És valahol meg tudom érteni őket (még ha sajnálni nem is fogom), hiszen nagyon sok pénzt kockáztatnak, ezért nem mindegy, mibe fektetik. A Yakuza széria ebben a tekintetben egy igazi jolly joker, vagy ahogy a tanult német mondja, low risk high reward dolog, hiszen brutális méretű rajongótábora van - Japánban. Bár már talán ez sem feltétlenül igaz, mert ahogy érkeztek hozzánk a lokalizált verziók, a népek itt is nagyon megkedvelték mind Kiryu, mind pedig Ichiban Kasuga, a Like a Dragon hősének sztoriját.
Oké, és mi van tesztalanyunkkal, hiszen az egy spin-off, ami pontosan ugyanebben az univerzumban játszódik? Nos, a Judgment teljesen más szemszögből próbálta bemutatni ezt az egészet, de azért érződött rajta az identitás keresés, hiszen sok mechanika megegyezett a kiindulási címmel. Ettől függetlenül egy remekül összerakott programról beszélünk és nagyon remélem, hogy sokan próbáltátok már. Nos, az a jó hírem van, hogy megérkezett a folytatás, a Lost Judgment, aminél talán jobban sikerült az eltávolodás, no meg nem utolsósorban egy piszkosul szórakoztató cucc.
Bő három év telt el Takayuki Yagami és az ő kis nyomozó irodájának legutóbbi kalandja óta. Ugyan sikerrel göngyölítették fel a kamurochoi sorozatgyilkos rejtélyét, de sajnos nem lubickolnak a megrendelésekben, így tulajdonképpen mindent el kell vállalniuk. Éppen egy közepesen pitiáner csalót próbálnak meg kézrekeríteni az iroda másik alkalmazottjával, az ex-yakuza Kaito-val. Nyilván sikerrel járnak, amikor megszólal Yagami telefonja - régi barátja, Sugiura invitálja meg őket Ijincho városába, ahol nyitottak egy saját irodát, de túl sok az ügy, ezért szükségük van segítségre.
A bohókás felütés nagyjából eddig a pillanatig tart, mert egy másik szálon pedig Genda két ügyvédje megpróbál egy fogdosót védeni a bíróságon, aki pedig kijelenti, hogy miközben ő végig börtönben volt, végre bosszút állhatott fia zaklatóján. És igen, a tűzoltók találnak is egy brutálisan tönkrevert és megcsonkított tetemet. Természetesen Yagami belekeveredik az egészbe és indulhat az ügy felgöngyölítése. Azt előre le kell szögeznem, hogy a Lost Judgment története egyrészt piszkosul jó és izgalmas, pont mint ha egy krimit olvasnál.
Másrészt talán még az előzőnél is sokkal keményebb. Nem látványban, hanem mondanivalóban, ugyanis a központi témája a bullying, azaz zaklatás. Rendkívül érdekes kérdeseket feszeget, amik azért vágnak húsba, mert ez ugye ott Ázsiában iszonyatosan nagy probléma. Évente 300 középiskolás lesz öngyilkos, amiből nagyjából három százaléknyi esetben tudják rábizonyítani, hogy valóban ennek áldozata lett, a maradék esetében pedig vagy a szülők, vagy a suli nem veszi elég komolyan ezeket, roszabb esetben még el is tussolják őket.
Szóval tessék komoly történetre felkészülni. Ez persze a fő sodort érinti, a mellékes tevékenységek (amikkel szerintem új rekordot döntöttek) továbbra is képesek totálisan infantilisek/szórakoztatóak lenni. A játék ugye már a PS5/Xbox SX kombóra is megjelent (az előző generációval egyetemben), nálunk előbbi járt teszten. Külcsín tekintetében nem állunk rosszul, de azért érződik, hogy ez még ilyen megosztott cím.
Szereplőink kidolgozottsága egészen remek, valamint sokat javultak az animációk is. Ez leginkább az átvezetők alatt tapasztalható, ahol az arcmimika már tényleg közelít a legjobbakhoz. Mindkét bejárható város (Kamurocho és Ijincho) szintén előrébb lépett, de itt inkább ez az összhatásban nyilvánul meg. Valahogy jobb érzés mászkálni bennük, főleg este, amikor eljön a neonok ideje. Azért nem minden okés: harc közben még mindig sokszor tudunk fura dolgokat művelni, pluszban a kamera is képes a megőrülésre, mi meg annyit érzékelünk az egészből, hogy zuhan az életerőnk.
Apróbb bugok szintén elő-előfordulnak (átesünk nem létező tereptárgyon, beleakadunk dolgokba, satöbbi), viszont ezek már most sem durvák és még van nyolc nap a játék megjelenéséig, szóval gyanítom, hogy ti ezekkel már nem fogtok találkozni. A bunyó természetesen kiemelkedő szerepet kap és alapvetően továbbra is egy pofonegyszerű, pörgős rendszerrel van dolgunk.
Yagami kettő helyett immáron három harcstílus közül választhat. A tigris az egy-egy elleni, míg a daru a nagyobb tömegek ellen érvényesíthető leginkább. Kígyó névre hallgat az új műfaj, amivel fegyverrel rendelkező delikvensek életét tehetjük pokollá, mert ez alapvetően a lefegyverzésre, kitérésre és counterre épít. Váltani közöttük egyetlen gombnyomás kérdése, szóval tudjuk variálni őket az adott szituációnak megfelelően.
