Ha ez az egész sztori egyáltalán nem ismerős neked, akkor a hiba nem a te készülékedben van. Az idősebb korosztály szíve viszont egészen biztosan megdobban, hiszen jelen tesztünk alanya volt a legendás PS1 egyik legszebben ragyogó ékköve, ami pár évvel annak debütálása után jelent meg, egészen pontosan 1998-ban.
Az érdekes az, hogy voltak nála jobban összerakott akció/platformer darabok már akkor is, viszont sugárzott belőle valami olyan elképesztő báj, ami szempillantás alatt kultstátuszba emelte. Kapott ugyan egy folytatást (ami szintén jól sikerült), valamint PSP-re is átportolták, de ha a MediEvil szót meghalljuk, szerintem mindenki a legelső epizódra gondol egyből.
Így volt ezzel a Sony is, lévén húsz év után úgy döntöttek, hogy megörvendeztetnek bennünket a klasszikus MediEvil-lel, újgenerációs formába öntve annak esszenciáját. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy az alapoktól alkották újra egész Gallowmere-t - ami örvendetes, hiszen a PS1-es grafika felturbózása finoman szólva is kevés lenne. A játékmenetbe ugyanakkor nem nyúltak bele drasztikusan, csak finomhangolták azt, ami meg azért érdekes, mert pontosan ugyanazokkal a gondokkal küszködik anyagunk 2019 végén, mint tette azt 1998 őszén.
Ahogy azonban láthatjátok, minden nyűgével együtt egy kiváló újragondolással van dolgunk. Az abszolút meseszerű sztori így szól: Gallowmere békés városát megtámadja Zarok, a már emlegetett gonosz varázsló. Teszi mindezt egészségügyi reformok miatt, ugyanis a halott lakosságnak például nem kell orvosi ellátás. A király nyilván ezt nem hagyja annyiban és hősünk vezetésével a hadsereg legyőzi az uborkafára felkapaszkodott sarlatánt.
Sajnos Dan is életét veszti az ütközetben, viszont szinte azonnal a legnagyobb hőssé nyilvánítják, így békében alussza végső álmát. Az örökkévalóság helyett ez mindössze száz évig tart, mert Zarok visszatért és feltámasztotta az összes holtat, plusz sötétségbe borította az egész birodalmat.
Így tehát derék lovagunk magához tér, ráadásul kiderülnek turpisságok, lévén ő tulajdonképpen egy jó nagy balek és igazából semmi köze sem volt a régi győzelemhez. Ez azért is kínos, mert nem kerültünk be a hősök csarnokába, így tehát felkerekedünk, hogy a renoménkon esett csorbát kiköszörüljük, Zarokot meg száműzzük a nemlétbe.
Ennyi lenne a történet. Nyilván nem egy nagy durranás, de nem is szabad többet várni tőle, a lényeg nem (feltétlenül) ezen van. Amellett, hogy egy klasszikus jó-rossz párharcot kapunk, tele van az egész mindenféle gúnyos beszólással és kikacsintással, aminek természetesen Dan lesz a célpontja. A kicsit sötét humor átitatja anyagunkat más témákban is, de hát ez már anno is remekül működött benne. Itt térnék ki az első igazán pozitív dologra: teljes magyar feliratot kapott a játék, így azok is bátran beruházhatnak rá, akik nyelvtudás hiányában elkerülték volna az alkotást.
Ugyanakkor meg kell jegyeznem egy érdekességet ezzel kapcsolatban. Még ha akarnánk sem tudunk angol szövegre visszaváltani, ugyanis az valamiért kimaradt ebből a változatból. Nyilván ez összefüggésben áll a lokalizációval, plusz kicsiny országunkban ez nem zavaró, úgyhogy inkább érdekességképpen említettem meg.
Ha megnézitek a csatolt screenshotokat, akkor szerintem egyértelműen látszik, hogy a fejlesztők nagyon jó munkát végeztek grafikus téren. Persze azért nem rúghat labdába egy tripla-A cím mellett, viszont olyan stílusos és bájos lett, amivel engem például kilóra megvettek. Lovagunk továbbra is zseniálisan fest a hiányzó állkapcsával meg szemével együtt, de a leszakadozó páncél darabok is viccesek.
Ellenfeleink egy része a klasszikus hullagyárból kerül ki (zombik, impek, csontvázak, satöbbi), de a legtöbb szakaszon egyéni förmedvények is a nyakunkba akaszkodnak, mint a begőzölt madárijesztők vagy árnydémonok. Természetesen főellenségekkel is összehoz minket a balsors, akik inkább sablonosak, de azért egy-kettő meglepően frissnek hat még így húsz év távlatából is.
A pályák úgyszintén remekül néznek ki, plusz kellően változatosak. A temetőből hamar kiérünk, de addig be kell járnunk egy mauzóleumot, meg a hozzá kapcsolt szakaszokat. Tulajdonképp innen kezdődik az egész: kinyílik a világ, mi pedig egy térkép segítségével választhatjuk ki aktuális desztinációnkat.
Kommandózhatunk egy elátkozott erdőben, de meglátogathatjuk a helyi falvakat, mezőgazdasági területeket, sövény labirintust, tökágyásokat, diliházat és még egy kazalnyi extra lokációt. Egyik sem túl hosszú, viszont egyrészt majd kéttucatnyi van belőlük, plusz az apró, másrészt különféle feladatokat kell végrehajtanunk rajtuk/bennük.
