In Sound Mind teszt

2021. november 06.
111.0311
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Gargameth profilja, adatai
Gargameth
Megint eljött az a bizonyos őszi időszak, mikor előkerülnek a klasszikus horrorfilmek, játékok, a szoba ominózus sötétségbe burkolódzik, és egyedül Tóni a Töklámpás kacarászik a sarokban. A fura neszek, a bútorok reccsenései és az ajtók nyikorgása tökéletes hangulatelemként szolgálnak. Nekünk pedig csupán egy dolgunk van: eldönteni, miféle szórakoztatóipari terméknek hála kapjunk szívrohamot.
Advertisement


Én idén az In Sound Mind nevezetű videojátékot választottam, ami mondjuk már több mint egy hónapja elérhető, azonban direkt meg akartam vele várni a Halloween-t (és egyáltalán nem amiatt húzódott el a teszt, mert elfelejtettem volna, mégis minek néztek ki engem?), ugyanis már a "trailer" meglesése után tudtam, hogy különleges alkotáshoz lesz szerencsém. És igazam is lett.

Mai tesztünk alanya igen sok zsánerből merít, összetett történettel dolgozik, amiről sokáig azt sem fogjuk tudni megállapítani, hogy valóság-e vagy álom. Az is lehet, hogy mindkettő vagy egyik se. Egy pszichológust alakítunk, aki egy ház pincéjében ébred fel. Nem tudja miért és hogyan került oda, illetve, hogy mit keresnek gomolygó gázfoltok a ház folyósóin. Szerencsére minden dolog, amire szüksége lesz, hogy fel tudja göngyölíteni ezt a titokzatos ügyet, megtalálható körülötte.

Kövest... a fehér... fényt... basszus az egy kazetta az égen?

Kövest... a fehér... fényt... basszus az egy kazetta az égen?


Különféle eszközök, titokzatos helyiségek, de még a macskája is ott lesz. Emberek semerre, a bejárat eltorlaszolva, odakint mintha áradat lenne, és valaki... vagy valami a nyomában van. Egy entitás, nem teljesen ember, nem is igazán szörny, hanem valami a kettő között. A telefon csörög, felveszi; a lény hangját hallja, ahogyan gúnyolódik, szuszog és a fejéhez vágja a sorsának elkerülhetetlen mivoltát: csináljon bármit is, a végeredmény ugyanaz lesz, úgyhogy jobb nem is próbálkozni.

De ő azért nekifeszül. Fénylő ajtókon át lép be idegen lakásokba, melyek mégiscsak ismerősek valahonnan. Ezek azok a lakóhelyek, melyek a betegeihez tartoztak. A betegek halottak, és állítólag az ő hibája volt az egész. Nini, egy kazetta; a 90-es években járhatunk, ha még ilyen hangrögzítő eszközökkel dolgoznak az emberek. Nosza, vissza az irodába, ott tegyük a lejátszóba és indulhat is a nyomozás: tényleg gyilkos-e a főhős vagy a betegei már eleve el voltak kárhozatva?

Jó, jó, megyek már, csak kérlek, ne nézz soha többet rám...

Jó, jó, megyek már, csak kérlek, ne nézz soha többet rám...


Egy pszichológiai horror alkotás az In Sound Mind. A játékos a házat szabadon bejárhatja, már amennyire az akadályok azt engedik, és gyűjtögethet információt, illetve egyéb dolgokat, eszközöket munkája elősegítéséhez. Találkozni fogunk a fent említett fénylő ajtókkal, melyek portálként funkcionálnak a páciensek lakásaiba, ahol rengeteg egyéb nyom mellett kazettákat találhatunk. Ezeket vissza kell vinnünk a második emeleten lévő irodánkba, és a magnóba téve beléphetünk a betegek elméjébe.

