Afrikáról sok dal, sok film, és sok játék is készült már. Magyarországon nem nagyon találkozhattunk a
Jambo Safari névre hallgató arcade-masinával, de nyugaton kifejezetten népszerű volt a játéktermekben a szafari-szimulátor. A játék azonban nem pusztán az ártatlan fényképezésről szólt, hanem a szabadon legelő állatokat is el kellett kapni egy lasszó segítségével, ezzel is növelve saját parkunk látványosságainak számát. Ki ne szeretne egy ilyen játékkal játszani? Hála a Nintendo Wii-jének, most már otthon is lekötelezhetjük a vadak urait Afrikában, miközben legbelül a KFT közismert muzsikájának traktusai csendülnek fel.
/>
A védtelen állatokat megmentés címszóval köthetjük terepjárónk mellé, hiszen nincs jobb helyük a vadaknak a világban, mint egy két négyzetméteres kalitka. Melyik élőlény vágyik arra, hogy szabadon futhasson a pusztában, miközben attól retteg, ki fogja megenni, vagy mikor hal éhen? Sokkal jobb nekik, ha a mi parkunkban vannak, biztonságban, távol a fenyegetéstől. E mellett rengeteg injekció és génkezelt táplálék segíti őket abban, hogy túléljék az ostoba fajtársakat, akik arra vetemednek, hogy elfutnak a segítő kéz elől. Segíteni jó, s ha az állatok ezzel nincsenek is tisztában, egy idő után hálásak lesznek azért, amit értük teszünk.
De ne legyünk cinikusak, a játék attól még lehet jó, hogy az alapötlet kissé bugyuta. De a Jumbo Safari messze van a tökéletestől, ami pár óra játék után ki is bukik. Száguldozhatunk fákon át (szó szerint!), utunk során a semmiből óriási sziklák jelennek meg, amiknek nekiütközhetünk a motorcsónak fizikájával megáldott gépjárművünkkel. Az afrikai táj sosem volt még ennyire kietlen, a homok egyszínű, egybefüggő sárga textúra, a környező dombok túlméretezett deltoidokat idéznek, a végtelen mezőket megtörő flóra pedig a hatvanas évek kis költségvetésű sci-fi filmjeiből lettek átemelve. "Persze, hiszen egy Wii-s játékról van szó!" - gondolhatnánk, de ne tegyük, ezzel nem érvelhetünk. Megannyi szépnek számító játék jelent meg erre a platformra, így a Jumbo Safarinál több száz látványosabb produktumot is találhatunk a piacon.
" De egy játék nem a grafikától jó, hanem az élménytől, amit ad!" ? mondhatnátok, és igazatok is van. A Jumbo Safari azonban annyira semmilyen és ötlettelen, hogy ez az érv sem állja meg a helyét. Kinek lehet bemagyarázni, hogy egy állatot úgy kaphatunk el, ha meglasszózzuk, és nem egy kábító-puska segítségével? Vajon szegény virtuális élőlény hogyan érzi magát, miután egy egész autónyi mosolygós embert kell maga után húznia? És mi ez az irányítás? Az arcade-gépen volt kormányunk, gázpedálunk, itt pedig a Nunchuck-ot kell használni az autó vezetéséhez, nem a Wii-mote-ot. Ez utóbbi csupán egy horgászatot imitáló mozdulatra való, amivel a közelben legelő állatokat kaphatjuk el. ? De legalább nehéz, van benne kihívás!? Igen, embert próbálóbb a feladat, mint megetetni a kutyánkat, de az eredeti géphez képest jóval könnyebb a dolgunk. Kihívás szinte semmi nincs, ami miatt a játék unalomba fullad alig két óra alatt. Az eredeti verzióban küzdeni kellett, hogy pontosan találjuk el a kötéllel áldozatunkat, majd meg is kellett tartani azt. Itt, ha közel vagy, a zsinór mindig az állatra tekeredik, s a kötél akkor se szakad el, ha négy fa van közted és a rabod között. A nehézségi szintet csökkentették, így pont a lényeg veszett el a játékból.
A játék elején választott karaktert a farmunkon kedvünkre átvariálhatjuk, s ez az a hely, ahol többek között a megnyitott trófeákat, vagy az általunk készített fényképeket is megtekinthetjük. Ezen kívül a begyűjtött állataink is itt jelennek meg. Ezeket gyógyíthatjuk, ha betegek, sőt, akár saját neveket is kaphatnak tőlünk, amitől biztos boldogabban érzik magukat, még ha be is vannak zárva. A különféle járműveket a garázsban találjuk meg, valamint a világtérképre is innen juthatunk el. A befogott állatokról szintén itt olvashatunk el lényeges információkat, ami a játék talán legérdekesebb része, hiszen sokat tanulhatunk az afrikai élővilágról. Ha szigorúan csak oktatóprogramnak tekintjük a játékot, akkor megállja a helyét, de mivel nem erről van szó, így ez az egyetlen olyan dolog, amit pozitív dologként számíthatunk fel az értékelésnél.
A
Jambo Safariban a GTA-hoz hasonló rendszer működik, azaz adott egy térkép, amit nagyjából szabadon bejárhatunk, és közben küldetéseket vállalhatunk el. Ezek a feladatok valahol a monotonitás és az ötlettelenség között helyezkednek el, van, amikor időre kell adott számú állatot elkapni, máskor egy turistát kell adott pontra elvinni. Nagyrészt könnyűek a feladatok, szinte nem találkoztam olyannal, amit egynél többször kellett volna megpróbálni ahhoz, hogy sikerüljön. Az egyetlen nehezebb feladatunk az Arcade módhoz köthető, ahol nyolc különféle állatot kell adott idő alatt elkapni. No, nem az elkapással akadnak a gondok, hanem azzal, hogy merre találhatóak a megjelölt élőlények. Ez már jóval nehezebb feladat, mint amit alapból megszokhattunk, de ez még nem menti meg a játékot a középszerűségtől.
