Lego Jurassic World teszt

Adott egy olyan nyári blockbuster, ami egyrészt egy legendás film finoman szólva is megtépázott renoméját szeretné visszaállítani, másrészt valószínűleg ki akarja maxolni a különböző merchandise cuccaiból befolyó jövedelmet, így adott, hogy valamilyen játék is készül a filmből. A Lego franchise szerintem kifejezetten jó ötlet volt (ahogy láthatjátok ti is az értékelőben), ráadásul a fejlesztők tényleg odatették magukat és egy egészen csodapompa stuffot kaptunk a pénzünkért cserébe.

Mé nem mész befele?

A film elemzését inkább a szakértőkre hagynám, már csak azért is, mert ha leírnám az őszinte, kendőzetlen véleményem, akkor szerintem különféle dínó-trollok várakoznának a lakás előtt, hogy Velociraptor karmokkal vakítsanak meg. Ezzel szöges ellentétben áll a játék, amivel a tesztelés időszaka alatt rendkívül jól szórakoztam, sőt, kicsit félve ugyan, de le merem írni, hogy ez az utóbbi idők egyik legkiforrottabb Lego adaptációja, noha azért a tökéletestől messze van.

A viszonylag rövid betanításos rész után már le is ereszkedik helikopterünk Isla Nublar szigetére, ahol is eldönthetjük, hogy az eredeti trilógiába kezdünk bele, vagy pedig inkább újra át szeretnénk élni a kalandokat a mostani film alapján. Én az előbbi mellett döntöttem, ami valószínűleg helyénvalónak bizonyult, mert férfiasan bevallom, totál el is felejtettem, hogy létezik olyan, hogy The Lost World és JP 3. Itt megint megtartanám magamnak filmesztéta véleményemet, de valószínűleg nem véletlenül törölte az agyam ezt a két epizódot.

Balra vagy jobbra?

Szóval ott állunk hőseinkkel az ikonikus kapu előtt, de mielőtt belépnénk, szemrevételezzük a grafikai prezentációt. Szerencsére a készítők is rájöttek, hogy sokkal jobban áll a játéknak az, ha csak a környezet bizonyos részei épülnek fel Lego darabkákból, minden más, azaz a nem szétverhető és használható tárgyak, pedig reális kinézetet kapnak. Egyébként természetesen pengeéles minden, valamint a képfrissítés is rendben volt, szóval az alap dolgok pipálhatóak. A környezet rendkívül cuki, mert ugye próbálták az eredeti helyszíneket visszaadni (ilyen-olyan dzsungel, laborok, vízmosások, San Diego, estébé), csakúgy, mint az emblematikus jeleneteket mindegyik filmből. A dínók ábrázolásáért pedig külön jár a pirospötty, mert egyszerre aranyosak és bizarrak.

Ettől függetlenül persze senki se számítson Order jellegű külcsínre, hiszen ez még mindig egy családbarát játék, ehhez méltó grafikával. A játékmechanika is maradt a megszokott, azaz egy rakás szereplőt tudunk irányítani egy pályán, akiknek eltérő tulajdonságaik lesznek, és ezeket kombinálva kell előre haladnunk. A vadászok például puskával közlekednek és tudnak nyomokat keresni, míg a régészek jeleskednek a leletek feltárásában. De említhetném a botanikusokat, akik pedig képesek a dínók által hátrahagyott kupacokban turkálni, pontosabban fejest ugrani. Persze kapunk egy rakás gyűjtögetnivalót is, mint például az arany vagy ezüstszínű érmék, az úgynevezett Minikitek, arany és piros lego darabok.

Fenyítősen pózolós kakival a háttérben

De ha olyan kedvünk van, akkor gyógyíthatunk beteg Triceratopsokat, esetleg a térképen bajba jutott kollégáknak segíthetünk - persze csak akkor, ha a megfelelő karaktert megnyitottuk már, ugyanis itt is maradt az, hogy a pályákra vissza tudunk menni, hogy a Free Play keretein belül mindent összegyűjtsünk. Ez persze csak a maximalistáknak lesz opció, meg a hozzám hasonló trófeavadászoknak. Természetesen lehetőségünk van egy barátunkkal is együtt játszani, az offline coop továbbra is adott.

