Marvel vs Capcom 3 - Fate of Two Worlds teszt

/>Jómagam biztosan nem részegülök meg az ilyen módon elkészített koktéloktól. Nem csúszik. Engem nem dob fel, hogy ugyanazon a képernyőn látom Hulkot, Dantét és a Vasembert. Minden szereplőnek megvan a maga külön bejáratú világa, a megszokott univerzuma. Miért kell ezeket összekeverni? A válasz persze egyszerű. Azért készülnek ilyen crossover játékok, mert nem mindenki gondolkodik úgy, mint én. Nem is merem tovább feszegetni ezt a témát, mert a végén még felkeres egy lelkes és tettre kész rajongó, hogy a játékból eltanult szuperkombó valamelyikével jobb belátásra bírjon. Nézzük inkább, mit kell tennünk a játék elindítása után. Röviden: verekedni. Kicsit bővebben: három kiválasztott karakterrel verekedni másik három ellen. Még ennél is bővebb leírást szeretnél? Akkor irány a következő bekezdés. Nézzük meg, hogy közel egy évtized elteltével milyen újdonságokkal tér vissza a Marvel vs Capcom harmadik epizódja.

A játék főmenüjében először is kiválaszthatjuk, hogy Offline módban vagy a világhálón keresztül kívánjuk laposra verni az ellent. Amennyiben az elsőt választjuk, újabb opciók állnak a rendelkezésünkre: Az Arcade játékmódban a három kiválasztott karakterünkkel szintről-szintre le kell gyűrni a szintén hármasával érkező csoportosulásokat, akik pofátlan módon meg akarnak minket ütni. Persze ezen ne lepődjünk meg, verekedős játékban az ilyesmi előfordul. A harcnak értelemszerűen akkor van vége, ha valamelyik trió minden tagjának lenullázódott az energiája. Miután sikerrel járunk egy pályán, az elsőként választott főkarakterünk mindig tesz egy laza megjegyzést. Ez sokkal hatásosabb lenne, ha szavait tényleg hallanánk, és nem felirat formájában közölné velünk. Így nem annyira lelkesítő az élmény. Kicsit olyan, mintha Kratos a God of Warból csak levelezőn végezte volna el a görög mitológiát. A lényeg, hogy az egyre nehezedő szintek megnyerése után egyszer csak elérkezünk a végső nagy leszámolásig. A főellenség legyőzéséhez türelem, szerencse, kitartás, gyakorlás, vastag idegek, nyugtató porok és tabletták, valamint néhány tartalék kontroller szükséges.

A következő Offline menüpont a Missions, azaz küldetések. Ez egy 10 szakaszból álló kihívás, amelyet elsősorban a kombórendszer használatára építettek a fejlesztők. Egyre bonyolultabb mozgásláncokat kell egymásba fűznünk a siker érdekében. Az elején még egész könnyű dolgunk van, de később természetesen ez is bedurvul. Az utolsó pályák előtt érdemes egy hatékony trimmelővel letolni frizuránkat. Tarkopaszon ugyanis nem fenyeget az a veszély, hogy szálanként tépjük ki hajunkat. A harmadik lehetőség a jól ismert Versus mód, ahol egy barátunkkal mérhetjük össze tudásunkat. Ezt az opciót szerettem, mert itt végre több sikerélményben lehetett részem. És végül választhatunk Offline módban Traininget is. Itt érdemes órákat, napokat vagy inkább heteket eltölteni mindazoknak, akik valóban mesterfokon kívánják űzni a játékot. A karakterekhez rendelt mozgások, speciális támadások száma már önmagában is rendkívül magas. Mivel azonban egyszerre három fővel küzdünk, lehetőségünk van a többi csapattag bevonására egy-egy összehangolt kombó során. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy természetesen egyszerre csak egy harcost irányítunk, de bármelyik pillanatban behívhatjuk helyette a másik kettő valamelyikét. Bizonyos támadások során pedig egyszerre vethetjük be mindannyiukat. 36 választható karakter ismeretében a variációk száma kis túlzással végtelen. Ráadásul a játszható harcosok száma tovább bővül, letölthető DLC tartalmak formájában. Az új karakterek szívesen csatlakoznak csapatunkhoz, ha hajlandóak vagyunk értük a zsebünkbe nyúlni. Ne is mondjatok semmit. Elanyagiasodott ez a világ...

