Természetesen nem tökéletes alkotásokról van szó, hisz vannak itt-ott bug-ok, a túlbonyolított irányítást (még a töltényeket is manuálisan kell átadni egységeinknek a kocsiból) nem kedveli mindenki, a kampány kissé silány alkalomadtán, illetve sajnos a második rész kapcsán (mely a leghíresebb) kezdők elleni intolerancia is észrevehető multizásnál. Ám mindenre gyógyír lehet a következő rész, mely orvosolja az összes problémát, felfrissíti a multi élményt, és remélhetőleg nem fogja pénztárcástul kifordítani a zsebünket; íme, a Men of War: Assault Squad 2 - Cold War.
Mielőtt megrökönyödéssel lapozgatnátok a Steam oldalait, és mutogatnátok értetlenül az előd címére (Men of War: Assault Squad 2), biztosíthatlak titeket arról, hogy igen, tényleg olyan nevet adtak a folytatásnak, ami DLC tartalmat sugall. A kedves készítőbanda vélhetőleg úgy gondolta, hogy ha meglovagolják az előző, rendkívül sikeres játékuk címét, akkor az aköré gyűlt játékos közösség ezen újabb alkotást is úgy el fogja happolni, mint a cukrot. Tévedtek.
Mai játékunk (nem meglepő módon) a hidegháború kellős közepére visz el minket. Két frakció közül lehet válogatni, ami egy jelentős visszalépés az előző részhez képest. A kampány semmi egyebet nem mutat be, mint ennek a két félnek, a Varsói Szerződés tagjainak (de hívjuk csak szovjeteknek őket, mert oroszul hadoválnak) és a NATO-nak a konfliktusát. Nem tudjuk hol, és mikor történnek az összecsapások, egyszerűen meg kell nyerni egy adott mennyiségű csatát, és banzáj. Végülis jó gyakorlás a multizásra.
Látszólag rengetegféle katonából tudunk válogatni, de ez csalóka. Az egységeknek van több változatuk is, attól függően, hogy milyen harckocsit szeretnénk melléjük kapni, de külön tankokat, helikoptereket, vagy szállító teherautókat is vehetünk. Végső soron azonban mindkét frakció egy kaptafára épül, és minden egységtípus megtalálható itt is ott is.
A kampány során minden pálya után pontokat kapunk, attól függően, hogy nyertünk e vagy vesztettünk, melyekből újabb osztagokat, masinériákat tudunk venni, vagy pótolni tudjuk a hiányos csapatainkat. A vége felé akár légi támogatást is vehetünk, melyek hasznosak, de lehettek volna egy kicsit látványosabbak is egy mereven lezuhanó, minimális robbanással járó bombánál.
A különböző pályák alatt ugyancsak kapunk pontokat, melyekből be tudjuk hívni a küldetés előtt megvásárolt egységeket több csapatban. Öt plusz egy csapatba tudjuk rendezni embereinket, egyre nagyobb létszámban, azonban itt jelenik meg az első nagy hibája a kampánynak; míg a játékos ezekre a csapatokra van limitálva, addig a gépi ellenfél látszólag végtelen mennyiségben pumpálja ki magából a katonákat. Persze ezt ellensúlyozza a végtelenül gyenge mesterséges intelligencia.
A gyalogság, ha nincs fedezék mögött, vagy nem a földön kúszik, akkor úgy hullik, mint a légy. Amint sikerült bevetnünk magunkat egy fal vagy homokzsák barikád mögé, akkor onnan legfeljebb hátsó támadással, gránátokkal, vagy tankokkal lehet kiszedni embereinket. Azonban az MI gond nélkül küldi felénk futva az egységeit, melyeket így minden egyéb nélkül be tudunk darálni. Továbbá a harckocsijait sem használja megfelelően a gép barikádok megtörésére, és robbanószereket sem láttam, hogy használt volna, bár ennek oka a gránátok megbízhatatlansága lehetett.
Egy példával élnék: megkértem az egyik emberem, hogy legyen olyan tüneményes, és hajítson már egy kézi pukkantóst az ellenséges sorba... az IQ betyár agya azonban felülírta ezt a parancsot, és inkább maga mögé röpítette azt; még jó, hogy nem a csapattársai közé. Persze volt, hogy néha tényleg sikerült jó felé gránátozni, de az biztos, hogy "Direct Control" nélkül ilyet többet nem mertem csinálni. Ez a közvetlen irányítás az, ami némileg javít a rendkívül necces irányításon, de ennek is megvannak a maga hátulütői.
Az "E" gomb lenyomásával a kijelölt katonai alakulat, vagy hadi gép felett átvesszük teljesen az irányítást, így sokkal precízebben, "WASD" kombóval irányíthatjuk mozgásait, nem pedig önkényes, sok esetben eszement úton próbálnak eljutni a kijelölt célra, mint amikor a bal egérrel kattintgatunk. Mi döntjük el, hogy hová lőjenek, milyen fegyverrel, milyen tölténytípussal. Ez a módszer rendkívül hasznossá változtatja a tankokat és helikoptereket, azonban eközben nem igazán tudjuk a többi egységünket kontrollálni, így ilyet csak akkor érdemes csinálni, mikor a többi alakulatunk alaposan be van ásva kulcspontokon.
