Mivel elsősorban egy túlélő-szimulátorról van szó, gondolhatjátok, hogy a történet meglehetősen háttérbe szorul-és bizony igazatok is van, ha erre következtettek. Nagyon nagy vonalakban arról szól a történet, hogy világunkban egy különös vírus, a játék nyelvén létforma ütötte fel csúnya fejét, amely a megfertőződött honpolgárokból kissé idétlen kinézetű zombikat csinál.
Az emberiség jövője forog kockán, úgyhogy nem marad más hátra, mint megmenteni a napot és a világot. Hogy ezt véghezvigyük, egy féregjáratos sztori keretein belül egy másik dimenzióba kerülünk, ahol meg kell vetnünk a lábunkat, majd pedig rájönnünk, hogy hogyan is menthetjük meg embertársainkat a biztos pusztulástól. Röviden ennyiről lenne szó, de azért fordulatokra és némi zavarosságra is számíthatunk a történetben. Már önmagában az is kisebb kihívás, hogy teljesen képben legyünk-ebben mondjuk mindenképp hasonlít a Survive a korábbi névrokonokra.
Természetesen ez nem egy sztori-orientált darab, a lényeg sem ezen van, hanem azon, hogy tulajdonképp mit és hogyan is kell csinálnunk, ha leülünk elé. Mindjárt itt az elején garantálom, hogy ezt sem lesz egy egyszerű menet kitapasztalni. Játékteszterként láttam már egyet s mást, de ilyen -nem feltétlenül a jó értelemben vett- komplexitással még nemigen találkoztam.
Indikátor indikátor hátán, körberakva még párral, nagyjából erre lehet számítani. Értem a koncepciót, hogy valószínűleg minél valósághűbben akarták szimulálni a túlélés viszontagságait egy teljesen idegen és ismeretlen helyen, de játszhatóság és főleg élvezhetőség szempontjából ez inkább elvesz a produktum értékéből, és nem is keveset.
De mi is a feladatunk a mérővonalak tengerében? Állatokra vadászunk, innivalót szerzünk a tóból, majd húst sütünk, vizet tisztítunk, hogy életben maradhassunk. Ha az éhség és a szomjúság mérőit a nekünk megfelelő szintre hoztuk, akkor elindulunk egyre távolabb a táborunktól, küldetéseket teljesítünk, alapanyagokat gyűjtünk mindenféle összebarkácsolható cucchoz, és így tovább.
Ja, és a legfontosabb: gyilkoljuk az utunkba kerülő, kristályfejű zombikat, ők ugyanis a Metal Gear Survive legfőbb ellenségei, már persze a menürendszert leszámítva. Ahogy már említettem, elég furán néznek ki, nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen vírus vagy idegen létforma hatására ilyenné váljon egy emberi lény, de oké, ezt engedjük el nagyvonalúan, végtére is egy másik dimenzióban vagyunk.
Vissza egy kicsit a barkácsolható tárgyakhoz. Mondhatni egyáltalán semmit nem kapunk kézhez, mindent nekünk magunknak kell összeeszkábálnunk a bázisunkon, amelyet egyébként később szintén lehet és kell is fejleszteni a túlélés érdekében. Kimegyünk tehát összegyűjteni a szükséges javakat, visszamegyünk az asztalka mellé, és craftolunk valamit. Körbe-körbe megszámlálhatatlan alkalommal. Repetitív? Az enyhe kifejezés.
Persze miután felszerelkeztünk, megyünk a vadonba, úgyis az akcióknál kezdődik az élet, gondoljuk, és tévedünk. Metal Gear-feliratot véltünk felfedezni a borítón, így joggal gondolhatjuk, hogy elsősorban a lopakodásé lesz a főszerep. Az igazság azonban nem ez, mivelhogy harcmodorunkat a maximális siker érdekében sűrűn váltogatnunk kell.
Rengeteg módszer és eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a zombikat (hivatalos nevükön egyébként Wanderer) úgymond végleg jobb létre szenderítsük, ez jó dolog. Érdekesség azonban csak addig van benne, amíg be nem tanuljuk a sémákat, hogy adott helyzetben mi a leginkább célravezető, mert ezt követően már innen is elveszik a feszültség. Máshol meg ugye nem is volt, úgyhogy menthetetlenül rohanunk azon konklúzió felé, hogy a Metal Gear Survive nem lett jó darab.
