Killzone 3 teszt

/>Aki fellendítette az ipart, a kereskedelmet és felszabadította a bolygót az UNC zsarnoksága alól. Sok évtizedes sínylődés után öntudatra ébresztette népét és fellobbantotta a nemzeti érzelmeket. Tőle hallották először, hogy ők már nem olyan emberek, akik 250 éve megérkeztek a bolygóra. A vezér hirdette ki, hogy új faj született, ami jobb az embereknél. Dicső háborúba vezette követőit a közös ideológia nevében. És most ez a nagy ember örökre elment. Vajon mi lesz a Helghan sorsa?

A vezérkar életben maradt tagjai nem tervezték, hogy álláshirdetés útján találnak egy ambiciózus pályakezdőt a diktátori pozícióra. Kopogtatócédulákat sem gyűjtöttek, mert egy kellemes belső viszálykodásban látták a megoldás kulcsát. A hatalmi vetélkedés egyik nagy esélyese egyébként a hadsereg fegyverbeszállító vállalatának elnöke volt. A neve Johran Stahl, aki bizonyára nem a népszerű Stahl Judit késői leszármazottja. Ha mégis távoli rokonok, akkor a család nagy ívű karriert futott be a szakácskönyvek óta. Johran Stahl érdeklődését a pogácsák helyett inkább az új fejlesztésű fegyverek kötötték le. Szükség is volt rájuk, mert az előző rész óta a szembenálló erőknek is jutott a szokásos fegyverek mellett egy-két új halálosztó eszköz. Amennyiben a kést, gránátokat és rögzített rakétavetőket is beleszámoljuk, közel 30 fegyver áll a felek rendelkezésére, hogy apró véleménykülönbségüket rendezzék. A teljesség igénye nélkül: Revolver, Pisztoly, Géppisztoly, Shotgun, Rohamfegyverek, Karabélyok, kézi és rögzített Rakétavetők. Persze mit sem ér a fegyver bátor hősök nélkül. És itt jövünk a képbe mi, a félelmet nem ismerő játékosok.

Ahogy azt elismerő szavakkal mondani szokás: ez a játék hét nyelven beszél. Sőt, annál sokkal több nyelven, ugyanis a menüben rengeteg dialektus közül választhatunk. Talán csak az ógörög és persze édes anyanyelvünk nincs közte, felirat formájában sem. Semmi baj, angolul is jó lesz támadásba lendülni, hogy befejezzük végre ezt a háborút. Különben is mi bajunk lehet? Vezérét vesztett nép, megtépázott hadsereg, belső hatalmi villongások... Rosszul áll a Helghastok szénája. Ilyen körülmények között indulhatunk harcba az ISA oldalán, régi jó ismerősünk, Tomas Sevchenko irányításával. Nagy szerencsénkre Sev haladt a korral, és szabadidejében, azaz két golyózápor között szorgalmasan írt blogbejegyzéseket a Gamechannel oldalára. Ebből szemezgetve jobban átélhetjük, hogy mi vár ránk a háborúban.

A levegő nehéz és csípős. Fáj minden lélegzetvétel, de megállás nélkül nyomulunk előre. A fővárost szinte porig rombolták a rakéták és gyújtóbombák. Bárhova nézek, sűrű füst kavarog, és elképesztő látványt nyújt, ahogy időként sávokban törnek át rajta a napsugarak. A levegőben folyamatosan húznak el a harci gépek, és morajló robbanások visszhangja kísért percről-percre. A helyzet kaotikus.

Sevnek igaza van! A látvány tényleg elképesztő. Szitáló lőpor, torkolattűz, hatalmas robbanások által rajzolt füstfelhők a romok között. A szürkés porban időnként vörösen felizzik a Helghastok fürkésző szeme, vagy előbukkan egy vészjósló lézernyaláb. Igen! Így fest egy háború. Minden részlet a helyén, minden alaposan kidolgozott. A Killzone második része sem volt csúnya, de a fejlesztők rátettek még egy lapáttal. Az első pályák grafikája is csodás, de ha csak azokat láttam volna, nem áradoznék ennyit. Ahogy azonban haladunk előre a történetben, a háború poklát vizuális mennyországként élhetjük meg. Találkoztam olyan megjegyzésekkel, hogy a játék kevés színt használ és kissé egyhangú a megjelenítés. Mit mondhatnék erre? Ez nem a Super Mario. Épp azokat a tónusokat látjuk viszont, amit a történet és a hangulat megkövetel. És ha már a hangulatról van szó, nézzük mit ír erről Sevchenko a blogjában.