A szavatosságot továbbra sem lehet vegzálni, mert összesen 20 pálya került a játékba. Ha egy kicsit utána számolunk, akkor kijön az, hogy minden egyes filmet 5 szekvenciára bontották szét, ami szerintem egy jó ötlet, mert így a felesleges időhúzó részeket minimalizálni tudták, noha azért így is lesz ilyen. Meglepő módon egyébként az akció és kalandozás rész fifty-fifty, sőt, még egy nagyon pici horrort is csempésztek bele. Ahogy már szintén megszoktuk, a pályák között egy nagy térképen (szigeten jelen esetben) császkálunk, ahol néha jó kis akadályokat kell leküzdenünk, valamint itt is keresgélnünk kell elrejtett kincsek után. Persze csak ha olyanunk van.

Most akkó megeszel vagy mi lesz?

Beszéljünk egy picit a negatívumokról, mert azért akad belőle bőven. Két dolgot tudok így hirtelen kiemelni: az átvezető videók alatt a hangokat, illetve a kameramozgást. Az előbbi konkrétan gyalázatos, ugyanis arról van szó, hogy nem szinkronizálták újra ezeket, hanem egyszerűen fogták és kivágták az éppen adott filmből. Ez mondjuk a Jurassic World esetében rendben van, viszont amikor az 1993-as eredetivel teszik meg ezt, akkor ott végig sistergés kíséri ezt, hiszen akkor még nem volt olyan formátumú hang, mint mostanában. Ez azért elég csöves megoldás, noha spóroltak gondolom egy csomó dollárt így.

Valamiért a kamera se lett a legtökéletesebb itt. Ezt úgy értsétek, hogy sok esetben, ha mondjuk elbújunk egy tereptárgy mögé, vagy csak simán forgatni akarjuk, akkor hajlamos a megőrülésre, mi meg persze semmit sem látunk az egészből, csupán konstatáljuk, hogy épp beleestünk valami patakba. Szintén ide tartozik, hogy túl könnyű lett a JW. Ugyan van négy kis szívecskéd a bal felső sarokban, de ha elfogynak, csak annyi történik, hogy kapunk egy kis levonást a gyűjtögetett érméinkből, és kalap. Ez persze nem mindenkinek lesz probléma, de szívesen ügyködnék végre egy olyan Lego stuffal, ahol van egy kis tét.

Rettegj!

Amiben viszont mindenképp előre lépett a játék, azok a méretek. Hála a jó égnek nem megint valami sandbox rettenetet kapunk, mert szerintem ez ennek a stílusnak nem áll jól, hanem egy sokkal összeszedettebb és jobban átgondoltabb térképet, ahol tudunk azért barangolni is egy keveset, ugyanakkor nem is fogunk elveszni benne. Remélem, ez a koncepció marad, mert a program szavatossága így is nagyon rendben van.

Ha csak szeretnénk átfutni az egészen, élvezni a pályákat, jókat derülni a poénokon, akkor egy 10-15 óránkat így is el fogja rabolni, ami azért nem rossz. Ha ehhez hozzávesszük a két playeres játékot, valamint a gyűjtögetési szándékot, akkor ez a szám lehet simán 20 óra is, ami már kifejezetten kiemelkedő egy sima mászkálós cucctól.

Hála a jó égnek a zenében megtartották az eredeti, John Williams által komponált mesterművet, így amikor belépünk azon a bizonyos kapunk, akkor még erősebb lesz a nosztalgia-faktor. Szerencsére a hangokkal is minden rendben, a dínók csicseregnek, a T-Rex bömböl, az Indominus Rex kajabál, szépen ropog az aljnövényzet, szóval nagyjából működik a dolog.

Az inGen mindenhol figyel tesó

Összegezvén a dolgokat, egy nagyon frankó játék lett a LEGO Jurassic World. Sokkal összeszedettebb, mint az elődök, noha a tartalmasságából egy cseppet sem veszített. Aranyosak az őslények, benne van mind a négy film, lehet ketten is játszani, Williams bácsi dallamai is felcsendülnek, szóval a pozitív lista elég kövér. Ezzel szemben csak a fura kamerát, a túlzott könnyűséget és a vérgagyi, sistergős szinkront tudom negatívumként felsorolni.

Ha szereted a Lego dolgokat, ha gerjedsz a Jurassic Park kínálta élményekre, akkor bátran tudom ajánlani, nagyon kellemes kikapcsolódás, akár a családnak is.