Idén nyár végén látott napvilágot a Dark Side, amely újfent nem egy 'rendes' folytatás, hanem ismét egy kieg, ami először a mostanság oly divatos 'early acces' keretében érkezett meg, ezután jött ki a boltok polcaira.
Érdekes módon ezt nem a Katauri, hanem a kiadó házon belül hegesztette össze, és a sorozat rajongóinak továbbra is várniuk kell a második részre. De addig is itt van a Dark Side, amit egészen baráti, 4990 ft-os áron már meg is szerezhettek magatoknak.
A kampányt elindítva máris szembesülünk az első és talán legfontosabb újítással: ezúttal már megválaszthatjuk hősünk nemcsak kasztját, hanem faját is, aki - ahogy az alcím is utal rá - a 'sötét oldalt' szolgálja. Összesen három típusból szemezgethetünk: ork, vámpír, és egy démonnő. Én egy kevés vacillálás után a démonnőci mellett döntöttem, és a felkínált nehézségi fokozatok közül végül az easy-t választva vágtam neki a kalandnak (jobb félni, mint megijedni). Vártam volna egy rövid tutorialt is, hogy kicsit felfrissítsem tudásomat, de az csak nem akart jönni.
Mert a játék nem sokat teketóriázik: apánk utolsó halálhörgéseit meghallgatva (vagy inkább olvasva) átlépünk egy portálon és máris egy csatával kezdünk. A történet szerint a sötétség erői összefognak, hogy visszaszorítsák a területeikre betörő emberek, vámpírvadászok csapatait, és céljuk, hogy visszaállítsák a világ törékeny egyensúlyát.
Aki esetleg még nem játszott volna egyik King's Bounty-val sem, annak röviden ismertetném a játék felépítését. Kétfelé oszthatjuk a játékmenetet: hősünkkel bebarangolhatjuk a nagyvilágot, felfedezhetjük a különböző tájakat, városokat, beszélgethetünk NPC-kel, küldetéseket oldhatunk meg, vásárolhatunk új fegyvereket, páncélokat, tehát nem érheti az embert különösebb meglepetés. Apró adalék, mindenki döntse el maga, tetszik-e neki: a játékban nincsen szinkron, minden párbeszédet szövegesen tudunk csak lefolytatni, sőt néha ilyen kis extrákat tesznek ezekbe a diszkurzusokba ('az ork megvakarta a fejét, majd úgy válaszolt').
Ez a feature a klasszikus szerepjátékok felé kikacsintás, szerintem remek hangulatot kölcsönöz ez (is) a játéknak. A sztori csavarosságáról nem igazán lehet beszélni, ahogy a mellékküldetések változatosságáról sem: ott csupán annyi a dolgunk, hogy elolvassuk a hosszú dialógusokat, majd elvállaljuk azokat, amikhez épp kedvünk van.
Amennyiben a vadonban kóborolva ellenségbe botlunk, megkezdődik a csata, amelyet nyugodtan nevezhetünk a játék csúcspontjának: egy rövid töltőképernyő után kerülünk az ütközetbe, ahol az alapfelállás a következő: az egyik oldalon a mi egységeink, szemben az ellen harcosai. A térkép mezőkre vannak felosztva, és ezeken mozoghatunk, harcolhatunk katonáinkkal, esetleg a mágikus képességek, vagy a wrath skillek egyikét hívhatjuk segítségül. Érdemes az ilyen ütközetek előtt gyorsan a kurzorral rámenni a ránk törő ellenségre, hogy lássuk, hozzánk képest milyen erősségű.
Ha megszorulnánk harc közben, még mindig ott van a 'run' opció, kereket oldhatunk a biztos végzetünk elől, de ezt csak a végső esetben használjuk, hiszen pont az a rendszer előnye, hogy át tudjuk gondolni a taktikánkat, nem siettet senki sehova. A harci animációkat látva kissé vegyes a kép: vannak egészen jól eltalált mozdulatok, de sajnos a többségük kidolgozottságát nem nevezhetjük túlságosan jónak. Embereinket többféle módon szedegethetjük össze: meg is vehetjük őket különböző helyeken, megkérdezhetjük tőlük, akarnak-e csatlakozni, de olyan is előfordulhat, hogy ők jönnek oda hozzánk teljesen önszántukból.
