Middle-Earth: Shadow of War teszt

2017. október 20.
73.3431
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
adriano profilja, adatai
adriano
Legyünk őszinték, J.R.R. Tolkien Gyűrűk Ura-univerzuma gyakorlatilag kifogyhatatlan. Ami nekünk, játékosoknak még ennél is fontosabb, az az, hogy kiváló táptalajt nyújt stratégiai vagy kardozós stuffokhoz. A Middle-earth: Shadow of Mordor az utóbbi zsáner egy jó kis képviselője volt. Itt van most a sokak által várt folytatás, amely hasonlóan szabadon kezeli Tolkien művét, és vállal be rizikós húzásokat, mint az előd. Nagy kérdés, hogy mit szólna ehhez az öreg, én mindenesetre találtam benne kedvelhetőt. Nem is keveset.
Advertisement


Ha már Tolkien emlékével hozakodtam elő, a tesztet egyből kezdeném is azzal, hogy tényleg meglehetősen elengedték a gyeplőt a történet írói, és ezt szinte egy másodpercre sem igyekeznek véka alá rejteni. Rögtön egy olyan gyomrossal indulunk, hogy Shelob (magyar fordításban Banyapók, ha jól emlékszem) egy meglehetősen érzéki nő képében jelenik meg. Később magyarázatot is kapunk erre a megmagyarázhatatlan jelenségre. OMG.

Az ilyen és ehhez hasonló történések miatt előre szólok, hogy Gyűrűk Ura-rajongók elég sokszor fogják a fejüket fogni, de a sztori minőségéről nem is szeretnék sokkal többet értekezni. A Shadow of War lényege ugyanis egyáltalán nem ez, hanem maga a cucc dinamikája és az egész miliő, amiben elmerülve ritkán átélhető játékélményben lehet részünk.

Csak tudnám, melyikben lakik Liv Tyler.

Csak tudnám, melyikben lakik Liv Tyler.


A stuff lelke a Nemesis-rendszer, amely akár egy jó harcos, sokat erősödött, tökéletesedett az első rész csatái óta. Ork parancsnokokkal és hadurakkal állunk szemben, akiknek valódi, egyedi személyiségük és tulajdonságaik is vannak. Főhősünk, az előző rész után visszatérő Talion és szellem "állapotú" társa, Celebrimbor segítségével kipuhatolhatjuk ezeket a tulajdonságokat, erősségeket és gyengeségeket egyaránt, majd ezek tudatában csaphatunk le az adott vezérre.

Ha kitartó kutatómunkánk ellenére mégsem győznénk le az ellenfelet (ez simán megtörténhet), akkor későbbi kalandjaink során is üldözni fog minket. Itt van például Nazu, az énekes, akinek ha első alkalommal félig leszakítjuk a fejét, de nem öljük meg szerencsétlent, akkor másodjára már egy fémmaszkban tör az életünkre. Ha ez nem cool, akkor nem tudom mi az.

Aludj el szépen, ork Balázs.

Aludj el szépen, ork Balázs.


A legyőzhető orkok skálája érezhetően sokkal nagyobb, mint a Shadow of Mordor esetében. Számtalan féle-fajta testfelépítéssel, pánzélzattal, fizimiskával vagy épp üvöltéssel találkozhatunk. Természetesen harcmodoruk is eltérő, némelyik átkokat is tud szórni (mármint persze nem arra gondolok, hogy simán elküldenek minket a búbánatba), mások vad bestiák hátán ülve rohannak a csatába, és így tovább.

A kevés dolog, amit eddig leírtam, már önmagában is meghozhatta a kedvet egy kis orkpusztításra, pedig a legjobb dologról még szó sem esett: ez pedig az új, úgynevezett Erőd-rendszer, amely konkrétan elviszi a hátán a játékot.

