Ezzel a célkitűzéssel vágtak neki az ukrán 4A Games-hez tartozó fejlesztők is a híres Metro 2033 és Metro: Last Light páros újragondolt változatának is, melyek célratörően a Metro 2033 Redux és Metro: Last Light Redux neveket kapták, együtt pedig csak Metro: Redux néven emlegethetjük őket. Szőrszálhasogatós kedvemben írtam meg ezt a cikket, így megemlíteném azt az észrevételt, hogy bizony az újra kiadás egyik fő célpontját a konzolok új generációja, egészen pontosan a PlayStation 4 és az Xbox One adja, melyek egy ilyen ismert játéknál, ilyen ígéretek mellett biztosan jól termelő platformokká lépnek elő. Persze a PC-s tábor nagy örömére az örök platformra is elkészült a frissített változat, nálunk pedig pont ez járt.
Ezáltal többet nem is igen szeretnék kitérni a konzolos verziókra, hiszen az ígéretek betartásáról az említett platformokkal kapcsolatban én magam nem tudok nyilatkozni. A PC-s változatokat azonban jó néhány napig gyűrtem, előretekintve pedig azt mondhatom, hogy igazi hullámvölgyeket éltem meg. Elvárásom pedig nem sok volt, hiszen a könyvek után az eredeti játékok is csak az "egy végigjátszásnak jó" kategóriába landoltak a polcomon. Azért ennyire ne legyünk komorkás hangulatban, hiszen az ukrán srácok munkájának eredményén látszik az, hogy ők nem csak azzal törődtek, hogy egy újabb bőrt lehúzzanak a nagy nevekről, hanem bizony a fejlesztések egyes szakaszaiban meg-megálltak és valóban akkor mentek tovább, amikor úgy érezték, hogy ez így már jó.
A játékok elején találkozunk egy fontos részlettel, mely a nehézséghez és a játékunk stílusához kapcsolódik. Hősünkkel, Artyommal ugyanis többféleképpen is elkezdhetjük játszani a játékokat, hiszen a Metro 2033 esetében választhatjuk a Last Light kapcsán érkezett lazább stílust, melyet a Spartan opció alatt találunk, míg az újabbik rész felújított változatában a Survival mód lehet a legérdekesebb, ami ellentétben a Spartannal, a korábbi játék komótosabb stílusát hivatott elhozni. Próbálgattam ezeket a módokat és azt kell mondjam, hogy oké-oké, valamit változott a dolog, de egyszerűen a játékok mindenhogy érdekesek és jók. Kivéve persze a nehézség csúcsán lévő Ranger nehézségi szintet, hiszen mivel offline FPS-ről van szó, ezért sok halás után nem szívesen találkozunk tizedszerre is azzal, hogy amint egyik társunk elér a szellőző alá, kiugrik egy érdekes teremtmény.
Itt akkor át is nyergelnék egy kis negatívitásba, hiszen szkriptekből nincs hiány, de persze ez a műfaj sajátossága, így óriási pontlevonásokat nem érdemel a helyzet. Hosszú sorokat kéne írnom arról, hogy mi történik a játékban, mi az alapsztori, de egyszerűen olyan nagy nevekről van szó, melyeket a műfaj kedvelői szinte biztosan kipróbáltak már, akik pedig nem, azok pedig valószínűleg szimplán csak időtöltés hevében kezdenék el a játékot. Főként nekik, de amúgy mindenki másnak is azt javaslom, hogy elsőként a Metro 2033 Redux-ot indítsák el és játsszák végig és csak utána kezdjék el a Metro Last Light Reduxot.
A 2010-ben debütáló játék sokak számára tette ismerősé Dmitriy Glukhovskiy könyvét, hiszen ennek az irománynak a történetét vitték át az FPS-játékok világába. Itt ismerkedünk meg az atom pusztító erejével és Artyommal, aki a megmaradt moszkvai delegációval a metró alagukat népévé vált. Folytathatnám a sztorit, hogy most akkor egyik metróállomástól a másikig hogyan megyünk, hány szörnyet ölünk meg, aztán pedig a felszínre is kimerészkedünk, de ez így olyan lenne, mintha megpróbálnék egy új könyvet írni nektek, csak hát én köztudottan nem vagyok Dmitriy Glukhovskiy, aki akciók nélkül is varázslatos művet vitt papírra. Ugyan ez lenne igaz a Last Light Redux esetében is, hiszen ha elkezdeném írni a történést, akkor olyan, mintha azokat a Redux szócskákat nem is látnánk magunk előtt. Pedig ott vannak, így a következőkben kizárólag a Redux kapja a főszerepet.
Mindkét alkotás esetében viszonylag korán szembetűnő, hogy bizony nem a 2010-es, illetve a 2013-as játékot vettük meg újra, hiszen magában a játékmenetben is olyan apróságokat rejtettek el, melyek remekül kiegészítik a korábbi részeket. Kicsinyesnek fog tűnni, de például egy második vezérlő a falon igenis tud valamennyit dobni a játékon, mint ahogy az is, hogy társunk mielőtt elindul egyedül levadászni a betörő mutánsokat, nem csupán elbúcsúzik tőlünk és megkér minket valamire, hanem a nyakából egy fontos ereklyét is nekünk adományoz.
