Killzone HD teszt

Gondolom sejtitek, hogy az igazi céljuk ezekkel a játékokkal az újbóli profit termelése, akárki akármit is mondd. Kérdem én, hogyha tényleg azt akarják, hogy új rétegeket vonzzanak be, miért aggatnak a közel 7-8 éves stuffokra olyan árcédulát, mint ami a mostani programok esetében van? Ahogy az látszik, nem vagyok nagy rajongója ennek a tevékenységnek, persze kivételek az én esetemben is vannak, jelenlegi tesztünk tárgya, a Killzone HD speciel pont ilyen. A maga korában ez a játék olyan úttörő volt, mint manapság a Call of Duty franchise, noha sosem produkálta azokat a számokat eladásban és értékelési pontokban, amire predesztináltatott.

Jegyeket, bérleteket!

Miután a Sony éppen most tervezi a három gyilokzóna epizódot egy pakkban kihozni, ezért a Guerilla alkalmazottai is elvégezték a szép kis kozmetikázást első gyermekükön. A végeredmény korrekt lett, de nézzük is akkor a részleteket. Ugye az első rész az ISA csoportosulás Vekta nevű bolygóján játszódik, mivel a csúnya gonosz világító szemű Helghast Birodalom éppen lerohanta őket. Az első amiben talá megelőzte a korát az az elbeszélés, ugyanis a teljes játék rettenetesen történet-központú. Sok dialógus, átvezető, egyéb esemény fogja feldúsítani az amúgy picit vontatott lövöldözést. A sztori központjában egy bizonyos Jan Templar nevű kapitány és egysége áll, akik először csak élve akarnak kijutni a támadás alatt lévő városból, aztán viszont sokkal nagyobb lesz a tét egy áruló admirálisnak köszönhetően.

Szintén nagy újdonság volt a négy választható szereplő. Templar mellett elérhető Rico, az izomagyú nehézfegyver-specialista. Ha nem a rombolásra vágytál, akkor gondolom nagy kedvenced volt a női karakter, Luger, aki amellett hogy egy csinos nő, a lopakodáshoz is ért. A kvartett negyedik tagja egy bizonyos Hakha, a félig helghast-félig ember kém. A Guerillás srácok azonban még ennél is tovább mentek, ugyanis minden szereplő eltérő tulajdonságokat és harcstílust kapott. Templar a sima katona, alap fegyverzettel. Riconak egy az Alien filmekből jól ismert, derékra helyezhető nehézfegyvere van, szóval ő legázolja az ellenfeleit, míg Jan a dobozok mögül lövöldözik kifele. Luger a csapat légies tagja, ő késsel és mesterlövész fegyverekkel harcol, továbbá lesznek olyan részek a pályákon ahova csak ő tud bemászni. Hakha, mivel félig helghast, különböző ellenőrző pontokon tud segítségül hívni drónokat.

Cseresznyefa alatti mészárlás

A pályák száma és minősége is nagy örömködésre adott okot, mivel nagyon jól voltak felépítve és átvezetve. Vekta City-ben kezdünk, itt próbáljuk meg feltartani a támadókat. A frontról a fővárosba vonulunk, hogy egy ipartelepen tartsuk fel a behatolókat, aztán pedig egy labor következik. Ezek után kell menekülnünk a városból, először a külterületek felé, hogy aztán a tengerparton hajóra szállva egy mocsaras, lápos szegmenst is teljesítsünk. Lesz itt még hegyekben való lövöldözés, a végjáték pedig az űrben kapott helyet. Amikor az első Killzone kijött, nem tudtam olyan FPS-t mondani, ahogy ezek a dologok (érdekes sztori, több választható szereplő, a helyszínek) meg lettek volna. Az olyan hangulatfokozó apróságokról meg nem is szólva, hogy Rico és Hakha egyfolytában osztja egymást nem éppen kulturált módon, néha hangosan felnevettem egy-egy párbeszéden még most is, pedig nagyjából kívülről fújom mindet.

Szóval ez volt a kiindulópont, a nulla mérföldkő amire a második és harmadik rész is építkezett. És hogy ezt mennyire sikerült a kor elvárásainak megfelelővé tenni? Felemásan, viszont ami nem oké benne az nem a fejlesztők hibája. A grafika tényleg elég pöpec lett, amit meg lehetett tenni a nagyfelbontású textúrákért a a Guerillánál megcsinálták. Szereplőink elég mokányul festenek, az utolsó kevlár páncélig nagyon ki vannak dolgozva, de ez igaza a Helghast katonákra is. A szemük pont úgy világít mint eddig, már a legegyszerűbb talpas likvidálása sem annyira egyszerű, lévén agyon vannak páncélozva, ez a szegmens tehát teljesen okés. A hangok már nem annyira, ezekre bizony ráfért volna egy újrakeverés mert ez elég gáz. A legbrutálisabb fegyvereknek is csak ilyen pukkanó hangja van, hogy a szereplők monoton hangjáról meg már ne is beszéljek. De még ezt is elnéztem mint anya a hülye gyereke első elégtelenjét.

Az ott a kert

Amin viszont nem lehetett változtatni, az bizony a kor. Hiába a négy szereplő, a négy eltérő játékmenet, bizony a mai játékosok legtöbbjének borzalmasan lassú lesz az egész. Egyszerre sosem támadnak ránk ötnél többen, mivel akkoriban ilyen kidolgozottság mellett a Ps2 memóriája nem bírt többet. Sok lesz a köd effekt is, mivel viszonylag nagy a bejárható terület. A pályák egyébként szakaszokra vannak felosztva, ezek általában 5-20 percesek, viszont nem túl intenzívek. De nem is szidom tovább, hiszen erről nem a program tehet, hanem a marketing gépezet. Egyébként a Killzone volt az első olyan játék, ami komolyabban kihasználta a Ps2 internetes képességeit, ugyanis voltvan egy Battlefield opció, ahol pár társunkkal "online" csatákat is vívhatunk, akár botok ellen is. Szerencsére ezt is benne hagyták a portban.

Pont a fentebbi okok miatt nagyon nehéz értékelni a játékot, ezért arra kérek mindenkit hogy az értékelő boxban virító számot tekintsétek jelképesnek. Egyébként pedig a külcsín korrekt, a hangok borzalmasak, az átvezető videók rettenetesen pixelesek, a játékmenet pedig semmit sem változott az eredetihez képest. Viszont még így, több év távlatából is valami olyan félelmetes hangulata van az anyagnak, hogy mindenkinek merem ajánlani a kicsit borsos ára ellenére is. Egy másik éra fénylő ékköve, ami azért most is decensen világít.

Mellé?