Úgy képzeljük el, hogy Talion és Celebrimbor fő célja az, hogy hadsereget gyűjtsön maga köré, amelyet felhasználva elfoglalhatja az öt kulcsfontosságú erődítményt Mordor területén. Ezek az erődök tulajdonképp az öt nyílt világú játékterünk, térképünk fővárosai.

Na, ki lesz az első, akit lecsapok?!

Na, ki lesz az első, akit lecsapok?!


A Shadow of Mordor színterei talán kissé egyhangúak, már-már unalmasak voltak, azonban ennek most vége. Az egy kaptafára készült pályákat immár felváltja a pompás Minas Ithil, Nurnen erdei vagy Seregost havas hegycsúcsai, de persze a menthetetlenül darkos lelkeknek is megvan a maguk játszótere most is, ezt Gorgoroth szolgáltatja.

Ha meg akarjuk szerezni az erődöket Szaurontól, akkor meglehetősen összetett feladat elé nézünk. Szükség lesz rá, hogy megszálljunk ork katonákat, harcosokat állítsunk át a mi oldalunkra, kémeket küldjünk a vezetők közé, végül de elsősorban pedig arra, hogy epikus csatában, seregünk élén rohamozva tűzzel-vassal elfoglaljuk az erődöt. A csaták, az ostrom pedig egyértelműen la játék legjobb része, ami mint már említettem, minden mást fél kézzel is elvisz a vállán.

Ebből a játékmenetből, küldetéssorozatból egy egészen korrekt kampány bontakozik ki. Mindig van mit csinálni, sohasem unatkozunk, ami elég fontos szempont egy ehhez hasonló játékban. A dolog mélységét jól jellemzi, hogy figyelemmel kísérhetjük, ahogy az orkok egymás közt is marakodnak, sőt, ennek ilyen-olyan kihasználása az egyik módszerünk is arra, hogy a magunk oldalára állítsuk őket.

Jól állt neked a távolság, haver!

Jól állt neked a távolság, haver!


Mivel fajtájuk nem épp a lojalitásról híres, az átállított ork harcosok időnként fel is lázadhatnak ellenünk, vagy az ellenfélnél másik kapitány léphet színre, ami változásokat eredményez a Nemesis-rendszerben elért eredményeinkben, stb., szóval tényleg van itt mélység bőven.A kiváló ütközet-rész a játék végére oda kulminálódik, hogy az utolsó utáni fejezet már vegytiszta csatározás, ami kis túlzással külön játéknak, de minimum DLC-nek is beillene.

A finálé tehát jó értelemben lóg ki a játékból, a történet eleje viszont sajnos épp ellenkezőleg, olyan, mintha még a Shadow of Mordor utózöngéje lenne, nem pedig a második etap kezdete. Ha netán az eleje nem jönne be annyira, ne féljetek, van még bőven a jóból. Ezt fontosonak tartottam megemlíteni, de mindenesetre elég fura, hogy a legjobb aspektusait viszonylag hosszú ideig rejtegeti előlünk a program.

Osztjuk az áldást.

Osztjuk az áldást.


Már már azt hihetnénk, hogy egy tökéletes kardozós-háborúzós játékkal van dolgunk, ám ez sajnos korántsincs így. A hibák mindegyike a csatározós részeken kívül üti fel a csúnya fejét, vegyük például a küldetések faéket idéző egyszerűségét. Nagyon sok esetben az a teendő, hogy menjünk el ide, szabadítsuk ki őt. Egy kicsit több fantázia itt nem ártott volna, annyi szent.

Az irányítás szimpla és minimalista mivolta szintén kétélű fegyver. Tudniillik az egész arra lett szabva, hogy könnyedén és ebből kifolyólag élvezetesen tudjunk szétcsapni nagyobbacska ork hordák között, ami rendben is van. Igen ám, de ha bossfightokra kerül a sor -merthogy ezek is vannak- akkor már megbukik az egyébként kiváló irányítási rendszer. A szimpla gombcsépelés egy Balrog ellen a fejlesztők szerint is kevés lett volna, ezért quick-time eventeket csempésztek be, de az eredmény így sem lett sokkal jobb. Egy ősrégi, több ezer éves szörny, akit úgy intézünk el, hogy lenyomjuk időben a kockát? Hmm, hmm.