Ha nem mi irányítjuk direkte embereink, akkor ezekre lehet számítani: a tank gond nélkül kezd el lőni, még, ha a csöve feljebb is mutat a kelleténél (mert mondjuk egy domboldalon áll), ettől pedig állandóan elmegy a frászba a kilőtt töltet. Vagy el sem kezd lőni, mert... csak. A tankvadász katona berohan köszönni az ellenséges soroknak, és jó esetben ki is tudja lőni a rakétáját, mielőtt gyors leforgású ólommérgezésben elpatkolna. Továbbá a "Fog-of-war", a látómezőt szimbolizáló köd is össze-vissza működik, ebből kifolyólag néha még azon ellenségekre sem lőnek embereink, akik az orruk előtt vannak.
A játék célja egyébként kettőféle lehet: vagy el kell foglalni stratégiai pontokat egy adott pályán, és addig kell birtokunkban tartani azokat, ameddig össze nem gyűlik száz pont a mi javunkra, vagy az ellenfél embereit kell addig irtani, ameddig el nem érünk egy bizonyos pontmennyiséget. Elfoglalható állások az ilyen "Annihilation" pályákon is vannak, és kizárólag gyalogsággal lehet magunkévá tenni őket, viszont általában ezek a helyek tele vannak pakolva homokzsákokkal, így biztos bunkerként is tudnak funkcionálni. Nem valami eget rengető a szisztéma, de legalább könnyű megérteni; sok másik aspektusa a játéknak már sokkal nehezebben felfedezhető.
Ez pedig a "Tutorial" teljes hiánya miatt adódhat. Ugyan néhány újrapróbálás után bele lehet jönni a játékba, de a mélyen lakozó információk hiánya teszi sok esetben lutrivá a haddelhadd előtti egységrendezést. Még annyit sem voltak hajlandóak odaírni a készítők, hogy a külön tankfajták miben is jók igazán, mik a gyengéik, a gyalogosok miben különböznek egymástól, és miért éri meg nekem a drágábbikat venni... azon felül, hogy jobb az olcsóbbiknál.
Ebből kifolyólag a mai napig nem tudom, hogy például mi a különbség a Regular és az Assault Infantry között az árukon kívül (valószínűleg az egyik jobban lő a másiknál... vagy fordítva). Ráadásul a z "In-Game-Sprite"-okat is hiába vizslatom, hisz az egyes katonák majdhogynem ugyanúgy néznek ki, és ugyanolyan darabosan mozognak a csatamezőn. Legalább a tankoknál könnyebb a dolgunk: aminek nagy csöve van, az anti-tank, de jó, ha van rajta géppuska is, és minél nagyobb, annál jobb. Igazi hadvezérnek érezhettem magam.
A mérkőzések közti töltőképeken lehet informálódni alkalomadtán, ami, lássuk be, nem egy adekvát pótlék. Ám, mint ahogy említettem, ezekbe bele lehet jönni végső soron, amit viszont sokkal nehezebben nyeltem le, az a botladozó FPS volt. Elképzelhető, hogy eme rendkívül modern játékot már nehezen viseli a gépem, de nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet, ugyanis a grafika, ugyan csinos helyenként, nem sokban különbözik a 2014-es elődétől, ahol úgyszintén tapasztalható volt az alkalmi FPS lagg.
A hangok és a zene... hát ezek terén nincs nagyon mit mondani. A muzsika kellemes, mikor szól, de csupán egyetlen szám megy a menüzések alatt, a játék közben pedig szinte semmit nem lehet hallani, csak az elődből átemelt, ismétlődő hangeffektusokat, szinkronhangokat, ezért van abban igazság, mikor a rajongók ezt a játékot egy gyors, minimális munkával elért "cashgrab"-nek, vagyis pénzszerzőnek nyilvánítják. Mert sajnálatos módon, az is.
Kinek tudnám ajánlani a Men of War: Assault Squad 2 - Cold War-t? Senkinek. Aki szerette az előző részt, annak ez egy rosszul összerakott DLC-nek fog tűnni, aki pedig nem ismerte a szériát, de érdeklődik a háborús stratégiák iránt, annak bármi más, de még a Company of Heroes legelső része is mérföldekkel jobban fog tetszeni ennél.
Men of War: Assault Squad 2 - Cold War / Tesztplatform: PC
csak ha nincs más- Stílus: RTS
- Megjelenés: 2019. szeptember 12.
- Ár: 7.100 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Nem botrányos a grafika...távolról
- A "Direct Control" egész játszhatóvá teszi az élményt
- Bug-ok, irányítás, hangok, MI és még sorolhatnám
- Nagy visszalépés az elődhöz képest