Az érzés forrása az IL-2 Sturmovik: Desert Wings - Tobruk, ami jött és rám kiáltott, hogy ágyazzak meg neki, én meg félve, hogy megvonja a már életfontosságú játékidőmet (van baj, tudom), inkább tettem, amit megkövetelt tőlem; itt találjátok az ágyát. Ám engem nem olyan fából faragtak! Az ilyen "jött-ment" repülőgép-szimulátorok nem fognak hosszú ideig sakkban tartani, úgyhogy ameddig ez a DLC az ágyon heverészve próbál pihenni, én fennhangon fogok róla most írni néhány paragrafust (tanultam logikát, de nem az erősségem, ezt nézzétek el nekem).
Az IL-2 Sturmovik a Vampire the Masquarade: Bloodlines-hoz hasonlít sporadikus hibaváltozásait illetően. Jó, kedvenc repcsi-szimulátorunk egy stabil program (relatíve), míg a Vampire állandó bugoktól szenved (bár ennek ellenére mérföldekkel szórakoztatóbb). Ám még így is úgy tűnik, hogy van hasonlóság a kettő között: hiába javítanak ki egy hibát, utána egy másik üti fel a fejét. Ez a Vampire-nél érthető, Half Life 2-es béta motoron fut, ami már 2004-ben halálra volt ítélve, de az IL-2-nél nem ez a helyzet.
A játék alkotói meglepő gyorsasággal reagáltak az ágynak nevezett cikknél megemlített teljesítmény problémára, és most már röccenésmentes játékélményben részesültem. Azonban ennek a billentyűzet konfiguráció itta meg a levét, ugyanis képtelen voltam átállítani a billentyű parancsokat. Ebből fakadóan nem bírtam megváltoztatni a gázhoz, fékhez kötött gombokat, melyek az egyenlőség jelre és az alsó vonalra lettek téve. Aki nem tudná, ezek előhívása a "Shift" lenyomását is igényli, amit a rendszer egyáltalán nem érzékelt. Így maradt a "W", amivel több üzemanyagot evett a gyorsulás, de legalább megtörtént. Talán majd pár nap múlva megjavul ez is, hogy aztán valami más álljon fejre.
Nem baj, a rengeteg tartalmi újdonság engesztelő hatású lehet. Egy csomó új gépet, új szóló, multis missziókat, kampányokat, környezetet és lehetőségeket kapunk. Ez a minimum, mivel a DLC háromszor annyiba kerül, mint az alapjáték, ám azon kérdés is nagyon fontos, hogy mennyire játszhatóak ezek a friss lehetőségek? Nos, annyira, mint az eddigiek; ha kiismerjük magunkat a feladatleírások között, és van türelmünk kivárni, hogy beinduljon az akció, akkor lesz móka. Kár, hogy megint többször megesett, hogy óráknak érződő perceket kellett várnom arra, hogy befusson az ellenség... vagy hogy valami történjen.
Persze, ha nagyon unatkozunk, akkor a jobb egérgombbal előhívott menüben kiválaszthatjuk a pályán lévő bármelyik barátságos harckocsit, hajót, repülőt, illetve... statikus épületet, és megleshetjük, hogy őnekik hogyan megy a játék. Elméletileg így könnyebb beazonosítani az ellenség pozícióját, de gyakorlatilag a térkép is mutatja, ha megjelennének lelövésre jelentkező egységek. Akkor marad az észak-afrikai tájban való gyönyörködés; mert nincs szebb a kietlen sivatagnál.
Sebaj, ott vannak a repcsik, bennük lehet gyönyörködni nemde? De bizony. Eléggé szomorú lenne, ha egy repülőgép-szimulátor ne hozná el nekünk élethű reprezentációit a leképezett modelleknek, és meg kell hagyni, az IL-2 most is hozza a magas színvonalat e téren. Realisztikus sérülés fizika, fényjáték, színkompozíció, még ha ez egy kicsit szürkésnek, színtelennek hat. Ilyenek voltak a Világháborús gépek, no, és hála a sok kameranézetnek, több szögből is megcsodálhatjuk fémmadarunkat, ahogyan az eget hasítja.
Ezzel ellentétben, a környezet nem lett nagyon elkényeztetve. Értem én, sivatagi világról van szó, nem lehet minden homokszemcsét hiper-realisztikusan megalkotni, azonban az épületek, a tankok és a hadihajók látványosan elütnek a repülőktől kidolgozottság terén. Igen, ez nem egy War Thunder, itt a pilótákon és a gépeiken van a hangsúly, de ettől függetlenül, ha meg van adva az opció, hogy a többi masinériát is kukkolhassuk, akkor legalább ne lenne látványosan kirívó a különbség.
Az AI is mintha némileg megváltozott volna, vagy talán nem, és épp emiatt nem tud nagyon mit kezdeni az új pályákkal. Legalábbis ez volt az érzésem, mikor szépen megkértem, hogy szálljon már fel helyettem, miután elbarmoltam egy felröppenést. A mesterséges intelligencia reakciója annyi volt, hogy orral a homokba állította a gépet (a propeller zavartalanul pörgött tovább), és képtelen voltam visszaállni alapállásba. Természetesen megint bennem volt a hiba, második próbálkozásnál hagytam, hogy az elejétől fogva irányítsa a gépet, és negyed óra furikázás után a levegőben találtam magam, el voltam bűvölve.
Az ellenséget irányító MI is produkált furcsaságokat, de ezeket annyira nem bántam. A légelhárító lövegeket nagyszerűen használja a gépi értelem, ám a repcsikkel már gondja van, és rezzenéstelenül hagyta, hogy berepüljek egy ellenséges rajba, miközben "áldozatom" után loholtam. Tény, nem bírtam eltalálni, mert vagy növény voltam, vagy nem tudtam a távolságot jól megítélni (vagy mindkettő), így elképzelhető, hogy nem nézett igazán fenyegetésnek, ami olyan mértékű előrelátás, melyre egyáltalán nem számítottam; a lőszer előbb-utóbb úgyis elfogy.
Sajnos túl sok számottevő változás nincs az alapjáték és a kiegészítő között, játéktechnikailag. Örülök, hogy nincs már lagg, szívom a fogam, mert nem tudok rendesen beállításokat változtatni, a repülők irányítása és a tüzelés továbbra is rengeteg gyakorlást igényel, többet, mint amit egy átlagjátékos reálisan beletenne ebbe az alkotásba. A veteránoknak tetszeni fog a rengeteg tartalmi extra, de odáig el is kell jutni. Áhh psszt, már alszik.
IL-2 Sturmovik: Desert Wings - Tobruk / Tesztplatform: PC
ne várj sokat tőle...- Stílus: Szimulátor
- Megjelenés: 2020. augusztus 06.
- Ár: 22.000 Ft-tól
- Multiplayer: van
- Valósághűségből jeles, csillaggal
- Részletes repülők, gazdag pályaválaszték, rengeteg beállítási lehetőség
- Napi gyakorisággal jövő frissítések, javítások
- Sajnos egy valósághű szimulátor nem jelent jó játékot is
- És ez a program, mint játék, a legtöbb téren orra esett
- Ijesztően drága