Michael Jackson neve egyértelműen önálló fogalom a zeneiparban, az 1958-ban született amerikai énekesről felesleges lenne bármit is írnunk, hiszen az a kijelentés, miszerint ő volt a "pop királya", feltehetően mindent elmond róla. Bár Michael az utóbbi években leginkább csak botrányairól és a róla megfogalmazódott ízléstelen viccekről volt híres, tavaly bekövetkezett halálával többen ismerték fel nagyságát, mint még éltében. Mivel a "halj meg és utána nagy leszel" elv a popszakmában érvényes a leginkább, várható volt, hogy hamarosan Jackson nevét is felhasználják majd egy videojátékban, amire a francia UbiSoft-nak sikerült lecsapnia, és készítenie a popsztár nevéhez egy teljesen méltatlan ritmusjátékot. Még itt az elején szögezzük le, jómagam sosem szerettem igazán Michael Jackson zenéjét, mint ahogyan a popzenét sem, de Jacko munkássága előtt kalapot emelek, merthogy ez egyrészt így természetes, másrészt nem árt tudnotok, nem ezért kapott ilyen alacsony pontszámot a játék, amelynek mi a PSP-s verzióját teszteltük le serényen.
/>
A rossz értékelés ugyanis annak tudható be, hogy a UbiSoft emberei úgy gondolták, a név önmagában is el fogja adni a produktumot, elég lesz csak megszólaltatni Michael Jackson nótáit, majd az emberek két pofára fogják zabálni a játékot úgy, hogy mellette ritmusra nyomogatnak néhány gombot. Nos, ez a módszer működni is fog, de feltehetően csak azoknál, akiknél a videojáték szó kimerül a Facebook-os bohóckodásban, merthogy aki életében játszott már igazán jó ritmusjátékkal, az nagyjából egy nótáig fogja bírni ezt a förmedvényt, és nem azért, mert Michael Jackson szól majd, hanem azért, mert amit a fejlesztők itt műveltek, az nem több egyszerű kontármunkánál. Hangsúlyoznám ismételten, a játék PSP-s verzióját teszteltük, tehát nem zárható ki, hogy a többi változat esetében jobb az összkép, de a PlayStation Portable konzolra íródott darab egyszerűen szörnyű, sőt mi több, ki merem jelenteni, hogy Michael Jackson nevének és munkásságának teljes sárba tiprása, megalázása ez az egész. Sajnálom a súlyos szavakat, de alant remélem kiderül majd, miért vagyok ennyire szigorú.
Kezdjük ott a történetet, hogy nincs történet. Nagyon szívesen láttam volna például egy Michael fiatalkorától indított karrier módot, apró történeti adalékokkal és érdekességekkel megtámogatva, miközben az adott korszak számait hallgathatjuk meg, illetve játszhatjuk el. Ehelyett mit kaptunk? Egy totálisan röhejes "Tour" névre keresztelt "kampányt", amelyben sem sztori, sem egyéb átkötések nincsenek, csak 17 Jackson nóta, amelyek ráadásul kronológiailag teljes mértékben össze-vissza helyezkednek el. Természetesen első ízben csak három dal, majd később hét, aztán tizenegy, majd az összes elérhetővé válik, ha összegyűjtöttük a feloldásukhoz szükséges pontmennyiséget, hogy azért valamennyi kihívás is legyen a játékban, ha már maguk a számok "eljátszása" vagy "eltáncolása" maximum akkut ásítozást válthat ki a fanatikusokból, semmint izgalmakat és versenyszellemet. Merthogy a program ezen része elképesztően silányra, sőt, szinte minősíthetetlenre sikeredett. Michael Jackson nótái márpedig többet érdemeltek volna ennél. Lényegesen többet!
Hogy pontosan miről is van szó? Nos, lássuk hát! Aki látott már életében legalább egy ritmusjátékot, az tudja, hogy itt sem lesz másképpen, ritmusra és ütemre kell jó időben a jó gombot lenyomnunk majd, máskülönben a képernyőn táncoló Jacko elég furcsa mozdulatokat tesz, és mi sem kapunk pontokat ahhoz, hogy újabb és újabb slágerek kerüljenek feloldásra a pop királyától. Eddig rendben is vagyunk, ugyanakkor itt jön a szomorú "de", merthogy a játék ezen része óriási kívánnivalót hagy maga után. A probléma már ott kezdődik, hogy feltételezem, a UbiSoft fejlesztői nem ismerik a ritmusokat. Addig ugyanis rendben van a dolog, hogy a programozók úgy gondolták, a dobra kell ütemesen nyomkodni a gombokat, na de, hogy helyenként az énekre is, az már érdekesebb. Persze ez lenne a kisebb gond, hiszen aki ismeri a Jackson slágereket, tudja mikor kezdődnek az énekes részek, milyen azok ritmizálása, azzal viszont már komolyabb a baj, hogy ezeket teljesen logikátlanul váltogatják, tehát ember legyen a talpán, aki követni tudja majd, hogy éppen mikor kell a dob és mikor az ének ütemére nyomkodni a gombokat.
