Mondjuk egy kicsit megértem a kiadót, mivel itt van már a Karácsony a kanyarban és ezek a stuffok amolyan biztonsági dolognak mondhatóak, hiszen nem nagyon lehet mellényúlni a Lego programokkal, mindig hoznak egy közepesen szórakoztató szintet.
Jelen tesztünk alanya ilyen szempontból extrán beilleszthető a definícióba, mert tele van Marvel hősökkel és valljuk be, mostanában melyik kisgyerek ne akarna Amerika kapitány vagy Vasember bőrébe bújni? Ezzel együtt amúgy egyáltalán nem lett rossz az anyag, sőt, talán inkább felfelé lóg ki a sémából, de azért nem a Super Heroes 2 jön a nyelvünkre, amikor a reform szóra keresnénk szinonimát.
Alanyunk egyébként több szempontból is kilóg a sorból, hiszen itt nem egy filmet, könyvet vagy képregényt dolgoztak fel direktben, hanem a Marvel univerzum jól ismert szereplőit rántották össze egy jó kis csetepatéra Chronos, az aktuális főgonosz ellen. Férfiasan bevallom, az előd valamiért kimaradt, így jó néhány dolgon meglepődtem, pozitív értelemben.
Történetünk a Galaxis Őrzőivel kezdődik, akiknek vissza kell ugraniuk segíteni a Nova Corps brigádnak, mert bolygójukat meglehetősen fura lények támadják szinte végeláthatatlan hullámokban. Itt találkozunk a már emlegetett szupergonosszal, aki nyilván az ismert univerzum leigázására törekszik.
Miután hőseink visszaverik a támadást, Chronos hajója egyszerűen eltűnik, majd a Földön, Manhattan fölött materializálódik újra. Színre lépnek a Bosszúállók, de nem sikerül megállítaniuk nekik sem Chronost, így az ő kvázi városuk is beépül abba a masszába, amit Chronopolisnak hívnak.
Itt különféle idősíkokból és korból lévő települések keverednek egymással. Simán megfér Egyiptom mellett Wakanda, egy 16. századi angol falu (meg persze a Fekete Lovag) és a noir Manhattan meg nagyon sok más. Szóval ebből a katyvaszból kell valahogy kimásznunk, rendet tenni és jól elfenekelni ellenlábasunkat, hogy többet ilyen ne is jusson az eszébe.
Ez valószínűleg kicsit kuszának hangzik így elsőre, de ne ijedjünk meg, az esszencia tényleg nem változott semmit. Választott szereplőinkkel a térképen odamasírozunk a következő fő küldetést elindító pöttyre, ahol szétverünk mindent, begyűjtjük, amiket kell és haladunk tovább, egészen a végkifejletig. Nézzük először a jó pontokat, mivel szerencsére itt még a szokásosnál is több van. A legelső hír, hogy a megszokott offline coop mód maradt, így egy barátunkkal - tesónkkal egyszerre tudjuk csapatni.
Bevallom, a külcsíntől féltem, mivel a Lego Ninjago abban a tekintetben olyan mélyre süllyedt technikailag, amit nem szerettem volna ismét átélni. Szerencsére nincs erről szó, az MSH2 szemmel láthatólag sokkal jobban optimalizáltabb. Jobban kedvelem azt a megközelítést, amikor Lego figuráink normális világban akcióznak, nem pedig kockákból felépítettben.
Itt is ez a megközelítés van jelen, sőt, néha olyan jól néz ki a cucc, hogy simán rá tudunk csodálkozni. Jó példa erre a már emlegetett noir környezetben lévő Manhattan, imádtam ott barangolni. Elsőre azt hihetnénk, hogy ez az idősíkos turmix atomjaira fog hullani, de épp ellenkezőleg, zseniálisan van megoldva, ahogy a különféle korok NPC-i, járművei átbarangolnak egy másik városkába.
Így a cowboyok szekere mellett gond nélkül megférnek az egyiptomi lovas kocsik, vagy a jövőből származó lebegő autók. A fejlesztők igyekeztek a legtöbbet kihozni a mixből, szerintem ez sikerült. Oké, azért nem minden fenékig tejföl, hiszen sokszor a stílusosság mellett nagyon durván ismétlődő és ingerszegény lokációkon akciózunk.
A második hatalmas pozitívum (szó szerint és átvitt értelemben) az maga a tartalom. Azért azt megszoktuk, hogy ezekben a játékokban bizony tonnányi gyűjtögetnivaló és eldugott extra van, de szerintem ebben a tekintetben most értek a TT-nél csúcsra. Eleve hatalmas a bejárható terület, ráadásul a legtöbbször járműveket kell használnunk, hogy eljussunk A-ból B-be. A kampányban 18 pályát kapunk, amelyeken egyenként simán elszórakozhatunk akár egy-másfél órát is, nem is beszélve arról, hogy egyszerre nem tudunk begyűjteni mindent, mindenképp vissza kell térnünk új szereplőkkel.
