Kingdom Come: Deliverance teszt

2018. február 26.
71.1021
iPet profilja, adatai
iPet
A középkorban valószínűleg nem volt túlzottan vidám az élet. Persze itt most nem a Trónok Harca jellegű fantasy környezetre gondolok, mert sárkányon nyilván nagyon menő lehet röpködni, de a való életben a XV. század feltehetően mérsékelten lehetett szórakoztató. Háborúk, járványok, éhínség, kínzások - meg persze lovagi tornák, királynők, bálok és trubadúrok. Ebbe a meglehetősen mozgalmas, vérbő időszakba kalauzol el minket jelen tesztünk alanya.


Papíron minden nagyon frankón hangzik. Kapunk egy hatalmas, nyitott világot a mai Csehország területén, amit kedvünk szerint bejárhatunk, mindezt belső nézetben. Izgalmas történetet, egyedi harc és fejlődési rendszert ígértek derék fejlesztőink, valamint azt, hogy elképesztően realisztikussá tesznek mindent. Nos, így vagy úgy, de tulajdonképp ezt a tézist betartották - az egy teljesen más kérdés, hogy a megvalósítás miatt meglehetősen felemásra sikeredtek a dolgok, amit gondolom az értékelőben már szemrevételeztetek.

Az van, hogy a KC:D lehetett volna minden idők egyik legszórakoztatóbb open world játéka, mivel csordultig van tényleg egyedi, remek ötletekkel. Viszont ami papíron jól hangzik, az sok esetben egyszerűen nem működik az életben.

Kistérségi öltözzünk halottnak csapatverseny harmadik helyezettjei

Kistérségi öltözzünk halottnak csapatverseny harmadik helyezettjei


Nagyon sokáig agyaltam az értékelésen illetve a végső pontszámon, mivel az egész játék tulajdonképp egy hatalmas hullámvasút. Azért döntöttem végül a talán kicsit szigorúnak tűnő hetes mellett, mivel a hibái nem éppen aprók és rettentően rányomják bélyegüket az összképre, plusz nagyon sokszor a hangulatot is megtörik, megölik.

No, a bevezető után lássuk részletesen, hogy miről is van szó. Főhősünk, az előre generált Henry egy teljesen átlagosnak mondható srác Skalitz településén. Épp egy rettentő tivornya másnapját próbálja túlélni, amire apja, a falu kovácsa kicsit sem kíváncsi. A gaz szülő mindenféle feladatra veszi rá dehidratált legényünket, de most azonnal, mivel éppen egy nagyon menő kardot kovácsol a helyi, jóságos hűbérúrnak, Sir Radzig Kobyla-nak.

Miután megismerkedtünk a játék kezelhetőségével és elvégezzük a különféle ránk bízott feladatot, megérkezik nevezett személy és megállapítja, hogy bizony ez nagyon jó penge lesz. Közben némi intermezzo után Martin, az édesapa megígéri, hogy penetránsan bűzlő kicsi fia, azaz mi, később átviszi a várhoz a halálosztó fémet.

Ezt önhibánkon kívül nem tudjuk teljesíteni, mivel megérkezik Luxemburgi Zsigmond egyik hadosztálya és földdel teszi egyenlővé a falut, majd pedig ostromgyűrűt von a felette pöffeszkedő várnál. Hősünk felhúzza a nyúlcipőt a szülők kérésére, de még szemtanúja lesz, ahogyan lemészárolják őket. Mivel az összes kaput bezárták, így menekülnünk kell, illetve figyelmeztetni a közeli Talmberg-et, hogy nem az üdvhadsereg közeledik.

Némi közjáték után visszatérünk a kezdő helyszínre, hogy eltemethessünk rendesen szüleinket, de egy rablóbanda, pontosabban annak vezére félholtra gyepál minket, majd elveszi az apánk által kovácsolt kardot, hogy azzal szúrjon le, de szerencsére megmentésünkre érkeznek, majd pedig Rattay városában térünk magunkhoz, innen indul tehát vendettánk.