Ez a két példa remélem jól érzékeltette, hogy a készítők valahogy úgy fejleszthették a Redux változatokat, hogy leültek, elkezdtek az eredeti részekkel játszani és közben hárman hátulról bekiabáltak, hogy állj! itt miért csak dumál a vadász, miért nem ad valami ereklyét is a hangulat jegyében. Tehát szépen lassan, végighaladva a történeten bővítették az alkotásokat, melyek így a korábbi verzióhoz képest is hoznak némi újdonságot, akik pedig nem játszottak az elődökkel, azok pedig most még jobb játékok segítségével ismerkednek meg a Metro világával.
Utóbbi bekezdés akár egy remek lezárás lenne, de sztorimentesen is ki lehet térni néhány fontos dologra. Ilyen például a grafika és annak optimalizálása. A korábbi játékok sem voltak csúnyák és bizony gépigényük is akadt, így a Celeronos játékosok most is sikertelenül vártak a csodára. Nem árt ugyanis legalább egy masszív középkategóriás gép ahhoz, hogy élvezni tudjuk a Metro: Redux által nyújtott világot. A fejlesztők nagyon jól írták le korábban, hogy a régi játékosoknak sem kell majd aggódniuk, hiszen a látványvilág, az effektek, a világítás, a fegyverkezelés és az AI is sokat fog fejlődni. Azt kell mondjam ez tényleg is is történt, hiszen a 4A Engine parádésan szolgálja ki a játékokat PC-n, az újgenerációs konzolokon pedig a beígért 1080p és 60FPS párosítás pedig olyan, melyet jó néhány PC-s játékos szeretne magáénak tudni egy ilyen játék kapcsán.
Grafikailag tehát mindkét játék nagyon ott van szeren, az viszont igaz, hogy a Metro 2033 esetében ilyen téren azért szembetűnőbb a változás, hiszen mégiscsak három év telt el a két rész között. A grafika és a motor további mozzanatai jót tettek a hangulatnak is. Eddig is a hangulatosabb játékok közé tartozott mindkét rész, most erre még egy lapáttal rátettek. Az Orosz-Ukrán helyzettel naponta találkoztam a híradóban, utána pedig leültem a gép elé, és láttam, hogy 2010-hez képest 4 évvel, míg 2013-hoz képest 1 évvel közelebb kerültünk ahhoz, hogy bekövetkezzen az, amit a játékban "átélek". A hangulat tehát továbbra is zseniális, ezt pedig egyre kevesebb FPS tudja elmondani magáról, pedig a híres nyugati fejlesztőktől igen nagy nevek debütáltak az elmúlt hónapokban.
A hangok és az irányítás szintén rendben van, különösebb megszokást nem érdemel ez a részleg, a mutánsok és a kihalt, ám mégis "gyönyörű" táj pedig úgyis jobban leköt minket. Óriási bugokkal sem találkoztam, bár az érdekes volt, hogy miközben társunk lökte a szkriptelt dumáját és sétált, én nem tudtam átmenni rajta szemből, ha azonban hátulról közelítettem (nem félreérteni!), akkor gond nélkül átmentem rajta. Az árakra általában nem igazán szokás kitérni egy játék tesztjénél, hiszen az új megjelenések szinte kivétel nélkül drágán kezdenek. A nagy nevek kapcsán meg pláne, hiszen mostanság csak úgy röpködnek az 50-60 eurók. A Metro: Redux ára azonban megállt 40 eurónál, ami nagyjából 12 500Ft-nak felel meg, legalábbis Steamen. A dobozos verzió vásárlói - kapaszkodjatok meg! - 7.990 forintért kapják meg a játékot! Ezt az árat két oldalról közelíthetjük meg, hiszen egyrészt ott vagyunk, hogy olyan alkotásokat kapunk cserébe, melyeket már jó esetben végigjátszottunk, másrészt azonban ilyen árért két olyan játékot kapunk, melyeket ha valami nagy nyugati vállalat készített volna most így el, akkor egyenként kapnánk 40 euróért.
Ez a kis pénzügyi elemzés szerintem szintén remekül leírja, hogy mi is a Metro: Redux lényege. Arról pedig még nem is írtam, hogy külön-külön, 20-20 euróért is megvásárolhatjuk a két felújított részt, így pedig testvérünkkel vagy barátunkkal együttműködve féláron játszhatjuk újra az egész sztorit. Korábbi kevéske negatívitásomat folytatva, itt megjegyezném, hogy ha a részek darabja 20-20, akkor a két játék lehetett volna 35 euró például.
Összességében én nagyon örültem a Metro: Redux-nak, de ezen belül is annak, hogy bizony jól is sikerült ez a remake dolog. Akiket megfogtak a korábbi részek, azok mindenképpen vigyék végig az újakat is, akiket most kezdett megfogni a Metro világa, az pedig kezdje azzal, hogy elolvassa a korábbi Metro 2033, illetve Metro: Last Light tesztjeinket, majd pedig bátran vegye meg a Metro: Redux-ot. Legvégül egy mondatban szólnék még a konzolos játékostársaknak is: srácok, két nagyon hangulatos és látványos FPS-játékkal gazdagodtok majd saját platformjaitokon, melyek remek játékélménnyel gazdagítanak titeket.
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.