Mivel a személyek nincsenek már, ezért egy olyan helyszínekre toppanunk, melyek akkurátusan tükrözik az elmék állapotát a felvételek készültekor. Tulajdonképpen ezek a pályák, melyeken végig kell mennünk, válaszokat keresve, és konfrontálódva a groteszk lényekkel, melyekké ezek az emberek változtak, mentális betegségeikből fakadóan. Ezek nem teljesen lineáris szintek, és különféle fejtörők megoldásával tudunk bennük továbbjutni, illetve elvétve találhatunk gyógyító élelemet, töltényt és pirulákat rejtő titkos zugokat is.

A tükörszilánkkal a hátunk mögé pillanthatunk... lesz sok meglepi.

A tükörszilánkkal a hátunk mögé pillanthatunk... lesz sok meglepi.


Ezekre szükségünk is lesz, ugyanis nem csak a paranormális lényekként manifesztálódó áldozatok, hanem más entitások is járják a pályákat, és gátlástalanul az életünkre fognak történi, ha észrevesznek. Támadásaikkal nem sebeznek sokat, de gyorsak, és csapatosan szeretnek járkálni. Szerencsére lesz lőfegyverünk már a legelső pálya előtt (ha jól csináljuk), így mindig lesz esélyünk túlélni.

Persze el is lopakodhatunk mellettük, ha leguggolunk, azonban ez nekem sosem sikerült zökkenőmentesen, így egy idő után inkább hagytam a fenébe, és csak lelőttem a támadókat. Addig sem kellett a visszatértük miatt aggódni, mikor leálltam keringeni valahol, nem találva a következő részét a pályának. Ez sajnos nem egyszer fordult elő, hála a gyakorta szinte teljes sötétségbe boruló, labirintusosan felépített helyiségeknek, és az igencsak szűkszavú küldetésleírásoknak.

Szia Uram, szeretne beszélni Urunkról és Megmentőnkről, Kutuluról?

Szia Uram, szeretne beszélni Urunkról és Megmentőnkről, Kutuluról?


Szerencsére az ebből fakadó frusztráció relatíve minimális, és miután sikerült egy akadályon átvergődni magukat, hamar el fog ragadni ismét a feszültség és a történet. Nem fogunk túl sok "jumpscare"-rel találkozni, hanem inkább az általam leggyűlöltebb fajtával: a hátunk mögé teleportáló szörnnyel, mikor megfordulnánk. Azért nem bírom az ilyeneket, mert mindig frászt kapok tőlül, és itt annyiszor sütik el, hogy a végén inkább hátrálva hagytam el sok olyan szobát, ahol fontos tárgyra bukkantam, biztos, ami biztos. A szó szoros értelmében ezt az ijesztgetésfajtát is lehetne "jumpscare"-nek nevezni, azonban ezt nem követi akkora durranás a hangszóróból, hogy még a süketek felnéznek.

A másik rémisztegetést már egy fokkal jobban viseltem: az entitás, aki a távolból néz minket, majd eltűnik egy fal mögött. Mire odamennénk, hogy megnézzük, már füstté vált. Ez inkább hátborzongató, és sokkal inkább preferáltam, mint a nyakamba mászó majmot, aki bele is súgta a fülembe egyszer, hogy ne forduljak meg. Kösz. Ez egy idő után inkább volt irritáló semmint félelmetes, és emiatt a feszültség is alább hagyott a végé fele, annak ellenére, hogy a sztori mindvégig érdekes maradt. Hisz a fontos kérdések a végén kerülnek megválaszolásra, mint például miért van összekötve a sorsunk a pácienseinkkel, mi ez a ház, ahol vagyunk, és miért tud a cicánk beszélni.

Átvertek a gimis kémiaórákon: még hogy színtelen és szagtalan...

Átvertek a gimis kémiaórákon: még hogy színtelen és szagtalan...


A prezentáció nagyszerűen támogatja a mesét és a hangulatot. Egyedül vagyunk, bezárva, menekülésre nincs lehetőség, az is lehet, hogy rajtunk kívül már senki sincs életben. Csak mi vagyunk, egy ismeretlen lény, kísérteties entitások, és a múlt árnyéka, mely ránk vetül és nem hagy menekülni. Egy hatalmas rejtvény, melynek mi vagyunk a központjában, és a megoldást groteszk világokban találjuk meg. Szerencsére, ha meghalnánk, akkor a rengeteg "checkpoint"-nak hála sokat nem fogunk veszíteni időnkből; nem mintha ez túl gyakran fordulna elő.