#tv#
Természetesen még ez sem lenne egy óriási probléma, az viszont, hogy az illetékesek nem ismerik a pontosság fogalmát, már orbitális hiba egy ritmusjáték esetében. Számtalanszor azért rontottam ugyanis a játék közben, mert hol előbb, hol később érkeztek a megnyomásra váró gombok jelei, amit dobosként - ergo ritmushangszer, megköveteli a tökéletes ritmusérzéket - azonnal észrevettem, és gyakran képtelen voltam rájönni, hogy miért így, ennyire pontatlanul és logikátlanul oldották meg a fejlesztők a játék menetét. Így ugyanis úgy tűnik, mintha hallgatnánk Michael Jackson legnagyobb slágereit, közben pedig találomra nyomogatjuk a gombokat, amelyek közül összesen kettőt (!!!) fogunk használni, a kört és a balra nyilat. Szökő-évente egyszer egy-egy ravaszokkal történő csattogtatás is előkerül a felhozatalból, de ezeket se ütemre kell csapkodni, ugyanis az ilyen részeknek az a lényeg, hogy mennyire vagyunk gyorsak. Emberek, értitek? Egy ritmusjátékról beszélünk!
Mindemellett akár hiszitek, akár nem, ennyiben ki is merítettük a játék menetét. A
Michael Jackson: The Experience ugyanis mindössze erről szól. Belépünk, kiválasztjuk a kívánt Jacko dalt, majd a két gombbal eljátszadozunk, hol csak szimplán megnyomva, hol nyomva tartva őket, és igyekszünk a lehető legjobb teljesítményt nyújtani, hogy pontokat és koronákat gyűjtsünk, előbbiekkel ugyanis újabb nótákat, utóbbiakkal pedig egy kollekció darabjait oldhatjuk fel, ahol Michael valamikori felszereléseiről és tárgyairól olvashatunk majd érdekes információkat és adalékokat. Nos, ilyenekből kellett volna több, szívesen olvastam volna történeteket az adott korról, a nótáról, az albumról, de még csak az albumborítókat sem nézhetjük meg egyszer egy centiméternél nagyobb formátumban. Ez pedig úgy gondolom egy ekkora világsztár esetében óriási negatívum, nem csak Jackson sárba tiprása, hanem a fanatikusok kinevetése, és egyértelmű lehúzása is egyben, hiszen nem kapunk mást a pénzünkért, csak néhány nagy slágert, valamint egy meglehetősen béna és egyszerű grafikus felületet hozzá, amelyeken (elvileg) ütemre megjelenik néhány ikon, amelyeket lenyomva olyan érzésünk lehetne - de nem lesz -, mintha mi játszanánk a nótát. Borzalom!
Arról nem is beszélve, hogy a nóták közben mit látunk! A fejlesztőknek ugyanis sikerült egy olyan Jackson figurát megalkotniuk, amelyet nem csak az óvodások nevetnének képen, hanem a frissen napvilágot látó csecsemő is inkább röhögne egy nagyot a természetes sírás helyett. Az ábrázolás ugyanis elnagyolt, teljesen olyan, mintha ki akarták volna figurázni az énekest, mozdulatai egyszerűen bohócként tüntetik fel Michael-t, és egyszerűen olyan lett az egész figurája, mint amilyenre egy az ő tiszteletére készült videojáték esetében nem számítanánk. Bár becsülendő, hogy egy szám közben a show time-ok után - ilyenkor csak nézzük, ahogyan Jacko táncol - másabb, de legtöbb esetben csak módosult környezetbe kerül az énekes, ezzel egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit érdekesebbé válnak a számok, ugyanakkor szinte garantált, hogy ha valaki egyszer végigszenvedte a kampány nótáit, soha többet nem kíván ránézni, egyrészt, mert ha valaki igazi fanatikus, megalázónak fogja érezni, másrészt Jacko számait meghallgathatjuk nyugodtan is, nem kell ahhoz gombokat nyomogatnunk, csak tegyünk fel egy válogatás lemezt és az élmény meglesz.
Mindent összegezve tehát a
Michael Jackson: The Experience egy nem rossz, hanem borzalmas videojáték lett, egyetlen olyan indokot sem tudnék felsorakoztatni ide Jackson legjobb slágerein kívül azzal kapcsolatban, hogy miért is vegyétek meg a játékot. Mert hiába hangzik el a "Thriller", a "Heal the World", a "Bad", a "Billie Jean" vagy éppen a "Smooth Criminal", olyan játékmenet társult hozzá, ami egyértelműen degradálja a nótákat, és csak és kizárólag idegesítheti a fanatikusokat. Szórakozni maximum az fog ezzel az alkotással, aki életében most találkozik először ritmusjátékkal és videojátékkal, én ugyanis erősen kétlem, hogy ezt valaki képes feltétel nélkül megszeretni. Nem kérdéses tehát, a játék Michael Jackson nevének és karrierjének sárba tiprása, ha a kiadó szeretne folytatást készíteni hozzá, ezt az útvonalat nem kellene erőltetni, mert borzalom. Karácsonyra semmiképpen, bolondok napjára azonban jó ajándék lehet, röhögni ugyanis lehet a produkción, ami egyben sajnálatos is, hiszen ha élne Jacko, ez akkor is minősíthetetlen lenne, így azonban még gyalázkodás is pluszban.