Kemény napunk volt, mégis remekül érzi magát a csapat. Néhány órája belefutottunk egy Helghast osztagba, akik elzárták az egyetlen lehetséges utat. Nehézgépfegyverekkel soroztak minket, a visszavonulásunkat pedig a környező házakban rejtőző mesterlövészek tették lehetetlenné. Csapdába kerültünk, és csak egy megoldás létezett: a társak fedező tüze mellett sikerült átrohannom a legközelebbi épület alagsorába. A golyózápor ellenére szerencsésen feljutottam az emeletre, majd néhány mesterlövész kiiktatása után az ellenség oldalába kerültem. Az ablaknál egy géppuskafészek várt rám, mintha nekem készítették volna oda. Köszi Guerilla-s arcok! Nem volt nehéz dolgom. Az ágyú forogni kezdett, és a lőporfüst pillanatok alatt mindent eltakar. Így sem hagytam abba a tüzelést, rájuk küldtem majdnem az egész tárat. Lassan eloszlott a köd és néhány túlélő vörös szenzora fénylett felém. Még egy rövid sorozat és máris szabad volt az út a társak előtt. Jókedvünk van, karcolás nélkül megúsztuk. Legyőzhetetlenek vagyunk!

Ez csak egy apró momentum a játékból, de főhősünk szavaiból így is kiderül: félelmetesen jó játékélménnyel és fantasztikus hangulattal ajándékoz meg minket a Killzone 3. Összesen kilenc pályán kell keresztülverekednünk magunkat, amely közben gyakran találkozhatunk átvezető videókkal is. Ezek javarésze a játék grafikájával készült, de akad köztük animáció is. A rendezés azonban mindegyik típusban profi, szerencsére nem a hazai készítésű filmsorozatok kétséges minőségét idézi. Mondjuk az is igaz, hogy a képernyő előtt ülő nagymamák nem örülnének, ha a bariköztös Berényi Miki morcos Helghastokkal küzdene a Rózsa kávézóban. A lényeg, hogy a játékban remek vágás, pergő akció és időnként kissé hatásvadász jelenetek láthatók, amelyek összességében sokat hozzáadnak az élményhez. A látvány mellett elismerően kell szólnom a hangzásról is. Jó példa erre, amit Sev a következő blogjában írt.

Egy pillanatra sem csillapodik az ágyúzás zaja. A távoli robbanások fojtott dübörgése nyugtalansággal tölti meg a bajtársakat, és a feszült idegeket tovább tépi a gépfegyverek éles csattogása. Itt bizony nem a Helghan Filharmonikusok játszanak. Sokan vannak körülöttünk, szorul a hurok. Szerencsére itt a felmentő sereg. Közelednek a Lépegetők! Tisztán hallom az erőlködő hidraulika hangját. A fémesen csengő mechanikus zajok most megváltásnak hangzanak.

Legkönnyebb fokozaton 8-10 óra alatt jutunk el a játék végére, míg nehezebb szinteken ez néhány órával kitolódik. A játék egyébiránt nem nehéz. Rendesen el vagyunk látva lőszerrel, és ha nem ész nélkül megyünk előre, hanem használjuk a fedezékeket, akkor nehezen tudnak leszedni minket. Ráadásul amennyiben megsérülünk, bajtársunk a segítségünkre siethet. Ilyenkor egy gyógyító erejű zöld energianyalábot lőnek ránk, amitől teljes és azonnali a felépülés. Hiába! A fényterápia csodákra képes. Biztosan a mai bioptron lámpák felturbózott utódjáról van szó. Ugyanígy mi is felgyógyíthatjuk sérült társainkat. A játékidő ettől függetlenül kevéske... Szívesen töltöttem volna kétszer ennyi időt is Killzone 3-al. De ne legyünk telhetetlenek, hiszen ott van még nekünk a co-op és a multiplayer mód. Az első egy kicsit csalóka, mert csak ugyanazon a gépen, osztott képernyőn játszható. Bevallom, ezt a részét a játéknak nem vizsgáltam meg alaposan, mivel a barátnőmön kívül nem volt más a lakásban. Őt azonban nem hozta lázba a páratlan lehetőség. Inkább a Barátok Közt-re szavazott, pedig Berényi Miki nagy szerencséjére még mindig nem szerepeltek benne Helghastok. Azért biztosan jó móka lehet egy haverral együtt küzdeni.