Accecigi tesa? Jegyre kell

Accecigi tesa? Jegyre kell


Többet nem árulnék el a sztoriról, mert egy nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag elbeszélést kapunk. Nyilván nem árt, ha ismerjük az adott kor történelmét minimálisan, de az élvezeti faktor nem ettől lesz magas. Először a puszta túlélésünkért kaparunk, utána helyt kell állnunk a különféle nemesi udvarok intrikái között, miközben rátermettségünket kell bizonyítanunk szinte folyamatosan a helyi milíciának. Egyre bonyolultabb manőverekbe vonnak be minket, jobban támaszkodnak ránk, így például elsőre egy egyszerű gyújtogatásnak tűnő nyomozásba is bepillantást nyerünk.

Szóval garantáltan élvezni fogjuk a központi szálat. Természetesen másodlagos tevékenységből is lesz egy jó nagy csokorral, de ezek inkább a korszakot akarják bemutatni. Az egész játékra igaz amúgy, hogy meglehetősen komótos tempóban adagolja a tevékenységeket, valamint ez nem high-fantasy, így azért egy idő után kifulladnak az opcionális lehetőségek.

Újra elő kell rángatnom a realizmust, pontosan ezért senki se számítson olyan pörgésre, mint mondjuk a Witcher 3 vagy a Skyrim esetében. Ellenfeleink útonállók és gaz zsoldosok lesznek, nem pedig trollok, villásfarkúak, goblinok, boszorkányok meg élőhalottak. Talán az lesz a legjobb, hogyha itt hozom elő az egyik negatívumot is, ami nem más, mint a lassúság.

Mivel tényleg hatalmas a bejárható terület, ezért sokszor fogunk utazgatni gyalog, lóháton, esetleg quick travel segítségével, ami csak és kizárólag városok között működik. Ha az első kettő metódust választjuk, simán van olyan (főleg amíg nincs meg Pebble), hogy mondjuk húsz percen keresztül futunk. És ez nem vicc. Lovacskával nyilván fürgébbek vagyunk, de azért az sem piskóta. De a legrosszabb húzás a gyors utazás. Ugye más játékoknál megszoktuk, hogy rábökünk a végcélra, a program meg tölt egy kicsit és lerak minket.

Azt mutassad hogy hol a krimó

Azt mutassad hogy hol a krimó


Na, itt meg végig kell néznünk, ahogyan a világtérképen halad Henry. Agyrém. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor simán előfordulhatnak rajtaütések meg egyéb más dolog, ami miatt meg kell állnunk. Megtörténik az interakció, újra elindítjuk a műveletet és reménykedünk. Közvetlenül ide kapcsolnám a lehetetlenül elcseszett mentési rendszert is.

Alaphelyzetben a nagyobb történések után magától elraktározza aktuális állásunkat. Viszont a legtöbb feladat több lépcsőből áll, így simán előfordul, hogy legközelebb mondjuk nettó két óra játék után érünk el olyan pontra, amikor őnagysága magától save-el egyet. Az, hogy mi történik a kettő mentés között, esetleg elhalálozunk, az már nem az ő dolga.

Itt jön a képbe a manuális dolog, amihez alkoholt kell innunk. Ezeket viszont vagy vásárolni tudjuk, horror áron, vagy pedig készítünk magunknak, szintén durván bonyolult metodika alapján. Had ne mondjam, milyeneket szívtam emiatt. Értem én, hogy realizmus meg minden, de azért ezt nem kellett volna ennyire szó szerint értelmezni.

A külcsín tekintetében is legalább ennyire kettős a szituáció. Ha csak a design-t nézzük, akkor az tényleg zseniális. Minden település, vár, istálló teljesen autentikus, nem is beszélve a korhű fegyverekről, páncélokról. Az utakon banditák, sár, törött kocsik vannak mindenfelé, nem is szólva a hihetetlen méretű pusztításról - akasztott emberek valamint tömegsírok kísérik utunkat.

Van viszont egy technikai oldal is, ami sajnos elképesztően gyenge, ráadásul hemzseg a bugoktól. Ott kezdődik, hogy 48 gigányi patchet kell letölteni (legalábbis PS4-en). Ezek után is hajmeresztő dolgokkal találkozunk: átlógások, későn betöltő textúrák, pop up és napestig sorolhatnám. Borzasztó, hogy az egyik pillanatban még imádod az egészet, lovagolsz a naplementében, erdőn-mezőn vágsz keresztül, aztán kikaparod a szemed, mivel előtted jelenik meg egy épület a semmiből.