A karakterünk fejlődése újra a szokásos módon zajlik: harcok, küldetések megoldásáért kapott tapasztalati pontok után szintet lép, és a kiterjedt skill fán tudunk új képességeket megtanulni. A might hősünk harci tulajdonságait tápolja, a magic értelemszerűen az erősebb mágiáért felel, míg a mind a nem harci képességeket jelenti. Amennyiben fejlődünk, három típusú rúnát is kaphatunk, amikkel az új képességek kilockolását tudjuk kivitelezni. Jellemző, hogy egy-egy újabb, erősebb skillhez több típusú rúna kellhet, így rá vagyunk kényszeríve arra, hogy alaposan átgondoljuk, mire is akarunk költeni. Újat nem jelent ez sem, kibővítve, új harci képességekkel megtoldva kapjuk vissza a korábbi részek megszokott rendszerét.
A Dark Side grafikai szempontból sem vall szégyent, de elnézve a korábbi részek látványvilágát, nem fedezhető fel számottevő különbség. Továbbra is remekül ki vannak dolgozva a különböző helyszínek, részletgazdag a környezet, és a kinézet újra kissé a Warcraft-ra hasonlít. Halkan jegyzem csak meg, a grafikus motor teljesen ugyanaz, változtatás, fejlesztés nélkül. A gépigény ennek fényében igazán kellemes, bár azért annyit még hozzá kell tenni, ha valaki leveszi a látványt minimum-közelire, kicsit rajzfilmszerű kinézetet kap majd cserébe, de bátran lehet próbálkozni, jól optimalizált a motor.
Az aláfestő zenék pazarul szólnak: mindig az adott pályarészhez illő epikus szólamokat hallgathatjuk, szinte tökéletesen tálalva. A változatos, dinamikus zenéket tehát nyugodtan nevezhetjük újra a játék erősségének, csupán egy gond van vele: teljesen ugyanazok a dallamok mennek mint a korábbi részeknél, ami kissé olcsó megoldásnak tűnik. Szinkron továbbra sincs, csak annyi, hogy az ellenséges, illetve a saját egységeink is hörögnek, zörögnek vagy kiabálnak a harc alatt.
Itt az ideje, hogy kicsit szót ejtsek a program hiányosságairól is: a fő problémákat nem is a bugok jelentik, amiket folyamatos patcheléssel próbálnak kigyomlálni, hanem az, hogy ezt már láttuk. Nem is egyszer, hanem többször. Remek újításnak tűnt elsőre ez, hogy végre akár egy vámpírt irányítva rohanhatjuk le a ránk törő ellenségeket, de a megvalósítás korántsem tökéletes. Sokszor előfordul, hogy pont azok ellen kell harcolni (zombik, csontik stb.), akik elvileg a mi oldaladunkon állnak. Továbbá nagy luxusnak tartom azt, hogy újfent semmiféle multis lehetőséget nem tettek be a játékba: sem pvp, sem coop, ami így 2014 vége felé elég szembetűnő. A mesterséges intelligencia igen jó, a csaták élvezetesek, de azért mindjárt más lenne, ha a havert kéne lenyomni egy vérre menő 1v1-ben, nem?
Az előbbi bekezdés ellenére azért el kell mondani, a Dark Side egy remek kis játék. Telis-tele van küldetésekkel, bejárható területekkel, nagyon el lehet benne merülni, a harc roppant szórakoztató, hangulatos, jól szól a zene, egyszóval unatkozni nem fogunk, ráadásul feleannyiba kerül mint a ma megjelenő játékok. Azonban vannak dolgok amik felett nem lehet elsiklani: szinte ugyanazt kapjuk meg egy kis mázzal átfestve, ami nem túl hízelgő konklúzió. A sorozat rajongói ezt is végigtolják, ha életedben nem játszottál ezzel a stílussal, nagyon szeretni fogod, de kedves orosz fejlesztők: itt az ideje a King's Bounty 2-nek!
A teszt során nVidia GTX 780 videókártyát és 16GB Kingston HyperX Beast memóriát használtunk, ASUS Maximus VI Hero alaplappal, Cooler Master HAF XB házba szerelve - Windows 8.1 rendszeren.