Terminator Vision ON

Terminator Vision ON


Az ilyen nagyobb formátumú ellenfelek egyébként kissé idegenül is hatnak a játékban. Fejlesztő barátaink nyilván úgy vélték, hogy a közismert lények kihagyhatatlanok egy LotR-stuffból, és egyrész van ebben is igazság, de az én véleményem az, hogy inkább e téren kellett volna rizikót vállalni, semmint böszmeségeket írni a sztoriba.

Aztán itt van nekünk az egyre nagyobb elégedetlenséget kavaró pénzhajhászás is, miszerint valódi pénzünkön is vehetünk felszerelést és egyebeket magunknak, így téve szert jogtalan előnyökre. Megnyugtatok mindenkit: való igaz, hogy nem vettem real-life forintokért egyetlen kardot sem, de amennyire utánanéztem, ez butaság is lett volna, hiszen állítólag semmilyen különösebb előnnyel nem jár a pénzköltés.

Úgy kell ezt a rendszert elképzelni, hogy vannak például ritka eszközök, vagy ritka cuccokat adó orkok, amelyekkel találkozhatsz ingyenesen is, de ha fizetsz, akkor garantálják neked, hogy beléjük futsz. Sokkal inkább egy kényelmi adó ez tehát, mintsem valódi, kihagyhatatlan játékelemek puszta kiárusítása.

Ne aggódjatok, ezt utána megbánta.

Ne aggódjatok, ezt utána megbánta.


Nagyon jó kis darab tehát a Shadow of War, de fájdalom, hogy a fura fejlesztői döntések egy kissé aláássák. Miért nem kezdődik el már az elején a fantasztikus Nemesis- és Erőd-rendszer bemutatása? Miért a lapos questek, az alibi bossharcok?

Ezek nélkül a kissé bosszantó hibák nélkül közel állna hozzá a program, hogy akár valódi klasszikus legyen. Ami végül lett belőle, az "csak" egy jól sikerült és többnyire nagyon szórakoztató videojáték, amit jó szívvel lehet ajánlani. Azt hiszem, nem jártunk rosszul így sem.

Middle-Earth: Shadow of War / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: Akció
  • Megjelenés: 2017. október 10.
  • Ár: 9.790 Ft-tól
  • Multiplayer: van
  • Nemesis-rendszer
  • Epikus csaták
  • Többnyire jól működő irányítás
  • Változatos helyszínek
  • Blőd sztori-elemek
  • Lassan indul be
  • Egy kaptafára készült questek
  • Hang
    8
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    9
  • Hangulat
    7
7.8
5 hozzászólás

Ronalddo

6 éve, 11 hónapja és 16 napja

Ezt a részt én most kihagyom. Majd karácsonykor veszem elő, akkor jobban ráérek. De akkor két hétig ki sem kelek a fotelból! röhögő smiley

válasz erre

zender

6 éve, 11 hónapja és 17 napja

Nem mondom azt hogy nagyon megfogott volna, de egy próbát határozottan megér. De csakis PC-n.

válasz erre

petrovicsz

6 éve, 11 hónapja és 17 napja

Gyűrűk ura úgyhogy kell. mosolygó smiley

válasz erre

Patrik94

6 éve, 11 hónapja és 17 napja

Kár hogy a játékélményt hagyják így elülni. Ennek az elejétől a végéig pörögnie kéne megállás nélkül.

válasz erre

Mordorer

6 éve, 11 hónapja és 17 napja

Vártam már ezt a tesztet nagyon. Nem csalódtam.

válasz erre
Middle-Earth: Shadow of War
9.790 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja