MLB The Show 18 teszt

2018. március 26.
69.5791
adriano profilja, adatai
adriano
Mintha csak tegnap lett volna, amikor az MLB The Show 17 nagyszerűségéről áradoztam nektek, és már itt is van a soron következő iteráció. Akkor az újdonságoknak is örülhettünk, most e téren kicsit más a helyzet, inkább csak hozták a kötelezőt a srácok. Igen ám, de ez korántsem negatívum, és hogy miért? Mert egy közel hibátlan baseball-stuffot sikerült még tovább tökéletesíteni. Ahogy egy megbízható sportoló: Nem húz minden meccsen váratlant, de hozza a szintet, amit a rajongók elvárnak.
 


Mivel is kezdjük? Talán azzal, hogy a játékmenet ugyanolyan folyékony és élvezetes, mint a tavalyi részben volt, sőt. Akkor nagyon dicsértem, hogy olyanok számára is élvezetes lesz, akik sosem baseballoztak, és filmjeleneteken kívül még csak a képernyőn sem látták ezt a számunkra kissé idegen sportot.

A sportág szerintem legkirályabb része, az ütés kicsit finomodott, immár még jobban be tudjuk gyakorolni a megfelelő módszert arra, hogy stadionon kívülre küldjük a kis labdát. Most is háromfajta kontroll közül választhatunk aszerint, hogy mi személyesen melyiket preferáljuk, és bár nagyon hasonlóak a már megszokott rendszerhez, mégis finomodtak egy kicsit. Egy éve nem gondoltam, hogy ebben is javulhat a program, de láss csodát, tévedtem.

A bézbózütő helyes használata.

A bézbózütő helyes használata.


Technikai fronton is sikerült előre lépni. A labda érezhetően természetesebben száll, esik homokba, pattan, stb. Köszönhető ez részben újfajta ütésformák megjelenésének, részben pedig a feljavított fizikai modellnek, ami itt úgy tűnik nem csak marketing-duma volt (Khmm, kedves EA Sports és FIFA).

A fejlesztők állítása szerint idén a játékosok mozgása, viselkedése is közeledett egy picit a valóságoshoz. Nos, ehhez érdemben keveset tudok hozzászólni, hisz jómagam sem nézem rendszeresen a közvetítéseket, de annyit elmondhatok, hogy a nagyobb darab spílerek mozgása jól láthatóan nehézkesebb, mint filigrán társaiké. Ugyanez igaz azokra a pillanatokra is, amikor valami miatt rájuk közelít a kamera: Elképesztően természetes mozdulatokat, gesztusokat láthatunk.

Nem egy Népstadion, de azért elmegy.

Nem egy Népstadion, de azért elmegy.


Miután a játékmenetről és a fizikáról kénytelen voltam néhány szueprlatívuszt elereszteni, foglalkozzunk egy kicsit a sportjátékok másik nagyon fontos elemével, a grafikával is. Egy szóval: gyönyörű. Nem csak az MLB-sorozatot, hanem a többi általam kedvelt sportjátékot is figyelembe véve szembeötlő, hogy a mezek milyen kidolgozottak lettek, mennyivel több textúrából állnak.

A nevek és számok a játékosok hátán például kicsit jobban fénylenek a felső többi részénél. Apróságnak tűnik, de jól szemlélteti, hogy milyen sok munkát tettek bele a SIE San Diego derék munkatársai a minél nagyobb realizmusba. A kameraállások, az inningek közötti jelenetek mind-mind erősítik azt az illúziót, hogy igazából egy valódi baseball-közvetítést nézünk, ahol mi irányítjuk a játékosokat.

Apropó közvetítés, a menüben beállíthatjuk, hogy mennyire hasonlítson a dolog a valóságra. Mi választhatjuk ki, hogy hány bejátszás, lassítás és hasonló legyen, így aki ezeket előszeretettel nyomkodja tovább, az is megtalálja a számítását.

Ezt kapd el, tesó!

Ezt kapd el, tesó!


Érdekes, hogy ebben az évben az egyik kommentátor, Harold Reynolds nem tért vissza, helyette egy új krapekot, Mark DeRosa-t köszönthetjük. Biztos komoly szakember lehet, és a hangjával sincs az égvilágon semmi gond, tehát végképp nem rajta múlik, de mégis a kommentár az, amin nem sikerült javítani a tavalyi részhez képest.

Általában jól beszélnek a riporterek, és megfelelő aláfestést nyújtanak, de kevésbé realisztikus, mint a játék többi része. Emlékszem, hogy velük már 17-ben is voltak bajaim, és ez most sem változott. Sokszor ugyanolyan rosszul reagálnak le bizonyos eseményeket, mint eddig, például lelkendeznek egy olyan ütésen, amiről a vak is láthatja, hogy rosszul találtam el. Pedig nem fizettem le őket, nem is a haverjaim, eskü.

Ez két külön pali, nem egy előtte-utána kép.

Ez két külön pali, nem egy előtte-utána kép.


Játékmódok terén sincs különösebb meglepetés, körülbelül ugyanazzal van dolgunk, amivel eddig. Van Road to the Show, ahol egy feltörekvő tehetséget istápolunk a sztárrá válás rögös útján, amolyan FIFA The Journey-szerűen, csak sztori nélkül. Legkomolyabban ez a mód változott meg, méghozza milyen jó irányba!