Ami talán az egyetlen érdekes momentum a
Jambo Safari-ban, az a kooperatív lehetőség. Itt se kell azonban túl nagy dolgokra számítani, mindössze arról van szó, hogy az egyik játékos a dzsipet irányítja, a másik pedig állatokat horgászik. Ez gyakran komoly vitákat szülhet, hiszen a sofőr balra kanyarodik, míg a vadász a jobbra lévő állatokat akarja elkapni. Egyéb multiplayer játékmódok is megtalálhatóak a
Jambo Safariban, összesen négyen mérkőzhetünk meg egymással a minijátékokban. Ezek nagy részét csupán egyszer fogjuk megtekinteni, mert annyira rosszak, hogy minden további próbálkozással csak drága agysejtjeink tömeges pusztulását idézzük elő. Az egyik ilyen játékmódban egy óriási labdát kell a kapuba tessékelni az autónkkal, míg egy másikban a Wiimote-ot rázva kell kis madarunkkal megnyerni egy futóversenyt. Egy harmadik módban kacsáztatni kell érméket egy tavon, ami pontosan olyan izgalmakat rejt, mint ahogy hangzik. Létezik még egy negyedik aljáték is, de bevallom őszintén, nem mertem megnézni az előzőek miatt. Szóval a
Jambo Safarit ne a többjátékos élményért szerezzétek be, ha esetleg így terveztétek volna.
Grafikailag már ecseteltem, mire számíthatunk, de azért egy kicsit bővebben elmondom, mi is az, ami miatt az átlagos Wii játékok színvonalát se éri el. A táj borzalmasan egyszerű, fákat alig látni néhány helyen, de azokon legalább 200-al száguldhatunk át, mert ütközőjük nem nagyon van. Az állatok az ?elmegy? kategóriát erősítik, nem csúnyák, de a mozgásuk hagy némi kívánnivalót maga után. A karaktereink leginkább a Sims 2-re emlékeztetnek, leszámítva azt az állandó bájvigyort, ami akkor is az arcukon van, amikor a legritkább állatfajokat vadásszák le. A kötél animációja valami rettenetes, mintha egy acélkábel teleportálódna a kocsi és az áldozat közé. Az autó fizikája sem a legjobb, tényleg olyan hatást kelt, mintha egy motorcsónakkal száguldoznánk az óceán közepén. A zenékre már nem is emlékszem, annyira jellegtelenek, viszont nem idegesítenek fel a száguldás közben, ami nem is feltétlenül baj. Az állatok hangja egész korrekt a többihez képest, míg az általános hangok szintén a közepes színvonalat erősítik.
Ódákat lehetne zengeni a játékról, ha jó lenne, de sajnos nem az. Az eredeti játékgép még szórakoztató volt sok évvel ezelőtt, de abban volt kihívás, kormány, gázpedál. Itt semmi sincs, az irányítást kissé elbaltázták, a játék könnyű lett, grafikai szempontból pedig azt hozza, amit az arcade-gép adott anno, de ez a mai kor színvonalának már nem elég. Wii-re tucatjával vannak szebb és jobb játékok, és pontosan ez az a platform, ahol nem lehet azzal érvelni, hogy gyerekeknek készült a játék. Mert érezhető, hogy a fiatalabb korosztályt célozták meg, de a Nintendo gépén millió játék szól az ifjú titánoknak. Régen láttunk már ennyire érdektelen, unalmas, elfuserált játékot, mint a
Jambo Safari. Ha valakit nagyon nem szeretünk, és rendelkezik Wii-vel, annak mindenképpen vásároljuk meg a játékot, de magunkat és gyermekeinket ne kínozzuk ezzel az alkotással.
Jambo Safari / Tesztplatform: XBOX360
csak ha nincs más
- Stílus: Sport
- Megjelenés: 2009. november 17.
- Ár: 10.900 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Rengeteg információ Afrikáról
- Buta játékmenet
- csúnya
- rettentő unalmas
- Hang
6 - Grafika
4 - Játszhatóság
5 - Hangulat
3
Jambo Safari névre hallgató arcade-masinával, de nyugaton kifejezetten népszerű volt a játéktermekben a szafari-szimulátor. A játék azonban nem pusztán az ártatlan fényképezésről szólt, hanem a szabadon legelő állatokat is el kellett kapni egy lasszó segítségével, ezzel is növelve saját parkunk látványosságainak számát. Ki ne szeretne egy ilyen játékkal játszani? Hála a Nintendo Wii-jének, most már otthon is lekötelezhetjük a vadak urait Afrikában, miközben legbelül a KFT közismert muzsikájának traktusai csendülnek fel.
'>
Jambo Safari névre hallgató arcade-masinával, de nyugaton kifejezetten népszerű volt a játéktermekben a szafari-szimulátor. A játék azonban nem pusztán az ártatlan fényképezésről szólt, hanem a szabadon legelő állatokat is el kellett kapni egy lasszó segítségével, ezzel is növelve saját parkunk látványosságainak számát. Ki ne szeretne egy ilyen játékkal játszani? Hála a Nintendo Wii-jének, most már otthon is lekötelezhetjük a vadak urait Afrikában, miközben legbelül a KFT közismert muzsikájának traktusai csendülnek fel.
'>