Természetesen ahogy a korombeli tizenéves srácok, úgy én is két kézzel kaptam az alkotás után és számolatlanul dobáltam a dollárokat mindenféle néninek, aprítottam a disznófejű rendőrmalacokat, rugdostam a piszoárokat, hogy aztán visszatöltsem életerőm a felzubogó vízből, meg a többi nyalánkság, ami hirtelen így húsz év távlatából már nem jut eszembe.
Arra viszont emlékszem, hogy amint a szüleim meglátták, mivel játszom, két nyakas kíséretében kikapcsoltatták velem, közben puffogtatva az ehhez még kicsi vagyok és büdös kölke frázist. Az időpont 1996 eleje, ami később még fontos lesz.
Borzalmasan nehéz amúgy felvezetni jelen tesztünk alanyát, az Ion Fury-t. Az történt ugyanis, hogy a Voidpont a 3D Realms-szel karöltve gondolt egyet: fogták a DN3D motorját (igen, a huszonplusz éveset), egy picit fabrikáltak rajta és azzal hozták tető alá cikkünk tárgyát.
A játékkal eltöltött első fél órában össze-vissza kavarogtak a gondolataim: úgy mégis, milyen célcsoportnak szánták ezt a játékot? Hogyan lehet vajon reálisan pontozni? Ez most komoly? Szóval finoman szólva sem voltam meggyőzve arról, hogy lenne bármilyen létjogosultsága ennek.
Az értékelőben látható szám tehát totálisan szubjektív. Lesz olyan, aki förmedvénynek fogja titulálni és még az egyest is kevesli, míg mások azt hiszem tapsikolni fognak örömükben a szabad szemmel is jól látható retró miatt. Fontos megemlítenem, hogy az IF tulajdonképpen a 2016-ban kiadott Bombshell előzménye, legalábbis a főszereplő mindkét cím esetében ugyanaz.
Sztori, mint olyan tulajdonképpen nincs: mi Shelly "Bombshell" Harrison bőrébe bújunk, hogy szétrúgjuk mindenféle cyborg, meg droid-ember fenekét, aztán a végén Dr Jadus Heskel fejét eltávolítsuk testéről, majd exkrementumunkkal eltömítsük száját, miközben olvassuk a Nemzeti Sport aktuális számát.
Szóval ezen a fronton ne számítsunk túl sokra, de ahogy Duke papánál, úgy itt is a játékmeneten van a fő hangsúly. Gondolom kitaláltátok, hogy saját szemszögből látjuk az eseményeket, azaz FPS a műfaj. Tulajdonképpen nincs más dolgunk, mint átrobogni a pályákon, megkeresni az aktuális, különféle színű kártyát/berúgni egy-két generátort miközben valahogy megpróbálunk túlélni. Igen, a játékmenet tehát nem lett agyon bonyolítva, mivel ezt már elég sokan tudták 96'-ban is.
De a hangsúly továbbra sem ezen van, hanem a féktelen és vérgőzös mészárláson. A pályák kialakítása egyébként elég ötletes és jópofa. Neo D.C területe úgy lett megalkotva, hogy belengeti előttünk a szabadságot, valamint felfedezést, valójában azonban végig a megfelelő irányba terel minket. Fejlesztőink igyekeztek mindent kihozni a motorból, így a sztriptíz klubból kilépve először a környező utcákon, háztetőkön, valamint csatornákban akciózunk.
Aztán később eljutunk valamilyen helyi gyárba, plusz öt másik nagyobb területre, mielőtt a fenti dolgot megtehetnénk derék főellenfelünkkel. Minden pálya több szakaszra van osztva, plusz természetesen amíg eljutunk Heskelig, közben mindenféle egyébb boss-t tudunk hidegre tenni. Eleinte csak egy komolyabb rohamot kell túlélnünk, de később belefutunk egészen méretes rondaságokba is, mint mondjuk egy böhöm mechába.
Tehát a bejárható terület változatos, viszont ezt nyilván feltételekkel kezeljétek, hiszen egy nem mai csirke motorral lett megalkotva. Ne kerülgessük tovább a forró kását, nézzük, mit kínál nekünk a Build Engine 2020-ban. Gondolom ahogy a screenshotokat megnéztétek, kitaláltátok, hogy túl sok jót nem. A mai, modern megjelenítőkön tulajdonképpen egyesével meg tudjuk számolni a pixeleket, így teljesen felesleges azon lamentálni, hogy mennyire szép vagy ronda a stuff. Ahogy a bevezetőben említettem, ez valakinek telitalálat lesz, míg mások nem tudják mire vélni, hiszen egy közepesen jó hűtőn is szebb az UI.