Nem elég, hogy hosszúak, még roppant változatosak is, jól kihasználják az össze-vissza kavarodott környezetet. Az egyik pillanatban még egy náci Zeppelint rohamozunk meg, utána jön egy jó kis vadnyugati kocsmai bunyó meg vonatrablás, aztán kommandózunk Wakandában, a piramisok között meg ki tudja még, merre.
Szintén újdonság a tonnányi főellenség és a velük való bunyó. Ezek a legtöbbször több lépcsős, monumentális(nak beállított) dolgok, ahol több hullámban kell lebontani a védelmet, majd pedig a végén egy jól irányzott csapással lezárni az egészet. Lesz olyan szekvencia, amikor kettő-három mini boss után érkezik majd meg az adott pálya főtetűje, szóval unatkozni egy pillanatig sem fogunk.
A jól megszokott arany kockákat és minikiteket tudjuk még bezsákolni, illetve Stan Lee-nek tudunk többször is segíteni, aki egy hatalmas Excelsior felkiáltással nyugtázza. De ez még mindig csak a felszín, mert a térképen egyszerű járókelők is folyton vernyákolnak valamiért, tele van eldugott részekkel minden, plusz akkor még a szereplők eltérő képességeire épülő feladványokat fel sem hoztam még.
Apropó hősök! Ha jól számoltam, összesen 246 megnyitható embere található játékunkban. Ez borzasztóan nagy szám, de a legtöbbhöz alternatív kosztümöket is elérhetünk, így például Amerika Kapitányból biztosan lesz vagy hat. Itt túl sok meglepi nincs amúgy, a leginkább arcunkba nyomott emberek szerepelnek, úgymint a Galaxis Őrzői, a Bosszúállók, Pókember, a Defenders tagjai (Iron Fistet mondjuk itt is rühelltem) meg kismillió másik jó és rossz alak. Szóval garantáltan mindenki meg fogja találni kedvencét.
Tehát ha szeretnénk kimaxolni az anyagot, akkor tisztességgel kössük fel alsóneműnket, mert akár több hétre is simán a tévé elé tud szegezni. Az már persze más kérdés, hogy mennyire fogjuk unni a grindolást, mivel hiába a változatos környezet, az identitással rendelkező sztori meg a kazalnyi extra, ha pontosan ugyanazokat a mechanikákat használja, mint az eddigi összes Lego program. Ezt már csak azért is sajnálom itt, mert szemmel láthatólag igyekeztek valamennyire kilépni a komfort zónából, de hihetetlen, hogy nem képesek új dolgokat kitalálni.
Feladataink kimerülnek annyiban, hogy verjünk szét majd mindent, aztán építsünk belőle valamit a dedikált gomb nyomva tartásával és élvezzük a végeredményt. Majd ezt ismételjük orrvérzésig. Kihívás továbbra sincs, mivel meghalni kvázi nem lehet, csak pénzt veszítünk, de egy pillanattal később elhalálozásunk helyszínén újra manifesztálódunk és ugyanonnan folytathatjuk. Igen, tudom, hogy ezt minden ilyen tesztnél felhozom és igen, tudom, hogy ez még mindig a kisebb korosztálynak készült, de akkor is böki a csőröm.
A szinkronhangok amúgy teljesen rendben vannak, noha nem a filmekből ismert orgánumok köszönnek vissza. Nekem a zenékkel sem volt semmi bajom, jól illeszkednek a csihipuhi közé. Itt megjegyezném, hogy imádtam Starlord különleges képességét, ami azt jelenti, hogy a fejére rakja a fülhallgatóját és a Galaxis Őrzői első részében megismert táncát produkálja, miközben lövöldözünk jobbra-balra. Haláli!
Kis túlzással az összegzésnél bemásolhatnám bármely Lego stuff végszavát. Azaz a Marvel Super Heroes 2 is tele van kiváló ötletekkel, imádtam az összemixelt univerzumot és az ebből eredő poénokat, lehidaltam a tartalmi részen és kicsit gyönyörködtem a simán futó külcsínben is.
Ugyanakkor tényleg vérlázító, hogy nem képesek elszakadni a megszokott formulától, így ha próbáltál bármilyen hasonló anyagot, akkor pontosan tudod, mire számíts. Csak itt több a hős. Igazi biztonsági program így Karácsony előtt, ettől függetlenül, ha éled ezt a dolgot, nyugodtan ruházz be rá, csalódni nem fogsz.
Lego Marvel Super Heroes 2 / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: Akció
- Megjelenés: 2017. november 14.
- Ár: 15.790 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Brutális tartalom
- Jópofa sztori
- Zseniálisan összemixelt világok
- Helyenként kifejezetten szép grafika
- Nincs benne kihívás
- Csak a megszokott mechanikát használja
- Tényleg kéne már valami újítás srácok