És ez kötődik az egyik fő problémájához a játéknak; rendkívül minimális kihívással kecsegtet, a labirintusos részeket leszámítva. Rengeteg kajával, tölténnyel és adottságnövelő pirulával fogunk találkozni még úgy is, ha annyira nem vetjük bele magunkat a titkos zugok keresésébe. Ezek a bogyók növelhetik gyorsaságunkat, lopakodásunkat, állóképességünket és életünket. A lopakodásnak, mint ahogy fent említettem, túl sok hasznát nem vettem, azonban a többi igencsak hasznos tud lenni, főleg, ha egy gyűjtögetős részen kell ide-oda rohangásznunk, miközben egy halhatatlan szörny kerget minket.

Kitörik a világvége, erre valamelyik paraszt viccből telepakolja a folyosókat ládákkal...

Kitörik a világvége, erre valamelyik paraszt viccből telepakolja a folyosókat ládákkal...


A másik gond, véleményem szerint, az ellenségek jelenléte volt. Ez furának tűnhet, hisz igen gyakran fogunk galád lényekkel találkozni, azonban ezeket a vége felé inkább éltem meg nyűgnek, semmint rettegés forrásának. Utánpótlásból mindig lesz elég, ha pedig szemre lövünk, akkor mindegyik hamar le fog feküdni. Ráadásul rendkívül kevés részlet ment az ellenséges figurák megalkotásába (kivéve a betegek egyedi manifesztációinál), úgyhogy szerintem sokkal ijesztőbb és nyomasztóbb lehetett volna a játékmenet, ha nincsenek, de igazából, végső soron, minimális hasfájás volt ez is.

Nos, nem az a végtelen terrorral járó mókához lesz szerencsénk, ha az In Sound Mind-ot választjuk, de Halloween-i játéknak tökéletes még így is. Párszor volt azért gatya pakolás mindezek ellenére, ám nem annyira, hogy a feszültség miatt ki kellett volna lépnem, a történet pedig elég érdekes ahhoz, hogy még ha meg is fordult volna a kilépés gondolata a fejemben, sem tettem volna meg. Néhány mélyebb üzenettel is fogunk találkozni, illetve meg lehet simizni a cicát. Aki mondjuk ijesztően néz ki. Ehh, de legalább nem úgy fest, mint Wilfred Warrior. Ő már volt forrása néhány rémálmomnak.

In Sound Mind / Tesztplatform: PC

jó lesz ez!
  • Stílus: FPS
  • Megjelenés: 2021. szeptember 29.
  • Ár: 10.420 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Magával ragadó történet
  • Hangulatos, groteszk környezetek
  • Meg lehet simizni a cicát
  • Relatíve jól implementált horror elemek...
  • ... melyek kissé leeresztenek a vége felé
  • A pályaszerkesztésnek hála könnyű eltévedni
  • A harc kissé feleslegesnek érződik
  • Hang
    7
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    8
7.5
5 hozzászólás

Patrik94

2 éve, 6 hónapja és 22 napja

Egy jó horror mindig jöhet! mosolygó smiley

válasz erre

fighterlaci

2 éve, 6 hónapja és 23 napja

Nekem nagyon adja teszt alapján! Biztos hogy kipróbálom!

válasz erre

Ronalddo

2 éve, 6 hónapja és 23 napja

Ahhoz képest hogy indie cucc, nem fukarkodtak az árral. meglepett smiley Viszont ha a hangulat 8 pont, akkor mindenképp megér egy próbát nekem.

válasz erre

petrovicsz

2 éve, 6 hónapja és 23 napja

Kis fényt dobhattál volna a képekre hogy lássunk is valamit. röhögő smiley

válasz erre

Gólem

2 éve, 6 hónapja és 23 napja

Nem tűnik rossznak. meglepett smiley

válasz erre
In Sound Mind
10.420 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaManiac profilja