép, úgyhogy azért ne szidjuk a tévedéseiért. Mégse arról van szó, mint amikor a FIFA-ban a Man United nyolc csatárt igazol, ugye.
Nem hiányzik a Retro mód sem, aminek akkor se látnám értelmét, ha tavaly ilyenkortól ezen elmélkednék. Egyszerűen arról van szó, hogy a menü, a zene és az interface átvált olyanra, mintha valami videojáték-korszak hajnaláról származó stuffot tolnánk, más nemigen változik. Zavarónak nem zavaró, hisz ha nem akarunk akkor egyáltalán nem kell ezzel foglalkoznunk. Értelme tényleg nincs, viszont már a Franchise-módot is játszatjuk teljes egészében retro kinézettel. Hurrá, ez hiányzott a 17-esből.
Mindenképpen meg szeretném említeni még a közönséget is, akiket szintén érint egy csöppnyi, de annál királyabb változtatás. Egyrészt még a korábbiaknál is jobban néznek ki, másrészt meg változó a számuk attól függően, hogy milyen az idő, esik-e az eső, akár a valóságban. Még az is előfordul, hogy ha épp idegenben vagyunk, és kegyetlenül lealázzuk a hazaiakat, akkor elkezdenek eltünedezni a lelátókról. Egyszerűen fantasztikus, szerintem hihetetlenül feldobná ez a fociprogramokat is.
Az online-rész és a Diamond Dynasty kivesézése most ki kell, hogy maradjon, mert a drága Sony a teszt idején még nem nyitotta meg a szervereket, de megkockáztatom, hogy ott sem lesznek különösebb gondok, tekintve hogy eddig sem voltak. Változásokat sem vetítettek előre sem a fejlesztők, sem a kiadók, úgyhogy szerintem számítsunk arra, ami tavaly is volt, aztán ha változás van, akkor majd átírom ezt a részt.
Ahogy a tesztből és a pontokból is láthatjátok, nagyon nehéz belekötni az MLB The Show 18-ba. Ismét csak azt tudom mondani, hogy aki szereti a sportjátékokat, annak mindenképp merem ajánlani akkor is, ha a baseballhoz eddig nem sok köze volt. Egyszerűen kívül-belül a helyén van a dolog, csak remélni tudom, hogy a közeljövőben a műfaj minden képviselőjénél ez lesz a mérce.
MLB The Show 18 / Tesztplatform: PlayStation 4
kihagyhatatlan!- Stílus: Sport
- Megjelenés: 2018. március 23.
- Ár: 16.990 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Szinte hibátlan grafika
- Tovább tökéletesített karrier-mód
- Egyszerű és nagyszerű irányítás
- A kommentár még mindig bakizik