Nyugi, ez nem a Túl a barátságon 2 nyitó jelenete

Nyugi, ez nem a Túl a barátságon 2 nyitó jelenete


Sajnos nagyon félkész benyomása van így az egésznek. Mivel ez alapjában véve egy akció/szerepjáték hibrid, így természetesen nagyon nagy hangsúly van a karakter fejlődésen, illetve a harcon. Kezdjük is talán utóbbival, mert enyhén szólva is megosztó. Felejtsük el az össze-vissza vagdalkozást meg a random védekezést. Ha így állunk neki a stuffnak, akkor egészen pontosan kettő másodpercig fogunk életben maradni a tutorial után. Szóval tudunk szúrni, valamint vágni. Amikor közelharcba bocsátkozunk, megváltozik az alap gombkiosztás: a bal karral mozgunk, a jobbal pedig nem a kamerát forgatjuk, hanem kijelöljük azt a területet, ahova csapni szeretnénk. Értelemszerűen lábak, kezek, törzs, valamint a fej lehet ez.

Minden támadást jól fontoljunk meg, érdemes keresni az ellenfél páncélján a gyenge pontokat. Ennél azonban sokkal fontosabb a védekezés. Alaphelyzetben az L1 nyomva tartásával tehetjük ezt meg, mindaddig, amíg bírjuk staminával. Van azonban egy trükk: amikor a testrészeket jelző ikon közepén egy zöld pajzs villan fel, na, akkor érdemes lenyomni, mivel ilyenkor lehetőségünk van azonnal visszatámadni.

Elsőre, másodikra, de még harmadikra is nagyon kuszának tűnik ez az egész, főleg konzolon. PC-n, egérrel valószínűleg sokkal dinamikusabb a dolog. Férfiasan bevallom, én legtöbbször íjat használtam, valami erősebb vesszővel. De ez sem annyira egyszerű, mivel nincs sárga pötty, ami jelzi a becsapódást, nekünk kell szemmértékkel meghatároznunk lövésünk helyét.

Ebben a sorrendben

Ebben a sorrendben


Ahol viszont igazán csillog a Kingdom Come, azok a képességek, valamint ehhez kapcsolódóan a világ felépítése. Brutális mennyiségű skill-t fejleszthetünk, amik a Skyrim-hoz hasonló elven működnek, azaz ha használunk valamit, egyre jobbak leszünk benne. Amint növekszik valami, bizonyos szintenként perkeket vásárolhatunk hozzá, de vigyázni kell, mert előfordul, hogy két ilyen képesség üti egymást, pont ezért csak egyet választathatunk.

Például eldönthetjük, hogy a bor vagy sör legyen ránk jótékony hatással, nemesekkel vagy parasztokkal tudjunk jobban kommunikálni, satöbbi. Eléggé összetett amúgy, nem kevés idő kitapasztalni a dolgokat, főleg azért mert normális tutorial nincs hozzájuk, viszont elképesztő mélységet adhatunk így Henrynek.

Sőt, ennél jóval tovább mentek a fejlesztők, így ami esetleg más játékban egyértelmű, na, az itt semmilyen formában sem. Találtam egy alkimista pultot. Hahh, király, kotyvasztok mindent vackot növényekből. Igen ám, de ahhoz, hogy el tudjunk készíteni bármit, meg kell tanulnunk olvasni. Ezen jó nagyot nevettem, mert ha belegondoltok, az akkori lakosság elenyésző része értett a betűkhöz.

Mi, mint egyszerű szántóvetők, nyilván nem, így meg kell ezt tanulnunk. Ráadásul csak egy alap szintet tudunk elsőre elsajátítani. Ahhoz, hogy folyékonyan menjen, bizony gyakorolnunk kell. Ez szerintem zseniális, de tele van hasonló dolgokkal a stuff egyébként.

Itt meg mi történt?

Itt meg mi történt?


A karizmánk például változik annak függvényében, hogy mennyire vagyunk koszosak, sárosak, esetleg véresek valamilyen nagyobb hirig után. Ilyenkor meg tudjuk mosni az arcunkat, vagy egy fürdőházban kitisztíttatni, megvarratni felszerelésünk. Ha sokat vedelünk, akkor bizony rútul másnaposak vagyunk, ami durva mínuszokkal jár minden tevékenységünkre.