Előfordulhat, hogy egyedül vagyunk otthon, nincs a közelben egyetlen haver sem, ráadásul valamiért úgy érezzük, hogy azonnal le kell vernünk egy neten lógó kelet-timori srácot. A multiplayer rész erre is lehetőséget kínál. Válasszuk ki a menüből az összecsapás egy baráttal pontot, és amennyiben a barátlistánkon szerepel kelet-timori lakos, máris kezdődhet a móka. Akkor sincs baj, ha nem rendelkezünk délkelet-ázsiai kapcsolattal. Még mindig ott a ranked match, azaz rangsorolt párosítás vagy a player match, amelyekben hamar találhatunk ellenfelet magunknak.

A Marvel vs Capcom 3 játékmenete rendkívül gyors és dinamikus. Pörgős csaták és a zsírozott villámot megszégyenítő akciók játéka ez, ahol az időzítésnek, technikának és a karakterek alapos ismeretének rendkívül nagy szerepe van. Tipikusan olyan alkotásról van szó, amely megosztja a gamer társadalmat. A profi játékosok küzdelmében a gyakorlott szemek azonnal felismerik a komoly tartalmat és mesteri megoldásokat, ugyanakkor a kezdők, vagy kevésbé tapasztaltak csak egy óriási káoszt és villogó effekteket látnak a képernyőn. Már az alapirányítás is eltér a többi ismertebb verekedős játékban használatostól. Megszoktuk már, hogy kétféle ütésen és kétféle rúgáson alapuló irányítást használunk, amelyhez jön minden más mozgás és kombó. Esetünkben azonban három különböző erősségű támadásra, speciális mozdulatokra és egy időnként előcsalható képességre épített rendszerrel kell megbarátkoznunk.

A fejlesztők azonban gondoltak a ma született bárányokra és beépítettek a játékba egy lényegesen egyszerűbb irányítási metódust is. A Simple mód néhány korlátozással jár ugyan, de segítségével a zöldfülű újoncok is sikerélményekkel gazdagodhatnak. Egy másik újdonság a játékban az X-Factor rendszer. Határozottan mondhatom, hogy ennek semmi köze a népszerű tévés tehetségkutatóhoz, tehát nem fakadnak dalra keménykötésű szereplőink, és Király L. Norbi sincs a válaszható karakterek között. Az X-Factor sokkal inkább egy felhasználható lehetőség, amely jól időzítve akár egy vesztesnek hitt meccset is javunkra fordíthat. A lényege, hogy használata során a védekező és a támadó képességeink is javulnak. Nagyobbakat sebzünk és kisebbeket sérülünk. Az X-Factor hatása 10, 20 vagy 30 másodpercig tart. Annál hosszabb ideig élvezhetjük előnyeit, minél kevesebb emberünk van még játékban.

Ahogy már korábban is említettem, nem kedvelem a különböző univerzumok összekeverését. Kíváncsi vagyok, hogy mi jöhet még ezek után? Elég érdekes lenne például egy Disney vs Lucasfilm játék. Elképzelem, ahogy például a Kis Hableány és Miki Egér egy közösen kivitelezett speckó támadással lerúgják a Birodalmi Lépegető veséjét. Amennyiben nektek is eszetekbe jut hasonló játékötlet, ne féljetek megosztani velem és a többi olvasóval. Szóval nem vagyok oda az összevont világokért, de azt azonban el kell ismernem, hogy az egymástól teljesen eltérő hősök ellenére sikerült egy stílusos és egységes látványvilágot teremteni a játékban. A grafika remekül ötvözi a képregények és videojátékok világát, és kifejezetten egyedi vizuális táplálékkal elégíti ki kényes szemeinket. Hiába szép azonban a játék, ha sokak számára követhetetlen. Erős a gyanúm, hogy az első próba után sokan elfordulnak majd tőle, mert a Tekkenhez vagy Mortal Kombathoz szokott játékosoknak a Marvel vs Capcom harmadik része idegesítőnek, nehéznek és túlbonyolítottnak tűnik majd. A kitartóbb típusok és a rajongók azonban valószínűleg igazi kincsként tekintenek az anyagra. A kérdés csak az, hogy te melyik táborba tartozol.