A tízórás kampány módnál sokkal több időt eltölthetünk a játék multi részével. Itt három online játszható lehetőség, valamint egy offline mód közül választhatunk. Előtte azonban el kell döntenünk, hogy kivel szeretnénk csatába vonulni. Öt típus közül választhatunk: műszaki katona, felcser, lövész, harcász és a rejtőzködő. Miután kiválasztottuk és felfegyvereztük karakterünket, lelkesen indulhatunk a harcmezőre. A Guerilla Warfare a mindenki által ismert csapat alapú deathmatch elnevezése. Alkalmas arra, hogy barátainkkal megalázzuk az ellenséges osztagot. Egyvalamire azonban vigyázzunk! Néha a haverok túl komolyan veszik a játékot, és ha túl gyengén teljesítünk, a barátokból végül ellenség válik. Bár egy közös sörözéssel megoldható ez a probléma. A Warzone módban öt furfangos feladat vár ránk és 23 másik társunkra, amelyeket az egymást követő fordulókban kell megoldanunk. Ismerős lehet a Killzone 2-ből. A harmadik online mód pedig az Operations, amelyben 16 játékos eshet egymásnak. Az egyik csapatnak védenie kell az adott ipari létesítményt, míg az ellenfélnek értelemszerűen elpusztítania. Remek ötlet, hogy ez a játékmód egyben egy történetet ölel fel, amelyet az események alakulása szerint rövid videók színesítenek. A Botzone pedig egy offline mód, ahol a számítógép irányította ellenséggel vehetjük fel a harcot. Kiválasztott karakterünk fejlődik is a harcok során. Természetesen nem egy RPG mélységű szintlépésekről van szó, de időnként lehetőségünk lesz fejlesztgetni hősünket.

A Killzone 3 meglehetősen kiaknázza a PS3 nyújtotta lehetőségeket, hiszen használható a játékhoz a Move eszköz, valamint élvezhetjük a játékot 3D megjelenítésben is. A mozgásérzékelős irányítás érdekes és újszerű, amit érdemes kipróbálni. Én a magam részéről maradok a hagyományos kontrollernél, de talán csak azért, mert túlságosan ragaszkodom a már bevált dolgokhoz. A 3D élménytől ugyanazt kaptam, mint a COD Black Ops esetében. Rendkívül látványos a hatás, tényleg ott állunk a csatatér közepén. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy játékok esetén a tévétől befelé ugyanúgy tágul ki a tér, mint a filmeknél, ám kifelé kevésbé. Megszoktam, hogy filmek esetében sokszor az orromig kilóg a kép a tévéből. Játékok esetében ez nem mindig igaz, bár ezúttal nincs ok a panaszra. Az pedig tényleg az én egyéni problémám, hogy míg 3D filmet bármennyi ideig nézhetek, addig a játékoknál egy idő után elfárad a szemem. Fél óra elteltével visszaállítottam a Killzone 3-at is hagyományos módba, mert úgy valahogy jobban átláttam a játékot. Ha más is így van ezzel, akkor viszont nem velem van a baj! Amíg azonban nem fáradtam bele, elképesztő térbeli látványvilágot produkált.

A Helghanon dúló háborúról még rengeteget lehetne írni. Ám kényelmes helyzetben vagyok, mert megteszi ezt helyettem Tomas Sevchenko, a játék főhőse. Érdemes követned blogbejegyzéseit a Gamechannelen, mert sok érdekes dolgot megtudhatsz még belőle a Killzone 3-ról.

A teszt legelején temetésről volt szó, de most a végéhez érve születésről is beszélhetek. A Killzone 3-nak méltó helye van a legjobb FPS-ek között, méltó helye van bármilyen stílusú játékok között, és méltó helye van a polcodon a gyűjteményed között. Egyszóval zseniális játék született!