A gond tényleg az, hogy a játék mindent eléggé vontatott formában tálal, a tennivalók is egyhangúak lesznek egy idő után, ergo kalandunk rövid úton az unalom melegágyává válik. Van néhány jó pillanat, de összességében tényleg nagyon latymatag a játékmenet, és sajnos a rettentő gyenge grafika mellett a végig kopottas, szürkés környezet sem lendít sokat az egészen. Multiban egy kicsit felkavarodik az állóvíz, jóval szórakoztatóbb, mint a single-szóljunk is róla néhány szót.
Ha kilépünk az egyjátékos mókuskerékből (pocsolyából) a nagyvilágba, akkor háromtagú csapatot alkotunk, és hullámokban kell visszavernünk a Wanderer hordákat. Ha egy hullámot kiirtottunk, és még mindig elmondhatjuk magunkról, hogy élünk, akkor kicsit összekapjuk magunkat, esetleg craftolunk ezt-azt, aztán jöhet is a következő, ami jelentősen nagyobb kihívás lesz az előzőnél. Ha jól teljesítünk, a játék megjutalmaz minket, ha pedig rosszul, akkor a lúzerség csúnya pecsétje kerül ránk, hogy költőien fogalmazzak.
A multi kétségtelenül a legjobb rész az egészben, enélkül bajban lennék, hogy mit is írjak a pozitívumok közé. Nagyon jó ötlet lett volna, ha a single-részt is játszható lenne co-op módban, együtt indulhatnánk küldetésekre, stb. Nagy kár, hogy ez a ziccer kimaradt, mondanom sem kell, hogy nagyon feldobta volna a sivárságot.
Látható eddig is, hogy nem vagyok túl nagy véleménnyel az új Metal Gear-próbálkozásról, de a végére hagytam a szerintem legkeményebbet, nevezetesen a mikrotranzakciók elképesztően pofátlan jelenlétét. Napjainkban sajnos egyre megszokottabb, hogy mindenféle előnyt szerezhetünk magunknak valós pénzekért a videojátékokban, de itt tényleg olyan vastag a bőr a drága készítők képén, hogy az példa nélküli.
Pénzecskénkért játékbeli fizetőeszközt, SV-érméket kapunk, ezekért vásárolhatunk ezt-azt, gyorsíthatjuk a fejlődésünket, miegymás, ezzel még nem lenne baj, láttunk már ilyet. Igen ám, de hogy csak egy mentési helyet adnak nekünk, az szinte vérlázító! Jól értitek, minden extra save slot pénzbe kerül, konkrétan tíz (!) dollárba, valamint ha már nem fér fegyver az inventoryba, akkor ott is csinálhatunk még helyet potom öt dollárért. Egész egyszerűen felfoghatatlan, hogy ezt megengedik maguknak.
Árnyalandó a képet, ha szimplán bejelentkezünk a játékba, azért is kapunk ingyen 30 SV-t minden alkalommal, úgyhogy ha így gyűjtögetünk egy hónapig, akkor már meg is vehetjük magunknak a save slotot... üdv 2018-ban, emberek...mindezt úgy, hogy maga a játék ára sem épp két forint.
Ne feledjük, hogy azért bátor dolog volt ekkorát változtatni a Metal Gear-branden belül a Konami részéről, a bátorság pedig értékelendő. Az is igaz, hogy tényleg igazán aprólékos és komplex rendszert hoztak létre a túlélési gondok szimulálására, ha nagyon akarom, ezt is beírhatom pozitívumnak. A baj "csak" az, hogy az egész a multit leszámítva egyszerűen kicsit sem szórakoztató. Másképp fogalmazva, nem nevezhető jó játéknak, sőt.
Nincs mit szépíteni, nagyon nagy jóindulattal is gyenge közepesre vizsgázott a Metal Gear Survive. Ha megőrülsz a bonyolultabb túlélő-stuffokért, talán-esetleg nézz rá...de ellenkező esetben sem vesztesz vele semmit.
Metal Gear Survive / Tesztplatform: PlayStation 4
csak ha nincs más- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2017. február 22.
- Ár: 10.490 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Viszonylag jó multi
- Komplex túlélés-rendszer
- Agyonbonyolított játékmenet
- Folyamatosan önismétlő, unalmas tennivalók
- Pofátlan mikrotranzakciók