Bár próbálták szegmentálni őket, de azért még mindig igaz, hogy nem leszünk túlzottan rászorulva arra, hogy mókoljunk velük, simán végigverhető az egész játék eggyel is. Természetesen maradt a szintén faék egyszerűségű fejlesztési rendszer. A tevékenységekért cserébe SP-t kapunk, amit felhasználva növelhetjük életerőnket, a különféle stílusokon belül új mozdulatokat vásárolhatunk, de költhetünk arra, hogy jobban bírjuk az alkoholt, satöbbi. Ott lesz az úgynevezett EX csíkunk is, amiből ha betelik egy szegmens, akkor extra durva mozdulatokat csalogathatunk elő.
Ha egyszer már próbáltál bármilyen Yakuza címet, akkor azonnal ismerős lesz minden. Oké, a Like a Dragon az szerepjáték, szóval ne ahhoz hasonlítsuk. A DualSense támogatottság nem túlzottan komoly, mindössze a különböző erősségű rezgések imitálásánál van szerepe. Amiben viszont abszolút szintet lépett az LJ, az a másodlagos tevékenységek, illetve azok mennyisége. Nyilván azt már megszoktuk, hogy horror mennyiségű tevékenységre van lehetőségünk. Itt viszont jó értelemben véve, teljesen elgurult a fejlesztők gógyszere.
Persze sok átfedés van azért a többi részből, így már megismert darts, mahjong, baseball, shogi itt is elérhető. Ezen kívül visszatért a drónozás, amiben megint szerepelhetünk egy bajnokságban, illetve a virtuális társasjáték szintén tiszteletét teszi, kibővített formában. Maradtak a másodlagos ügyek is. Sokat csak úgy triggerelhetünk a térképen, a legtöbbet viszont egy úgynevezett buzzword keresővel érhetünk el.
De jön még a detektív kutya, aki séta közben szagolja ki ezeket a bűntényeket, meg persze a két irodában szintén felvehetjük a zsírosabb melókat. Ami ellenben egy külön játék a játékban, az a suli, ahol alapvetően nyomozni fogunk. Itt a sztori szerint be kell lénünk egy helyi klubba, amivel szép kis lavinát indítunk el. Arról van szó, hogy egy úgynevezett Professzor elkezdte behálózni az iskolában működő klubbokat, nekünk meg az a dolgunk, hogy felderítsük, ki milyen és mekkora formában van ebben az egész összeesküvésben.
Természetesen mind a tíz ilyenbe valahogy be kell épülnünk, de ezt nem tudjuk csak úgy megtenni, szépen lassan növelnünk kell Yagami bizonyos értékeit, amit csak ebben a szegmensben tart nyilván a gép. Lesz itt minden a nagyon vicces e-sport részlegtől kezdve a táncikáláson át a robotcsatáig (és ez csak három). Őszintén mondom, ha kiadták volna egy különálló címként kizárólag ezt, már azzal jól járnánk.
Amiket az előbb felsoroltam az még mindig csak egy töredéke a ránk váró extra dolgoknak. Igen, nyilván lehet csajozni, az szintén megérne egy külön bekezdést. Én ebbe a sulis dologba olyan tíz órát toltam bele eddig és a felénél se tartok, a többiről nem is beszélve. Szóval egészen hihetetlen tartalmat kapunk, ami ráadásul kellően változatos, tehát ha megunnánk az egyiket, simán bele tudunk kóstolni valami másba. Ideje hogy beszéljek a negatívumokról, mert azért itt sem fenékig tejfel az élet.
Kezdjük azzal, hogy hiába kaptuk meg Kamurocho mellé Ijincho-t is, az bitre pontosan megegyezik a Like a Dragonban látottal. Tehát ha egyszer láttad valamelyik várost, akkor mindent tudsz, ráadásul pontosan ugyanott helyezkedik el az öszes kifőzde, bár, étterem, üzlet, mint ahol eddig.
Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy végre kitaláljanak valami mást, mert azért ez vérciki, hogy nagyjából az első Yakuza óta ugyanott játszódik az egész (kis kitérőkkel). Nyilván ahhoz, hogy a mellékes dolgoat igazán élvezni tudd, nem árt ha van benned egy nagyobb adag nyitottság, mert sok közülük azért hagyományosan, eszementül japán. A párbeszédek is le tudnak süllyedni olyan szintre, amikor a szekunder szégyen kerülgeti az embert (a nagyobb részük azért kifejezetten jó). Meg persze az sem árt, ha tudsz egy magabiztos szinten angolul, mert anélkül egy mukkot sem fogsz érteni az eseményekből.
Remekül sikerült darab lett tehát a Lost Judgment, nagyjából pontosan ott folytatja, ahol az előd abbahagyta. Nagyon sötét és komor sztori fogad minket remekül ábrázolt és rétegelt szereplőkkel. A lehetőségek tárháza döbbenetes léptékű, csakúgy, mint a programba pakolt tartalom. A harc és a fejlődés továbbra sincs túlgondolva, de legalább működik.
A külcsín teljesen okés, némi kompromisszummal és azért még ez is messze van az igazi nextgen szinttől, bár bizonyos szegmensben közelít hozzá. Szóval, ha kedveled az ilyen nyomozós-thrilleres játékokat, amiben azért más is van, netalántán rajongója vagy a szériának, azonnal tenyerelj a rendelés gombra. Azoknak is jó szívvel tudom ajánlani, akik most csöppennének bele ebbe az egészbe, mert nem szükséges ismerni semmit a jó szórakozáshoz. Persze ártani nem árthat azért.
Lost Judgment / Tesztplatform: PlayStation 5
a polcon a helye- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2021. szeptember 24.
- Ár: 18.890 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Remek, felnőtt, komor sztori
- Elképesztő tartalom
- Pörgős, gyors harcok
- Még nem igazi nextgen a látvány
- Apróbb bugok
- Néha megőrül a kamera