Amennyire lehetett, azért próbálták változatossá tenni mind a környezetet, mind pedig ellenfeleinket, ami igazából sikerült is. Egészen jópofa humanoid-izék állják majd utunkat: lesz itt köpenyes-pisztolyos, böhöm gránátvetős, kis kecseg piros, ami valamilyen sugárvetőből lő egyszerre több csóvát felénk.
Találkozunk mechanikus, roppant idegesítő pókfejekkel (meg több variánsával), repkedő izékkel, shotgunos barmokkal, szóval a buli hangulat az adott. Egyetlen dolgot nem hittem el: a játék szaggat. Nem kicsit, hanem nagyon. Ezt igazából még most sem tudom rendesen megemészteni.
Amikor fordulunk vagy komolyabb tereptárgyat kell(ene) betöltenie a rendszernek, vállalhatatlan mennyiségű szaggatásban lesz részünk. Ami egyrészt ne már, hiszen az órám is tudná ezt futtatni, másrészt így alaposan bemutat a legfőbb pozitívumnak, a sebességnek. Az FPS szám ugyanis minimum 60, ezért olyan tempót tud diktálni, amit nagyon kevés másik cím.
Amikor épp nem kapunk agyérgörcsöt a szakadozás miatt, bizony teli szájjal vigyorogva tudunk átsuhanni ellenfeleink között, hogy brutális módon taszítsuk őket a nemlétbe. Ezt megtámogatja a kifejezetten oldschool játékmenet, azaz nem regenerálódik semmink, fel kell kutatnunk az elrejtett életerő és pajzs csomagokat, ha túl akarjuk élni a lövöldözést. Egészen komoly arzenállal rendelkezik hősünk. Az alap forgótáras stukker mellé jön a shotgun, az uzi, robbanó tekegolyók, sokkoló, lézernyalábokat lövöldöző íj (helló Chewie) meg az abszolút kedvencem, a tripla csövű, Loverboy névre hallgató mordály.
Ha ez nem lenne elég, mindegyik fegyver rendelkezik alternatív tüzelési móddal, amiket ugyan tutorial nem magyaráz el, de másodpercek alatt megtanuljuk használatukat. És igen, amellett, hogy már normál fokozaton is meg tud szivatni minket a cucc, a gunplay nagyon szórakoztató - már ha kedveled és bírja a gyomrod ezeket a régi sulis megoldásokat.
Egy fura bug azért itt is van: néha előfordul, hogy beakad valami a rendszerben és Bombshell magától kezd el lövöldözni. Remélem azért ezt meg a szaggatást javítják a launch napjára, bár patch még nem érkezett hozzá a cikk írásának pillanatáig. A Duke Nukem hatás természetesen a beszólogatásokon is érezhető.
Shelly igyekszik saját laza stílusában kommentálni az eseményeket, de csak néhány igazán humoros, a legtöbb kifejezetten erőltetettnek érződik. A tartalom korrektnek mondható. Kényelmes tempóban olyan 8-10 órára számítsunk, de ez lehet több, valamint kevesebb, játékstílus és nehézség függvényében. Ha bírod a klasszikus d'n'b zenéket, akkor a Fury tracklistjét neked találták ki.
Keveredik benne a modern és a régi, de szerintem zseniális egyveleget alkot, nem utolsó sorban pedig remekül alátámasztja a magas oktánszámú akciót. Érdekes kérdés lehet még az ár. Én egy kicsit sokallom, viszont ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki megér-e ennyit a régimódi puffogtatás.
Kereken hét pontot kapott tőlem az Ion Fury. Amellett, hogy technikailag mennyire nem mai szint, rettentően szórakoztató tud lenni. Mész, lövöldözöl, hallgatod a beszólásokat, darálsz aztán kikapcsolod, ha megunod. Pár nap múlva újra előveszed, majd ugyanolyan hévvel folytatod. Aztán ha a végére értél, valószínűleg le is törlöd.
Ezt tudja, ennél semmivel sem többet, ugyanakkor a veterán DN rajongók minden további nélkül tehetnek vele egy próbát, de az FPS szeretők is felírhatják listájukra. Nyilván nem történt trónfosztás, de azért a Király mellé felülhet.
Ion Fury / Tesztplatform: PlayStation 4
jó lesz ez!- Stílus: FPS
- Megjelenés: 2020. május 14.
- Ár: 10.990 Ft-tól
- Multiplayer: nincs
- Brutális sebesség
- Remek gunplay
- Igazi, hamisítatlan oldschool játékmenet
- Szaggat
- Igen, jól olvasod, tényleg szaggat
- Macerás fegyverváltás
- A külcsín vízválasztó
- Erőltetett odamondogatások