Technikai oldalról már nem ennyire vidám az összkép. Sajnos sokszor előfordult, hogy azért haltam meg, mert egy platform résznél egyszerűen beleakadtam valami tereptárgyba, vagy pedig a kamera mutatta annyira gyökér szögből az eseményeket, hogy nem láttam semmit és a mélybe zuhantam. Egyszerre próbálja dinamikusan követni az eseményeket illetve teret engedni a manuális nézelődésnek, de ezt majdnem mindig a legrosszabbkor teszi, ráadásul pont fordítva, mint ahogy kéne. Kalandunk másik fontos alkotóeleme a harc lesz, ofkorsz.
Dan alapból a saját karjával csapkodja az ellent, de hamar szert tesz egy normális pallosra, illetve pajzsra. Ahogy haladunk előre, úgy nyílnak meg előttünk az új motyók: tudunk tőröket hajigálni, bunkósbottal rendet tenni, de az abszolút közönségkedvenc csirkecomb dobálás is visszatért. Egyszerre két eszköz lehet nálunk, közöttük a háromszög segítségével válthatunk. Rövidkardunkat leszámítva mindennek van egy bizonyos értéke. Ez a szám mutatja meg, hogy hányszor tudunk csapni az adott eszközzel, illetve pajzsok esetén hogy mennyi sérülést bírnak még ki.
A legtöbb pályán, ha adott számú ellent gyalázunk meg és persze megtaláljuk, akkor felvehetünk egy kelyhet, amivel a szakasz végeztével a Hősök Csarnokába jutunk. Amennyiben megfelelő mennyiségű serleget gyűjtünk össze, úgy a régi idők harcosai átadják nekünk igencsak menő dolgaikat. Szert tehetünk például nyílpuskára, egy hatalmas harci pörölyre, de itt kaphatjuk meg a tápos kétkezes gyilkolóeszközt is, szóval érdemes rámenni erre. Bunyó közben nyilván sérülni is fogunk, ami nem jó, mert nem vagyunk eleresztve életerővel olyan nagyon.
Ha nem figyelünk, pár csapás alatt simán jöhet a Game Over képernyő és kezdhetjük az adott pályát teljesen előröl. Igen, ahonnan ez a játék származik, ott még nem voltak checkpointok. Rendelkezünk azonban egy fiolával, amiben HP van, így tehát ha a másvilágra távoznánk, először az fog elfogyni, mi pedig kapunk egy második esélyt.
Azért nem teljesen szívtelen a készítők, mert a legtöbb helyen van egy zöld tócsa, amivel néhányszor vissza tudjuk tölteni az elveszett energiát. Ettől függetlenül valóban nem könnyű a játék, de azért nem szabad Dark Souls jellegű kihívásra gondolni.
Sajna itt is van pár tényező, ami meg fogja keseríteni az életünket. Visszakanyarodnék a kamerára, ami harc közben túl sokszor őrül meg, mi meg annyit veszünk észre ebből, hogy a levegőt csapkodjuk, az életerőnk meg zuhan lefelé.
Egy idő után ráadásul elég monotonná tud válni a dolog, mert nincs túlzottan sok opciónk a verekedésre, nem kapunk extra képességeket, így marad a négyzet nyomogatása, mint alap támadás, néha pedig elsütjük a kör segítségével a feltöltött extra dolgot, de ennyi.
Hangok, valamint a zenék terén ellenben bitang jól állunk. Az eredeti kompozíciók maradtak, de a legtöbbet átdolgozták, modernizálták, így remek minőségben csendülnek fel. Hősünk hangját ugyanúgy Jason Wilson adja, a narrátor pedig Lani Minella lett. Nagyon sokat lehetne még írni a MediEvil-ről, de lassan elérkezik az összegzés ideje. Szerencsére abszolút méltó lett a nevéhez, remek érzékkel nyúltak hozzá az Other Ocean tagjai.
A grafikus környezetet teljesen megújították és ez jól is sikerült, ellenben magához a játékmenethez nem nagyon tettek hozzá, így az meg durván oldschool marad. Ez valaki szerint pozitívum, mások fordítva látják. A teljeskörű magyar szinkron úgyszintén remek, így is ülnek a poénok amikor szerencsétlen Danielt kutyázza verbálisan valaki. Negatívumként a helyenként rettenetes kamerát tudnám felhozni, valamint az olyan bugokat, amik miatt az ugrabugra részek rémálommá tudnak változni.
Mind közül azonban a legnagyobb pozitívum az ára. Még a budget szint alatt is van, úgyhogy könnyű szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki szereti az ehhez hasonló alkotásokat.
A vénebb gémerek pedig szerintem gyermeki örömmel fogják bevágni a PS-be, mert legtöbbünket visszarepíti egy olyan korba, amikor nem kellett a felnőtt léttel küzdenünk, hanem csak rá kellett jönnünk, hogy a nyamvadt töksárkányt miként győzzük le.
MediEvil Remake / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Hack and slash
- Megjelenés: 2019. október 25.
- Ár: 7.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Remek design
- Baráti ár
- Változatos pályák
- Oldshool játékmenet
- Sokszor botrányos a kamera
- Bugos platform részek
- Egy idő után ellaposodik a harc