Eddig ugye az volt a formula, hogy a szupertehetségünk XP-t kapott a játszott meccsek után, amelyeket mindig elköltöttünk az általunk preferált tulajdonságokra. Tévedtünk, ha azt gondoltuk, hogy ez egy jó rendszer, az újnak ugyanis sokkal több köze van a valósághoz: Játékosunk aszerint fejlődik, amit produkálunk vele. Botrányosan sikerült meccs után ne várjunk fejlődést, hisz az ugyebár nem sokat tesz hozzá a karrierünkhöz, ha viszont jól nyomjuk, az annál inkább.

Igazán kriminális teljesítmény után egyenesen levonnak értékeket a képességeinkből, így hát ha nagyon rossz sorozatba kerülünk, abból már egyre nehezebb lesz kimászni. Akárcsak a valódi profi sportban.

Hiába könyörögsz térden állva, attól még ki fogtok kapni.

Hiába könyörögsz térden állva, attól még ki fogtok kapni.


Nézzük a Franchise-t, ahol a kiválasztott csapatunkat menedzselhetjük, igazolhatunk, fejleszthetünk ezt-azt, stb. Ez teljesen megmaradt annak, ami volt, kicsit fel lett újítva a menüje, de ez minden.
Vicces, hogy időnként megfigyelhető néhány fura eset a gép által irányított csapatok esetében, például amikor valamelyik kiöregedett sztárokért cserébe adja el a fiatal reménységeit. Hiába, ők nem olyan géniusz alatt kénytelenek boldogulni, mint a mi csapatunk.

Két eset foroghat fenn, az egyik, hogy az AI sportszakmai értelemben nem mindig tudja, hogy mit csinál, a másik pedig, hogy reprodukálni igyekszik a régi Real Madrid vagy a mostani Puskás Akadémia játékospolitikáját. Azt hiszem, inkább az előbbi lesz a megoldás. Azért is fura a dolog, mert csapatösszeállításban meg például jól segít a gép, úgyhogy azért ne szidjuk a tévedéseiért. Mégse arról van szó, mint amikor a FIFA-ban a Man United nyolc csatárt igazol, ugye.

Tehát akkor a taktika: Szétszedjük őket, mint bolond gyerek a biciklit!

Tehát akkor a taktika: Szétszedjük őket, mint bolond gyerek a biciklit!


Nem hiányzik a Retro mód sem, aminek akkor se látnám értelmét, ha tavaly ilyenkortól ezen elmélkednék. Egyszerűen arról van szó, hogy a menü, a zene és az interface átvált olyanra, mintha valami videojáték-korszak hajnaláról származó stuffot tolnánk, más nemigen változik. Zavarónak nem zavaró, hisz ha nem akarunk akkor egyáltalán nem kell ezzel foglalkoznunk. Értelme tényleg nincs, viszont már a Franchise-módot is játszatjuk teljes egészében retro kinézettel. Hurrá, ez hiányzott a 17-esből.

Mindenképpen meg szeretném említeni még a közönséget is, akiket szintén érint egy csöppnyi, de annál királyabb változtatás. Egyrészt még a korábbiaknál is jobban néznek ki, másrészt meg változó a számuk attól függően, hogy milyen az idő, esik-e az eső, akár a valóságban. Még az is előfordul, hogy ha épp idegenben vagyunk, és kegyetlenül lealázzuk a hazaiakat, akkor elkezdenek eltünedezni a lelátókról. Egyszerűen fantasztikus, szerintem hihetetlenül feldobná ez a fociprogramokat is.

Úgy megküldöm, a jövő évi játékig se esik le.

Úgy megküldöm, a jövő évi játékig se esik le.


Az online-rész és a Diamond Dynasty kivesézése most ki kell, hogy maradjon, mert a drága Sony a teszt idején még nem nyitotta meg a szervereket, de megkockáztatom, hogy ott sem lesznek különösebb gondok, tekintve hogy eddig sem voltak. Változásokat sem vetítettek előre sem a fejlesztők, sem a kiadók, úgyhogy szerintem számítsunk arra, ami tavaly is volt, aztán ha változás van, akkor majd átírom ezt a részt.

Ahogy a tesztből és a pontokból is láthatjátok, nagyon nehéz belekötni az MLB The Show 18-ba. Ismét csak azt tudom mondani, hogy aki szereti a sportjátékokat, annak mindenképp merem ajánlani akkor is, ha a baseballhoz eddig nem sok köze volt. Egyszerűen kívül-belül a helyén van a dolog, csak remélni tudom, hogy a közeljövőben a műfaj minden képviselőjénél ez lesz a mérce.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

MLB The Show 18 teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

kihagyhatatlan!
  • Stílus: Sport
  • Megjelenés: 2018. március 23.
  • Ár: 16.990 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Szinte hibátlan grafika
  • Tovább tökéletesített karrier-mód
  • Egyszerű és nagyszerű irányítás
  • A kommentár még mindig bakizik
  • Hang
    9
  • Grafika
    9
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    9
9
5 hozzászólás

totyak

3 hete és 1 napja

Durva, hogy egy ilyen rétegjáték (persze gondolom amerikában nem az) ilyen jó pontokat kap.

válasz erre

bekecs

3 hete és 5 napja

De kár hogy csak PS4.

válasz erre

Patrik94

3 hete és 5 napja

Nem rossz, kár hogy hidegen hagy a sport. Pedig jól néz ki és ezek szerint a játékélmény is elég komoly.

válasz erre

Direktor

3 hete és 5 napja

Sportjátékok nekem nem annyira adják de ahogy ez kinéz az valami brutális!

válasz erre

muki

3 hete és 5 napja

Nem hittem volna hogy ilyen jól sikerül már megint!

válasz erre
MLB The Show 18
16.990 Ft-tól
kövesd a játékot!

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Hellblade profiljaturatur profiljarDAVE profiljagery1113 profiljaMarduk profilja