Muszáj aludnunk illetve táplálkoznunk, ezek hiányában akár konkrétan éhen is veszhetünk. Nagyon fontos, hogy egy adott település hogyan viszonyul hozzánk. Ha túl sokat lopunk, nemes egyszerűséggel lesittelnek, akár több napra is.

Nem tudok felsorolni minden ilyesmit, de aki jobban elmerül a világban, garantáltan elégedetten fog csettinteni. Szóval tényleg nagyon kétarcú játék lett a Kingdom Come: Deliverance. Ott van a nagyon izgalmas sztori, a remekül eltalált fejlődési szisztéma, ami közvetlen hatással van az egész világra. Tényleg mi formáljuk az egészet, szinte mindenhol eldönthetjük, hogyan akarunk megoldani egy bizonyos szituációt. A fő sodrot nagyjából 50 óra alatt lehet kivégezni, de akkor nem csináltunk semmi mást, így bőven száz óra felé is tornázhatjuk ezt a mutató.

Magas hegyek között, sálálálá

Magas hegyek között, sálálálá


Más kérdés, hogy akarjuk-e. Majdnem minden téren elmarad ugyanis a már emlegetett Skyrim-tól vagy Witcher 3-tól. Elképesztően lassú, vontatott játékmenet jellemzi, nyögvenyelős harccal, teljesen idióta mentési rendszerrel nyakon öntve. És persze ne feledkezzünk el arról, hogy technikailag elképesztően gyenge lábakon áll. Szerintem minden adott lett volna, hogy egy sokkal kiforrottabb produktumot kapjunk, de nagyon érződik rajta, hogy ki kellett adni, be kellett fejezni a fejlesztést.

Jó szívvel csak azoknak a játékosoknak tudom ajánlani, akik a világ egyedisége miatt megbocsájtják a fenti hibákat, valamint rendelkeznek hatalmas mennyiségű türelemmel. És igen, tényleg van benne magyar káromkodás. De olyan, hogy hangosan fel fogtok zokogni rajta.
Vedd meg most és játssz vele már holnap!

Ez a játék egyelőre nem kapható a Play 24/7 kínálatában.Klikk ide több ezer másik játékért!

Kingdom Come: Deliverance teszt / Tesztplatform: PlayStation 4

jó lesz ez!
  • Stílus: RPG
  • Megjelenés: 2018. február 13.
  • Ár: 14.990 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Remekül felépített világ
  • Korhű design
  • Nagyon jó fejlődési rendszer
  • Elképesztően ötletes dolgok
  • Technikailag nagyon gyenge
  • Véleményes, nehézkes harc
  • Botrányos mentési rendszer
  • Hang
    7
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    7
  • Hangulat
    7
7
7 hozzászólás

Tommy

7 hónapja, 1 hete és 1 napja

Egyelőre kihagyom, én is majd leárazásnál húzom be, meg amikor már ki lesznek javítva a hibák.

válasz erre

RyutheStaR

7 hónapja, 1 hete és 1 napja

Majd egy jobb leárazásnál megveszem PS Storeból, tetszetős játék nagyon.
Egyébként jól látom az egyik képen, hogy van benne magyar felirat vagy ez csak ilyen egyszeri mondat? :/

válasz erre

VaPe

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

Nekem ez így nagyon adja. Nem hittem volna pedig hogy tetszeni fog. De lehet hogy csak a teszt túl jó!

válasz erre

5t3v3nk3

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

"...mivel megérkezik Luxemburgi Zsigmond egyik hadosztálya és földdel teszi egyenlővé a falut, " - Na igen... ebből a mondatból süt a brutális erő, viccen kívül, ez döngölős volt.

válasz erre

Patrik94

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

De nagy kár érte amikor kapkodva adnak ki valamit. Mivel kellett versenyeznie vajon hogy ilyen bugosan is kiadták?

válasz erre

petrovicsz

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

Szép nagy teszt lett! A bugok miatt nálam kiesik, unom már hogy ennyit költsek félkész termékekre. Majd ha kijött hozzá a negyedik-ötödik patch, akkor megnézem.

válasz erre

Hentes

7 hónapja, 1 hete és 3 napja

Hát szöveg az van benne!

válasz erre
Kingdom Come: Deliverance
14.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Maniac profiljaVis Major profiljaNeurotic profiljaiPet profilja